A Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa


1 Magyar Sebészet 2017; 70(3): DOI: / KONGRESSZUS A Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekc...
Author:  Ernő Fehér

0 downloads 0 Views 415KB Size

Recommend Documents


Magyar Neuroradiológiai Társaság XXVI. Kongresszusa és Továbbképző Kurzusa november Hotel Eger Park RÉSZLETES PROGRAM
1 Magyar Neuroradiológiai Társaság XXVI. Kongresszusa és Továbbképző Kurzusa november Hotel Eger Park R&Eacu...

PROGRAMFÜZET MAGYAR TRANSZPLANTÁCIÓS TÁRSASÁG XX. KONGRESSZUSA AKKREDITÁLT TOVÁBBKÉPZÉS
1 MAGYAR TRANSZPLANTÁCIÓS TÁRSASÁG XX. KONGRESSZUSA AKKREDITÁLT TOVÁBBKÉPZÉS PROGRAMFÜZET...

XXVI. Erdélyi Magyar Matematikaverseny Zilah, február
1 Miisterul Educaţiei Națioale și Cercetării Știițifice Subiecte petru Etapa aţioală a Cocursului de Matematică al Liceelor Maghiare di Româia X...

Tudományos program. Magyar Humángenetikai és Genomikai Társaság XII. Kongresszusa
1 Szeptember 6., csütörtök Tudományos program Magyar Humángenetikai és Genomikai Társaság XII. Kongr...

A Nemzetközi Lenau-Társaság Kongresszusa A Magyar Irodalomtörténeti Társaság mosonmagyaróvári vándorgyűlése (1965. október 8-10.)
1 KRÓNIKA A Nemzetközi Lenau-Társaság Kongresszusa A Magyar Irodalomtörténeti Társaság mosonmagyar...

A MAGYAR INFEKTOLÓGIAI ÉS KLINIKAI MIKROBIOLÓGIAI TÁRSASÁG 46. KONGRESSZUSA VELENCE szeptember
1 A MAGYAR INFEKTOLÓGIAI ÉS KLINIKAI MIKROBIOLÓGIAI TÁRSASÁG 46. KONGRESSZUSA VELENCE szeptember2 Tisztelt Koll&eac...

XXVI. A MŰVÉSZ-ROVAROKRÓL
1 458 DUDICH ENDRE mitást és fizikai műveleteket feletébb kedvelik. Oka kétségkívül a mathematikai tudo...

MAGYAR ARC-, ÁLLCSONT- ÉS SZÁJSEBÉSZETI TÁRSASÁG XXII. KONGRESSZUSA ÉS SZEGEDI FOGORVOS TALÁLKOZÓ szeptember ELŐADÁS ABSZTRAKTOK
1 MAGYAR ARC-, ÁLLCSONT- ÉS SZÁJSEBÉSZETI TÁRSASÁG XXII. KONGRESSZUSA ÉS SZEGEDI FOGORVOS TALÁ...

MAGYAR ANGIOLÓGIAI ÉS ÉRSEBÉSZ TÁRSASÁG ÉVI KONGRESSZUSA Szombathelyi Angiológiai Napok Akkreditált Továbbképzô Tanfolyam
1 Palásthy Zsolt2 EMMI szakmai irányelv az extracranialis artéria carotis interna szűkület invazív ellát&aacut...

Magyar Onkológusok Gyógyszerterápiás Tudományos Társasága IX. KONGRESSZUSA. Danubius Hotel Flamenco, Budapest május
1 Magyar Onkológusok Gyógyszerterápiás Tudományos Társasága IX. KONGRESSZUSA Danubius Hotel Flamenco,...



Magyar Sebészet 2017; 70(3): 255–291 DOI: 10.1556/1046.70.2017.3.5

KONGRESSZUS

A Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa ABACUS Business & Wellness Hotel**** Herceghalom, 2017. szeptember 28–30.

A KONGRESSZUS ELNÖKSÉGE Dr. Ferencz Andrea elnök

Dr. Szabó Györgyi titkár

Prof. Dr. Wéber György tiszteletbeli elnök

Prof. Dr. Sándor József tiszteletbeli elnök

A KONGRESSZUS VÉDNÖKEI Prof. Dr. Boros Mihály a Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet igazgatója Dr. Jancsó Gábor a Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekció elnöke, a Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet igazgatója Dr. Németh Norbert a Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet Sebészeti Műtéttani Tanszék igazgatója

A KONGRESSZUS ÖRÖKÖS TISZTELETBELI ELNÖKE Prof. Dr. Rőth Erzsébet Prof. Dr. Furka István

TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG Dr. Bende Sándor

Dr. Jancsó Gábor

Dr. Rőth Erzsébet

Dr. Bezsilla János

Dr. Kaszaki József

Dr. Salló Zoltán

Dr. Boros Mihály

Dr. Lantos János

Dr. Sándor József

Dr. Damjanovich László

Dr. Lukovich Péter

Dr. Svébis Mihály

Dr. Ferencz Andrea

Dr. Merkely Béla

Dr. Szabó Andrea

Dr. Furka Andrea

Dr. Mikó Irén

Dr. Szabó Györgyi

Dr. Furka István

Dr. Németh Norbert

Dr. Szíjártó Attila

Dr. Gamal E. Mohamed

Dr. Pap-Szekeres József

Dr. Toronyi Éva

Dr. Harsányi László

Dr. Pető Katalin

Dr. Vörös Attila

Dr. Horváth Őrs Péter

Dr. Wéber György

ISSN 0025-0295 © 2017 Akadémiai Kiadó, Budapest

256

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

SZERVEZŐBIZOTTSÁG Dr. Bráth Endre

Klotz Dávid

Dr. Csukás Domokos

Nagy Mariann

Fehér Daniella

Szepesi Katalin

Dr. Juhos Krisztina

Vódliné Schum Ibolya

FŐ TÉMÁK Állatkísérletek – kísérleti állatok aktuális kérdései Elektrosebészeti és termofúziós kutatások Endoluminalis sebészet Graduális és posztgraduális oktatás Intervenciós és kísérletes kardiológia Ischaemia/reperfúzió Kísérletes technológiai innovációk Klinikai kutatások Mikrokeringés Regeneráció és adaptáció Szepszis Transzplantáció és nanotechnológia

TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓ

KONGRESSZUSI INFORMÁCIÓ

Dr. Ferencz Andrea – kiállítás

Papp Zsombor – cégvezető, szervezés

egyetemi docens Mobil: +36 20 666 3312

E-mail: [email protected] Mobil: +36 30 996 7081

Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. E-mail: [email protected] Fax: +36 1 459 1500/56574 www.semmelweis.hu/mutettan

Zimonyi Viktória – regisztráció E-mail: [email protected] Convention Budapest Kft. 1036 Budapest, Lajos u. 66. „A” lh., 4. em. Telefon: +36 1 299 0184, -85, -86; Fax: +36 1 299 0187 www.convention.hu

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

257

A Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa Herceghalom, 2017. szeptember 28–30. Tudományos összefoglalók 26th Congress of the Experimental Surgical Section of the Hungarian Surgical Society Herceghalom, 28–30 September, 2017 Abstracts

MITOCHONDRIALIS VÁLTOZÁSOK ALPPS INDUKÁLTA MÁJREGENERÁCIÓBAN BUDAI ANDRÁS1, FÜLÖP ANDRÁS1, KOVÁCS TIBOR1, TIHANYI DÓRA1, ANKER PÁLMA1, LATIN VIKTÓRIA1, LUKÁTS ÁKOS2, KOLTAI ERIKA3, BORI ZOLTÁN3, RADÁK ZSOLT3, HORVÁTH GERGŐ4, TRETTER LÁSZLÓ4, SZIJÁRTÓ ATTILA1 1 Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet, Budapest 3 Testnevelési Egyetem, Sporttudományi Kutató Intézet, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, Orvosi Biokémiai Intézet, Budapest Bevezetés: A többlépcsős hepatectomiák közül az ALPPS (associating liver partition and portal vein ligation for staged hepatectomy) a legújabb, egyben legradikálisabb májsebészeti stratégia, amely a hagyományos vena portae okklúziós eljárásokhoz képest rövidebb idő alatt nagyobb mértékű májregenerációt idéz elő. Ugyanakkor, az így kezelt betegek körében jelentősen emelkedik a perioperatív mortalitás és morbiditás előfordulása, amelyet leggyakrabban a megfelelő parenchymamennyiség ellenére májelégtelenség okoz, amelynek hátterében a májszövet energetikai destabilizációja állhat. A jelen tanulmány célja az ALPPS okozta regeneráció során létrejövő mitochondrialis funkció, morfológia és biogenezisbeli változások vizsgálata volt. Módszer: Hím Wistar patkányokon (n = 120) ALPPS-t és vena portae ligatúrát (PVL) hajtottunk végre. A műtét előtt (0. óra) és az azt követő első, második, harmadik és hetedik napon az állatok máját eltávolítottuk, tömegüket megmértük. A nyert szövetmintákból Ki-67 immunhisztokémia segítségével meghatároztuk a mitotikus aktivitást, vizsgáltuk a mitochondrialis biogenezist jellemző nukleáris respiratorikus faktor-1 és -2 (NRF-1, NRF-2) kifejeződését, elektronmikroszkópia segítségével a mitochondrialis ultrastruktúrát, valamint a mitochondriumok izolálása után azok

oxigénfogyasztását nagy felbontású respirometria, ATP-termelését pedig kapcsolt enzimreakció útján határoztuk meg. Eredmények: Az ALPPS-csoportban a májlebenyek tömegnövekedése szignifikáns mértékben meghaladta a PVL-csoportban látottakat (273,3 ± 13,9 vs. 252,1 ± 9,4%; ALPPS vs. PVL; p = 0,0005). Ez idő alatt az ALPPS-csoport egyedeiben szignifikánsan magasabb Ki-67-index volt mérhető (186,5 ± 33,2 vs. 102 ± 16,1 sejt/látótér; ALPPS vs. PVL; p < 0,001). Míg a két állatcsoport között az NRF-2 transzkripciójában jelentős különbséget nem, addig az NRF-1 kifejeződésében szignifikáns eltéréseket figyeltünk meg (1,1 ± 0,1 vs. 0,5 ± 0,2 fold expression; ALPPS vs. PVL; p ≤ 0,0001). Az ALPPS-csoport egyedeiben szignifikánsan magasabb volt a 0,24 µm2-nél kisebb területű mitochondriumok aránya (57,1 ± 10,1 vs. 30.7 ± 8,5%; ALPPS vs. PVL; p = 0,023). Ugyanakkor ALPPS-t követően a mitochondriumok oxigénfogyasztása és ATP-termelése elmaradt a PVL-csoportban mértekhez képest. Következtetés: Az ALPPS által előidézett regeneráció során a mitochondrialis funkció jelentős károsodást szenved, amely szereppel bírhat a műtétet követő májelégtelenség gyakori kialakulásában.

A PENTOXIFILLIN TERÁPIÁS SZEREPE ISCHAEMIÁS-REPERFÚZIÓS KÁROSODÁSOKBAN KÉTOLDALI AKUT HÁTSÓ VÉGTAGI ISCHAEMIA PATKÁNYMODELLJÉBEN TÓTH MÓNIKA1, HARDI PÉTER1, TAKÁCS ILDIKÓ1, PETROVICS LAURA1, JANCSÓ GÁBOR1, SÍNAY LÁSZLÓ2, FAZEKAS GÁBOR2, ARATÓ ENDRE2, PINTÉR ÖRS3, NAGY TIBOR1 1 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Érsebészeti Klinika, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Bevezetés: Akut alsó végtagi ischaemia műtéti megoldását követően számolnunk kell ischaemiás-reperfúziós károsodások kialaku-

lásával. Ezen károsodásokban fontos szerepet játszanak a kialakuló lokális és szisztémás gyulladásos válaszfolyamatok. Ezen be-

258

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

tegcsoportnál újabban előtérbe került a pentoxifillin (PTX) – már ismert haemorrheologiai tulajdonságán kívül – gyulladáscsökkentő hatásának lehetséges alkalmazása a klinikai gyakorlatban. Célkitűzés: A kísérlet folyamán a foszfodiészterázgátló PTX gyulladásgátló hatását vizsgáltuk infrarenalis aortakirekesztést és -reperfúziót követően. Feltételezésünk alapján az egyszeri magas dózisú PTX adása csökkenti az ischaemiás-reperfúziós károsodások mértékét a lokális és szisztémás gyulladásos válaszreakciók mérséklése révén. Módszer: Vizsgálatainkat Wistar patkányok öt csoportján végeztük. Csoportonként 10 egyedet vizsgáltunk. Az első csoport kontroll, az állatokon median laparotomiát hajtottunk végre, a második csoportban infrarenalis aortakirekesztést és -reperfúziót, a harmadikban reperfúzió előtt 30 perccel PTX-et adtunk, a negyedik csoportban ischaemiás posztkondicionálást végeztünk, ame-

lyet az ötödik csoportban PTX adásával egészítettünk ki. A hipotézis ellenőrzésére MDA- (malondialdehid-), GSH- (redukált glutation), -SH- (tiolcsoport), SOD- (szuperoxid dizmutáz) szinteket mértünk, valamint a gyulladásos folyamat mértékének nyomon követéséhez TNF-alfa (tumornekrózis-faktor-alfa) és IL-6 (interleukin-6) plazmaszintjeit határoztuk meg. Eredmények: A PTX-szel és/vagy posztkondicionálással kezelt egyedeknél az oxidatív válaszreakciók és a gyulladás mértéke szignifikánsan kisebb volt azokhoz az egyedekhez képest, akiknél csak reperfúzió történt. Emellett a PTX-kezelés jótékony hatása megközelítette a posztkondicionálás kiváltotta védőhatás mértékét. Következtetés: PTX adása képes csökkenteni a reperfúzió miatt létrejövő gyulladás mértékét haemorrheologiai, valamint nemrégiben leírt gyulladásgátló hatásának köszönhetően.

TERMIKUS SZÖVETKÁROSODÁS VIZSGÁLATA SZÖVETTANI MODELLBEN PALKOVICS ANDRÁS1, PAPP ANDRÁS1, FINCSUR ANDRÁS2, KUSTÁN PÉTER3, FERENCZ SÁNDOR1, JANCSÓ GÁBOR4, VERECZKEI ANDRÁS1, TAKÁCS ILDIKÓ4 1 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Sebészeti Klinika, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Patológiai Intézet, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Laboratóriumi Medicina Intézet, Pécs 4 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs Bevezetés: A sebészeti gyakorlatban egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra a parenchymás szervek vágására és koagulálására alkalmas eszközök, amelyek használatával csökken az esetleges szövődmények (utóvérzés) kialakulása, valamint lerövidülhet a műtéti idő, ami költségcsökkentést tesz lehetővé. Ezen eszközök a használt módszertől függően változatos termikus hatásokat váltanak ki, például a vágófelszíntől távol is koagulációs nekrózist és apoptózist indukálnak. Anyag és módszer: Állatkísérletünkben 36 darab Wistar-patkányon végeztünk májreszekciós beavatkozást. Az állatok felében Trimetazidin-előkezelést követően hajtottuk végre a standardizált műtétet. Az állatok bal lateralis lebenyéből 1 cm-es reszekciót követően spraydiathermiát alkalmaztunk, míg a jobb lebenyéből előzetes Pringle-manővert követően távolítottuk el a reszekálandó darabot és végeztünk vérzéscsillapítást szintén spraydiathermiával.

A reszekciós felszíneket a beavatkozást követően azonnal, egy hét és három hét túlélést követően szövettani vizsgálatnak vetettük alá, amely során elemeztük az azonnali termikus károsodást, valamint a későbbiekben következményesen kialakuló zónákat. Eredmények: A Pringle-manőver alkalmazása minden vizsgált csoportban szignifikánsan növelte a termikus károsodási zónát. A krónikus vizsgálati modell metszeteiben a termikus károsodási zóna felett egy nekrotikus zóna is detektálható volt. A Trimetazidin csökkentette a termikus hatás következtében kialakuló károsodás mértékét. A vizsgált laborparaméterekben nem találtunk szignifikáns eltérést. Következtetés: Az általunk használt túlélő állatmodellben jól vizsgálható a spraydiathermia által okozott termikus károsodás, valamint az azáltal indukált nekrózis. A Trimetazidin-előkezelés pozitív hatással volt a termikus károsodás kivédésében.

SEBÉSZILEG KIVÁLTOTT MÁJREGENERÁCIÓ KIVÁLASZTÓFUNKCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA SZELEKTÍV EPEÚTI KANÜLÁLÁS ÉS IN VITRO ELJÁRÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL KOVÁCS TIBOR1, FÜLÖP ANDRÁS1, JEMNITZ KATALIN2, BÁTAI-KONCZOS ATTILA2, VERES ZSUZSANNA2, TÖRÖK GYÖRGY3, BUDAI ANDRÁS1, TIHANYI DÓRA1, BENCSICS MÁTÉ1, HOMOLYA LÁSZLÓ3, SZIJÁRTÓ ATTILA1 1 Hepato-Pancreatico-Biliary Surgery Research Center Hungary-Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest 2 Magyar Tudományos Akadémia, Természettudományi Kutatóközpont, Szerves Kémiai Intézet, Budapest 3 Magyar Tudományos Akadémia, Természettudományi Kutatóközpont, Enzimológiai Intézet, Budapest Bevezetés: A kiterjesztett májreszekciókat követő posztoperatív májelégtelenség megelőzésének egy eszköze a később eltávolítandó lebenyek vena portae ágainak lekötése (portal vein ligation – PVL), amely a daganatos lebenyek atrófiája mellett a tervezett maradékmáj hipertrófiájához vezet. Bár a létrejövő térfogati változások jól dokumentáltak, az egyidejű funkcionális következmények nem kellően ismertek. Célkitűzés: Célkitűzésünk a PVL által kiváltott májregenerációt jellemző kiválasztófunkció és molekuláris hátterének vizsgálata volt. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon (n = 48) a máj tömegének 80%-ára kiterjedő PVL-t hoztunk létre. A beavatkozást megelőzően (0. óra), illetve az azt követő 24., 48., 72., 168. és 336. órában az

állatok egy csoportjában (n = 24) meghatároztuk a lekötött (LL) és nem lekötött (NLL) lebenyek tömegét, valamint szelektív epekanülálás révén a kiválasztott epe és direkt (d) bilirubin (B) mennyiségét, illetve a szérum (Se) és az epe B-frakcióit. Egy másik csoportban (n = 24), a fenti időpontokban a máj kollagenáz-perfúziós emésztését követően létrehozott LL és NLL sejtkultúrák segítségével in vitro immunfluoreszcenciával (IF) és transzportanalízissel vizsgáltuk a sejtkapcsoló fehérje ZO-1 és a transzporter Ntcp és Bsep expresszióját, valamint a taurokolát (TC) és B transzportját. Eredmények: PVL hatására LL atrófiája (3,34 ± 0,14 vs. 0,41 ± 0,17 g/ttg) és NLL hipertrófiája (1,09 ± 0,11 vs. 3,04 ± 0,10 g/ttg) jött létre, amely a lebenyek epe- és dB-kiválasztásában is

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 tükröződött (p < 0,001). A SeBi, illetve a Se és epe B-frakcióinak aránya nem változott szignifikánsan. Az in vitro IF alapján lebenytől és időponttól függetlenül minden sejtkultúrában életképes monolayerek, specifikus Ntcp-, ZO-1- és Bsep-expresszió, adekvát sejt–sejt kapcsolatok és szabályos epecanaliculusok voltak láthatók. Mindkét lebeny TC és B in vitro transzportjának átmeneti exkréció és a felvétel csökkenése (p < 0,05) mellett a szinuszoidális efflux adaptív fokozódása volt megfigyelhető számottevő intracelluláris szubsztrátakkumuláció nélkül.

259

Következtetés: PVL-t követő atrófia-hipetrófia komplex a makroszkopikus változások és az epeelválasztás tekintetében is tükröződik a bilirubinkiválasztás megőrzöttsége mellett. Továbbá a regeneráció során mindkét lebenyben perzisztálnak élet- és működőképes sejtkultúrák kialakítására képes sejtek, amelyek in vitro transzportfunkciója egy átmeneti csökkenést követően mindkét lebenyben helyreáll. Forrás: OTKA/NKFIH-K115607.

PORTA VENA LIGATÚRÁT KÖVETŐ FUNKCIONÁLIS VÁLTOZÁSOK MULTIMODÁLIS, IN VIVO VIZSGÁLATA SEBÉSZILEG INDUKÁLT MÁJREGENERÁCIÓ PATKÁNYMODELLJÉBEN BENCSICS MÁTÉ1, KOVÁCS TIBOR1, FÜLÖP ANDRÁS1, VERES DÁNIEL SÁNDOR2, MÁTHÉ DOMOKOS2, SZIGETI KRISZTIÁN2, HORVÁTH ILDIKÓ2, SZIJÁRTÓ ATTILA1 1 Hepato-Pancreatico-Biliary Surgery Research Center Hungary-Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Budapest Bevezetés: A májdaganatos betegek számára legjobb hosszú távú túlélést biztosító reszekciókat követő mortalitás vezető oka a posthepatectomiás májelégtelenség. Ennek elkerülésére széles körben alkalmazott eljárás a porta vena ligatúra (PVL), amely az eltávolítandó lebenyek vena portae ágainak szelektív lekötésével azok atrófiáját és az ellenoldali lebenyek hyperplasiáját idézi elő. A postPVL volumenváltozásokon túl a (szegmentális) funkcionális aspektusok alapos ismerete elengedhetetlen a második lépésben végzendő műtét optimális időpontjának meghatározásához. Célkitűzés: A PVL-t követő globális és szegmentális májfunkció multimodális vizsgálata patkánymodellben in vivo képalkotó eljárások segítségével. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon (n = 40) a máj 80%-át ellátó vena portae ágak szelektív lekötését hoztuk létre. Sorozatmérések során preoperatívan (0. h), illetve a posztoperatív a 24., 48., 72., 168. és 336. órában MRI-volumetria, ICG-clearance teszt (R15, PDR) és 99mTc-mebrofenin hepatobiliaris szcintigráfia (HBS) (felvétel: B1/2, exkréció: Dstart) segítségével vizsgáltuk a morfológiai és a globális májfunkcióban bekövetkező változásokat (n = 10). A lekötött (LL) és a nem lekötött (NLL) lebenyek szegmentális funkciójának vizsgálata HBS-sorozatmérés (T1/2, Tmax), továbbá a fentiekkel egyező időpontokban konfokális léze-

res endomikroszkópia (CLE) (T1/2, Tmax) segítségével történt (n = 30). Eredmények: Az MRI-volumetria az LL atrófiáját és az NLL hipertrófiáját igazolta. Az ICG-clearance és a HBS-teszteken az első 72. órában a globális májfunkció ideiglenes csökkenése (ICGPDR: p < 0,01; HBS-B1/2: p < 0,05; 0. vs. 72. óra) volt megfigyelhető. HBS-mérések alapján a szegmentális májfunkció átmeneti károsodása volt megállapítható mindkét lebenycsoportban (NLLT1/2: p < 0,001 0. vs. 72. óra; LL-T1/2: p < 0,001 0. vs. 72. óra). Az első 72 órát követően azonban NLL mebrofenin transzportja nagymértékben javult, a 336. órára szignifikáns mértékben felülmúlva az LL értékeit (p < 0,001 LL vs. NLL). NLL ilyen irányú funkciós változásai CLE-vel is igazolódtak. Következtetések: A PVL-indukált májregeneráció során kialakuló átmeneti globális funkciócsökkenés a nem lekötött lebenycsoport funkcionális kapacitásának jelentős fokozódásával áll helyre. E funkcionális redisztribúció a májfunkció inhomogén eloszlását eredményezi. A 99mTc-mebrofenin HBS és a konfokális lézeres endomikroszkópia alkalmas eljárás a sebészi szempontból kulcsfontosságú szegmentális májfunkció vizsgálatára. Forrás: OTKA/NKFIH-K115607.

ACETILSZALICILSAV-TRIS-HIDROXIMETIL-AMINOMETÁN (ASA-TRIS) GYULLADÁSCSÖKKENTŐ HATÁSA KÍSÉRLETES COLITISBEN VARGA GABRIELLA1, UGOCSAI MELINDA1, HARTMANN PETRA1, LAJKÓ NORBERT1, MOLNÁR RÉKA1, SZŰCS SZILÁRD1, JÁSZ DÁVID KURSZÁN1, GHYCZY MIKLÓS1, TÓTH GÁBOR2, BOROS MIHÁLY1 1Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 2Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Vegytani Intézet, Szeged Bevezető: Kimutattuk, hogy az általunk kifejlesztett acetilszalicilsav (ASA) és tris-hidroximetil-aminometán (Tris) prekurzorokból konjugált új bioaktív molekula gyulladáscsökkentő hatása az ASA-hoz mérhető, de nincsenek gastrointestinalis mellékhatásai (Varga és mtsai, 2016). Jelen tanulmányunkban egyrészt az ASATris kezelés lokális és távoli hatásait tanulmányoztuk 2-,4-,6-trinitrobenzén-szulfonsav (TNBS) indukálta colitisben, összehasonlítva az ASA és a mesalamin- (5-aminoszalicilát-) kezelések hatásaival, másrészt megvizsgáltuk, hogy az ASA-Tris kezelés befolyásolja-e a mitokondriumok funkcióit. Anyag és módszer: Altatott SPRD patkányokat kontroll-, colitis-, ASA-kezelt colitis-, ASA-Tris kezelt colitis- és mesalaminnal kezelt colitiscsoportba osztottunk (mindegyik n = 5). A kontrollcsoport oldószert, míg a többi csoport egyedei három napon ke-

resztül naponta háromszor, ASA-t, ASA-Trist (mindkettő 0,55 mmol/kg) és mesalamint (0,77 mmol/kg) kaptak 12 órával a TNBS-beöntés után. A gyomor- és a vastagbélmucosa szerkezeti károsodását in vivo konfokális lézer pásztázó endomikroszkóppal vizsgáltuk a colitis harmadik napján, az utolsó kezelés után két órával. A colonserosa mikrokeringését intravitalis videomikroszkóppal vizsgáltuk és meghatároztuk a gyulladásos mediátorok szintjét (szöveti mieloperoxidáz [MPO], xantinoxidáz [XOR] enzimaktivitás, nitrit/nitrát szint, TNF-α-szint). Az ASA és ASATris mitokondriumokra gyakorolt hatását nagy felbontású respirometriával (Oroboros O2k, Innsbruck, Ausztria) határoztuk meg májhomogenizátumban. Eredmények: A TNBS-beöntés szignifikánsan fokozta a gyulladásos enzimek aktivitását, a nitrit/nitrát és TNF-α-szintet és káro-

260

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

sította a colonmucosa szerkezetét. Az ASA-kezelés csökkentette a colon struktúráját érintő változásokat, a gyulladásos mediátorok szintjét, míg a gyomorban fokozta a gyulladásos folyamatokat. Az ASA-Tris és a mesalaminkezelés szignifikánsan csökkentette a citokinszintet, a gyulladásos enzimek aktivitását és a mucosa károsodását, gyomorkárosodás nélkül. A mitokondriális vizsgálat a légzési lánc IV. komplexéhez kötött respiráció csökkenését igazol-

ta ASA-kezelés hatására, ami az ASA-Tris kezelést követően nem volt megfigyelhető. Megbeszélés: Az ASA-Tris kezelés kísérletes colitisben kivédi a citokinek által közvetített gyulladásos folyamatokat gastrointestinalis mitokondriális mellékhatások nélkül. Támogatók: OTKA K104656, NKFIH K116861, GINOP 2.3.215-2016-00034.

ARTESUNATKEZELÉS HATÁSA A NEM OKKLÚZÍV MESENTERIALIS ISCHAEMIA SORÁN KIALAKULÓ KERINGÉSI ELÉGTELENSÉGRE ÉRCES DÁNIEL, VARGA GABRIELLA, SZŰCS SZILÁRD, BALOGH DÓRA, BOZSÓ NOÉMI, BOROS MIHÁLY Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttan, Szeged Bevezetés: Az artesunat (AS) félszintetikus artemisinszármazék, világszerte biztonságosan alkalmazott, elsőként javasolt antimaláriás készítmény. Kísérletes szepszisben, asztmában és pancreatitisben is igazolták, hogy az artemisinszármazékok a plazmódiumellenes hatás mellett gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal is rendelkeznek (Sordi, 2016). Tanulmányunk célja annak a kérdésnek a vizsgálata volt, hogy a szubklinikai dózisban alkalmazott ASkezelés befolyásolja-e a kísérletes nem okklúzív mesenterialis ischaemia során kialakuló antigén-independens gyulladást kísérő szisztémás hemodinamikai és mikrokeringési válaszreakciót. Módszerek: Altatott SPRD-patkányokat (n = 6, csoportonként) négy csoportba osztottunk. Az első csoport álműtött kontrollként szolgált, a második csoportba AS-kezelt álműtött állatok tartoztak. A harmadik és negyedik csoportnál részleges aortaleszorítást (PAO) alkalmaztunk az aorta abdominalisra az arteria mesenterica superior eredésétől proximálisan felhelyezett tourniquet-vel. Az arteria femoralisban mért középnyomást 60 percen át 30–40 Hgmm között tartottuk. A 45. percben a kezelt csoportok 1,5 mg/kg iv AS-t kaptak, míg a kontrollcsoportokat az AS oldószeré-

vel kezeltük (0,9% NaCl, 1,5 ml/kg, iv.). Monitoroztuk az arteria mesenterica superior áramlását (AMSF), a perctérfogatot (CO) termodilúcióval mértük, az ileum mikrokeringését intravitális videomikroszkópos módszerrel (OPS-technika) vizsgáltuk. Eredmények: A PAO-csoportban az artériás középnyomás, a CO és az AMSF az álműtöttekhez képest jelentősen csökkent. Az AS-kezelés a makrohemodinamikai paramétereket nem befolyásolta, azonban a vékonybél lokális keringését jellemző AMSF a kontrollértékek szintjére emelkedett, és a javuló AMSF kíséretében az ileum intramuralis véráramlási sebességének csökkenése mérséklődött. Következtetés: Igazoltuk az AS keringési hatásait. A centrális keringési zavar következtében kialakuló, a vékonybél-nyálkahártya integritását veszélyeztető AMSF-lassulást az AS szubklinikai dózisban is csökkenti és mérsékli az ileum mikrokeringésének romlását. Támogatás: OTKA K104656, NKFIH K116861, GINOP 2.3.215-2016-00034.

A GASTROINTESTINALIS MIKROKERINGÉSBEN BEKÖVETKEZŐ VÁLTOZÁSOK NEM INVAZÍV MONITOROZÁSI LEHETŐSÉGE KÍSÉRLETES PERICARDIALIS TAMPONÁD SORÁN SZŰCS SZILÁRD1, BARI GÁBOR2, VARGA GABRIELLA1, ÉRCES DÁNIEL 1, BOZSÓ NOÉMI1, BALOG DÓRA1, GULES MÁRIA1, GYARAKI PETRA1, BOROS MIHÁLY1 1Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szívsebészeti Osztály, Szeged Bevezetés: Az akut nem okklúzív mesenterialis ischaemia (NOMI) a szisztémás keringés romlása során létrejövő, legalább 50%-os splanchnicus áramláscsökkenés, amelynek következménye lehet a mucosa permeabilitásának fokozódása, szisztémás gyulladásos válaszreakció és szepszis. A sikeres terápia és a túlélés szempontjából igen lényeges a folyamat időben történő felismerése, amire jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő technika. Feltételeztük, hogy a gastrointestinalis rendszerben kimutatható metántartalom összefüggésben áll a splanchnicus keringési változásokkal, így célkitűzésünk szerint megvizsgáltuk a kilégzés során mérhető metánkoncentráció korrelációját a NOMI által okozott mesenterialis keringési változásokkal. Módszerek: Kísérleteinket két különálló sorozatban végeztük. Az első tanulmányban altatott, lélegeztetett patkányok egyik csoportjánál (n = 6) a hasi aorta 60 percig tartó részleges leszorításával (parciális aortaokklúzió – PAO) 35–40 Hgmm-re csökkentettük az alsó testfél artériás középnyomását (MAP), a másik csoport (n = 6) kontrollként szolgált. A második tanulmányban altatott és lélegeztetett törpesertések egy csoportján (PT, n = 7) a rekeszizmon keresztül a pericardialis térbe vezetett katéteren át történő heparinizált saját vérrel való feltöltés révén pericardialis tamponádot

(PT) hoztuk létre, amelynek során a MAP-ot 60 percen keresztül 40–45 Hgmm-en tartottuk. Az álműtött csoport (n = 6) kontrollként szolgált. Mindkét tanulmány során online fotoakusztikus spektroszkópia segítségével meghatároztuk a kilégzett metán szintjét (alapszint > 1 ppm), ezzel párhuzamosan a MAP-ot és az arteria mesenterica superior áramlását (AMSF), valamint a serosa vörösvértest-áramlási sebességet (RBCV) mértük. Eredmények: Az első sorozatban a PAO alatt csökkent AMSFés RBCV-értékeket mértünk, alacsonyabb kilélegzettmetán-szint mellett. A második tanulmányban a PT alatt alacsonyabb MAP mellett az AMSF és a RBCV romlása volt megfigyelhető, amit a kilélegzettmetán-szint csökkenése kísért. Statisztikai elemzéssel mindkét csoport esetén szignifikáns korrelációt igazoltunk a kilégzettmetán-koncentráció és az AMSF, valamint az RBCV között. Következtetés: Állatmodellekben igazoltuk az összefüggést a kilégzett levegő metánszintje és a mesenterialis makro- és mikrokeringési paraméterek között extramesenterialis eredetű keringési zavarok során – így ez az eljárás lehetővé teheti az időben történő diagnózist. Támogatók: OTKA K104656, NKFIH K116861, GINOP 2.3.215-2016-00034.

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

261

METÁNBELÉLEGZÉS HATÁSA AZ ENYHE ÉS SÚLYOS HYPOXAEMIÁS HYPOXIÁBAN FELLÉPŐ STRESSZ-VÁLASZREAKCIÓRA PATKÁNYOKBAN KISS LILIÁNA, NÁSZAI ANNA, POLES MARIETTA ZITA, BOROS MIHÁLY, KASZAKI JÓZSEF Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegségben vagy súlyos pneumonia következtében kialakuló hypoxaemiás hypoxia által okozott helyi és szisztémás szövetkárosodások a klinikai gyakorlat súlyos problémái. Korábban kimutattuk, hogy normoxiás metán gázkeverék inhalációjával a vékonybél keringési zavarai következtében kialakuló oxidatív stressz mértéke csökkenthető (Boros, 2012). Kérdéses volt, hogy szisztémás hypoxiában van-e hasonló hatása a gázkeveréknek, kísérletes munkánkban ezért célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk az oxidatív és nitrozatív stresszre jellemző biokémiai paraméterek változását súlyos, illetve enyhe hypoxiás állapotban, valamint metáninhalációt követően. Módszerek: Altatott, lélegeztetett hím patkányokon a vérgázértékek folyamatos monitorozása mellett enyhe, illetve súlyos hypoxiát hoztunk létre 30 perces 18,5% (18%-os O2; n = 7), vagy 60 perces 16% oxigéntartalmú gázkeverék (16%-os O2; n = 6) alkalmazásával. A metánnal kezelt csoportok esetében (n = 6–7) a gázkeverék 2,2% metánt is tartalmazott. A kísérletek végén tüdő- és vékonybél-biopsziákat vettünk, majd meghatároztuk a xantin-oxidoreduktáz- (XOR-) és mieloperoxidáz- (MPO-) aktivitást. A kép-

ződő peroxinitrit szintjét a szöveti nitrit-nitrát (NOx) és nitrotirozintartalom meghatározásával jellemeztük. Eredmények: A súlyos hypoxia következtében szignifikánsan csökkent az artériás parciális oxigénnyomás (87 ± 8 vs. 54 ± 5 Hgmm). Mindkét hypoxiás állapot növelte a bél és a tüdő MPO-aktivitását és NOx-szintjét, de a XOR-aktivitás nem változott. A metáninhaláció súlyos hypoxia esetén szignifikánsan csökkentette a XOR- és MPO-aktivitást a vékonybélben (~37%), a nitrotirozinképződés szignifikánsan csökkent (~32%), s ezzel párhuzamosan a NOx-szint emelkedett. Ezek a változások enyhe hypoxiában is megfigyelhetők voltak. Következtetés: A hypoxia során alkalmazott metáninhaláció a leukocytaaktiváció és a nitrozatív stressz szintjének csökkentésével mérsékelheti a szövetkárosodást. Feltételezzük, hogy a metáninhaláció következtében kialakuló NOx-pool a mikrocirkulációt támogató NO-képzésén keresztül járul hozzá a szövetek hypoxiás károsodásának kivédéséhez. Támogatás: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal NKFI K120232, NKFI K116689 és GINOP-2.3.2-15-2016-00015.

TRANSZPLANTÁCIÓS OLDATOK DÚSÍTÁSA METÁNNAL MÁRTON ANETT1, SZILÁGYI ÁGNES LILLA1, JÁSZ DÁVID KURSZÁN1, MOHÁCSI ÁRPÁD2, BOROS MIHÁLY1, HARTMANN PETRA1 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék, Szeged Bevezetés: A transzplantálásra előkészített szervek szállítása, átmeneti tárolása 4 °C-os oldatokban történik, s a graftokban eközben hideg ischaemiás károsodás alakulhat ki, ami szerepet játszik a beültetést követő korai szervelégtelenség kialakulásában. Korábbi kutatások igazolták a metán (CH4) protektív hatását különböző szervek (bőr, máj, vese, bélrendszer) meleg ischaemiás-reperfúziós (IR) károsodásban, s ezek alapján feltételeztük, hogy a graftok túlélése növelhető lehet CH4-nal dúsított közegben történő tárolással. Mivel a szervtartósításra használt oldatok esetén a CH4kezelés következményei nem ismertek, megvizsgáltuk a CH4 oldhatóságát, az oldatban tarthatóság idejét és hőmérsékletfüggését a klinikai gyakorlatban alkalmazott Custodiol (hisztidin-triptofánketoglutarát) szervtartósító oldat esetében. Módszerek: A kísérlet során a mérések 20 cm3 térfogatú küvettában történtek (10 cm 3 gáztér, 10 cm3 oldat), amelyhez input – CH4-perszuffláció – és output – CH4-regisztrálás – csatlakozott. Az oldat 10 cm3-ének perszufflációja 2,2%-os CH4-mesterséges levegő keverékkel történt 500 ml/perc áramlási sebességgel, átlagosan 30 percig, 4–21 °C-on. A minták CH4-tartalmának meg-

határozása 10 perc, egy, három, hat és 24 óra inkubációt követően történt; egyrészt a folyadék gázterében mért metánkoncentráció arányos a folyadékban oldott metán tartalmával, másrészt a folyadékon átbuborékoltatott gáz teljes oldott CH4-tartalma kiszámolható a mért koncentrációk és a térfogatáram ismeretében. A CH4koncentrációt a Szegedi Tudományegyetem, TTIK Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék által e célra épített fotoakusztikus spektroszkópos (PAS) mérőműszerrel végeztük. Eredmények: 10 cm3 Custodiol oldatnál 30 perces perszufflációt követően a gáztér CH4-tartalma átlagosan 442 ppm (21 °C) és 586 ppm (4 °C) volt, ami az inkubációs idővel arányosan csökkent, azonban 24 óra elteltével még kimutatható mennyiségben (3 ppm) volt jelen CH4. Következtetés: A Custodiol oldat még 24 óra inkubáció után is rendelkezhet a protektív biológiai hatáshoz szükséges – elégséges – CH4-tartalommal, így ezen az időhatáron belül az eljárás alkalmazható lesz az IR-károsodás befolyásolására. Támogatás: NKFI 120232.

IN VITRO SZÍVIZOM ISCHAEMIA/REPERFÚZIÓ ÁLTAL OKOZOTT MITOKONDRIÁLIS DISZFUNKCIÓ KEZELÉSE METÁNGÁZZAL JÁSZ DÁVID KURSZÁN1, SZILÁGYI ÁGNES LILLA1, MÁRTON ANETT1, PÉCZ DANIELLA1, BARÁTH BÁLINT1, FICZERE ÁGNES1, GÖRBE ANIKÓ2, BOROS MIHÁLY1, HARTMANN PETRA1 1Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 2Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Biokémia Intézet, Szeged Bevezetés: Korábbi kutatások igazolták a metán (CH4) protektív hatását különböző szervek (bőr, máj, vese, bélrendszer) ischaemiareperfúziós (IR) sejtkárosodásban, de a mechanizmus részletei és a CH4 sejten belüli célpontjai ismeretlenek. Kísérleteinkben meg-

vizsgáltuk a CH4 hatásait újszülött patkány cardiomyocyták túlélésére és a mitokondriumok funkcióira szimulált IR során. Módszerek: Háromnapos cardiomyocyta-sejtkultúrát négy órás ischaemiát követő kétórás reperfúziós idő alatt 2,2%-os CH4-mes-

262

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

terséges levegő keverékkel kezeltünk (sI/R és sI/R + CH4; n = 6– 6). Normoxiás csoportok szolgáltak kontrollként (SH és SH + CH4; n = 6–6). Ezt követően a mitokondriális funkciókat nagy felbontású respirométerrel (Oxygraph-2K, Oroboros, Ausztria) vizsgáltuk. A mitokondrium membránkárosodásának kimutatására citokróm C-kiáramlást mértünk, a cardiomyocyta-túlélést LDHszint-méréssel, az apoptózist TUNEL-festéssel vizsgáltuk. Eredmények: A CH4-kezelés hatására a cardiomyocyták alaplégzési aktivitása közel másfélszeresre (21 ± 8 pmol/ml/s-ról 35 ± 15 pmol/ml/s-ra), az oxidatív foszforilációs kapacitás mint-

egy kétszeresére emelkedett (64 ± 18 pmol/ml/s és 116 ± 24 pmol/ ml/s) az sI/R csoporthoz viszonyítva. Az IR-indukált citokróm C-felszabadulás, valamint a cardiomyocyták apoptózisa is jelentősen csökkent a CH4-kezelt csoportban. Megbeszélés: Kísérleteink megerősítik azt a korábbi feltételezést, hogy a CH4 hatásának sejten belüli célpontja a mitokondrium. Az eredmények alapján a CH4-kezelés hatékony lehet a cardiomyocyták I/R károsodásának megelőzésében. Támogatás: NKFI 120232, GINOP 2.3.2-15-2016-00034.

CITOKINAKTIVITÁS MÉRÉSE PACAP-38-TARTALMÚ HIDEG KONZERVÁLÁST KÖVETŐ VÉKONYBÉL-TRANSZPLANTÁCIÓBAN NEDVIG KLÁRA1, REGLŐDI DÓRA2, CSUKÁS DOMOKOS3, SZABÓ GYÖRGYI3, FEHÉR DANIELLA3, JUHOS KRISZTINA3, SÁNDOR JÓZSEF3, WÉBER GYÖRGY3, FERENCZ ANDREA3 1Zala Megyei Szent Rafael Kórház, Általános Sebészet és Érsebészeti Osztály, Zalaegerszeg 2 Pécsi Tudományegyetem, Anatómia Intézet, Pécs 3 Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest Vékonybél-transzplantáció során a hideg konzerválás és reperfúzió okozta szöveti károsodás kérdése jelenleg is megoldatlan probléma. A hideg konzerválás és reperfúzió hatására a bélszövetben oxidatív stressz és szövetiszerkezet-változások alakulnak ki. A hipofízis adenilát-cikláz-aktiváló polipeptid (pituitary adenilate cyclase activating polypeptide – PACAP) a központi és perifériás idegrendszer mellett kimutatható a gastrointestinalis traktus több részén is, a legnagyobb mennyiségben a jejunum és az ileum területén mérhető. Tanulmányunk célja volt PACAP-38-at tartalmazó hideg konzerválást követően a szöveticitokin-termelés vizsgálata. Wistar-patkányokon (n = 5) 4 Celsius-fokos University of Wisconsin (UW) oldatban és 100 μg PACAP-38-at tartalmazó UW-oldatban tároltuk a bélgraftokat egy, három és hat órán keresztül. Konzerválást követően az éranasztomózisok helyreállításával minden esetben háromórás reperfúziót alkalmaztunk. Szöveti mintákat vettünk a laparotomia után (kontroll) és a reperfúziós ciklusok végén. A citokinaktivitást szövethomogenizátumból Cytokine array és Luminex Multiplex Immunoassay segítségével határoztuk meg. A kemiluminescens vizsgálatok igazolták, hogy a citokinek közül az sICAM-1 és az L-szelektin normális aktivitása volt detektál-

ható a kontrollbélszövetben. Expressziójuk nem változott a hatórás UW-oldatban történő konzerválás és az azt követő reperfúziós periódus végére. Mind a hatórás PACAP-38-at tartalmazó UW-oldatban történő konzerválás, mind az azt követő háromórás reperfúzió jelentős citokinaktivitás-csökkenést okozott. A RANTES(CCL5-) szintek minden csoportban megemelkedtek. A kontrollmintákban a TIMP-1 aktivitása nem volt mérhető. Jelentős aktivitást mértünk a hatórás PACAP-38 nélküli UW-oldatban való konzerválást követően. A PACAP-38-at tartalmazó hideg konzerválás csökkentette ezen aktivitások szintjét. Az előbbi méréseket a Luminex Immunoassay-el kapott eredmények is megerősítették. A sICAM és az L-szelektin expressziója hasonló a kontroll- és az ischaemiás csoportokban, míg mindkét esetben szignifikáns csökkenés figyelhető meg a PACAP-38-cal tárolt graftoknál. A TIMP-1 expressziója jelentősen emelkedett hideg ischaemia után, amelyet a PACAP-38-at tartalmazó konzerválás mérsékelt. PACAP-38-at tartalmazó oldatban való hideg konzerválás szignifikánsan csökkentette a szöveticitokin-expressziót. Támogatta: PD77474, K72592, CNK 78480, Magyar Tudományos Akadémia, SROP 4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002, Bolyaiösztöndíj.

A FOSZFODIÉSZTERÁZ-5A-GÁTLÓ VARDENAFIL MEGELŐZI A 2-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉGHEZ TÁRSULÓ DIASZTOLÉS SZÍVELÉGTELENSÉG KIALAKULÁSÁT BARTA BÁLINT ANDRÁS1, SAYOUR ALEX ALI1, MÁTYÁS CSABA1, NÉMETH BALÁZS TAMÁS1, OLÁH ATTILA1, TÖRÖK MARIANNA1, RUPPERT MIHÁLY1, KELLERMAYER DALMA1, SZABÓ GÁBOR2, KÖKÉNY GÁBOR3, HORVÁTH ESZTER MÁRIA4, BÓDI BEÁTA5, PAPP ZOLTÁN5, MERKELY BÉLA1, RADOVITS TAMÁS1 1Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Kardiológiai Központ, Kardiológiai Tanszék, Budapest 2Ruprecht Karls Egyetem, Szívsebészet, Heidelberg, Németország 3Semmelweis Egyetem, Kórélettani Intézet, Budapest 4Semmelweis Egyetem, Élettani Intézet, Budapest 5Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Fiziológiai Tanszék, Debrecen Bevezetés: A megtartott ejekciós frakciójú (diasztolés) szívelégtelenség (HFpEF) gyakorisága egyre növekszik. Kialakulásában fontos szerepet játszanak egyes komorbiditások, így az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség (DM). Epidemiológiai jelentősége ellenére a HFpEF-ben jelenleg elérhető gyógyszeres terápiák nem csökkentik annak mortalitását. A ciklikus guanozin-monofoszfát (cGMP) -jelátvitel kórélettani szerepének vizsgálata intenzív kutatások tárgya, a magasabb cGMP-szint kardioprotektív hatását több

szívbetegségben is leírták. Vizsgálatunkban a cGMP-t lebontó enzimet, a foszfodieszteráz-5A-t (PDE5A) gátló vardenafil hosszú távú preventív alkalmazásának hatását vizsgáltuk a diabéteszes cardiomyopathiához társuló HFpEF-modellünkben. Módszerek: Kísérletünkben Zucker Diabetic Fatty (ZDF; HFpEF modell) patkányokat és kontrolljaikat (ZDFLean) használtuk. Az állatokat 25 hétig vardenafillal (10 mg/ttkg/nap; ZDFLean + Vard; ZDF + Vard) vagy placebóval (ZDFLean;

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 ZDF) kezeltük. Ezt követően szív-ultrahangvizsgálatot hajtottunk végre a bal kamra (BK) falvastagságának és üregátmérőjének meghatározására. Elvégeztük a BK nyomás-térfogat (P-V) analízisét a szisztolés és diasztolés funkció vizsgálatára. Emellett a cGMP-jelátvitel, az oxidatív stressz, apoptózis, illetve a szívizomhipertrófia és fibrosis fő markereit vizsgáltuk. Eredmények: ZDF-állatokban a fokozott BK-i falmerevség (BK-i végdiasztolés P-V összefüggés meredeksége [EDPVR]: 0,077 ± 0,002 ZDF vs. 0,045 ± 0,003 Hgmm/µl ZDFLean; p < 0,05) és megnyúlt BK-i relaxációs idő markáns diasztolés diszfunkciót jelzett megtartott szisztolés funkció mellett. A myocardiumot csökkent cGMP-szint és proteinkináz-G- (PKG-) akti-

263

vitás, fokozott oxidatív stressz, kifejezett szívizomsejt-apoptózis, hipertrófia és fibrotikus átépülés jellemezte. Vardenafilkezelés eredményeként megtartott cGMP-szintet és PKG-aktivitást, csökkent nitrooxidatív stresszt és apoptózist, illetve kisebb mértékű myocardium-hipertrófiát és fibrosist tapasztaltunk DM-ben. Mindez hozzájárult a diasztolés funkció (BK-i falmerevség [EDPVR: 0,062 ± 0,006 Hgmm/µl ZDF+Vard; p < 0,05] és az aktív relaxáció) javulásához DM-ben. Összefoglalás: A vardenafilkezelés hatékonyan előzi meg a DM-hez társuló HFpEF kialakulását. PDE5A-gátlók preventív alkalmazása cukorbetegek esetén ígéretes lehetőséget jelenthet a HFpEF megelőzésére.

A GEMFIBROZILLAL TÖRTÉNŐ FARMAKOLÓGIAI PREKONDICIONÁLÁS MÉRSÉKLI A SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ SORÁN FELLÉPŐ ISCHAEMIÁS-REPERFÚZIÓS KÁROSODÁST SAYOUR ALEX ALI, BARTA BÁLINT ANDRÁS, BENKE KÁLMÁN, MÁTYÁS CSABA, OLÁH ATTILA, STARK KLÁRA ALÍZ, RUPPERT MIHÁLY, SZABÓ GÁBOR, MERKELY BÉLA, RADOVITS TAMÁS Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest Bevezetés: A myocardium globális ischaemiás/reperfúziós (I/R) károsodása valamennyi cardioplegiával végzett szívsebészeti műtét során fellép. A közelmúlt kutatási eredményei szerint a szolúbilis guanilát-cikláz (sGC) gyógyszeres aktivációjának következtében fokozódó ciklikus guanozin-monofoszfát (cGMP) jelátviteli útvonal kardioprotektív hatással bír. 2015-ben fény derült arra, hogy a lipidcsökkentő fibrát gemfibrozil in vitro sGC-aktivátor hatású. Jelen munkánkban célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a gemfibrozillal történő farmakológiai prekondicionálás hatását az I/R károsodásra heterotóp szívtranszplantáció patkánymodelljén. Módszerek: Donor Lewis patkányokat random módon négy csoportba soroltunk: nem transzplantált-vivőanyaggal kezelt (KO); nem transzplantált-gemfibrozillal kezelt (GEM); transzplantáltvivőanyaggal előkezelt (KO-HTX); transzplantált-gemfibrozillal előkezelt (GEM-HTX). A donorszíveket explantáltuk, egy órán át hideg konzerválóoldatban tároltuk, majd heterotóp módon implantáltuk a recipiens patkányok hasüregébe. Egy órával a reperfúzió megkezdése után balkamrai (BK-i) nyomás-térfogat összefüggéseket és coronariaáramlást mértünk. Emellett BK-i gén- és fehérjeexpressziós, továbbá szövettani vizsgálatokat végeztünk. Etikai engedély száma: PEI/001/2374-4/2015.

Eredmények: Egyórás reperfúziót követően a BK szisztolés funkciója (140 µl BK-i térfogatnál; dP/dtmax: 3260 ± 398 vs. 2116 ± 240 Hgmm, p < 0,05), aktív relaxációja (140 µl BK-i térfogatnál; dP/dtmin: –2233 ± 263 vs. –1184 ± 151 Hgmm, p < 0,05) és a coronariaáramlás (2,7 ± 0,2 vs. 2,1 ± 0,2 ml/min/g, p = 0,03) szignifikánsan javult a GEM-HTX csoportban a KO-HTX-hez képest. A GEM-HTX csoportban szignifikánsan magasabb endothelialis nitrogén-monoxid-szintáz- (eNOS-) mRNS-szintet, sGCprotein-szintet és cGMP-immunreaktivitást, továbbá szignifikánsan alacsonyabb hasított kaszpáz-3-protein-szintet találtunk a KOHTX-hez képest. Immunhisztokémiai vizsgálatunk markáns nitrooxidatív stresszt és apoptózist mutatott a KO-HTX csoportban, amelyek azonban a kontrollok szintjére csökkentek gemfibrozilelőkezelés hatására (GEM-HTX csoport). Következtetés: A gemfibrozillal történő farmakológiai prekondicionálás csökkenti a myocardium globális I/R károsodását a szívtranszplantáció patkánymodelljén. A gemfibrozil a jövőben fontos kardioprotektív ágens lehet a cardioplegiával végzett szívsebészeti műtétek eszköztárának részeként.

KÉSŐI UROLÓGIAI SZÖVŐDMÉNYEKET OKOZÓ NAGYMÉRETŰ LIPOSARCOMÁS ESETEK BEMUTATÁSA CSÖKŐ GÁBOR NORBERT, HAJDU GÁBOR, GYŐRI ATTILA, ZÖLLEI ISTVÁN Tolna Megyei Balassa János Kórház, Sebészeti Osztály, Szekszárd Bevezetés: A retroperitoneumban előforduló leggyakoribb malignus lágyrész-tumor a liposarcoma, amely az összes lágyrész-sarcoma 20–30%-át teszik ki. Az incidenciája 2,5/1 millió. A nőknél, illetve a kor előrehaladtával gyakoribb az előfordulása. Szinte mindig a következményes tünetek miatt fordul orvoshoz a beteg (GI-obstrukció, hydronephrosis). Gyakran extrém méretűek, és érinthetik a húgyúti rendszert. Célkitűzés: Nagyméretű, késői urológiai szövődményeket okozó retroperitonealis liposarcoma eseteinek bemutatása. Esetismertetés: Első beteg: Egy 40 éves nőt bizonytalan hasi panaszok miatt vizsgáltak. A hasi ultrahang- és CT-vizsgálat 218 × 160 × 77 mm-es, jól körülhatárolt, a környező beleket csak diszlokáló képletet detektált. Ultrahangvezérelt mintavétel történt, amely malignitást nem igazolt. Hasi exploratio során emberfőnyi, a duodenummal kapaszkodó, de attól elválasztható, a jobb vesetokot infiltráló retroperitonealis terimét távolítottunk el. A műtét

alatt az a döntés született, hogy a jobb vese nem érintett. A szövettani vizsgálat jól differenciált liposarcomát igazolt. Onkológiai kezelés nem indult. Hat hónappal később a kontroll hasi CT a jobb vese alsó pólusánál egy 43 × 54 × 35 mm-es terimét mutatott, amely residuumot, illetve recidívát bizonyított. Az ismételt műtét során a tumort a jobb vesével együtt távolítottuk el. A szövettani vizsgálat ismét jól differenciált liposarcomát igazolt. Jelenleg onkológiai gondozása folyamatban. Kezelés még nem kezdődött el. Második beteg: 2005 szeptemberében más intézetben hasi exploratio történt egy 67 éves nőn. Nagyméretű retroperitonealis tumort találtak, amit nem távolítottak el. Intézetünkben történt a hatalmas tumor eltávolítása szövődmény nélkül. A szövettani vizsgálat a liposarcoma myxoid variánsát igazolta. Onkológiai kezelés (Farmorubicin protokoll szerint történt), gondozás során egy évvel később recidív retroperitonealis tumort igazoltak. Ismételten nagyméretű retroperitonealis tumormasszát távolítottunk el. A tumor

264

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

bal oldali uretert károsította. Az ureter lekötése után nephrostoma is készült. A beteg további öt hónapig volt életben. Következtetés: A szerzők két olyan nagyméretű retroperitonealis liposarcomás esetet mutattak be, amik nem gastrointestinalis,

hanem urológiai szövődményeket okoztak. Az onkológiai kezelés az egyik esetben segített a betegtúlélés növelésében, a másik esetben még el sem kezdődött.

VESE ISCHAEMIÁS-REPERFÚZIÓS KÁROSODÁS KAPCSÁN KIALAKULÓ MIKROCIRKULÁCIÓS VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA PATKÁNYMODELLEN PETŐ KATALIN1, MESTER ANITA1, MAGYAR ZSUZSANNA1, BIDIGA LÁSZLÓ2, GHANEM SOULEIMAN1, SOMOGYI VIKTÓRIA1, TÁNCZOS BENCE1, DEÁK ÁDÁM1, NÉMETH NORBERT1, NEMES BALÁZS3 1Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen 2 Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Patológiai Intézet, Debrecen 3 Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Vesetranszplantációs Központ, Debrecen Bevezetés: Vesetranszplantáció kapcsán elkerülhetetlen a szerv ischaemiás-reperfúziós károsodása, amelynek kialakulása fontos szerepet játszhat a graft rövid és hosszú távú túlélésében egyaránt. Feltételezhető, hogy a reperfúzió során a mikrocirkulációban bekövetkező változások nemcsak a vesében, hanem más szervekben (máj, vékonybél) is megfigyelhetőek. A változást számos tényező befolyásolhatja, köztük microrheologiai paraméterek (vörösvérsejt-aggregáció és deformabilitás) is. Ezek patofiziológiája a mai napig nem teljesen tisztázott. Anyag és módszerek: Vizsgálatainkat CD outbred patkányokon végeztük. Vérvételek céljából kanüláltuk a bal arteria femoralist, majd median laparotomiából feltártuk a veséket. A kontrollcsoportban (n = 6) más beavatkozás nem történt. Az ischaemiásreperfúziós csoportban (I/R, n = 10) a jobb vese ereit lekötöttük és 60 perc elteltével a vesét eltávolítottuk. A bal vese ereit 60 percre atraumatikus klippel leszorítottuk, majd 120 perces reperfúziót követően az állatokat extermináltuk. Vérvételek történtek a beavatkozás előtt, az ischaemiát követően és a reperfúzió 30., 60. és 120. percében, vörösvérsejt-aggregáció és deformabilitás, hematológiai és sav-bázis paraméterek meghatározására. Lézer Doppler-áramlásmérést végeztünk a veséken, májon és vékonybélen a lekötést/

leszorítást megelőzően és a vérvételekkel megegyező időpontokban. A kísérlet végén szövettani mintavételek történtek mindkét veséből, a májból és a vékonybélből. Eredmények: Az I/R csoportban megfigyelhető volt a vvs.-aggregáció fokozódása és a deformabilitás romlása. A hematológiai paraméterek közül a fehérvérsejt- és thrombocytaszám-, hematokrit-, laktát- és glükózértékek, továbbá a pH mutatott szignifikáns változásokat. A reperfúzió során mért véráramlási értékek (blood flow unit – BFU) a bal vese és a máj esetében átmeneti csökkenést követően normalizálódtak, de a kontrollcsoporthoz képest mindvégig rosszabbak voltak. A vékonybél esetében átmeneti javulás volt kimutatható, a kontrollhoz képest változó jelleggel. A szövettani vizsgálatok az ischaemia, illetve az ischaemiás-reperfúziós károsodás jeleit mutatták valamennyi vizsgált szerv esetében. Következtetés: A vese 60 perces ischaemiája és az azt követő reperfúzió a microrheologiai paraméterek romlásával járt, amely közrejátszott a mikrocirkuláció romlásában. A változások nemcsak a vesében, hanem más szervekben is kimutathatók voltak. A modell alkalmas lehet az I/R károsodás kivédésére szolgáló szervek vizsgálatára is.

A FIZIOLÓGIÁS ÉS PATOLÓGIÁS BALKAMRA-HIPERTRÓFIA RÉSZLETES IN VIVO HEMODINAMIKAI ÖSSZEHASONLÍTÁSA PATKÁNYMODELLBEN OLÁH ATTILA, MÁTYÁS CSABA, NÉMETH BALÁZS TAMÁS, RUPPERT MIHÁLY, SAYOUR ALEX ALI, BARTA BÁLINT, LUX ÁRPÁD, KELLERMAYER DALMA, BENKE KÁLMÁN, MERKELY BÉLA, RADOVITS TAMÁS Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest A balkamra- (BK-) hipertrófia a szívizom válasza a megnövekedett terhelésre, amely lehet fiziológiás (FH) vagy patológiás (PH) természetű, s jellegzetes molekuláris változásokkal jár. E két állapot funkcionális következményeinek direkt összehasonlításáról még nem született tanulmány. Célunk az FH és PH kisállatmodelljeinek részletes összehasonlító hemodinamikai jellemzése volt BK-i nyomás-térfogat (P-V) analízis segítségével. Patkányainkban FH kialakulását úszóedzéssel (sportszív), PH-t a hasi aorta műtéti szűkítésével (aortic banding – AB) idéztük elő. A szív morfológiai változásait echokardiográfiával követtük. A szívműködés részletes jellemzésére BK-i P-V analízist végeztünk. In vivo méréseinket hisztológiai és molekuláris biológiai módszerekkel egészítettük ki. Adatainkat az adott modell kontrollcsoportjára normalizáltuk. Szívultrahanggal kifejezettebb hipertrófia volt kimutatható PHban (BK-i izomtömeg: +14,3 ± 1,5% FH vs. +25,6 ± 3,2% PH, p < 0,01), amelyet a szívek post mortem mért tömege is igazolt. Az AB-állatoknál fokozott subendocardialis fibrosis volt jellemző,

míg sportszívben fibroticus átépülést nem találtunk a myocardiumban. A foetalis génprogram reaktiválódása csak PH-ban volt megfigyelhető. FH-ban változatlan BK-i nyomásviszonyok mellett magasabb verőtérfogatot találtunk. Ezzel szemben PH-ban emelkedett végszisztolés nyomás mellett változatlan verőtérfogatot mértünk. A diasztolés funkciót jellemző aktív relaxáció javult sportszívben, azonban nagyfokú romlást mutatott az AB-állatoknál (Tau: –7,7 ± 2,6% FH vs. +42,1 ± 11,1% PH, p < 0,01). Az érzékeny BK-i kontraktilitásindexek mindkét csoportban a hipertrófiával arányosan emelkedtek. Míg a BK mechanikus hatásfoka FH-ban javult, addig PH-ban változatlan maradt (+20,8 ± 4,7% FH vs. +4,7 ± 4,9% PH, p < 0,05). Munkánkkal elsőként adtunk részletes funkcionális összehasonlítást a fiziológiás és patológiás BK-hipertrófia kisállatmodelljeiről. Mindkét típusú hipertrófiában fokozódik a szívizom kontraktilitása. A karakterisztikus különbségek a diasztolés funkcióban és a BK mechanoenergetikai állapotában mutatkoznak.

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

265

A SZOLÚBILIS GUANILÁT-CIKLÁZ GYÓGYSZERES AKTIVÁLÁSA PROTEKTÍV HATÁSÚ A PATOLÓGIÁS SZÍVIZOM-HIPERTRÓFIÁT KÖVETŐ KARDIÁLIS DISZFUNKCIÓVAL SZEMBEN RUPPERT MIHÁLY1, 2, RADOVITS TAMÁS1, KORKMAZ-ICÖZ SEVIL 2, LI SHILIANG2, HEGEDŰS PÉTER2, NÉMETH BALÁZS TAMÁS1, OLÁH ATTILA1, MÁTYÁS CSABA1, BENKE KÁLMÁN1, MERKELY BÉLA1, KARCK MATTHIAS2, SZABÓ GÁBOR2 1Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest 2 Ruprecht-Karls-Universität, Experimentelle Herzchirurgie, Heidelberg, Németország Bevezetés: A bal kamra krónikus nyomásterhelésének hatására patológiás bal kamrai szívizom-hipertrófia (BKH) fejlődik ki, amely a kardiális funkció progresszív romlásához vezet. Újabb kutatási eredmények szerint a szolúbilis guanilát-cikláz (sGC) – ciklikus guanozin-monofoszfát – proteinkináz-G útvonal kisiklása hozzájárulhat a BKH-ban megfigyelhető kardiális diszfunkció kialakulásához. Célkitűzés: Kísérletünkben ezért a szolúbilis guanilát-cikláz (sGC) enzim aktivátorának, a cinaciguatnak a hatását vizsgáltuk fokozott utóterhelés által kiváltott BKH és szívelégtelenség patkánymodelljében. Módszerek: Állatainkban a bal kamra fokozott nyomásterhelését az aorta műtéti beszűkítésével (aortic banding – AB) biztosítottuk, míg áloperált állatok alkották a kontrollcsoportokat. Az állatok a műtétet követő hetedik héttől a 12. hétig per os 10 mg/ttkg/ nap cinaciguatot (Cin), illetve placebót (Ko) kaptak. A BKH időbeli kialakulását echokardiográfiával vizsgáltuk. A kardiális funk-

ció pontos megítélésére nyomás-térfogat analízist végeztünk. Funkcionális kísérleteinket hisztológiai módszerekkel és molekuláris biológiai mérésekkel egészítettük ki. Eredmények: A krónikus cinaciguatkezelés eredményesen gátolta meg a szívizom-hipertrófia funkcionális dekompenzációját (ejekciós frakció: 47,4 vs. 63,7%, p < 0,05 AB-Ko vs. AB-Cin). Az sGC gyógyszeres aktiválása továbbá védett a szívizom-hipertrófia progressziójával (tibiahosszra normalizált szívizomtömeg: 0,57 ± 0,02 vs. 0,48 ± 0,02 g/cm, cardiomyocyta-átmérő: 23,9 ± 0,6 vs. 20,0 ± 0,2 µm, p < 0,05 AB-Ko vs. AB-Cin), a fokozott interstitialis fibrosissal (Masson-féle trikróm fibrosis érték: 1,73 ± 0,10 vs. 1,20 ± 0,16, p < 0,05 AB-Ko vs. AB-Cin) és a nitro-oxidatív stresszel szemben is. Konklúzió: Eredményeink alapján az sGC gyógyszeres aktiválása eredményesen gátolja meg a BKH szívelégtelenségbe történő progresszióját.

A MYOCARDIALIS REVERZ REMODELLÁCIÓ FUNKCIONÁLIS HATÁSA NYOMÁSINDUKÁLT PATOLÓGIÁS SZÍVIZOM-HIPERTRÓFIÁBAN RUPPERT MIHÁLY1,2, KORKMAZ-ICÖZ SEVIL 2, LI SHILIANG2, HEGEDŰS PÉTER2, NÉMETH BALÁZS TAMÁS1, OLÁH ATTILA1, MÁTYÁS CSABA1, BENKE KÁLMÁN1, MERKELY BÉLA1, KARCK MATTHIAS2, SZABÓ GÁBOR2, RADOVITS TAMÁS1 1Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest 2Ruprecht-Karls-Universität, Experimentelle Herzchirurgie, Heidelberg, Németország A bal kamra krónikus nyomásterhelésének (például hypertonia, aortastenosis) hatására patológiás szívizom-hipertrófia fejlődik ki, amely a kardiális kontraktilitás maladaptív fokozódásához vezet. E kórállapotban jelenleg az egyetlen hatásos terápiát a nyomásterhelés megszüntetése jelenti, amely a hipertrófia visszafejlődését, az átépült szívizomszerkezet visszaalakulását, úgynevezett reverz remodellációját eredményezheti. Ugyanakkor a regresszió funkcionális következményei nem tisztázottak, így patkánykísérletünkben a reverz remodelláció hemodinamikai hatását vizsgáltuk, különös tekintettel a kardiális kontraktilitás alakulására. Állatainkban a fokozott nyomásterhelést az aorta műtéti beszűkítésével (aortic banding – AB) biztosítottuk, míg áloperált állatok alkották a kontrollcsoportokat. A szívizom-hipertrófia kialakulása után, a reverz remodellációt a szűkület eltávolításával (Debanding) idéztük elő. A hipertrófia kialakulását és visszafejlődését echokardiográfia és elektrokardiográfia segítségével követtük. Nyomáskonduktancia mikrokatéter alkalmazásával bal kamrai nyomás-térfogat analízist végeztünk a kardiális funkció pontos

megítélésére. Funkcionális kísérleteinket hisztológiai, illetve molekuláris biológiai módszerekkel egészítettük ki. A szűkület eltávolítása a szívizom-hipertrófia szignifikáns regresszióját eredményezte (tibiahosszra normalizált szívtömeg: 0,38 ± 0,01 vs. 0,58 ± 0,02 g/cm, p < 0,05 Debanding vs. AB), amelyet a szívek szövettani feldolgozása (cardiomyocyta-átmérő: 18,3 ± 0,1 vs. 24,1 ± 0,6 µm; Masson’s score: 1,37 ± 0,13 vs. 1,73 ± 0,10, p < 0,05 Debanding vs. AB) is igazolt. A nyomásterhelés megszüntetése továbbá eredményesnek bizonyult a patológiás hipertrófiára jellemző diasztolés és szisztolés diszfunkció kialakulásának megelőzésében is. A kardiális teljesítőképesség javulásának hátterében a maladaptív kontraktilitásfokozódás visszaalakulását (végszisztolés elasztancia: 1,39 ± 0,24 vs. 2,04 ± 0,09 Hgmm/µl, p < 0,05 Debanding vs. AB) és ennek következében a szívizom mechanoenergetiájának (mechanikus hatásfok: 50,6 ± 2,8 vs. 43,0 ± 3,4%, p < 0,05 Debanding vs. AB) javulását detektáltuk. Vizsgálataink alapján a myoyardialis reverz remodelláció jelentős javulást biztosít a szív funkcionalitásában.

KOMPLEX SZABAD LEBENYEK ANATÓMIAI MODELLEZÉSE THIEL FIXÁLT CADAVEREN FARKAS PETRA DÓRA1, SZUÁK ANDRÁS2, NEMESKÉRI ÁGNES2, KLÁRIK ZOLTÁN3 1Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Budapest 2Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest 3Országos Onkológiai Intézet; Fej-nyak Sebészeti Osztály, Budapest Bevezető: Az onkológiai fej-nyak sebészetben elvégzett műtéteket követően számos esetben a keletkezett defektus komplex anató-

miai, funkcionális és esztétikai helyreállítást igényel. Kiterjedt szövethiány pótlására jó rekonstrukciós eredményt biztosító tech-

266

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

nika a mikrosebészeti szabad lebenyek alkalmazása. Ritkán több szabad lebeny szükséges a komplex defektusok helyreállításához. Tanulmányunkban célul tűztük ki újabb komplex, úgynevezett chimera szabad lebenyek, anatómiai kombinációk kidolgozását. Anyagok és módszerek: Az anatómiai vizsgálatainkhoz három Thiel-fixált cadaveren öt radialis alkar, hat anterolateralis comb és négy fibula szabad lebenyt képeztünk a végtagokon. A lebenyek preparálását követően mikrosebészeti technikákkal komplex lebenykombinációkat (alkar-anterolateralis comb, alkar-fibula) alakítottunk ki. Elemeztük az anasztomózisokhoz használt erek átmérőjét, valamint az arteria recurrens radialis anatómiai variabilitását. Egy bal kar érhálózatát műgyantával töltöttük fel az anatómiai variációk pontosabb megismerésének érdekében. Eredmények: Az arteria radialisból eredő arteria recurrens radialis maximális külső átmérője több esetben (n = 4) meghaladta a 2,5 mm-t, így alkalmas volt arra, hogy felhasználásával komplex szabad lebenyeket képezhessünk. A radialis alkar lebenyhez az ar-

teria recurrens radialison keresztül end-to-end szájaztattunk egy anterolateralis comb- vagy egy fibulalebenyt. Ezek a chimeralebeny-kombinációk alkalmasabbak lehetnek komplex fej-nyaki és szájsebészeti defektusok helyreállításában, mint az eddig dokumentált variációk. Összefoglalás: Tanulmányunk során olyan chimera szabad lebeny kombinációkat alakítottunk ki, amelyek klinikai jelentősége és alkalmazása igen nagy lehet. E műtéti technika precíz kivitelezése alapos anatómiai ismeretet, komoly szakmai képzettséget és tapasztalatot igényel a rekonstrukciós sebész részéről. További anatómiai tanulmányok szükségesek a biztonságos klinikai alkalmazás biztosításához. Ennek elősegítése érdekében a későbbiekben több műgyantás érfeltöltést, valamint CT-angiográfiás vizsgálatot tervezünk elvégezni. A Thiel-fixált cadavereken való szabadlebeny-preparálás kiválóan alkalmas új műtéti technikák kidolgozására, valamint posztgraduális kurzusok keretében sebészeti szimulációk végrehajtására.

ISCHAEMIÁS-REPERFÚZIÓS KÁROSODÁSOK CSÖKKENTÉSE ISMERT ANTIISCHAEMIÁS SZERREL, PATKÁNYBŐRLEBENYEKBEN PETROVICS LAURA1, NAGY TIBOR1, HARDI PÉTER1, NÉMETH FRANCISKA1, TROJNÁR ZOLTÁN1, TAKÁCS ILDIKÓ1, PAVLOVICS GÁBOR2, JANCSÓ GÁBOR1 1Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Sebészeti Klinika, Pécs Bevezetés: Az ischaemiás-reperfúziós károsodás súlyos problémát jelent a sebészet számos területén. A helyreállító sebészetben gyakran használt szabadlebeny-átültetés sikerét is jelentősen meghatározza és a lebenyelhalás egyik fő faktoraként tartják számon. Vizsgálatunk célja annak megítélése, hogy az antiischaemiás hatású trimetazidinnel csökkenthető-e az ischaemiás-reperfúziós károsodás mértéke, különösen a kritikusnak számító distalis területeken. Módszer: 40 darab Wistar-patkányt használtunk, az állatokat négy csoportba (n = 10) osztottuk: I. csoport: áloperált, II. csoport: ischaemiás (kezeletlen) kontroll, III. csoport: trimetazidinnel (10 mg/kg, i.p.) 30 perccel az ischaemia előtt kezelt, IV. csoport: trimetazidin beadása (10 mg/kg, i.p.) a hat óra ischaemiát követően, a reperfúzió kezdetén történt. Vérből az oxidatívstressz-markerek közül a malondialdehid (MDA), a redukált glutation (GSH) és a szulfhidrilcsoport (SH) szintjeit mértük. A gyulladásos paraméterek közül a TNF-alfa szintjét ELISA kit segítségével, bőrlebenyből határoztuk meg. A szövettani változásokat szintén bőrlebenyekben vizsgáltuk.

Eredmények: GSH esetében a trimetazidinnel kezelt csoportokban, függetlenül a beadás idejétől, szignifikánsan magasabb értékeket mértünk, mint az ischaemiás kontrollcsoportban. MDA-koncentráció, csak a trimetazidint ischaemia előtt kapott csoportban csökkent szignifikáns mértékben, az ischaemiás kontrollcsoporthoz képest. TNF-alfa esetében jelentős eltérést tapasztaltunk mindkét trimetazidinnel kezelt csoportban, az ischaemiás kontrollhoz képest. SH-koncentráció esetében szignifikáns eltérést nem láttunk a csoportok között. Hisztopatológiai eredményeink is a trimetazidin jótékony hatását bizonyítják ischaemiás-reperfúziós károsodások kapcsán. Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy a trimetazidinnel sikerült csökkenteni a káros oxidatív hatásokat és a gyulladás mértékét is, így ígéretes szernek mutatkozik a jövőben a helyreállító mikrosebészetben, így például a szabadlebeny-átültetés vagy akár végtag-replantáció kapcsán is, azonban további vizsgálatok szükségesek annak érdekében, hogy megtaláljuk a szer legoptimálisabb alkalmazási körülményeit és felderítsük a trimetazidin jelentőségét a sebészeti gyakorlatban is.

LÁGYÉKI ADIPOCUTAN LEBENYEK ISCHAEMIA-REPERFÚZIÓ HATÁSÁRA KIALAKULÓ VÖRÖSVÉRSEJT MICRORHEOLOGIAI, MIKROCIRKULÁCIÓS ÉS MORFOLÓGIAI VÁLTOZÁSOK KÖVETÉSES VIZSGÁLATA PATKÁNYBAN MAGYAR ZSUZSANNA1, MOLNÁR ÁBEL 1, DAVID BELKIN NACHMIAS1, DIN MANN1, SOMOGYI VIKTÓRIA1, MESTER ANITA1, TÓTH LÁSZLÓ2, NÉMETH NORBERT1 1Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen 2Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Patológiai Intézet, Debrecen Bevezetés: A rekonstruktív sebészeti beavatkozások során különböző lebenyek használhatóak, amelyek sebgyógyulása és életképessége kritikus tényező. Feltételeztük, hogy a microrheologiai, mikrocirkulációs és morfológiai vizsgálatok informatívak lehetnek a lebenyek preparálása, transzpozíciója vagy átültetése során bekövetkező hipoperfúzió és/vagy ischaemia-reperfúzió (I/R) patofiziológiájának jobb megértésében, összefüggésben a sebgyógyulás folyamatával is.

Módszerek: Hím CD outbred patkányokat kontroll- (n = 10) és I/R (n = 10) csoportba osztottunk (20/2011/DEMÁB). Mindkét oldali lágyéki adipocutan arteria és vena epigastrica superficialis érnyeles lebenyt kipreparáltuk. A kontrollcsoportban egy óra után a lebenyeket visszavarrtuk, míg az I/R csoportban mikrosebészeti klipekkel az ereket leszorítottuk 60 percre, majd repozíció és sutura következett. Lézer Doppler- (LD-) áramlásmérés és infravörös hőmérővel a lebeny distalis, centrális és proximalis régiójában

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 méréseket végeztünk a preparálás előtt és után, az ischaemia végén, a visszavarrást követően és az első, harmadik, ötödik, hetedik és 14. posztoperatív napon (p. o.). A műtét előtt, valamint a jelzett p. o. napon a lateralis farokvénából vérvétel történt a microrheologiai paraméterek meghatározása céljából. A követési periódus végén anesztéziában a lebenyeket szövettani mintavétel céljából excindáltuk. Eredmények: A bőrhőmérséklet értékei az első–hetedik p. o. napon az I/R csoportban magasabbak voltak az alap- és kontrollcsoporthoz képest. Az LD-értékek emelkedettek voltak az első és harmadik p. o. napon. A vörösvérsejt-deformabilitás értékei romlottak a harmadik és ötödik p. o. napra az I/R csoportban. A vörösvérsejtek aggregációs készsége szignifikánsan nőtt mindkét csoportban az első p. o. napra, az I/R csoportban a harmadik p. o. na-

267

pon is emelkedett maradt. Egy komplikált esetnél egyoldali lebenynecrosist észleltünk, itt a vörösvérsejt-aggregáció és -deformabilitás hamarabb és markánsabban romlott a csoport átlagához képest is. Következtetések: A kontroll- és I/R csoport sebgyógyulása közti különbség jól követhető a lokális bőrhőmérséklet és mikrocirkulációs mintázat vizsgálatával. A korai posztoperatív időszak során a microrheologiai paraméterek változást mutattak az akutfázisreakciókat kísérve. A lebenynecrosis esetében ezen értékek romlása kifejezettebb volt. A microrheologiai paraméterek változásai a mikrocirkulációt is befolyásolják, ezért monitorozásuk informatív lehet a lebenyek sebgyógyulási folyamatának és életképességének vizsgálatában.

MICRORHEOLOGIAI VÁLTOZÁSOK NEMI KÜLÖNBSÉGEI ÉS KORFÜGGŐ ELTÉRÉSEI VÉKONYBÉL ISCHAEMIA-REPERFÚZIÓ SORÁN PATKÁNYMODELLBEN MESTER ANITA, MAGYAR ZSUZSANNA, SOMOGYI VIKTÓRIA, TÁNCZOS BENCE, MOLNÁR ÁKOS, NÉMETH NORBERT Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen Bevezetés: A vékonybél-ischaemia egy magas mortalitású kórkép, amelyet számos betegség okozhat. Az ischaemia-reperfúzió (I/R) során kialakuló változások nagymértékben befolyásolják a vér microrheologiai tulajdonságait (vörösvérsejt-aggregáció és -deformabilitás), amelyek a mikrokeringés fontos meghatározói. Egyre több irodalmi adat támasztja alá az I/R okozta károsodások korfüggő eltéréseinek és nemi különbségeinek fontosságát. Ezért célul tűztük ki a vékonybél I/R microrheologiai hatásainak vizsgálatát fiatal és idősebb, illetve nőstény és hím patkányokban. Módszerek: Általános anesztéziában patkányokon (engedélyszám: 20/2011 DEMÁB) kanülálásra került a bal oldali arteria femoralis, majd median laparotomia történt. A kontroll fiatal állatokban (nőstény n = 7, hím n = 7) más beavatkozást nem végeztünk. Az I/R csoportokban (idős és fiatal, hím és nőstény csoportok, n = 6–7/csoport) az arteria mesenterica superiort atraumatikus klippel 30 percre leszorítottuk, majd 120 perc reperfúziós időszak következett. Az ischaemia előtt és után, valamint a reperfúzió 30., 60. és 120. percében vért vettünk a kanülált artériából a hematológiai paraméterek (Sysmex F-800 automata), a vörösvérsejt-agg-

regáció (Myrenne MA-1 aggregométer) és a deformabilitás (LoRRca MaxSis Osmoscan ektacytometer) meghatározására. Eredmények: A fehérvérsejtszám a hím állatokban volt magasabb, illetve az idősebb nőstény állatokban emelkedett nagyobb mértékben a fiatal nőstényekhez képest. A hematokrit az I/R és az idősebb csoportokban emelkedett. A thrombocytaszám az idősebb nőstényeknél volt emelkedett, míg hímek esetében a fiatalabb állatoknál találtunk magasabb thrombocytaszámot. A vörösvérsejtdeformabilitási értékek az I/R hatására minden csoportban romlottak, az idősebb és a hím állatokban nagyobb mértékben a fiatal nősténycsoportokhoz képest. Ezzel párhuzamosan a vörösvérsejtaggregáció minden csoportban fokozódott, nőstényeknél és fiatal állatoknál magasabb értékeket mutatva. Következtetés: A vörösvérsejt-aggregáció és deformabilitás életkorbeli és nemi különbségeket mutatnak. Tanulmányunkban a vékonybél ischaemia-reperfúzió hatására bekövetkező microrheologiai paraméterek romlása az idősebb patkányokban volt jelentősebb. Ezen megfigyelések hasznos információval szolgálhatnak további kísérletek tervezésében és az eredmények értékelésében.

NMDA-RECEPTOR-INHIBITOROK VIZSGÁLATA A MITOKONDRIÁLIS RESPIRÁCIÓRA PATKÁNYKÍSÉRLETES POLIMIKROBIÁLIS SZEPSZISBEN JUHÁSZ LÁSZLÓ1, POLES MARIETTA ZITA1, TALLÓSY SZABOLCS PÉTER1, URBÁN DÁNIEL1, RUTAI ATTILA1, BOROS MIHÁLY1, VÉCSEI LÁSZLÓ2, KASZAKI JÓZSEF1 1Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 2Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Neurológiai Klinika, Szeged Bevezetés: Ismert, hogy az N-metil-D-aszpartát (NMDA-) receptorok gátlása intestinalis gyulladásos kórképekben mérsékli az oxidatív és nitrozatív stressz markereit és a gyulladásos citokinek szintjét. Jelen munkánkban az endogén NMDA-receptor-antagonista kinurénsav (KYNA) és a szintetikus analóg SZR-72 vegyület hatását vizsgáltuk a mitokondriális légzésre klinikailag releváns peritonitisindukált szepszismodellben. Módszerek: SPRD hím patkányokat (n = 18) faecessel inokuláltunk (0,6 g/kg, i.p.), a kontrollcsoport (n = 6) 0,9%-os sóoldatot kapott. A KYNA vagy SZR-72 (160 µmol/kg, i.p.) kezelés a szepszisindukciót követő 22. órában történt, majd az altatott (ketamin-xylazin) állatokon hemodinamikai monitorozást és vérgázanalízist végeztünk. Májhomogenizátumokból a mitokondriális légzési funkciót, a komplex I (glutamát-malát+ADP) és komp-

lex II-függő (rotenon+szukcinát+ADP) oxidatív foszforilációt (OxPhos) nagy felbontású respirometriával (Oroboros Instruments, Ausztria) vizsgáltuk. A kapcsoltságot (respirációskontrollhányados – RCR) a komplex V-gátlás (oligomycin) és az OxPhos arányából határoztuk meg. Eredmények: A szepszisindukciót követő 24. órában a komplex I-, valamint a komplex II-függő oxidatív foszforiláció mértéke szignifikánsan csökkent (40%, illetve 35%), ugyanakkor a KYNA 72%-kal, az SZR-72 pedig 90%-kal emelte a szukcinát-, valamint az ADP-stimulált légzést. Az elektrontranszportlánc működéséhez köthető és ATP-szintézisre utaló kapcsoltság arányát az SZR-72kezelés fokozta (RCR: 30%). Következtetés: Eredményeink alapján feltételezzük, hogy az NMDA-receptorok gátlása a mitokondriális Ca2+-beáramlás csök-

268

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

kentésével és/vagy oxidatív stressz mérséklése révén szabályozhatja az ATP-szintézisért felelős ADP-függő respirációt és a légzési lánc komplexeinek működését.

Támogatás: NKFIH K116689, GINOP-2.3.2-15-2016-00034.

A METÁNINHALÁCIÓ ELŐSEGÍTI A MYENTERICUS NITRERG NEURONOK RÉGIÓSPECIFIKUS ADAPTIVITÁSÁT PATKÁNY ISCHAEMIA/REPERFÚZIÓ MODELLEN POLES MARIETTA ZITA1, BÓDI NIKOLETT2, BAGYÁNSZKI MÁRIA2, FEKETE ÉVA2, MÉSZÁROS ANDRÁS1,3, ANDREY KOZLOV3, BOROS MIHÁLY1, KASZAKI JÓZSEF1 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, TTIK Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszék, Szeged 3 Ludwig Boltzmann Institute for Experimental and Clinical Traumatology, Bécs, Ausztria Bevezetés: Kutatócsoportunk igazolta a metán (CH4) gyulladáscsökkentő hatását mesenterialis ischaemia/reperfúzió (I/R) modellen (Crit Care Med 2012), de a pontos hatásmechanizmus még nem tisztázott. Célunk a CH4-inhaláció myentericus nitrerg neuronokra, valamint az oxidatív és nitrozatív stresszmarkerek szintjére gyakorolt régióspecifikus hatásainak vizsgálata I/R alatt. Módszerek: A kísérleteket altatott hím Sprague–Dawley-patkányokon (álműtött, álműtött + CH4, ischaemia, ischaemia + CH4, I/R és I/R + CH4) végeztük. Az ischaemiát az arteria mesenterica superior 50 perces elzárásával, a 120 perces reperfúziót annak felengedésével váltottuk ki. A CH4-kezelt állatok 2,2% CH4-t tartalmazó normoxiás levegőt lélegeztek be 15 percig az ischaemia végén és a reperfúzió elején. A duodenumból, ileumból és colonból immunhisztokémiai vizsgálatokhoz (HuC/HuD és neuronalis NOS) és biokémiai mérésekhez (xantinoxidoreduktáz-aktivitás – XOR; nitrit/nitrát – NOX; nitrotirozin; intracellulárisvas-kötött NO-szint) vettünk mintát. Eredmények: A teljes myentericus neuronszámhoz viszonyított nitrerg neuron arány az ischaemia alatt a duodenumban és az ileumban szignifikánsan csökkent. A XOR-aktivitás (346,8 ± 20,6 vs. 297,7 ± 21,2 [álműtött] µmol/perc/mg protein), a vaskötött

NO- és nitrotirozinszint (11,5 ± 5,4 vs. 6,5 ± 3 [álműtött] ng/mg protein) csak a duodenumban, míg a NOX szintje csak az ileumban (46,1 ± 4,8 vs. 30,9 ± 2,7 [álműtött] µmol/mg protein) emelkedett szignifikánsan. A CH4-belélegzés a fenti paramétereket a kontrollszintre csökkentette. I/R során a nitrerg neuronok aránya ellentétesen változott, de a CH4 hatására a kontrollhoz közeli szintre tért vissza. Az oxidatív és nitrozatív stresszmarkerek szintje szignifikánsan emelkedett (XOR: 371 ± 20 vs. 312 ± 15 [álműtött] µmol/perc/mg protein; nitrotirozin: 6,9 ± 0,9 vs. 13,9 ± 2,0 [álműtött] ng/mg protein), de CH4-belélegzés után minden paraméter kontrollhoz közeli értéket mutatott. Következtetés: Az oxidatív és nitrozatív stressz bélszakaszonként jellemző, eltérő szintje az I/R okozta gyulladás szegmentspecifikusságához vezet. A CH4-belélegzés az ischaemia alatt aktiválódó nitrozatív és az I/R során kialakuló oxidatív stressz szintjének jelentős csökkentésével hozzájárul a nitrerg myentericus neuronok megváltozott környezetükhöz való adaptív alkalmazkodásához. Ez a megfigyelés alátámasztja a CH4-belélegzés terápiás célú alkalmazhatóságát. Támogatás: GINOP-2.3.2-15-2016-00015, OTKA K104656, NKFIH K116689, NKFI K120232.

AZ ENDOTHELINRECEPTOROK KERINGÉSI ÉS MITOKONDRIÁLIS HATÁSAI A SZEPSZIS ÁLLATKÍSÉRLETES MODELLJÉBEN – TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK RUTAI ATTILA, FEJES ROLAND, TALLÓSY SZABOLCS, POLES MARIETTA, JUHÁSZ LÁSZLÓ, MÉSZÁROS ANDRÁS, BOROS MIHÁLY, KASZAKI JÓZSEF Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged Bevezetés: A szepszis progressziója során a sejtek oxigénfogyasztása és oxigénextrakciója (ExO2) romlik, amely folyamatban jelentős szerepe lehet a hypoxiaszenzitív endothelin- (ET-) szintézis aktivációjának. A vazoaktív és gyulladásossejt-aktivátor ET-peptid az ET-A és az ET-B2 receptorokon (ETAr, ETBr) vasoconstrictiót, az ET-B1 receptorokon vasodilatatiót közvetít. Kísérleteinkben klinikailag releváns szepszismodellben tanulmányoztuk a szepszis korai fázisában alkalmazott ETAr-antagonista és ETBragonista kezelések hemodinamikára és mitokondriális respirációra gyakorolt hatásait. Módszer: Hím patkányokban 0,6 g/kg autofaeces-szuszpenzió ip injektálásával intraabdominalis szepszist indukáltunk. Kezeletlen, ETAr-antagonistával (ETR-p1/fl peptid 100 nmol/kg iv.) vagy ETBr-agonistával (IRL-1620 0,55 nmol/kg iv.) kezelt állatokat vizsgáltunk (n = 8–8). Az eredményeket kezeletlen kontrollcsoport adataihoz hasonlítottuk. Hemodinamikai méréseket és vér-

gázanalízist végeztünk a kísérlet 20–22. órája között, májhomogenizátumból mitokondriális légzési funkciót, a komplex I (CI; glutamát-malát + ADP) és komplex II-függő (CII; szukcinát + ADP) oxidatív foszforilációt és a kapcsoltságot vizsgáltuk, nagy felbontású respirometriával (Oroboros, Ausztria). Eredmények: A szeptikus reakciót az artériás középnyomás (MAP), az ExO2 és a CI–CII aktivitás csökkenése jellemezte. Az ETR-p1/fl peptid kezelés növelte a véráramlást, az ExO2-t (22% vs. 30%) és a CI–CII függő mitokondriális respirációt. Az ETBragonista kezelés kivédte a MAP és az ExO2 csökkenését. Következtetés: Az ETAr-gátlás az ExO2 és a mitokondriális respiráció normalizálásával, az ETBr-aktiváció a hipotenzió mérséklésével járulhat hozzá a hemodinamika javulásához. Kutatási támogatás: NKFIH K116689, GINOP-2.3.2-15-201600015.

A MITOKONDRIÁLIS FUNKCIÓ IDŐBELI VÁLTOZÁSA PERITONITIS ALATT PATKÁNYOKBAN TALLÓSY SZABOLCS PÉTER, JUHÁSZ LÁSZLÓ, POLES MARIETTA, MÉSZÁROS ANDRÁS, RUTAI ATTILA, SZABÓ ANDREA, BOROS MIHÁLY, KASZAKI JÓZSEF Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 Bevezetés: Bár a szepszis az egyik vezető halálok az intenzív osztályokon, kórtanának lényegi elemei máig tisztázatlanok, így hatékony oki terápiája sem ismert. A bakteriális peritonitis során aktiválódó gyulladásos kaszkád szorosan összefügg az oxigénszállítás és oxigénfelhasználás között kialakuló aránytalansággal, amely a sejtek energiadeficitjéhez vezethet. Korábbi vizsgálataink során a peritonitis 24. órájában az oxigénfogyasztás jelentős csökkenését mutattuk ki. A romló oxigéndinamika hátterében a sejtek energiaellátásáért felelős mitokondriumok funkciózavara állhat, ezért kísérleteinkben megvizsgáltuk faecesindukált peritonitis modelljében a mitokondriális funkció változását, az oxigéndinamika változásával párhuzamosan. Módszerek: Kísérleteinket hím Sprague–Dawley-patkányokon (400–450 g) végeztük. Az egyik csoportban peritonitist hoztunk létre (n = 18, 0,6 g/kg faeces i.p.), a kontrollcsoportot (n = 16) fiziológiás sóoldattal kezeltük. Az indukciót követő 24., 36. és 48. órában az állatokon ketamin-xylazin altatás alatt hemodinamikai monitorozást és vérgázanalízist végeztünk. A plazma-ET-szinteket ELISA-módszerrel, a NO-produkciót jelző NOx-szinteket Griess-reakcióval mértük. A mitokondriális légzési funkciót májhomogenizátumban nagy felbontású respirometriával jellemeztük rotenon, szukcinát és ADP (oxidatív foszforiláció: OXPHOS) je-

269

lenlétében. A mitokondriális respirációs kontrollhányadost (RCR) pedig az oligomycinnel gátolt oxigénfogyasztás és az OXPHOS arányából határoztuk meg. Eredmények: A peritonitis 24–36. órája között emelkedett plazma-NOx-szintet mutattunk ki, míg a plazma-ET a 48. órában érte el maximumát. A peritonitisindukciót követő 24–36. órában az OXPHOS mértéke felére csökkent az álműtött állatokhoz képest, míg az RCR értéke nem változott. A peritonitis 48. órájában a vizsgált mitokondriális paraméterekben nem volt eltérés a kontrollcsoporthoz képest. Következtetés: Modellünkben a peritonitis 24–36. órája között kialakuló szöveti oxigénhiány és az emelkedett NOx-produkció összefügg az ezzel párhuzamosan észlelt, ATP-depléciót eredményező mitokondriális funkcióromlással, így ennek megelőzése fontos terápiás cél lehet. A peritonitis 48. órájára bekövetkező ETszint-emelkedéssel párhuzamosan azonban normalizálódik a mitokondriális légzési komplexek működése – e meglepő jelenség további vizsgálatokat tesz szükségessé. Támogatás: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFI K116689, NKFI K120232 és GINOP-2.3.2-15-201600015.

AZ ENDOTHELIALIS GLYCOCALYX VASTAGSÁGÁNAK MEGHATÁROZÁSA ÚJ INFORMATIKAI MEGKÖZELÍTÉS RÉVÉN INTRAVITÁLIS MIKROSZKÓPOS MÓDSZERRE ALAPOZVA LÁSZLÓ ILDIKÓ1, VERES ANTAL 1, CSÁKÁNY LÓRÁNT2, NÉMETH MÁRTON1, POLES MARIETTA2, KASZAKI JÓZSEF2, BOROS MIHÁLY2, MOLNÁR ZSOLT1, SZABÓ ANDREA2 1Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, Szeged 2Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged Bevezetés: A közelmúlt kísérletes és klinikai megfigyelései bizonyították, hogy az endothelialis glycocalyxréteg (GX) károsodása a szervezet egészét érintő keringési zavarok során különösen jelentős. A GX vastagsága jól jelzi a klinikai állapot súlyosságát és szepszisben a mortalitás érzékeny prediktoraként is számon tartható. A GX vizualizációja azonban jelentős kihívást jelent (0,1– 0,5 µm-es méreténél fogva), ez informatikai újítások révén azonban kiküszöbölhető. Módszerek: Célunk egy új metodika kidolgozása volt, amivel a GX morfológiai analízise és monitorozása kísérletes körülmények között lehetővé válhat. Felnőtt SK-H1 (30 ± 2 g) egerek több szervében (ileum mucosalis felszíne, n = 10; cremaster izom, n = 25 és hátizom/„skinfold chamber modell”, n = 9) vizualizáltuk a GX-et intravitális videomikroszkópia (IVM) alkalmazásával (Zeiss Axiotech Vario 100HD mikroszkóp; Zeiss 63× vízimmerziós objektív; CCD-kamera-felbontás: 1392 × 1040 pixel), ketamin-xylazin altatásban. Különböző molekulatömegű és emiatt a GX-réteget különböző mértékben penetráló fluoreszcens festékeket (fluorescein isothiocyanate-dextran 2000 kDa, Texas-red 70 kDa) alkalmaztunk intravénásan és a fluoreszcens jel analízise révén, indirekt módon következtettünk a GX vastagságára. Fejlesztésünk elemei: 1. mozgási artefaktum kiküszöbölése a két fes-

tés során készült képek egymásra illesztésével, 2. a GX területalapú mérése (szemben a korábbi egy vonal menti mérésekkel), 3. a GX–érfal határterület definiálása az intenzitásgörbe határértékei segítségével és 4. folyamatos vizuális feed-back (a GX megjelenítése). Az elemzéseket IBM SPSS 23.0 programmal végeztük. Eredmények: Az új szoftver segítségével végzett mérések alapján a cremaster izom (5–7 µm vastagságú) kapillárisok GX-értékeinek reprodukálhatósága volt a legmagasabb, így ennél a szervnél a kontrollokon végzett meghatározásokon (n = 17) túl további állatokat (n = 8) endotoxinnal (10 mg/ttkg i.p.) kezeltünk a módszer validálása céljából. Az új informatikai eljárással a GX vastagsága a kontrollcsoportban 210 ± 70 nm, míg az endotoxinnal kezelt csoportban 93 ± 40 nm volt (P < 0,001; t-teszt). Következtetés: Új módszert dolgoztunk ki a GX-réteg vizualizálására és a GX-vastagságváltozások pontos, objektív detektálására. A módszer alkalmas lehet intravascularis támadáspontok és terápiás hatások tesztelésére kísérletes körülmények között. Támogatás: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFI K116689, NKFI K120232 és GINOP-2.3.2-15-201600015.

POLI(VINILALKOHOL) SÉRVHÁLÓ BIOADAPTÁLÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA PATKÁNY–SERTÉS ÁLLATMODELLEKBEN FEHÉR DANIELLA1, FERENCZ ANDREA1, SÁNDOR JÓZSEF1, SZABÓ GYÖRGYI1, CSUKÁS DOMOKOS1, JUHOS KRISZTINA1, MOLNÁR KRISTÓF2, JEDLOVSZKY-HAJDÚ ANGÉLA2, ZRÍNYI MIKLÓS2, WÉBER GYÖRGY1 1Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest 2Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Budapest A napjainkban használatos nem lebomló sérvhálók által okozott posztoperatív komplikációk kiküszöbölésének érdekében kuta-

tócsoportunk poli(vinilalkohol) (PVA) lebomló sérvhálót fejlesztett ki. Célunk az elektrospinninggel előállított lebomló sérv-

270

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

háló in vivo adaptációjának vizsgálata volt állatmodellek segítségével. A biokompatibilitási vizsgálatokat Wistar hím patkányokon (n = 60) végeztük. A patkányok random négy csoportra lettek osztva (csoportonként 15 állat). Az első csoportban a PVA-háló a peritoneumra lett helyezve, ahol négy egyszerű csomós öltéssel rögzítettük. A második-harmadik csoportban művi sérvet képeztünk (2 × 2 cm) és a hálót intraperitonealisan rögzítettük. A kontrollcsoportban nem képeztünk sérvet. A nagy állatmodellünket sertések által hoztuk létre (n = 2). A hálót (D = 8 cm) laparoszkópos műtéttel, művi sérvkapu képzése nélkül, intraperitonealisan a hasfal bal oldalán rögzítettük. A hasfal jobb oldalára polipropilén

sérvhálót ültettünk be a beépülés mértékének és adhéziók kialakulásának összehasonlítása érdekében. A patkányok esetében a mintavétel a műtétet követő hetedik, 14., 28., 90 és 180. posztoperatív napokon, a sertéseknél pedig az ötödik héten történt. A hálók minden esetben beépültek a környező szövetekbe és megtartották a kívánt szerkezetüket a vizsgálat végéig. Makroszkópos eredményeink kimutatták, hogy szignifikánsan több adhézió tapadt ki a varratokhoz, mint a hálók felületéhez. A PVA-háló az élő szervezettel biokompatibilis, nem okoz immunreakciót, de mechanikai tulajdonságainak vizsgálata további kutatást igényel.

DECELLULARIZÁLT BIOÉRGRAFT VIZSGÁLATA XENOTRANSZPLANTÁCIÓT KÖVETŐEN FAZEKAS GÁBOR1, NAGY TIBOR2, HARDI PÉTER2, ARATÓ ENDRE1, MENYHEI GÁBOR1, JANCSÓ GÁBOR2 1 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Érsebészeti Klinika, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs Tünetekkel járó obliteratív vagy dilatatív érbetegség műtéti kezelése gyakran igényli valamilyen érpótló anyag felhasználását. Legnagyobb számban a mai napig műeret (dacron, PTFE) és autológ vénát alkalmazunk ezekben az esetekben. A műér alkalmazásának talán legsúlyosabb szövődménye az érgraft infekciója, szeptikussá válása, amelynek gyógyítása a mai napig is az érsebészet legnehezebb, igen magas morbiditással és mortalitással járó feladata. Az alkalmazott kezelési lehetőségek közül azonban adekvát megoldást csak a fertőzött graft eltávolítása, cseréje jelent. Cseregraftként használhatunk saját vénát vagy dezobliterált artériát, antiszeptikus anyaggal impregnált műeret, illetve cadaver cryopreservalt allograftot. A legjobb megoldást jelentő megfelelő autograft azonban nem mindig áll rendelkezésre, ráadásul alkalmazásuk jelentősen megnöveli a műtéti megterhelést, az igen drága impregnált graftok maguk is sokszor szeptikussá válnak, az egyre inkább

teret nyerő homograftok előállítása és tárolása pedig speciális infrastruktúrát igényel és elérhetőségük egyelőre erősen korlátozott. Kísérletünkben decellularizált aortaxenograftot vizsgáltunk mint esetleges későbbi alternatíva. Birkából eltávolított aortaszakaszokat sejtmentesítettünk, majd az így előkészített graft implantációját végeztük steril műtéti körülmények között, sertés infrarenalis aortába interponálva. Ezt követően a túlélő sertéseket természetes körülmények között neveltük, majd fél évvel a műtétet követően a beültetett érdarabot eltávolítottuk, további vizsgálódásnak vetettük alá. A makroszkópos lelet az implantátumok tökéletes inkorporálódását mutatta, graftdegeneráció nem volt megfigyelhető. Hisztológiai vizsgálatok a preoperatíve sejtmentes implantátumokban a recipiens sejtek (fibroblastok, myofibroblastok és simaizomsejtek) megjelenését, a beültetett érdarabok intimalizálódását mutatták.

HARTMANN-MŰTÉT UTÁNI SZTÓMAZÁRÁS MINIMÁLIASAN INVAZÍV MÓDON RITKAFÖLDFÉM MÁGNESEKKEL: ÖTLETTŐL A MEGVALÓSÍTÁSIG VEZETŐ ÚT LUKOVICH PÉTER, KAPOSSY LILLA Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: Több mint 10 éve jelentek meg az első publikációk mágnesek segítségével létrehozott anastomosisokról. Napjainkra már számos publikáció jelent meg humán alkalmazásukról is: felhasználták már többek között gastroenteroanastomosis, epeúti anastomosis készítésére, illetve nyelőcső-atresia megoldására is. Vastagbélileus esetén végzett Hartmann-műtét után a betegek 40%-ánál nem történik meg a sztóma zárása az újabb műtét kockázata miatt, illetve a sztómazárás utáni varratelégtelenség következtében a betegek 15%-ánál ismételten sztómát kell készíteni. Az általában idős betegek sztómájának ellátása nemcsak a betegre, hanem a hozzátartozókra és az egészségbiztosításra is nagy terhet ró. Módszer: A szakirodalomban fellelhető adatok, illetve a korábban munkacsoportunk által bioszintetikusan modellen és élő sertésen végzett kísérleteinek eredményei alapján egy új módszert dolgoztunk ki a Hartmann-műtéteket követő sztóma zárására minimálisan invazív módon, ritkaföldfém mágnesek segítségével.

Eredmény: Az adatok alapján a vastagbél-anastomosis készítéséhez szükséges mágneses erőt 10–14 N/cm2-nek határoztuk meg, a mágnes ideális formája gyűrű, amelynek átmérője 26– 30 mm. Azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha a primer műtét során a distalis bélvéget a sztómanyílás alatt, belülről a proximalis bélhez rögzítjük. A tervek alapján a humán vizsgálatot a TUKEB engedélyezte. Következetes: Módszerünk alkalmazásához szükséges öltések behelyezése a primer műtét során csak minimális mértékben növeli meg a műtéti időt. Amennyiben a sürgős műtét során a sebész gondol rá és technikailag kivitelezhető a két bél egymáshoz rögzítése, a mágnesek behelyezhetők, ami esélyt ad a nagy kockázatú, idős betegnek is, hogy a későbbiekben mentesüljenek a sztóma okozta kellemetlenségektől.

A PROLONGÁLT INTUBÁCIÓ SZÖVŐDMÉNYEKÉNT KIALAKULT OESOPHAGOTRACHEALIS FISTULA KEZELÉSE KORSÓS DIÁNA1, VÖRÖS ATTILA1, BOBEK ILONA2, RÉVÉSZ ZSOLT3, BOR LÁSZLÓ1, ENDER FERENC1 1Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Sebészeti Osztály, Budapest 2Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Központi Intenzív és Betegellátó Osztály, Budapest 3Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Égés- és Plasztikai Sebészeti Osztály, Budapest

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 A tartós gépi lélegeztetés szövődményeként megjelenő posztintubációs oesophagotrachealis fistula előfordulása prolongált endotrachealis intubáció esetén 1%, percutan tracheostomia esetén 5%. A fistula kuratív megoldása – leszámítva a kisméretű fistulákat – sebészi. Nagyobb defektus fedésére izomlebeny-interpozitum és a nyelőcső direkt zárása végezhető. Másik lehetőség a trachea primer ellátását követően a nyelőcső kirekesztése és elvezetése vagy oesophagostomia készítése, az oesophagus rekonstrukcióját második ülésre halasztva. Esettanulmányunkban

271

az égéssebészeti intenzív osztályunkon ápolt végtag- és légúti égett beteg tracheostomiát követően kialakult oesophagotrachealis fistulájának műtéti kezelését mutatjuk be. Bal oldali nyaki feltárásból a trachea és az oesophagus szétválasztását végeztük. A musculus sternocleidomastoideusból képzett interpozitummal fedtük a trachea falhiányát, az oesophagust kétrétegű varratsorral egyesítettük. A posztoperatív szakban alkalmazott prolongált parenteralis terápia és lassan bevezetett enteralis táplálás (PEJ) alkalmazása mellett betegünk gyógyult.

A HUMÁN PLURIPOTENS ŐSSEJTEREDETŰ ENDOTHELSEJTEKKEL KÉPZETT VASCULARIS GRAFTOK IN VIVO VIZSGÁLATA GARA EDIT1, MÁTHÉ DOMOKOS2, RADOVITS TAMÁS1, TÓTH MÁRIA1, NEMES ANNAMÁRIA1, SZABÓ GÁBOR3, FÖLDES GÁBOR1 1 Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, CroMed Research, Budapest 3 Experimentelle Herzchirurgie, Heidelberg, Németország Bevezetés: A perifériás vascularis érpótlásokra széles körben használt szintetikus graftok jó biomechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, azonban vascularis funkcionális tulajdonságaik limitáltak. A vascularis sejtekkel épített graftoknak főként diabetes mellitusban és infektált területen végzett érpótlásoknál lehet kiemelt szerepe. Ezekben a klinikai helyzetekben különösen fontos a beépített graftok antithromboticus tulajdonságát, vazoaktív szerepét és a gyulladásos válaszokban közreműködő endothelium működését növelni. Módszerek: Foxhound kutyák abdominalis aortaszakaszait detergens oldatban decellularizáltuk. A sejtmentes vázat humán pluripotens őssejteredetű endothelsejtekkel népesítettük be. Az endothelsejtek differenciációjának egyes in vitro lépéseit laboratóriumunkban végeztük el. A recellularizált aortagraftokat end-to-end anastomosis készítésével implantáltuk foxhound hím kutyák abdominalis aortaszakaszára (n = 4). Az operációk során az állatok analgoszedációban részesültek. A varratsorok elkészítését követően intraoperatív képalkotást végeztünk a CellVizio valós idejű, száloptikás fluoreszcens rendszerrel. Az állatok rövid távú után-

követése (egy hét) után a graftokat explantáltuk és szövettani elemzéseket végeztünk. Továbbá a graftokat homogenizáltuk, RNS-izolálás és cDNS-preamplifikációt követően az endothelialis marker gének expresszióját vizsgáltuk. Eredmények: A recellularizált graftokkal a rövid távú utánkövetés során biomechanikai vagy thromboticus szövődményt nem észleltünk. Az intraoperatív fluoreszcens képalkotás a pluripotens őssejteredetű endothelsejtek homogén eloszlását mutatta a biomátrixokon. A posztoperatív szövettani vizsgálatokkal antihumán CD31-pozitív endothelsejtek jelenlétét igazoltuk. A génexpressziós vizsgálatok a vascularis-endothelialis kadherin és az artériás EphrinB2 emelkedését igazolták. Összefoglalás: A pluripotens őssejtekből épített érgraftok in vivo nagyállatvizsgálata igazolta a graftok operatív felhasználhatóságát. A rövid távú utánkövetés során a teljes grafton ép endotheliumot és abban az érképzést serkentő gének expressziós aktivitását észleltünk. A graftok további, rövid és hosszú távú in vivo funkcionális vizsgálata szükséges az antithromboticus, vazoaktív és gyulladásos válaszok pontos jellemzésére.

KÓRHÁZI KÖLTSÉGEK CSÖKKENTÉSE, BETEGBIZTONSÁG ÉS A BETEGEK ELVÁRÁSAI: HOL VAN EZEK METSZÉSPONTJA JELENLEG MAGYARORSZÁGON? FAZEKAS LÁSZLÓ1, LUKOVICH PÉTER2 1Semmelweis Egyetem, Budapest 2Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: A sebészeti műtéteknek három, gyakran ellentétes elvárásnak kell megfelelniük: a betegbiztonságnak, a kórházi költségek minimalizálásának és a betegek elvárásainak. Az elmúlt évtizedekben a laparoszkópos műtéti technika fejlődésével a három tényező jelentősen változott. Betegek és módszer: A Semmelweis Egyetem I. Számú Sebészeti Klinikán 2009-ben négy portból, több sebész által végzett LC-műtétek adatait hasonlítottuk össze a 2013 decemberétől 2017 áprilisáig egy sebész által három portból operált betegek (N = 86) adataival. A műtéti és demográfiai adatokon kívül az utóbbi csoportnál telefonon felmértük a posztoperatív fájdalom mértékét, a klinikán, illetve otthon kapott fájdalomcsillapító mennyiségét, a kozmetikai elégedettséget, a posztoperatív fájdalom teljes megszűnéséig, illetve a munkába állásig eltelt időt, illetve azt, hogy legkorábban mikor mentek volna haza. Adataink elemzését Excelben, a Pearson-korrelációt pedig GraphPad Prism 7.00 programmal végeztük.

Eredmények: A három portból műtött, laparoszkópos cholecystectomián átesett betegek átlagéletkora 53,7 (19–80) év volt. Drént mindössze kilenc betegnél (10%) hagytunk vissza, szemben a 2009-es 100%-os aránnyal. Az átlagos műtéti idő 38 perc (16–95) (1998: 78 perc, 2009: 51 perc). Az átlagos ASA-pont 2 (1–3) volt. A kórházi tartózkodás 1,3 nap (1–5) volt, szemben a 2009-es 3,36 nappal. Az átlagos fájdalom 1–10-es skálán 3,3 (±2,5) volt, de a betegek fele már a műtét napján hazament volna. A betegek a klinikán átlagosan 1,25-szor (0–4) kaptak fájdalomcsillapítót, otthon pedig már 80%-uk nem vett be fájdalomcsillapítót, munkába átlagosan 14,2 nap (1–90) után álltak. Az átlagos kozmetikai elégedettség 1–10-es skálán 9,5 (5–10) volt. Szignifikáns különbség volt: életkor és drén szükségessége, az életkor és ASA-pont, valamint az életkor és posztoperatív fájdalom között. Ezenkívül szignifikáns különbség volt műtéti idő és drén szükségessége között is. Konklúzió: A laparoszkópos technika elsajátítása a betegek számára kedvező változásokat hozott (preoperatív bélelőkészület nem

272

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

szükséges, műtét után két órával már ihatnak, nyolc órával ehetnek, 24 óra elteltével otthonukba távozhatnak) és jelentős költség-

megtakarítást is. Ehhez azonban elengedhetetlen a műtét biztonságos kivitelezése három portból, drén visszahagyása nélkül.

A KORAI ÉS A KÉSLELTETETT HATÁSÚ TÁVOLI SZERVI ISCHAEMIÁS PREKONDICIONÁLÁS HATÉKONYSÁGÁNAK MIKROCIRKULÁCIÓS VIZSGÁLATA MÁJ ISCHAEMIA-REPERFÚZIÓ SORÁN PATKÁNYMODELLEN VARGA GÁBOR1, MAGYAR ZSUZSANNA1, MESTER ANITA1, GHANEM SOULEIMAN1, NADUBINSZKY GÁBOR1, SOMOGYI VIKTÓRIA1, TÁNCZOS BENCE1, OLTEAN MIHAI 2, NÉMETH NORBERT1 1Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen 2 The Transplantation Institute, Sahlgrenska University Hospital, Göteborg, Svédország Bevezetés: Az ischaemiás prekondicionálásnak több módozata ismert a kísérletes sebészetben, azonban a klinikumban ezek alkalmazhatósága természetüknél fogva korlátozott. A távoli szervi ischaemiás prekondicionálás (remote ischemic preconditioning – rIPC) a kutatások fókuszába került az utóbbi évek során. Az rIPC az ischaemia-reperfúziónak (I/R) kitett szervtől távol eső területen létrehozott rövid idejű leszorítások sorozatából álló prekondicionálást jelenti. Nem ismert azonban, hogy ez mennyi idővel előzze meg az ischaemia-reperfúziós károsodást, tehát a korai vagy késői rIPC a hatékonyabb. Módszerek: Tizenhét CD outbred patkányt három kísérleti csoportra osztottunk és (engedélyszám: 20/2011/DE MÁB) 70%-os parciális májischaemiát hoztunk létre 60 percre, amelyet 120 perc reperfúzió követett. A kontrollcsoportban (n = 5) más beavatkozás nem történt. A prekondicionált csoportokban a máj I/R-t megelőzően az rIPC-1 (n = 6) csoportban egy órával, az rIPC-24 (n = 6) csoportban 24 órával a bal alsó végtagot a combtő köré helyezett tourniquet-vel 3 × 10 percre leszorítottuk, a leszorítások között 10 perc szünetet tartva. Hemodinamikai mérések (Apollo Amplifier noninvazív vérnyomásmérő), rectalis és szervfelszíni hőmérsékletmérés (infravörös termométer), a máj felszínén lézer doppleres

szöveti áramlásmérés (LD-01 Laser Doppler flowmeter) történt a májischaemia előtt, után (I60), valamint a reperfúzió 30., 60. és 120. percében (R30, R60, R120). Eredmények: A kontrollcsoportban a reperfúzió 60. percét követően egy elhullás történt. A szívfrekvencia a kontroll- és rIPC-1 csoportban emelkedett R120-nál, míg az rIPC-24 csoportban viszonylag stabilnak mutatkozott. A vérnyomás R30-nál csökkent minden csoportban, amelyet a kontrolloknál emelkedés (R60), majd újabb csökkenés (R120, p = 0,022 vs. alap) követett, míg az rIPC-csoportokban R120-nál a kiindulási értékek közelébe tért vissza. A rectalisan, valamint a máj felszínén mért hőmérséklet értékeiben egy enyhe emelkedésen kívül nem találtunk jelentős különbségeket. A máj mikrokeringése mindhárom csoportban fokozódott R120-ra, legnagyobb mértékben az IP-24 csoportban (p = 0,016). Következtetés: A túlélés, a hemodinamika és a mikrocirkuláció tekintetében mindkét rIPC-protokoll javított a máj I/R okozta állapoton, a 24 órával korábbi prekondicionálás néhány paraméter tekintetében jobban. Pontosabb választ várhatóan a szövettani vizsgálatok eredményeinek birtokában kaphatunk.

A FOGÍNY MIKROCIRKULÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA IMPLANTÁTUM ÉS GYÓGYULÓ CSAVAR BEÜLTETÉSÉT KÖVETŐEN KÍSÉRLETES MODELLBEN DEÁK ÁDÁM1, FÜLÖP ZSANETT1, TÁNCZOS BENCE1, SOMOGYI VIKTÓRIA1, SÁRI KINGA2, VARGA ISTVÁN2, ANDREAS STAVROPOULOS3, NÉMETH NORBERT1, HEGEDŰS CSABA2 1Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen 2 Debreceni Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Parodontológiai Tanszék, Debrecen 3 Department of Periodontology, Faculty of Odontology, University of Malmo, Malmo, Svédország Az egészséges fogíny egyik jellemzője a jó mikrokeringés. Számos fogágybetegségben mutatható ki mikrocirkulációs zavar okként és/vagy következményként. Az implantáció során az osseointegratio és fogínygyógyulás, valamint az esetleges gyulladásos szövődmények kimutatásában a gingiva noninvazív mikrokeringési vizsgálata fontos információt nyújthat. A Malmői Egyetemmel végzett közös fogimplantációs kutatási program (engedélyszám: 7/2014/DEMÁB) keretén belül hét beagle kutyán mértük a fogíny hőmérsékletét (infravörös termométer), valamint lézer Doppler szöveti áramlásmérővel (LD-01 Laser Doppler flowmeter, BFU-értékek) a gingiva mikrocirkulációját. A méréseket a bal és jobb oldali alsó kvadránsban egy-egy ép molaris fog közelében, valamint a vizsgálat előtt 10 hónappal az extrahált praemolarisok helyére beültetett implantátumok (kvadránsokként négy-négy) körüli gingivaterületeken végeztük el. Az implantátumok fele közvetlenül az állcsontba rögzítve, fele a nemzetközi irodalomban ismert műcsontmodell szerint került behelyezésre. A kísérlet második szakaszában gyógyuló csavarok beültetésére került sor, majd két hónap elteltével megismételtük a fenti mérési protokollt.

Az első mérés alkalmával az ép fogak közelében a fogíny hőmérséklete 30,62 ± 1,17 °C, míg az implantátumok körüli területeké 29,92 ± 1,45 °C volt (p = 0,172, n. s.). A BFU-értékek az ép fogaknál 70,01 ± 13,67, az implantátumok körüli gingivaterületek esetében 70,09 ± 27,52 volt (p = 0,82, n. s.). Három állatban összesen hét implantátumnál láttunk fogínyrecessziót, közel azonos arányban a kétféle implantációs módszernél. Itt a BFU-értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak (28,78 ± 15,62, p < 0,001 vs. ép fogak körüli íny, és p < 0,001 vs. szövődménymentes implantátumok körüli íny). A második szakasz végén a fogíny hőmérséklete 30,38 ± 1,4 °C, míg az implantátumok körüli területen 31,12 ± 0,63 °C volt. Az ép fogaknál 67,13 ± 22,13, az implantátumok körüli részeken 51,73 ± 15,81 (p < 0,05) BFUértékeket mértünk. Összefoglalva elmondható, hogy az implantációk sikeresek voltak, 10 hónappal az implantáció után jelentős mikrokeringési különbségek összességében nem mutatkoztak az ép fogak körüli gingivához képest. A gingivarecessziók esetében (7/56 darab, 12,5%) csökkent mikrokeringési értékek látszottak, valamint a kísérlet második fázisának végén már jelentős különbséget talál-

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

273

tunk. A fogíny mikrokeringésének monitorozása hasznos lehet az implantátumok követéses vizsgálataiban.

ÚJ TECHNIKÁK A GASTROOESOPHAGEALIS REFLUXBETEGSÉG, A NYELŐCSŐ-MOTILITÁSI ZAVAROK ÉS AZ ANORECTALIS BETEGSÉGEK PREOPERATÍV FUNKCIONÁLIS KIVIZSGÁLÁSÁBAN BOR LÁSZLÓ, PELSŐCZI GERGELY, KORSÓS DIÁNA, ENDER FERENC ESZSZK, Sebészet, Budapest Magyarországon nagyszámú refluxbeteg van, akik tüneteikkel hosszú időn át együtt élnek, azonban nem kerülnek funkcionális diagnosztikára. A gyakorlatban csak a tartósan panaszos és szövődményes esetek jutnak motilitási diagnosztikában és a kezelésben járatos szakemberekhez. A laparoszkópos refluxgátló műtétek, az achalasia részletes preoperatív kivizsgálása, illetve a terápiás alternatívák meghatározása csak a funkcionális mérések (high resolution nyelőcső-manometria, high resolution impedancia manometria, impedancia- és pH-monitorozás) által valósítható meg.

Az anorectalis nyomásmérés (high resolution anorectalis manometria) fontos részét képezi a szakavatott kivizsgálásnak és az egyéniesített kezelésnek a székrekedés, az incontinentia mértékének, javulási esélyének felmérésében, a spasztikus anorectalis állapotok pontos meghatározásában, a mély rectum műtétek vagy a Hartmann-rekonstrukció perioperatív diagnosztikája során. Az említett kórképek sebészi kezelésének alapja a funkciójavító műtét, amelynek kivitelezése a korszerű diagnosztikai technológiák alkalmazásával végezhető el biztonságosan.

A KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ GRADUÁLIS SZINTŰ KREDITKURZUSOK MOTIVÁLÓ SZEREPE AZ ORVOSTANHALLGATÓK MANUÁLIS SZAKMÁK IRÁNYÁBA TÖRTÉNŐ ORIENTÁLÓDÁSÁBAN MIKÓ IRÉN, PETŐ KATALIN, LESZNYÁK TAMÁS, VÁNYOLOS ERZSÉBET, FURKA ANDREA, NÉMETH NORBERT, FURKA ISTVÁN Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen A Debreceni Egyetem Sebészeti Műtéttani Tanszékén az Általános Orvostudományi Kar III. évén a „Műtéttani alapismeretek” tantárgyat oktatjuk 15 előadás és 30 óra gyakorlat formájában. Erre a tárgyra épülnek a következő félévtől felvehető kötelezően választható kreditkurzusok. Valamennyi kurzus a magyar és az angol nyelvű oktatásban is meghirdetésre kerül. Elsőként a „Műtéttani gyakorlatok” kurzust lehet felvenni 12 órában. Ennek sikeres elvégzését követően – ugyanezen hallgatók számára – a IV., illetve az V. éven kerülhet sor két minimálisan invazív technika alapjainak az elsajátítására a 12 órás „Mikrosebészeti alapismeretek”, majd ezt követően a 20 órás „Bevezetés a laparoszkópos sebészetbe” című kurzusok teljesítésére, valamint a „Sebészeti segédanyagok” 12 órás kredit elvégzésére, amely a varró-, vérzéscsillapító és szövetragasztó anyagokat, sebészi varrógépeket és hálókat ismerteti a sebészi biztonságra törekvés bemutatásával. Bár ezen kurzusok csak fantom modelleken (bőrpad, vénapreparáló pad, száraz és nedves gézmodellek, gumikesztyűujj-modell, csomózómodellek, MATT-trainer) és biomodelleken (sertésláb, sertésvékonybél és -aorta, csirkecomb, sertés máj-epehólyag preparátumok) történnek, de mindig a különböző jellegű oktatógyakorló központjaink műtőiben. Követelményünk mindegyik

kurzusunknál a helyes sebészi bemosakodás és a műtőben való viselkedés szabályainak pontos betartása és betartatása, s az egyes gyakorlatok maximális odafigyeléssel való elvégzése. A 2013/2014-es tanévtől kezdődően – az elmúlt négy tanévben – összesen 490 magyar és 616, angol nyelvű képzésben részt vevő orvostanhallgató, összesen 1106 fő vette fel ezeket a kurzusokat. A kurzusok végén adott névtelen véleménykérő lapok alapján rendkívül hasznosnak ítélték a tanultakat, az ott gyakoroltakat. Többen fejtették ki azon véleményüket is, hogy segített számukra elsajátítani a finom, precíz, összehangolt sebészi munka alapját képező atraumatikus sebésztechnikát. A különféle modellek használatára épülő képzési formáink egyúttal biztosítják az állatkíméleti elvek 3R szabályának (reduction: állatszámcsökkentés; replacement: állatok helyettesítése; refinement: módszerek finomítása) érvényesülését is. A résztvevők egy része jelezte, hogy ezek a kurzusok segítettek számukra a manuális szakmák iránti orientálódásukban. A tanszékünkön tartott sebészrezidens-törzsprogramok kapcsán sokukkal újra találkozhatunk. Így ezen oktatási formák jelentőségét a manuális szakmák utánpótlásának biztosításában is látjuk.

A TÁVOLI SZERVI ISCHAEMIÁS PREKONDICIONÁLÁS MICRORHEOLOGIAI PARAMÉTEREKRE GYAKOROLT HATÁSA MÁJ ISCHAEMIA-REPERFÚZIÓ SORÁN PATKÁNYMODELLBEN NADUBINSZKY GÁBOR1, MAGYAR ZSUZSANNA1, MESTER ANITA1, GHANEM SOULEIMAN1, VARGA GÁBOR1, SOMOGYI VIKTÓRIA1, TÁNCZOS BENCE1, OLTEAN MIHAI 2, NÉMETH NORBERT1 1 Debreceni Egyetem, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen 2 The Transplantation Institute, Sahlgrenska University Hospital, Göteborg, Svédország Bevezetés: Távoli szervi ischaemiás prekondicionálásnak (rIPC) nevezzük egy adott szerv ischaemia-reperfúziója (I/R) előtt egy távolabbra eső területen létrehozott rövid idejű, reperfúziós időszakokkal megszakított ischaemiás periódusok sorozatát, amely feltehetően védőhatással bírhat a későbbi szervi károsodás ellen. Nem tisztázott azonban az optimális szöveti mennyiség, a leszorítások száma és időtartama, s hogy mennyi idővel érdemes elvégez-

ni a tervezett I/R előtt. Nem ismert továbbá a folyamat haemorrheologiai háttere sem, amely paramétereknek a mikrokeringés meghatározásában is nagy szerepe van. Módszerek: Altatott patkányokon (engedélyszám: 20/2011/DE MÁB) microvascularis klippekkel megközelítőleg 70%-os parciális ischaemiát hoztunk létre. A felengedést követően 120 perc reperfúziós időszakot figyeltünk meg (kontrollcsoport, n = 5). Az

274

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

rIPC-csoportokban vagy egy órával (rIPC-1, n = 6), vagy egy nappal (rIPC-24, n = 6) a májischaemia előtt tourniquet segítségével 3 × 10 perc időtartamra leszorítottuk a bal alsó végtagot a lig. inguinale magasságában, közte 10 perces reperfúziós periódusokat tartva. A műtét kezdetén, valamint a reperfúzió 30., 60. és 120. percében (R30, R60, R120) az arteria femoralisból vérvételek történtek sav-bázis (EPOC automata), hematológiai paraméterek (Sysmex K-4500 automata), vörösvérsejt-aggregáció (Myrenne MA-1 aggregométer) és deformabilitás (LoRRca MaxSis Osmoscan ektacitométer) meghatározására. Eredmények: A laktátkoncentráció minden csoportban szignifikánsan emelkedett a reperfúzió végére (kontroll: p = 0,016, rIPC-1: p = 0,002, rIPC-24: p = 0,029), míg a vér-pH kompenzált maradt. A máj I/R hatására relatív hemokoncentráció következett

be (R30: p = 0,013 vs. rIPC-1; R60: p = 0,006 vs. rIPC-1, p = 0,023 vs. rIPC-24; R120: p = 0,011 vs. rIPC-1, p = 0,023 vs. rIPC-24), amely az rIPC-csoportokban nem volt megfigyelhető. A vörösvérsejt-aggregációs paraméterek R60-ra emelkedtek, az rIPC-24-csoportban nagyobb mértékben, de szignifikáns különbség nem mutatkozott a csoportok között. A vörösvérsejt-deformabilitási paraméterek romlása kifejezettebb volt a kontroll- és rIPC24-csoportokban (R30-120, p < 0,05). Következtetés: A máj I/R okozta haemorrheologiai változásokon a távoli szervi ischaemiás prekondicionálás enyhített patkánymodellen. Azonban az eddigi eredmények alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy az alkalmazott protokoll mennyivel előzze meg a szervi I/R történéseket.

CFD-VIZSGÁLAT ARTERIA CAROTIS INTERNA ENDARTERECTOMIA UTÁN JÁVOR SZANISZLÓ1, JANCSÓ GÁBOR2, MENYHEI GÁBOR1, GASZ BALÁZS2 1Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Érsebészeti Klinika, Pécs 2 Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs A számítógépes áramlásdinamikai vizsgálat (computational fluid dynamics – CFD) az áramlástanban széles körben alkalmazott numerikus analízis. Az elmúlt években a módszer egyre szélesebb körű alkalmazása figyelhető meg az egészségügyben is. Vizsgálati alanyunk egy 64 éves férfi beteg volt, CT-angiográfiás (CTA) vizsgálat derített fényt jobb oldali ACI 75%-os stenosisára. Az alanyunk anamnézisében kezelt hypertonia szerepelt, hosszú évekig dohányzott. Megfelelő előkészítést követően lokoregionális (cervicalis blokk) érzéstelenítésben jobb oldali ACI eversiós endarterectomiát (EEA) végeztünk. A beteg öt nap után elhagyta az kórházat. A műtét előtti CTA-t felhasználva számítógép segítségével elkészítettük a carotis villa 3D-s rekonstrukciós képét, majd el-

végeztük a CFD-vizsgálatokat. Rekonstruáltuk a carotisvillában az áramlás dinamikáját, nyomásviszonyokat, az áramlás sebességét és a falra ható nyíróerőt. Láthatóvá vált, hogy a beszűkült érterületen jelentős változások jönnek létre a fent említett paraméterek viszonylatában, amelyek köztudottan szerepet játszanak az érszűkület progressziójában. Egy, majd hat hónappal a műtét után kontroll nyaki CTA-vizsgálat történt, amely restenosist nem igazolt. Elvégeztük a műtét utáni CFD-vizsgálatokat is. Célunk az esetleges hemodinamikai változások nyomon követése, a változások és a restenosis közötti esetleges összefüggés megfigyelése, megértése. A CFD könnyen, személyre szabottan alkalmazható módszer a véráramlás vizsgálatára.

RÖVIDBÉL-SZINDRÓMA SEBÉSZI KEZELÉSE GYAKORLATUNKBAN LESTÁR BÉLA Honvédkórház, II. Sebészet, Budapest Korábbi évtizedekben magas vékonybél-kivezetéssel élni nem lehetett. A komplex felszívódási hiányt az egyszerű vénás folyadékpótlással kompenzálni nem lehetett. Ezért a sebészek még lehetetlen helyzetben is anastomosiskészítéssel próbálkoztak, amelynek természetes eredménye volt a magas szövődményráta, amely fatális kimenetellel is járhatott. Ezt a felfogást változtattuk meg gasztroenterológus-belgyógyász kollégáinkkal együttműködve. Rossz sebgyógyulási feltételek mellett az anastomosiskészítést nem erőltetjük. A várható nagy folyadékhozam miatt a magas jejunostomát gondosan alakítjuk ki, hogy a stomás eszközt szivárgásmentesen fel lehessen tenni. Ehhez a stomához közel, az aboralis bélkacsot szintén a hasfalra kihozzuk. A beteg állapotának stabili-

zálódása után az aboralis bélkacson keresztül kontrasztanyagos vizsgálatot követően speciális tápszereket perfundálunk, ezzel jelentősen csökkentve az intravénás táplálás szükségességét. A oralis és aboralis bélvégek közelsége azért fontos, mert hónapok múlva, a beteg „felépülése” után az addig a passzázsból kirekesztett, de perfundált belet a tejes hasüreg szétbontása nélkül tudjuk az oralis bélszakaszhoz hozzávarrni. Módszerünk eredményét négy Crohn-, két varratelégtelenséges és egy spontán vékonybél-perforációval kezelt betegen mutatjuk be. Összefoglalva megállapítható, hogy ezzel a költséges, sok munkát és odafigyelést igénylő módszerrel a korábban elveszetnek hitt betegek eredménnyel kezelhetők.

A VENA PORTAE INTERSZEGMENTÁLIS ANASTOMOSISAI ÉS JELENTŐSÉGÜK A MÁJ ROSSZINDULATÚ DAGANATAINAK SEBÉSZI KEZELÉSÉBEN FEKETE LAURA1,2, KISS MÁTYÁS2, KOVÁCS SÁNDOR2, PÁPAI ZSOLT2, HORTI ILDIKÓ2, KÜRTI ZSUZSANNA2, HORVÁTH ANIKÓ2, NEMESKÉRI ÁGNES2, MÁTHÉ ZOLTÁN1 1Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest 2Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest Bevezetés: A vena portae embolisatióval szemben ALPPS- (associating liver partition with portal vein ligation for staged hepatectomy) technikával gyorsabb, kifejezettebb contralateralis hypertrophia indukálható onkológiai májreszekció előtt. A

két eljárás eredményessége közti különbség oka nem tisztázott. Célkitűzés: Az embolisatiók 20%-ának eredménytelensége, illetve a két módszer sikeraránya közti különbség hátterének fel-

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 derítése; a háttérben feltételezett interszegmentális vena portae anastomosisok kimutatása, tanulmányozása. Módszer: 29 humán cadavermáj vena portae rendszerét töltöttük fel alacsony viszkozitású műgyantakeverékkel. A parenchymát KOH-oldattal eltávolítottuk; az éröntvények posztkorróziós, full left-full right split vonalú preparálása után a talált anastomosisokat lokalizációjuk alapján osztályoztuk és tanulmányoztuk. Eredmények: Módszerünk kidolgozását követően 22 preparátum bizonyult alkalmasnak anastomosisvizsgálatra. Húsz esetben figyeltünk meg portarendszerből kiinduló vénás hálózatot a májhilusban, amely valamennyi szegmentummal és az epehólyagvénákkal is összeköttetésben áll. A nagy variabilitást mutató interszegmentális anastomosisoknak négy csoportját különítettük el: 1. I. szegmentum összeköttetései (9): a szegmentumot a II., III., IV/b, VII., VIII. szegmentumokkal és a bal vena portae-val összekapcsoló kollateralisok. 2. Bal lebenyi anastomosisok (5): II–III.,

275

illetve IV/b; III–IV/b szegmentumok; IV/b-bal vena portae közti kollateralisok. 3. Jobb lebenyi anastomosisok (3): VI–VII. szegmentumok közti anastomosisok. 4. Jobb és bal vena portae rendszere közti összeköttetések (17): a csoportban két alcsoportot különítettünk el: IV/b–V., illetve IV/b–VIII. szegmentumok közti, direkt összeköttetések (5); IV/b–V/VIII. szegmentum-epehólyagvénák-hilus körüli vénás hálózat közt kapcsolatot teremtő, indirekt összeköttetést fenntartó vénás plexusok (12). Következtetések: Öt esetben találtunk direkt, tizenkét esetben indirekt kapcsolatot a jobb és bal vena portae rendszere között, amelyek magyarázhatják az ALPPS jobb eredményeit az embolisatióval szemben. A kollateralisok az esetek több mint felében az epehólyagvénákkal is összeköttetésben állnak, így felmerül a kiterjesztett onkológiai májreszekciót megelőző embolisatióval párhuzamosan a cholecystectomia lehetősége az eredménytelenség egyik okának kizárására.

„HALADÓ MŰTÉTTANI GYAKORLATOK” A MANUÁLIS SZAKMÁK FELÉ ORIENTÁLÓDÓ HALLGATÓKNAK A DEBRECENI EGYETEM ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR SEBÉSZETI MŰTÉTTANI TANSZÉKÉN (2014–2017) NÉMETH NORBERT, LESZNYÁK TAMÁS, VÁNYOLOS ERZSÉBET, DEÁK ÁDÁM, PETŐ KATALIN Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen A „Haladó műtéttani gyakorlatok” a 2013/2014-es tanévben került bevezetésre a magyar és angol nyelvű program V. évfolyamos hallgatói számára kötelezően választható kurzusként (4 óra előadás, 20 óra gyakorlat). Ezt a kurzust azok a hallgatók vehetik fel, akik a többi kötelezően választható kurzusunkat („Műtéttani gyakorlatok”, „Mikrosebészeti alapismeretek”, „Bevezetés a laparoszkópos sebészetbe”) teljesítették, így a manuális szakmák felé való orientációjuk már jól látszik. Hiszen a kurzus felvállalt célja, hogy az operatív medicina felé orientálódó hallgatóknak további gyakorlati lehetőséget biztosítsunk, mielőtt elvégeznék az egyetemet és megkezdenék a klinikai munkát. A kurzuson részt vevő hallgatók már rendelkeznek annyi manuális gyakorlattal az elvégzett kurzusainknak is köszönhetően, hogy az élő szöveten végzett gyakorlatok már jó effektivitással történjenek. Ez állatkíméleti szempontból is igen fontos. Áttekintő elméleti órák után altatott sertéseken végzett műtői gyakorlatok jelentik a kurzus lényegi munkáját, ahol háromfős műtői teamekben, forgó rendszerrel dolgozhatnak a hallgatók a hasi és a nyaki régióban több beavatkozást gyakorolva: median laparotomia, vékonybél-

reszekció és end-to-end anastomosis, lépsérülés ellátása öltésekkel, lépreszekció, splenectomia, lehetőség szerint lép-autotranszplantáció, cholecystectomia, nephrectomia; vena jugularis externa preparálása és kanülálása, arteria carotis communis preparálása, arteriotomia és sutura, tracheostomia inferior, conicotomia, bőrlaesiók excisiója. Az elmúlt négy tanévben összesen 101 hallgató (magyar program: 31 fő, angol program: 70 fő) teljesítette a kurzust. A résztvevők anonim értékelése szerint nagyon hasznosnak bizonyult számukra a kurzus. Sokat fejlődött a manualitásuk, a korábban és újonnan elsajátított technikákat élő szöveten gyakorolhatták tovább, az atraumatikus munka valóságban való továbbfejlesztésével. A műtét során fellépő váratlan helyzetekre jól reagáltak, a csapatmunka minősége is egyértelműen javult. Az egymásra épülő, manuális gyakorlatot adó kurzusok segíthetik az operatív medicina felé való orientációt, a sebészi skillképzést, a manuális szakmák utánpótlás-nevelésében támogató gyakorlati lehetőséget biztosítva.

A „SEBÉSZETI SKILLTRÉNING” REZIDENS-TÖRZSKÉPZÉSI TANFOLYAM TAPASZTALATAI, ÜZENETE ÉS FEJLESZTÉSI IRÁNYAI A DEBRECENI EGYETEM ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR SEBÉSZETI MŰTÉTTANI TANSZÉKEN (2013–2017) NÉMETH NORBERT, PETŐ KATALIN, LESZNYÁK TAMÁS, VÁNYOLOS ERZSÉBET, DEÁK ÁDÁM, MIKÓ IRÉN, FURKA ISTVÁN Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen A manuális szakmák rezidensei számára 2000-ben vezették be törzsképzés részét képező, kezdetben kéthetes „Műtéttani gyakorlatok” kötelező tanfolyamot, amely 2004-től három hetessé, 2013tól pedig egy hónapossá bővült „Sebészeti skilltréning” címmel. Tematikája 2004–2005-ben került egységesítésre a vidéki műtéttani intézetek által (HEFOP-3.3.1-P.-2004-09-0040/1.0) műtéttan, laparoszkópia, mikrosebészet alapmodulok kialakításával, amelyre épülhetett az új program is. Tanszékünkön 2017-ig 483 rezidens vett részt a képzésben: 98an a kéthetes, 273-an a háromhetes és 112-en az egy hónapos tanfolyamon. A szakma szerinti összetétel évről évre változó. A sebészrezidensek részaránya a 2013–2017-es években 22,8 ± 2,4%

(2000–2017: 20,4 ± 7,5%), a szülész-nőgyógyászoké 31,6 ± 9,7% (2000–2017: 23,5 ± 9,6%) volt. A harmadik legnagyobb létszámmal képviselt szakma az ortopédia-traumatológia 16,8 ± 8,5%-kal (2000–2017: 21,8 ± 12,7%). A többi szakma (urológia, gyermeksebészet, mellkassebészet, érsebészet, idegsebészet, égés- és plasztikai sebészet, 2013–2017) rezidenseivel együtt természetes, hogy az alapok begyakorlása mellet komoly igény van szakmaspecifikus előadásokra és gyakorlatokra is. A megnövelt időtartamú képzés lehetővé tette az élő szöveten végzett gyakorlatok számának növelését és szakmaspecifikus modul kialakítását klinikus kollégák bevonásával. Kérdőíves felméréseink alapján a rezidensek összességében pozitívan értékelték a

276

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

változásokat. Igényként merült fel a kísérleti állaton történő gyakorlatok számának további növelése, kisebb létszámú műtéti teammel, s még több szakmaspecifikus elemmel. Oktatói oldalról felmerülő probléma, hogy bár a tanfolyamot a rendszerbe lépés kezdetére javasolt időzíteni, ez csak a rezidensek mintegy harmadánál valósul meg. Ez megnehezíti az egységes tematika szerinti oktatást és a valamennyi rezidens számára megfelelő, fejlődésüket optimálisan elősegítő program kialakítását. Általános probléma a tanfolyam dologi költségeinek finanszírozása is. Tanszékünk a

Dékáni Hivatal Szak- és Továbbképzési Központ támogatásával tudja csak működtetni a képzést. A program, a finanszírozás, a szakmai igények és az alapok biztonságos, jó elsajátítása és begyakorlása céljából szükséges a folyamatos optimalizálás és párbeszéd a képzőhelyek, a szakmai grémiumok, az oktatók és a rezidensek között. A skilllabor infrastrukturális fejlesztésére és kapcsolódó eszközbeszerzésekre nagy szükség van a képzés színvonalának emeléséhez és a lehetőségek bővítéséhez.

ELEKTROMOS SZÁLHÚZÁSSAL ELŐÁLLÍTOTT POLI(VINILALKOHOL) ALAPÚ HÁLÓK JÖVŐJE A HASI SÉRVEK KEZELÉSÉBEN VONIATIS CONSTANTINOS1,2, FEHÉR DANIELLA1, MOLNÁR KRISTÓF2, ZRÍNYI MIKLÓS2, JEDLOVSZKY-HAJDÚ ANGÉLA, WÉBER GYÖRGY1 1 Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Nanokémiai Kutatócsoport, Budapest Napjainkban az orvostudomány területén igen intenzív kutatás folyik új anyagok és technikák felhasználásával. Azonban a már régebb óta megoldottnak tekintett problémák a nanotechnológia fejlődésével újra lendületet kaptak. A számos betegség közül, amellyel egy sebész találkozik, talán a leggyakoribbnak mondható a hasi sérv. Magyarországon a legelterjedtebben használt sérvhálók szőtt, száraz, viszonylag merev, nem biodegradábilis polimerekből előállított hálók, amelyeknek intraperitonealis elhelyezése és rögzítése során gyakran szövődmények jelennek meg. Erre megoldást jelenthet egy olyan polimer használata, amely képes funkciója betöltése után lebomlani, és a szervezetre nézve sem a polimer, sem a bomlástermékei nem toxikusak. Az elektrosztatikus szálképzés egy egyszerű, de sokoldalú technika, ami lehetővé teszi számunkra, hogy egy extracelluláris mátrixot megközelítő mesterséges szöveti szerkezetet gyártsunk. Kutatásom célja egy olyan alternatív sebészeti háló létrehozása volt, amivel az általánosan előforduló szövődmények elkerülhetőek és a mechanikai igénybevételnek is ellenállnak. Poli(vinilalkohol) (PVA) és glutár-aldehid (GDA) elegyéből elektrosztatikus szálképzéssel készítettem mesterséges hálókat. Az előállított hálók mechanikai tulajdonságait vizsgáltam a has-

üregi nyomás szempontjából releváns körülmények között, illetve sebészeti szempontból igen jelentős varrásállóságát is teszteltem. A megfelelő fizikai-kémiai karakterizálást követően a hálók biokompatibilitását és biodegradábilitását vizsgáltam patkánymodelleken. A kísérletek során 60 patkánnyal dolgoztunk, és különböző időpontokban végeztünk terminálást (7., 14., 28., 90. és 180. nap). Eredményeink azt mutatták, hogy a terminálásig egyetlen alkalommal sem jelentkezett durva mellékhatás vagy egyéb más, betegségre utaló jel az állatokon. A feltárás során makroszkopikusan nem észleltünk eltérést a beültetett mintán és a környező szövet között. Fontos megjegyezni, hogy ahol adhéziót tapasztaltunk, az az esetek többségében a varrófonalhoz lokalizálódott, nem a beültetett hálóhoz. Szövettani vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a minták a helyi szövetbe integrálódtak komolyabb eltérés és szövődmény nélkül. Összefoglalva eddigi munkámat elmondható, hogy eredményeink alapján az elektrosztatikus szálképzéssel előállított kémiai keresztkötéseket tartalmazó PVA-hálók potenciális életképes alternatívái lehetnek a jelenleg használt sebészeti egyéb polimerből felépülő hasi halóknak.

MIT TANULHATUNK MI, SEBÉSZEK A REPÜLÉSBIZTONSÁGI SZABÁLYOKBÓL? LUKOVICH PÉTER, FAZEKAS LÁSZLÓ Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: A repülés kezdete 1903. december 17., amikor a Wright fivérek először emelkedtek a levegőbe: Wilbur Wright 279 métert repült 59 másodperc alatt. A sebészet igazi szárnyalása 20 évvel korábban, 1881-ben Billroth első sikeres gyomorcsonkolásával indult. Az elmúlt több mint egy évszázad alatt a repülés a nagyon szigorú biztonsági ellenőrzéseknek, rendelkezéseknek köszönhetően a legbiztonságosabb közlekedési forma lett. Ugyanakkor Amerikában, a becslések szerint, harmadik leggyakoribb halálok az orvosi hiba (nem szándékos, de halálhoz vezető beavatkozás.) A sebészet különösen veszélyes üzemnek számít, emiatt rendkívül sok a hasonlósága a repüléssel. Módszer: Az interneten fellelhető a repülésbiztonsági publikációk alapján a repülés oktatásának vizsgálata, illetve a repülésbiztonságot elősegítő módszerek áttekintése, és ezek összehasonlítása a sebészet oktatásának jelenlegi helyzetével, illetve a sebészeti osztályokon alkalmazott, a szövődmények elkerülésére tett módszerekkel. Eredmények: A repülés biztonságának legfontosabb és részletesen kidolgozott tényezői az oktatás, a biztonsági rendszerek beépí-

tése a repülés rutintevékenységeibe, illetve a repülőgép-szerencsétlenségek igen alapos feldolgozásán alapul. A repülőbalesetek bő háromnegyedét egy vagy több személy által elkövetett emberi hiba okozza. A négy legfőbb ok: nem megfelelő döntéshozatal (20%), figyelmetlenség (18%), nem megfelelő kommunikáció (13%), szabályok figyelmen kívül hagyása (12%) volt. További tényezőként szerepelt az elégtelen felkészítés (10%), ugyanakkor a balesetek kialakulásában szerepet játszottak még olyan tényezők is, mint koordinálatlanság, hibás helyzetfelismerés, kapkodás vészhelyzetben vagy nem megfelelő tervezés. A sebészet kevésbé műszerezett, mint a repülés, ezért pont ezekben a tényezőkben (oktatás, biztonsági rendszerek, okok feltárása) kellene előrelépni. Az oktatás jelenleg nem elég specifikus, nem hatékony, illetve eredményességének ellenőrzése nem megoldott. A hiba utólagos feltárásban például laparoszkópos műtétekről készült videó elemzése segíthetne, azonban ritka, hogy a műtétről videofelvétel készül. Következtetés: A mai magyar egészségügyben a forráshiány, a túlterheltség mellett az oktatás és az ellenőrzés hiánya növeli a

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 szövődmények esélyét. Ezért sebészeti osztályoknál érdemes ezen tényezők áttekintése, osztályra szabott tervek kidolgozása és alkal-

277

mazása. A jelenleg alkalmazott minőségbiztosítási rendszerek semmilyen mértékben nem alkalmazhatók a sebészetben.

A METÁNINHALÁCIÓ HATÁSA A VÉKONYBÉL EPITHELIALIS BARRIERRE ISCHAEMIAREPERFÚZIÓ ALATT MÉSZÁROS ANDRÁS1,2, VARGA GABRIELLA1, TUBOLY ESZTER1, POLES MARIETTA1, SZŰCS SZILÁRD1, KASZAKI JÓZSEF1, BOROS MIHÁLY1 1Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 2 OROBOROS Instruments, Innsbruck, Ausztria Bevezetés: A metán (CH4) a béllumen atmoszféráját alkotó gázok egyike. Korábbi adataink szerint mesenterialis ischaemia-reperfúzió (IR) alatt exogén CH4 alkalmazásával a gyulladásos aktiváció jelei jelentősen mérsékelhetők. Más vizsgálatok számos IRmodellben igazolták a CH4-kezelések antioxidáns és antiapoptotikus következményeit, ugyanakkor a hatásmechanizmus lényeges elemei még ismeretlenek. Kísérleteinkben standardizált in vivo és in vitro hypoxia-reoxigenizációs körülmények között vizsgáltuk a normoxiás, inhalációs CH4 gázkeverék mucosabarrier-funkciókra, valamint vörösvértestmembránokra gyakorolt hatását. Módszerek: Altatott Sprague–Dawley-patkányok egy csoportját mesenterialis IR-nek vetettünk alá, egy másik csoport álműtött kontrollként szolgált, a harmadik csoportban az állatok 2,2%-a CH4- és 21%-a oxigéntartalmú gázkeveréket lélegzett be az ischaemia végén és a reperfúzió elején. A reperfúzió során a vékonybél epithelialis barrier (EP) permeabilitását fluoreszcens dextrán lumen-vérplazma clearance, és a vascularis permeabilitást (VP) Evans-kék plazma-szövet clearance meghatározásával vizsgáltuk. Mértük a szöveti makro- és mikrokeringés változásait, a szuperoxid-, nitrotirozin-, myeloperoxidáz- és endothelin-1-szin-

teket, továbbá szövettani vizsgálattal határoztuk meg a strukturális károsodás mértékét. In vitro tesztekben teljes vérben vizsgáltuk a CH4 vörösvértest-aggregációra és deformabilitásra kifejtett hatását. Eredmények: Az IR rontotta a makro- és szöveti mikrokeringést, emelte a gyulladásos jelátvivő molekulák szintjét és az epithelium súlyos károsodása mellett jelentősen növelte az EP-t. Exogén CH4-belélegeztetés javította a lokális mikrokeringést, csökkentette a reaktívoxigén- és nitrogénintermedierek szintjét és megőrizte az epithelium épségét és az EP alacsony szintjét. Az in vitro modellekben a normoxiás CH4-gázkeverék javította a vörösvértestek aggregációs és deformabilitási mutatóit. Következtetés: A CH4-kezelés befolyásolja az erythrocytamembrán-funkciókat, az oxidatív és nitrozatív stressz jeleit és az EP romlását, valamint javítja a vékonybél mikrokeringését IR alatt, így eredményeink arra engednek következtetni, hogy a CH4 protektív hatása a biológiai membránok oxidoreduktív károsodásával áll összefüggésben. Támogatás: NKFI K120232, GINOP-2.3.2-15-2016-00015.

PATKÁNY-VÉKONYBÉLHÁMSEJTEK MITOKONDRIÁLIS FUNKCIÓINAK VIZSGÁLATA ÚJ MEGKÖZELÍTÉSBEN TERHES EMIL 1, PÁLFI ALEXANDRA1, JUHÁSZ LÁSZLÓ1, POLES MARIETTA1, TUBOLY ESZTER1, BOROS MIHÁLY1, MÉSZÁROS ANDRÁS1,2 1Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 2OROBOROS Instruments, Innsbruck, Ausztria Bevezetés: A vékonybélmucosa különösen érzékeny a szöveti hypoxiára és a gyulladásos folyamatokra, de az energetikailag legaktívabb epithelium mitokondriális funkciójáról mindezek ellenére csak korlátozott ismeretekkel rendelkezünk. Ennek fő oka a sejteket károsító mintavételi módszerben rejlik. Célunk olyan sejtizolálási technika kidolgozása volt, amivel lehetővé válik az egészséges és a kóros bélszakaszokból származó mitokondriális minták validált funkcionális vizsgálata nagy felbontású respirometriával (HRR). Módszerek: Hím Sprague–Dawley-patkányok friss jejunumés ileum-szövetmintáit EDTA és EGTA kelátképző anyagokkal inkubáltuk. Egy további kísérleti csoportban teljes vastagságú ileum biopsziás mintákat vettünk, majd a mintákat minden esetben HRR (Oxygraph-2k, OROBOROS Inc.) és fénymikroszkóp segítségével vizsgáltuk MiR05, DMEM vagy Krebs–Hensenleit (KH) pufferben. Tisztáztuk, hogy miként befolyásolják a nyert sejtek mennyiségét, minőségét és a mitokondriumok respirációs tulajdonságait a kelátorok, a hőmér-

séklet és az inkubációs idő, valamint az inkubációs oldatok egyéb tényezői. Eredmények: EGTA kelátor- és foszfátpuffer-alapú oldattal, 30 + 30 perc 4 °C-on történő inkubálás után az epithelium nagy, összefüggő lemezeit tartalmazó mintákat nyertünk, amelyekből stabil ROUTINE respirációt mértünk – szemben a főként különálló sejteket tartalmazó más izolációs eljárásokkal. A biopsziák DMEM és MiR05 médiumokban is időben csökkenő hatékonyságú, de reprodukálható eredményeket szolgáltattak. Összefoglalás: A vékonybél-epithelium különálló sejtekre való szétválasztásával szemben az úgynevezett organoid sejtkultúra módszerével jól lélegző, kielégítő minőségű sejtek nyerhetők, amelyek alkalmasak a nagy felbontású respirometriai mérésekre is. Alternatív, gyorsabb módszerként kis biopsziás minták is vizsgálhatók. A fent kidolgozott eljárás megnyitja az utat a vékonybél bioenergetikai vizsgálatára sebészi kórképek állatkísérletes modelljeiben. Támogatás: NKFI K120232, GINOP-2.3.2-15-2016-00015.

278

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

METHANE MODULATES THE XANTHINE OXIDOREDUCTASE-DERIVED NITRIC OXIDE PRODUCTION UNDER ISCHEMIC CONDITIONS TANJA STÖGERER1, ANDRAS T. MESZAROS1,2,3, SERGIU D. DUMITRESCU1, ANNA NÁSZAI2, PETRA VARGA2, HEINZ REDL 1, MIHÁLY BOROS2, ANDREY V. KOZLOV1 1Ludwig Boltzmann Institute for Experimental and Clinical Traumatology, Vienna, Ausztria 2 Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged 3 OROBOROS Instruments, Innsbruck, Ausztria Background: Methane (CH4) inhalation decreases tyrosine nitrosylation after ischemia-reperfusion injury (IRI), a process which involves nitric oxide (NO) and peroxynitrite formation. Xanthine oxidoreductase (XOR) is known to produce NO under hypoxia by reducing nitrite, and to generate superoxide upon reperfusion, thus playing a key role in both parts of such conditions. In previous experiments we have shown that the intestinal tissue NO levels were decreased in CH4-treated rats during the ischemic phase, before the start of reperfusion. These data may suggest an influence of CH4 on the NO metabolism under hypoxia, but to date, the in vivo interplay of CH4 with NO has not yet been investigated. We aimed to examine the in vitro interactions of CH4 with the NO regulating systems with special emphasis on XOR to shed light on the details of the in vivo mechanism. Methods: Rat liver and ileum homogenates were incubated under anoxic conditions with or without 2.2% CH4 to continuously monitor the release of NO purged from a liquid sample using a highly sensitive chemiluminescence-based NO detection method

(sievers nitric oxide analyzer). In other experiments isolated XOR was used under similar conditions. Results and conclusion: We observed that CH4 significantly decreases the rate of NO released in rat liver and ileum homogenates (17% and 6% reductions, respectively), a phenomenon which was in line with the effect observed in non-perfused tissues in vivo. In further in vitro studies, we confirmed that XOR is the major NO generating enzyme under anoxic conditions, accounting for up to 98% of NO measured. In experiments with XOR, nitrite and xanthine as electron donor, however, we detected 26% increase in the NO release in the presence of CH4. In the next series CH4 again reduced NO levels if XOR was co-incubated with denatured tissue homogenates. This opposing CH4-induced effect might be attributed to an increased incorporation of NO in tissues, or to a shift in the substrate preference of XOR. Future research is definitely needed to elucidate these possibilities. Support: This work is supported by the grants NKFI K120232 and GINOP 2.3.2-15-2016-00015.

ÚJSZERŰ, VÉGESELEM-SZÁMÍTÁSON ALAPULÓ ANASZTOMÓZIS-ELLENŐRZÉS ALKALMAZÁSA AZ ÉR- ÉS SZÍVSEBÉSZETI OKTATÁSBAN VARGA PÉTER1, MARÓTI PÉTER2, JANCSÓ GÁBOR1, GASZ BALÁZS1 1Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs 2 Szimulációs Oktatási Központ, Pécs Anasztomózisok varrása kiemelt fontosságú szinte minden sebészeti szakterületen. Az érsebészetben varratok minőség-ellenőrzésére jelenleg az Objective Structured Assessment of Technical Skills (OSATS) score-rendszer szolgál, amely a sebészi technikát veszi figyelembe, azt elsősorban ránézésre ítéli meg, az intraluminális viszonyokról azonban nem szolgáltat információt. Célkitűzésünk volt egy olyan végeselem-analízisen alapuló módszer kidolgozása és tesztelése, amely pontos tájékoztatást adhat az elkészült érvarratok áramlástani viszonyairól. Vizsgálatunk során szilikon műerekből készített end-to-side anasztomózisokat értékeltünk ki. Az intraluminális terekről öntvények készültek, amelyek pontos lenyomatot adnak a szimulált vér által kitöltött morfológiáról. Az öntvényt nagy felbontású Tizian 3D szkennerrel digitalizáltuk. Az így kapott 3D szkennelt fájlt konvertálást követően Ansys CFD szoftverrel teszteltük, amely standardizált mérések átlagolásából határoztuk meg a vizsgálni kívánt értékeket és ábrázoltuk az áramlási viszonyokat. Az alábbi paraméterek kerültek megjelenítésre: áramlási sebesség, nyomás,

fali nyírófeszültség, turbulencia, Reynolds-szám. A módszer tesztelésére a Medtronic Coronaria Varró Tréning nyújtott lehetőséget, amely során 14 fő szívsebészszakorvos-jelölt által készített összesen 42 varratot elemeztünk ki. A képzés végén a résztvevők kérdőívet töltöttek ki. Kutatásunkat kísérleti tanulmánynak szántuk annak kiderítésére, hogy az általunk kidolgozott módszer használható-e a gyakorlatban. Tapasztalataink alapján az eljárásmód jól alkalmazható, standardizálható és olyan hasznos információkkal szolgál, amelyek más minőség-ellenőrzési módszerekkel nem kinyerhetők. A kérdőívek alapján kijelenthető, hogy az adatok vizuális kiértékelése segítette a résztvevők sebészi technikájának fejlődését. Nóvumnak számító módszert dolgoztunk ki éranasztomózis minőség-ellenőrzésére, amelyet posztgraduális képzésen teszteltünk. Olyan információkat tudtunk kinyerni, amelyek a klasszikus áramlástani mérésekkel nem lehetségesek. További vizsgálatok támaszthatják alá a módszer hasznosságát az OSATS score-rendszerrel összevetve.

VÉKONYBÉL-ANASZTOMÓZIS KÉSZÍTÉSE EBVS (ELECTROTHERMAL BIPOLAR VESSEL SEALING) ESZKÖZZEL ÁLLATKÍSÉRLETES MODELLBEN VENCZEL LÁSZLÓ1, PAP-SZEKERES JÓZSEF1, SZABÓ ISTVÁN2, CSUKÁS DOMOKOS3, CSERNI GÁBOR4, WÉBER GYÖRGY3 1Bács-Kiskun Megyei Kórház, Általános Sebészeti Osztály, Kecskemét 2Bács-Kiskun Megyei Kórház, Sürgősségi Betegellátó Osztály, Kecskemét 3Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest 4Bács-Kiskun Megyei Kórház, Patológiai Osztály, Kecskemét Bevezetés: A varratelégtelenség a bélreszekciók súlyos szövődménye lehet, nemritkán életet veszélyeztető állapotot okoz. Az

EBVS (electrothermal bipolar vessel sealing) eszközöket egyre szélesebb körben használják a mindennapi sebészeti gyakorlatban.

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 Ezen eszközök nem csupán érfal „forrasztására” alkalmasak, hanem szövetek egyesítésére is képesek. Kutatásunk célja az EBVSeszközökkel készített, különböző típusú bélanasztomózisok technikájának kifejlesztése volt. Módszer: Négy sertésen összesen nyolc vékonybél-anasztomózist készítettünk el nyitott módszerrel, Caiman® (Aesculap, B-Braun) EBVS-eszköz felhasználásával. Az anasztomózisok közül öt oldal-az-oldalhoz, három pedig vég-a-véghez formációban készült el. Az anasztomózisok gyógyulását saját score-rendszerrel minősítettük, amelynek során öt különböző paramétert vizsgáltunk és pontoztunk a tizedik posztoperatív napon elvégzett, tervezett reoperáció során: 1. peritonitis tünetei, 2. hasüregi összenövések, 3. az anasztomózis vonalában levő szövethiány, 4. endo-

279

luminális funkcionális vizsgálat – anasztomózisszűkület, 5. szövettani értékelés. Minden paramétert 0–2 érték között pontoztunk. Eredmények: Mind a nyolc, EBVS-eszközzel készített vékonybél-anasztomózis jól gyógyult, varratelégtelenséget, jelentős hasüregi összenövést vagy anasztomózisszűkületet nem észleltünk a reoperációk során. Következtetés: Az előzetes kutatási eredményeink szerint minden, a fenti módszerrel elkészített vékonybél-anasztomózis jól gyógyult és jól működött. Az általunk alkalmazott minősítő pontozási rendszer segítéségével az EBVS-eszközökkel készített anasztomózisok gyógyulása egyszerűen követhető és minősíthető volt, valamint a score-rendszerünk lehetővé tette a különböző fajtájú anasztomózisok gyógyulásának összehasonlítását is.

NYELŐCSŐ-ANASTOMOSIS ELÉGTELENSÉGÉNEK KEZELÉSI LEHETŐSÉGEI CSÉFALVAY BALÁZS1, VÖRÖS ATTILA1, TELEK GÉZA1, BOBEK ILONA2, ENDER FERENC1 1Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Sebészeti Osztály, Budapest 2 Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Központi Anaesthesiológiai és Intenzív Betegellátó Osztály, Budapest Bevezetés: A nyelőcső-reszekció következtében kialakuló intra- és posztoperatív szövődmények gyakran állítják komoly kihívás elé a sebészeket. A tápcsatorna folytonossága érdekében készített anastomosis gyógyulási zavara során fistula alakulhat ki. A konzervatív kezelés egyik lehetséges módja a sipoly lefedése öntáguló fémstenttel. A stent azonban – a nyelőcső és a trachea falának decubitálását követően – oesophagotrachealis fistula kialakulásához vezethet. Egy ilyen eset kapcsán az általunk választott kezelési eljárást szeretnénk ismertetni. Esetismertetés: A 67 éves férfi betegnél rosszul differenciált nyelőcső-adenocarcinoma miatt – előzetes neoadjuváns onkológiai kezelést követően – 2015 júliusában subtotalis nyelőcsőreszekciót végeztünk. A tápcsatorna folytonosságát a hátsó mediastinumban intrapleuralisan felvezetett Akiyama szerinti csőgyomorral képzett anastomosissal állítottuk helyre. A műtét utáni 10. napon elvégzett nyelés-röntgenvizsgálat kontrasztanyag-kilépést nem igazolt. A 20. posztoperatív napon a beteget állapotromlás miatt visszavettük osztályunkra. A CT-vizsgálat anastomosis-

elégtelenséget, nyelőcsősipolyt igazolt. Konzervatív kezelést indítottunk, azonban a mellkasi drenálás és parenteralis táplálás ellenére a fistula záródása nem következett be. Ezért a sipolynyílást lefedő, bevont, öntáguló fémstentet helyeztünk a nyelőcsőbe. A beteg állapota rendeződött, otthonába bocsátottuk. Hat hónap múlva ismét panaszossá vált, kontrollbronchoszkópia igazolta a nyelőcsőstent migrálódását a légcsőbe. A trachea alsó harmadába migrálódott stent eltávolítása interdiszciplináris konzílium szerint nem volt lehetséges, ezért bypassműtétet határoztunk el. Ennek során a fistulázó aboralis nyelőcsőszakaszt a jugulumban átvágtuk, lezártuk. A tápcsatorna folytonosságát retrosternalisan felvitt jobbcolonfél-interpositummal állítottuk helyre. A beavatkozást követően a beteg állapota rendeződött, azonban az oesophagotrachealis sipolyon át nagy mennyiségű epés reflux miatt ismét műtét vált szükségessé, amely során a duodenumot lezártuk. Következtetés: A nyelőcső-reszekciók ritkán kialakuló szövődményeinek kezelése rendszerint igen nehéz feladat, a sikeres megoldást csak interdiszciplináris együttműködés hozhatja meg.

A XENOTRANSZPLANTÁCIÓ AKTUÁLIS SZEREPE A MÁJELÉGTELENSÉG KEZELÉSÉBEN TORONYI ÉVA1, YOTAM GAL 1, SZABÓ GERGŐ1, FÖLDES KATALIN1, FRENYÓ MAGDOLNA2, TELKES GÁBOR1 1Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest 2Szent Rafael Megyei Kórház, Zalaegerszeg Minden olyan folyamatot, amely nem humán eredetű élő sejtek, szövetek vagy szervek emberbe történő transzplantációját, implantációját vagy infúzióját jelenti, xenotranszplantációnak nevezünk. Xenotranszplantációt jelent, ha emberi testnedvek, sejtek, szövetek vagy szervek ex vivo kerülnek kapcsolatba állati sejtekkel, szövetekkel vagy szervekkel. Xenotranszplantáció akadályát elsősorban immunológiai okok, koagulációs zavarok és zoonosisok átvitele jelenti. Genetikai engineering alkalmazásával sikerült a legfontosabb xenogén antigénekre – galaktóz-α1, 3-galaktóz (αGal), N-glycolylneuraminic acid (Neu5Gc) – „knock out” sertéseket tenyészteni. A koagulációt befolyásoló asiagloglikoprotein-receptort kódoló ASGR1 gént is eltávolították. Zoonozisok megelőzésére a sertéseket császármetszéssel hozták világra. Xenotranszplantációs kutatások fókusza a teljesszerv-átültetéstől az egyes betegségek akut fázisaiban állati sejtek, szövetek és szövetnedvek alkalmazásával átmeneti segítséget nyújtó metódusok irányába tolódott el. Jelenleg az akut, fulmináns májelégtelenség egyetlen kezelési lehetősége az akut májátültetés. Transzplantálható máj hiánya ese-

tén a májtranszplantáció előtt sertéshepatocyták vagy teljes sertésmáj alkalmazásával átmenetileg a máj funkcióját támogatni lehet. Ezeket a módszereket „bridging” eljárásoknak nevezzük. Ezek közé tartozik az extrakorporális májperfúzió (ECLP), a bioartificiális májsupport. Bioarteficiális májsupport, egy biológiai komponensből – frissen izolált sertéshepatocyta vagy humán hepatoblastomasejtvonal – és egy szintetikus vázból álló rendszer. Detoxifikáló hatás mellett a máj szintetikus és szabályozó funkcióját is pótolja. Adham kísérleteiben bizonyította, hogy sertés-humán ex vivo májperfúziót követően a prothrombin- (PT-) szint és számos koagulációs faktor – V., VII., IX., X., XII. – szintje normalizálódott. Hasonló megfontolás alapján alkalmazható az extrakorporális májperfúzió, a májelégtelen beteg vérét humán vagy sertésmájon áramoltatják át. Horslen vizsgálataiban öt napon keresztül tudta a máj metabolikus funkcióját biztosítani ezzel a módszerrel. A genetikai engineering területén elért fejlődéssel Pittsburghben kilenc génben módosított sertést tudtak tenyészteni. Ezen sertések egymás közötti tenyésztésével és to-

280

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

vábbi genetikai modifikálással remélhető, hogy mind a rejekció, mind a koagulációs problémák leküzdhetővé válnak és a

sertéshepatocyták, illetve a teljes sertésmájak átültetése is megvalósíthatóvá válik.

ÁRAMLÁSTANI MODELL MINT PREDIKCIÓS LEHETŐSÉG A BALKAMRA-REDUKCIÓS MŰTÉTEKBEN BARABÁS JÁNOS IMRE, KŐSZEGI ANDREA, PÓLOS MIKLÓS, BENKE KÁLMÁN, TÓTH ROLAND, KOVÁCS PÉTER, DARÓCZI LÁSZLÓ, FAZEKAS LEVENTE, HORKAY FERENC, SZABOLCS ZOLTÁN, HARTYÁNSZKY ISTVÁN Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest Bevezetés: A számítástechnika fejlődése, a pontosabb tervezési és szimulációs lehetőségek egyre nagyobb teret nyitnak az orvostudományban. Az eddigi statikus modelleken alapuló sebészeti szakmákban ezen új módszerek alkalmazásával dinamikus paraméterek bevezetése és gyakorlati alkalmazása vált lehetővé. Célkitűzés: Olyan 3D-modellek kifejlesztése és alkalmazása a szívsebészeti gyakorlatban, amellyel megtervezhetjük a műtéti beavatkozás egyes lépéseit, modellezhetjük a szív balkamra-funkcióját és annak posztoperatív predikcióját végezhetjük áramlástani modellekkel. Módszerek: MR- vagy CT-képek segítségével modellezzük a dilatált bal kamrát, majd ezt követően szimuláljuk az áramlást – annak áramlástani profilja, turbulenciája, az endocardium felületére ható nyíróerőket –, illetve a felületi feszültségeket és annak dinamikáját – mint a falra ható nyomást és a bal kamra mozgásprofilját. Ezt követően a sebészeti lépéseket lemodellezzük és in silico elvégezzük a sebészeti beavatkozást. Az így kapott adatokat elemezve előre megtervezhetjük a sebészeti beavatkozást, úgy változtatva a reszekciós vonal hosszát, irányát és elhelyezkedését a dilatált bal kamra felszínén, hogy a lehető legoptimálisabb sebészi megoldást alkalmazhassuk az adott betegnél.

Eredmények: 41 balkamra-redukciós műtéten átesett betegnek az eredményeit mutatjuk be. Átlagéletkor 69 év, 66% férfi. Komorbiditási faktorok tekintetében diabetes 32%, obstruktív tüdőbetegség 12%, veseelégtelenség 29%, mitralis insufficientia 83%ban volt jelent. A műtétet követően a sphericitási és conicitási indexek szignifikánsan javultak a műtétet követően (0,42 vs. 0,67 és 0,36 vs. 0,72, p < 0,05, Student t-teszt). Az endocardiumra gyakorolt nyíróerő, az áramlástani profil normalizálódása miatt 83%ban, szignifikánsan javult a preoperatív eredményekhez képest (54 ± 12 vs. 32 ± 9, p < 0,02, Student t-teszt). A turbulens áramlást – az áramlástani szimulációból számolható Reynolds-szám függvényében kifejezve – szignifikánsan csökkentette a tervezési eljárásunk (2712 vs. 2123, p < 0,0001, Student t-teszt). A Kaplan– Meyer túlélési analízis az ötéves mortalitást 3,8%-nak mutatta ennél a magas kockázatú betegcsoportnál. Következtetés: Rendszerünkkel standardizálhatjuk a bal-kamra redukciós műtétek egyes lépéseit, illetve preoperatív döntéstámogató eszközként használhatjuk. Tervezési és szimulációs modellünk segítségével személyre szabhatjuk a balkamra-redukciós műtéteket, ezzel javítva a betegek posztoperatív életminőségét és túlélését.

ŐSSEJTEREDETŰ ENDOTHELSEJTEK FUNKCIONÁLIS VIZSGÁLATA IZOLÁLT PATKÁNYAORTA-GYŰRŰKÖN HUSVÉTH-TÓTH MÁRIA1, NEMES ANNAMÁRIA1, GARA EDIT1, MÁTYÁS CSABA1, RADOVITS TAMÁS1, MERKELY BÉLA1, FÖLDES GÁBOR1,2 1Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest 2 Imperial College London, National Heart and Lung Institute, London, Egyesült Királyság A humán embrionális (hESC-EC) és indukált pluripotens őssejteredetű endothelsejteknek (hiPSC-EC) a jövőben szerepük lehet az ischaemiás cardiovascularis betegségek regeneratív terápiájában és az in vitro gyógyszerfejlesztésben. Az EC-k a gyulladásos és hemosztatikus folyamatok szabályozása mellett a vazoregulációban is részt vesznek. Sokrétű hatásuk miatt a hPSC-EC-k funkcionális karakterizálása és kontroll-EC-kel való összehasonlítása szükséges a biztonságos klinikai alkalmazásukhoz. Munkánk célja volt a hPSC-EC sejtkultúrák vazoaktív hatásainak vizsgálata izolált patkányaorta-gyűrűkön. A kísérleteinkben kontrollként humán köldökzsinórvéna-eredetű EC-ket (HUVEC) használtunk. Standard körülmények között tartott felnőtt hím és nőstény Wistar-patkányokból (n = 11) anesztézia alatt, a MÁB által jóváhagyott protokoll alapján izoláltunk aortákat. Ezeket fiziológiás körülmények közt (37 °C, 95% O2, 5% CO2) vizsgáltuk szervfürdőben (Radnoti). Az alaptónus beállítása után a simaizmot 80 mM KCl-oldattal prekontraháltuk. A mosást követően 3 × 10–4 M fenilefrinnel (PE) kontrakciót indukáltunk, majd nö-

vekvő dózisban adtunk az erekhez acetil-kolint (ACh) és nitroprusszid-nátriumot (SNP), tovább mértük az EC-függő és -független vazorelaxáció mértékét. HUVEC és hPSC-EC-felülúszók adása után a kontrakció és a relaxáció lefolyásának változását vizsgáltuk. Eredményeink alapján a PE-indukált vazokonstrikció mértéke szignifikánsan csökkent a hESC-EC (p = 0,0252, n = 4) és hiPSC-EC (p = 0,0243, n = 6) felülúszók jelenlétében, hasonlóan a HUVEC (p = 0,0025, n = 4) által kapott eredményekhez. A PE hatása szintén csökkent (p = 0,029, n = 4) a sejtmentes EC médium (EGM2) adása során. Az ACh-indukált relaxáció százaléka szignifikánsan csökkent (p = 0,0151, n = 5) a hiPSC-EC felülúszójának adásakor. Megállapítottuk, hogy az őssejt-eredetű EC-k vazoaktív hatással rendelkeznek, így funkcionáló érgraftok képzésére alkalmasak lehetnek. Az egyes érfali sejttípusok kölcsönhatásait a jövőben más in vitro módszerekkel és in vivo is vizsgálni kívánjuk.

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

281

TRAIN THE TRAINERS – EURÓPAI ÖSSZEFOGÁS A SEBÉSZETI SZAKKÉPZÉSÉRT JUHOS KRISZTINA1, SÁNDOR JÓZSEF1, LUISA F. SÁNCHEZ-PERALTA2, WERNER KORB3, ESZTER FENYÖHÁZI3, TIU CALIN4, WÉBER GYÖRGY1 1Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest 2 Centro de Cirugía de Mínima Invasión Jesús Usón, Cáceres, Spanyolország 3 Leipzig University of Applied Sciences, Innovative Surgical Training Technologies, Lipcse, Németország 4 MEDIS Foundation, Campina, Románia Európa különböző országaiban számos különbséget fedezhetünk fel a sebészeti szakképzésben. Annak ellenére, hogy a graduális orvosképzés világszerte igen jól szervezett, a szakképzési rendszer, sajnos, már nem ilyen jól koordinált. A szakképzésben részt vevő tutorokat és mentorokat – oktatási tapasztalat nélkül – szakértelmük alapján választják ki, a képzési stratégiák elsajátításához egységes képzési rendszer még nem érhető el. Európai országok (Spanyolország, Németország, Románia, Magyarország) sebészszakképzéssel foglalkozó intézményeinek összefogásával létrejött konzorcium célja az egyes országokban alkalmazott képzési módszerek felmérése, továbbá a leghatékonyabb startégiák alapján egy egységesített ajánlás létrehozása és validálása a részt vevő országokban. A konzorcium által összeállított és a négy résztvevő partnerországban kitöltött több mint 300 kérdőív alapján egy nyolc modulból álló, a szakképzés minden területét érintő (képzés, szerve-

zés, értékelés) képzési program valósult meg. A kétnapos, összesen 16 órából álló továbbképzésen a résztvevők megismerkedhetnek a kompetenciaalapú oktatás modern irányelveivel, az egyes országok szakképzési rendszereivel, az e-learningben és modern technológiákban rejlő lehetőségekkel, a visszajelzés jelentőségével, illetve a napjainkban használatos értékelési módszerekkel is. A tanfolyam vitákkal, gyakorlati kérdésekkel és közös ötletelésekkel gazdagított programja biztosítja, hogy az elméleti alapok a gyakorlatban is megvalósuljanak. A képzési program tananyagai e-learning formájában hamarosan online is elérhetőek lesznek az angol mellett, a konzorciumi országok anyanyelvén is. Az Európai Unió által támogatott összefogás célja a sebészeti szakképzés modern irányelvek szerinti megreformálása, a szakképzésben részt vevő oktatók továbbképzése és nem utolsósorban, a betegbiztonság feltételeinek megteremtése.

JANUS-ARCÚ ISCHAEMIA ÉS A MÁJ SEBÉSZETE SZIJÁRTÓ ATTILA Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest A primer és szekunder májdaganatok előfordulása világszerte növekvő tendenciát mutat. A májtumorok kezelésében az egyetlen hosszú távú túlélést biztosító, kuratív módszer a sebészi ellátás. Sajnálatos módon azonban a májreszekció során alkalmazott érkirekesztés vagy a kiterjedt parenchymatömeget érintő tumormassza miatt végzett transzplantációk kapcsán számolni kell a máj ischaemiás-reperfúziós károsodásával is. A folyamat májelégtelenséghez, súlyos esetben életet veszélyeztető szisztémás gyulladásos válaszreakcióhoz és ennek következtében sokszervi elégtelenséghez vezethet. A fentiek következtében a máj ischaemiásreperfúziós károsodása évtizedek óta sebészi kutatások középpontjában áll. Az ischaemia-reperfúzió patomechanizmusának

pontosabb megértése vezetett a felismeréséhez, hogy az ischaemia kontrollált körülmények között kedvező hatások kifejtésére is képes lehet. Az ischaemia Janus-arcú volta tette lehetővé az úgynevezett sebészeti „kondicionálási” eljárások kidolgozását, amelyek a máj ischaemiás toleranciájának növelése, illetve a későbbi reperfúziós károsodások mérséklése révén fejtik ki kedvező hatásukat. Az utóbbi idők felismerése, hogy az ischaemia bizonyos feltételek teljesülése mellett májregeneráció kiváltására is képes. Az indukált májregeneráció képzi az alapját az úgynevezett vena portae okklúziós eljárásnak, amellyel új fejezet kezdődött a májtumoros betegek ellátásában.

HAEMORRHEOLOGIAI VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATAI ISCHAEMIÁS-REPERFÚZIÓS KÍSÉRLETES SEBÉSZETI MODELLEKEN NÉMETH NORBERT Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék, Debrecen Alfred L. Copley definíciója szerint a haemorheologia a vér sejtes és plazmatikus komponensei makro- és mikroszkopikus dimenziójú áramlástanának, valamint a vérrel kontaktusban lévő érfal rheologiájának összefoglaló megjelölése. A haemorrheologiai paraméterek, mint a vér- és plazmaviszkozitás, a hematokrit, a fibrinogénkoncentráció, a vörösvérsejt-deformabilitás, membrán- (mechanikai) stabilitás és aggregáció klinikai és kísérletes vizsgálatai számos kórképben és patofiziológiai folyamat kapcsán nyújtanak információt a vér áramlási tulajdonságairól a keringés különböző szakaszain. Az elmúlt évtizedek során a meghatározásukra alkalmas mérőműszerek látványos fejlődésen mentek keresztül, további lehetőségeket nyújtva az in vivo haemorrheologia jobb megértésére, a változások mértékének pontosabb meghatározására, valamint a kórfolyamatokban szerepet játszó rheologiai tényezők terápiás lehetőségeinek vizsgálataira.

Az ischaemia-reperfúzió haemorrheologiai és mikrokeringési hatása máig nem tisztázott teljesen. A már visszafordíthatatlan károsodáshoz vezető ischaemia időtartama adott szövet/szerv tekintetében pontosan még nem azonosítható. A reperfúzió körülményei, a változások mértéke, a lokális és szisztémás eltérések különbségei, kiegyenlítődésük dinamikája részben nyitott kérdés még. Kutatómunkánk során haemorrheologiai méréstechnikai összehasonlító és módszertani standardizációs vizsgálatokat végeztünk, majd ezekre alapozva különböző szervek ischaemiája-reperfúziója során kialakuló véráramlástani és mikrokeringési változásokat elemeztünk kísérletes sebészeti és mikrosebészeti modelleken. A sav-bázis paraméterek változásaival, a szabadgyök-reakciókkal és a gyulladásos folyamatokkal összefüggésben is a kísérletek új adatokat szolgáltattak a microrheologiai paraméterek szöveti/

282

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

szervi ischaemia-reperfúzió patomechanizmusában betöltött szerepének tisztázásához és a változások mértékének-dinamikájának feltárásához. Az eredmények hozzájárulhatnak a klinikum számá-

ra is fontossággal bíró lokális-szisztémás rheologiai és mikrokeringési elváltozások jobb megértéséhez, a prevenciós és terápiás lehetőségek optimalizálásához és bővítéséhez.

A 3R MEGVALÓSÍTÁSA A SEMMELWEIS EGYETEM MUNKAHELYI ÁLLATJÓLÉTI BIZOTTSÁGA ÁLTAL SZERVEZETT KURZUSON SZABÓ GYÖRGYI , CSUKÁS DOMOKOS, FERENCZ ANDREA, FEHÉR DANIELLA, JUHOS KRISZTINA, SÁNDOR JÓZSEF, WÉBER GYÖRGY Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest A Munkahelyi Állatjóléti Bizottság egyik küldetése a kísérletek vezetésére és végzésére, az állatok gondozására jogosult személyek oktatásának megszervezése. A Kísérleti állatok – állatkísérletek kurzus a Semmelweis Egyetemen 2013-tól megújult formában, a 40/2013 (II. 14.) kormányrendelet elvárásainak megfelelően zajlik, amelyben határozottan kiemelésre kerül a 3R elvének betartása. Azt már minden állatkísérletekkel foglalkozó szakember tudja, hogy a 3R rövidítése a csökkentés, tökéletesítés és helyettesítés szavak angol megfelelőinek, de azzal is tisztában kell lenni, hogy ez a mindennapi gyakorlatban hogyan valósítható meg. Mivel oktatásunkban fontos hangsúlyt kap, hogy a résztvevők megtanulják az állatokkal való bánásmódot, a kezelések, mintavételek legkíméletesebb és leghatékonyabb módját, ezért kihagyhatatlan az állatok felhasználása. A megfelelő egyensúly megtalálása az állatfelhasználás és a 3R elve között kiemelt fontosságú. Előadásainkban nagy hangsúlyt fektetünk a 3R megismertetésére. A gyakorlatokon is több szinten valósítjuk meg a 3R-elvet. Törekszünk arra, hogy a gyakorlatokon is az alternatív utakat válasszuk. Modellállatokon tanítjuk a rágcsálók fogását, amelyek úgy vannak preparálva, hogy bizonyos kezelések is gyakorolhatók

rajtuk. Szilikon nyúlfül szolgál az erekből történő mintavétel megismerésére. Speciális szivacson tanítjuk a sebészeti varratokat. A gyakorlatok során a törvény által engedélyezett módon használunk fel olyan kísérletből kikerülő állatokat, amelyek sorsa a terminálás lenne. A gyakorlatok során az állatok többször kézbe kerülnek, műtéteknél két hallgató kap egy altatott állatot. Terminálás előtt, altatásban több különböző beavatkozás, kanülálások, nagyobb volumenű vérvételek, egyszerűbb sebészeti beavatkozások, öltések is megtörténnek egy állaton, hogy minél hatékonyabb és kisebb számú legyen a felhasználás, ugyanakkor a beavatkozások széles spektrumát ismertetjük meg. A gyakorlatok folyamatosan állatorvosi kontroll alatt zajlanak. Egy-egy feladat előtt diasor és élő bemutató biztosítja a kellő alapokat. Több oktató segíti a munkát megvalósítva a kis csoportos oktatást, így nemcsak a hallgatókra, hanem az állatokra is kellő figyelem jut. A gyakorlat során külön bemutatásra kerül a környezetgazdagítás fontossága. Amit lehet, az állatok altatásában végezzük. Amíg az állatkísérletek nem helyettesíthetők 100%-ban, a 3R elvét minden körülmények között figyelembe kell venni nemcsak a kísérletek tervezésénél, hanem az oktatásban is.

KÜLÖNBÖZŐ IDŐPONTÚ KEZELÉSEK HATÁSA AZ ADHÉZIÓKÉPZŐDÉSRE ÉS STABILIZÁLÓDÁSÁRA. KÍSÉRLETES ÁLLATMODELL SZABÓ GYÖRGYI 1, GAMAL ELDIN MOHAMED2, JONATHAN HAMMERSCHLAG1, SHIVA KOUHNAVARDI1, FERENCZ ANDREA1, JUHOS KRISZTINA1, FEHÉR DANIELLA1, SÁNDOR JÓZSEF1, WÉBER GYÖRGY1 1Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest 2 Budaörsi Egészségügyi Központ, Budaörs A hasüregi, kismedencei adhéziók kialakulása rendkívül gyakori sebészeti beavatkozásokat, gyulladásos folyamatokat, traumás sérüléseket követően. A legfőbb oka a sérülések, vérzések, gyulladások kialakulása, a szöveti deszikkáció. Következményei a beteg életminőségét negatívan befolyásolhatják. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a kezelési időpontok fontosságát az adhézió kialakulására, stabilizálódására. Kísérletünkben a fent említett tényezőkre épített patkánymodellt használtunk adhézióképzésre. A hasfal és a coecum felszínének megsértése, a kisebb vérzés és a levegőn történő szöveti száradás mind alapjául szolgált a nagy megbízhatósággal működő adhéziós modellnek. Kísérleteinkben hím Wistar patkányokat használtunk, 53-at az Adepttel történő kezeléshez és 47-et a Diclofenac-kezeléshez. Minden állatba altatást és az adhéziósmodell-műtétet követően különböző posztoperatív (po.) időpontokban ip. 5 ml anyagot juttattunk be. A kezelési időpontok mindkét anyag esetén: a műtétet követően, az első, második, harmadik és negyedik po. napon (egy állat egy kezelés). Korábbi kísérleteink kontrollállatait használtuk összehasonlításként, amelyeknél nem történt kezelés, csak az adhéziós műtéti beavatkozás (n = 8). Az adhézióstabilizálódást a hetedik po. napon értékeltük, három kategó-

riába sorolva a kapott eredményeket: instabil, mérsékelten stabil és stabil adhéziók. Az adhéziók száma alacsonyabb, az adhéziómentes állatok száma magasabb volt minden esetben a kezeléseket követően, a kontrollcsoporttal összehasonlítva. Az Adept-kezelések esetén a második és harmadik po. napi kezelések lassították leginkább az adhézió stabilizálódását. A Diclofenac-kezelések a második po. nap voltak a leghatékonyabbak, a harmadik és negyedik po. nap adhézióstabilizálódása is jelentős mértékben mérsékelt volt. Mindhárom csoport szignifikáns eltérést mutatott a kontrollcsoporthoz képest, ahol az adhézió stabilizálódása 100% volt a hetedik po. napra. Korábbi kutatásunk megállapította, hogy kísérleti patkánymodellben a hetedik po. napra válik 100 százalékossá az adhézió stabilizálódása. A prevenciós kezelések gyakran közvetlenül a beavatkozást követően történnek, pedig a molekuláris-sejtes folyamatok igen aktívak az első héten. Kísérletünkkel az volt a cél, hogy bebizonyítsuk, milyen fontos a kezelés megfelelő időpontjának kiválasztása. Mind a fizikai barriert képző Adept esetén, mind a nem szteroid gyulladáscsökkentő Diclofenac-kezeléssel jól értékelhető statisztikai különbségek jelentek meg a különböző po. időszakban történő alkalmazásukat követően.

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

283

A THROMBOCYTOSIS, MINT PREDIKTÍV FAKTOR COLORECTALIS TUMOROKBAN BARANYAI ZSOLT1, ELEKES ORSOLYA1, FÉDERER KRISZTINA2, DAKU DÁNIEL 2, SZALAI RITA2, ZARÁND ATTILA1 1Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Budapest Bevezetés/célkitűzés: A preoperatív thrombocytosist mint negatív prognosztikai markert több szolid tumorban igazolták. A colorectalis daganatok esetében azonban a szakirodalom nem egységes. Vizsgálatunk célja annak megállapítása volt, hogy a colorectalis daganatban szenvedő betegeknél a thrombocytosis a metasztázisképződés, illetve a túlélés független rizikófaktora-e. Anyag és módszerek: A 2001 és 2011 közötti időszakból retrospektív módon 336 colorectalis tumor (CRC) miatt operált és 118 colorectalis tumor eredetű májáttét (mCRC) miatt reszekált beteg klinikopatológiai adatát gyűjtöttük össze. A thrombocytosist 400 G/l < vérlemezkeszámnál definiáltuk. A betegségmentes túlélést (DFS) és a teljes túlélést (OS) Kaplan–Meyer- és log-rank módszerrel határoztuk meg.

Eredmények: Mind a CRC-, mind az mCRC.csoportban az OS szignifikánsan rosszabb volt azoknál a betegeknél, akiknek emelkedett volt a vérlemezkeszáma (HR = 2,2, p < 0,001 és HR = 2,9, p = 0,018). A többváltozós elemzés alapján az emelkedett thrombocytaszám független prognosztikai faktornak bizonyult CRC-ben (HR = 1,7, p = 0,035) és mCRC-ben egyaránt (HR = 3,1, p = 0,017). A DFS szintén szignifikánsan rosszabb volt a CRC-csoportban azon betegeknél, akiknek magasabb volt a vérlemezkeszáma (HR = 2,0, p = 0,011). Következtetések: A thrombocytaszám értékes és viszonylag olcsón elérhető prognosztikai faktor a túlélés vonatkozásában a CRC-ben és az mCRC-ben szenvedő betegeknél. Az előadás során saját eredményeinket elemezzük és irodalomi adatokkal hasonlítjuk össze.

AZ ÁLLATKÍSÉRLETEK ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEMEN – AZ ÁLLATKÍSÉRLETEKRE VONATKOZÓ ÚJ TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁS ALAPJÁN KASZAKI JÓZSEF, ÉRCES DÁNIEL , VARGA GABRIELLA Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged A 2010/63/EU direktíva és a 40/2013. kormányrendelet megjelenése alapvető változásokat eredményezett a kísérleti állatok tartása és az állatkísérletek tervezése, megvalósítása terén. Az egyik legfontosabb változás a törvényben előírt képzettség megszerzése és az ehhez szükséges akkreditált intézményi képzés biztosítása. Intézetünk laborállat tudomány alkalmazására épülő képzési programot dolgozott ki a Federation of European Laboratory Animal Science Association (FELASA) nemzetközi előírásainak megfelelően. A 40 óra elméletet, 40 óra gyakorlatot magába foglaló „C” szintű képzés FELASA-akkreditációs eljárása eredményesen zárult (Ref. Nr 035/2014). Emellett kialakítottuk az EU egységes, állatkísérletek végzését oktató moduláris szerkezetű képzési programjainak hazai adaptációját is. Az ÁTET által akkreditált „A” szintű specializációs képzés (állatkísérleteket kivitelezők részére) 20 óra elméletből és 20 óra gyakorlatból áll (Ref. Nr AA1.0/2015), míg a kísérleti projektek tervezésével, vezetésével foglalkozó kutatóknak a „B” szintű képzés keretében 60 óra elméletet és 20 óra gyakorlatot kell teljesíteniük (Ref. Nr AB1.0/2015). A kurzusok törzsanyaga (Core modul) részletesen foglalkozik az állatkísérletek európai és hazai törvényi szabályozásával, az

engedélyezések menetével, az állatkísérletek etikai vonatkozásaival, az állati jóllét szempontjaival, valamint kiemelten a helyettesítés, csökkentés és tökéletesítés (3Rs) követelményeinek ismertetésével. A Core modul része továbbá a kísérleti állatok biológiája, viselkedése, a genetikai módosítás kérdései, a kísérleti állatok betegségei. A törzsanyag, az elmélet mellett, a gyakorlatban is foglalkozik a kísérleti állatok bánásmódjával (mozgáskorlátozás, ivarmeghatározás), tartásával, a környezetgazdagítással, a fájdalom, szenvedés felismerésével-kezelésével, az altatás és a fájdalomcsillapítás általános szabályaival, valamint a kíméletes végpontok és az eutanázia alkalmazásával. A kiegészítő (Additional) modul keretében a résztvevők a műtétek általános elveivel, az alapvető sebészi beavatkozásokkal és a haladó anesztéziával/analgéziával, míg a Funkcióspecifikus modul keretében a kísérletek tervezésével, életjelenségek megfigyelésével, a statisztikai analízis alapjaival és az állatkísérletek helyettesítésével, „alternatív” módszerekkel ismerkednek meg. Az eddig lebonyolított három magyar és egy angol nyelvű FELASA tanfolyamon 66, az „A” és „B” szintű képzéseken pedig 68, illetve 114 résztvevő szerzett képesítést.

A MINIMÁLISAN INVAZÍV TECHNIKA BUKTATÓI. A LAPAROSZKÓPOS SÉRVMŰTÉTEK POSZTOPERATÍV SZÖVŐDMÉNYEINEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE VAGÁCS TIBOR, BÁTORFI JÓZSEF, KORSÓS DIANA, TELEK GÉZA, ENDER FERENC ESZSZK, Sebészeti Osztály, Budapest A minimálisan invazív technika bizonyított előnyei mellett a módszer korlátai gyakran feledésbe merülnek. Az irodalmi adatokat áttekintve a laparoszkópos hernioplasztika posztoperatív reoperációs rátája egyoldali lágyéksérv esetén 0,90%, kétoldali sérv esetén 1,90%. A reoperációk leggyakoribb okai a vérzés, a bélsérülés, a fertőzés, a bélelzárodás, az idegkompresszió. 2014. január 1–2017. április 30. között 359 laparoszkópos lágyéksérv-rekonstrukciót végeztünk osztályunkon (311 esetben egyoldali, 48 esetben kétoldali sérv miatt). Reoperációt igénylő sebészi szövődményt négy alkalommal észleltünk a posztoperatív

szakban (30 nap), minden esetben egyoldali sérv TAPP-technikával végzett operációját követően. Két esetben idegkompresszió, két esetben termikus sérülés miatt került sor újabb műtétre. (Reoperációs rátánk 1,28%.) Mindkét esetben a termikus sérülés a coecumon keletkezett, colon ascendens és ileumreszekciót végeztünk, ileoascendostomiát készítettünk. A redo műtétet követően mindkét beteg gyógyultan távozott intézetünkből. Előadásunkban a laparoszkópos hernioplasztika reoperációt igénylő sebészi szövődményei közül a termikus sérülés mechanizmusát, megelőzhetőségét kívánjuk bemutatni két eset kapcsán.

284

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

NAGYÍTOTT SEBÉSZETI KÉSZSÉGFEJLESZTÉSI PROGRAMOK BEVEZETÉSE A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEMEN A SEBÉSZI JELLEGŰ SZAKMÁK REZIDENSEI SZÁMÁRA. STANDARDIZÁLT NEUROVASCULARIS MIKROSEBÉSZETI ÉS LAPAROSZKÓPOS VARRÁSÉS INTRACORPORALIS CSOMÓZÁSI TECHNIKÁK OKTATÁSÁNAK KIDOLGOZÁSA ZOLTAN SZABO1, WANDA TOY1, SZABÓ ANDREA2, BOROS MIHÁLY2 1MOET Institute, San Francisco, Amerikai Egyesült Államok 2 Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged Bevezetés: A nagyított sebészet radikális változást okozott a hagyományos sebészeti alkalmazásokban. Az új technika (ami a „minimal-invasive” technika és a mikrosebészet ötvözete) jelentős előnyöket biztosít a betegek számára, hatékonyabbá teszi, ugyanakkor arányosan meg is nehezíti a sebész munkáját. Kezdetben a mikrosebészet fejlődött a 60-as évektől ostromolva a klinikai alkalmazást, majd a laparoszkópia tört előre a 70-es évektől, és 1990-ben érte el a haladó szintet a standardizált intracorporalis varrástechnika bevezetésével (Univ. Salt Lake City). Mindkét módszertan a privát szektorból indult el és az akadémia később fogadta be. Mivel a nagyított sebészeti készség feltételei lényegesen eltérnek a hagyományos nyitott sebészettől, ezért speciális standardizált mikro- és laparoszkópos oktatási programok kerültek kifejlesztésre a MOET intézetben a 1970-es, illetve 1990-es évtől kezdődően. Módszerek: 1978: microvascularis sebészeti előadás Szegeden (Szabó Z). 1983: Prof. Lampe és prof. Herceg meghívására Debrecen, Szeged, Pécs egyetemein mikrosebészeti oktató workshopokat szervezett a MOET intézet a Zeiss cég támogatásával. 1995-től haladó laparoszkópos programok kezdődtek prof. Weber György és prof. Gál István meghívására, privát szervezésben a „Surgi-

train” keretein belül a Storcz cég támogatásával Debrecen, Pécs és Szeged orvostudományi egyetemein. Ezt követően közel 400 sebész vett részt a haladó laparoszkópos programokban. Prof. Boros Mihály meghívására Szabó Zoltán közreműködött a laparoszkópos és mikroszkópos posztgraduális programok kialakításában a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Műtéttani Intézetében, amelyekhez a MOET intézet azonos egyhetes programjai szolgáltattak alapot. 2005–2007: Európai uniós (HEFOP) pályázat biztosított forrásokat mindkét program technikai feltételeihez (köztük LapSym laparoszkópos szimulátor beszerzése révén) és egy országosan egységes három-, majd négyhetes tematika került bevezetésre. 2015: A gyakorlati teljesítményt objektív mérőszámok segítségével értékeltük. Eredmények: A 2000–2016 közötti időszakban 554 résztvevő teljesítette sikeresen a programokat, amelyhez a résztvevők pozitív visszajelzése is társult. Következtetés: Tapasztalatunk szerint a Magyarországon alkalmazott posztgraduális mikrosebészeti és laparoszkópiás oktatási módszertan messzemenően megfelel a nemzetközi színvonalnak. Támogatás: MOET Institute, Amerikai Egyesült Államok, Storz GmbH Tuttlingen, Németország.

LIMA-LED CARDIOVASCULAR ANASTOMOSIS WITH THE ZEUS ROBOTIC ASSIST. THE FIRST SUCCESSFUL ROBOTIC MICROSURGERY ON A SURVIVING ANIMAL MODEL. A HISTORIC LOOK TO THE BEGINNING OF ROBOTIC SURGERY ZOLTAN SZABO MOET Institute, San Francisco, USA The first successful robotic microsurgery on a surviving animal model. A historic look to the beginning of robotic surgery.

KÖTELEZŐ SEBÉSZETI ÉS MIKROSEBÉSZETI KURZUSOK A GRADUÁLIS OKTATÁSBAN: AZ OBJEKTÍV GYAKORLATI TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSEK ÉS HALLGATÓI VISSZAJELZÉSEK JELENTŐSÉGE SZABÓ ANDREA, BOROS MIHÁLY Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet, Szeged Bevezető: Társintézeteinkhez hasonlóan a szegedi Sebészeti Műtéttani Intézet is több évtizede tart magas hallgatói megelégedettséggel záruló készségfejlesztő kurzusokat orvos- és fogorvostanhallgatóknak angol és magyar nyelven. Az elmúlt években a növekvő hallgatói létszám mellett a műtéttan jellegű kurzusok kötelező tárgyak lettek az Általános Orvostudományi Karon és a Fogorvostudományi Karon, illetve a „Mikrosebészet” kurzus kötelező tárgyként került bevezetésre a FOK új curriculumába. Fontos célunk volt olyan hallgatók érdeklődését is felkelteni a tárgyak iránt, akiket csak a tárgyak kötelező jellege miatt oktatunk. Anyag és módszer: A tárgyak objektív értékelési rendszeren alapuló (a nemzetközi OSCE rendszerrel kompatibilis) gyakorlati vizsgával zárulnak, kötelezővé tételüket kétéves átmeneti felkészülési periódus előzte meg, amelynek során 1. hallgatói visszajelzések alapján mértük a motivációk változását, a javaslatok alapján módosítottuk az oktatási elemeket; 2. videókat osztottunk meg a vizsgafeladatokról; 3. minden vizsgafeladatot a tematiká-

ban ismétlő jelleggel integráltunk; 4. a problémás feladatokat kis csoportos workshopok során elemeztük; 5. az OSCE-értékelés minden részletét előzetesen közzé tettük; 6. a „Mikrosebészet” esetén fogászatspecifikus gyakorlatokat vezettünk be. Eredmények: A hallgatói visszajelzések szerint a tárgyak kötelező jellege nem befolyásolta a korábbi pozitív megítéléseket. A műtéttan jellegű kurzusra a hallgatók 95–97%-a, míg a Mikrosebészetre 100%-uk jelentkezett volna, a tárgyak kötelező voltától függetlenül is. A kurzuson és a vizsgákon kapott visszajelzések szerint a magyar orvostanhallgatók mintegy 85%-a, az angol nyelvű csoportok 95%-a mutatott intenzív érdeklődést a sebészet iránt, a fogorvostan-hallgatók 10–22%-a pedig szívesen végezne szájüregi mikrosebészeti beavatkozásokat a mindennapi fogorvosi gyakorlata során is. Következtetés: A támogató hozzáállással és rendszeres visszacsatolással megvalósított oktatás és az objektív teljesítményértékelés továbbra is magas hallgatói megelégedettséggel záruló sebé-

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

285

szi készségfejlesztő kurzusokat eredményez, amelyeknek pályaorientációs jelentőségük lehet.

HÜVELYPÓTLÁS SZIGMABÉLLEL – ESETBEMUTATÁS TAKÁCS TAMÁS 1, LESTÁR BÉLA1, ENDER FERENC2 1Magyar Honvédség, Egészségügyi Központ, II. Általános Sebészeti Osztály, Budapest 2 Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Budapest A Müller-cső fejlődési zavara miatt észlelt vaginahypo- vagy -aplasia komplex kezelése kihívást jelent. A hüvely pótlására többféle módszert dolgoztak ki (például: a hólyag és a rectum közötti szövetek dilatációja, meglévő hüvelycsonk plasztikája, peritonealis felszín gát felé történő kiboltosítása). Az irodalom szerint a legjobb funkcionális eredményeket tágulékony szigmabéllel történő pótlással értek el. A hatvanas években a Szabolcs Utcai Kórház sebészprofesszora, Kun Miklós szigmabéllel történő pótlást vezetett be. Ismereteink szerint ez a műtéti típus valószínűleg a bonyolultsága miatt napjainkra Magyarországon részben elfelejtődött. A műtéti típust felidézve a műtéti eljárást egy betegen mutatjuk meg. A betegnél az előzetes kivizsgálás során a petefészkek és a másodlagos nemi jellegek rendben voltak, nagyajak-kisajak megvolt, de hüvelybemenetet nem lehetett találni, így tágítás nem jött szó-

ba. Az uretersérülések elkerülése végett a műtét előtt mindkét oldalra ureterokatétert helyeztünk be, majd a hólyag és a rectum közötti rés kialakítását sebészi technikával a gát, illetve a hasüreg felől végzett szinkron preparálással, szövetelválasztással végeztük el. A megfelelő járat kialakítása után a rectosigmoidealis bélszakaszból körülbelül 14 cm hosszú nyeles lebenyt készítettünk. A lebenyt jelenleg ortográd irányba a gáti bőrön 2-3 cm-rel túlérő hosszban fixálva helyeztük el, a csonkot a sacrumhoz is kirögzítettük. A bél folytonosságát átszúrásos technikával, körvarró géppel állítottuk helyre. A műtéti időszak eseménytelen volt. A túlérő, már megfelelően környezetéhez rögzült bélszegmenst műtét után három héttel szintben lemetszettük. A bélszegmens fokozatos tágítása obturatorral megkezdődött. Úgy gondoljuk, hogy ez a kissé elfelejtett műtéti technika napjainkban is megfelelő eredménnyel használható.

TAMIS (TRANSANAL MINIMALINVASIVE SURGERY) – A TRANSANALIS SEBÉSZET JÖVŐJE A JELENBEN PELSŐCZI GERGELY, TOMCSIK ZOLTÁN, BÁTORFI JÓZSEF, ENDER FERENC Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Sebészeti Osztály, Budapest A transanalis excisio korlátaival, a hagyományos technika alkalmazásával gyakran kell számolnunk. A több mint 60%-os kiújulási arány, az alsó harmadi rectumelváltozásokra korlátozódó beavatkozások és az elváltozás méretbeli határai egyre sürgetőbbé tették az új technikák kifejlesztését. A laparoszkópos metodika fejlődése ösztönözte Gerhard Buesst az első eszköz kifejlesztésében. Merev porton keresztül, merev eszközökkel a TAMIS elődjét, a TEMS-t (transanal endoscopic microsurgery) vezette be. 2010-ben Sam Atallah fejlesztette tovább a technikát, a single port laparoszkópos platform használatát. Ezzel már elérhetővé

vált, hogy kisebb anyagi ráfordítással, a meglévő laparoszkópos eszközökkel és kevesebb gyakorlattal 20 cm-nél lévő benignus és korai malignus elváltozások is eltávolíthatóak 3-4%-os kiújulási ráta mellett. Nyugat-Európában futótűzként terjedő újítás Magyarországon is több centrumban bevezetésre került. A sebészek képzése, az új metodika elsajátítása nagyon gondos odafigyelést, precíz együttműködést feltételez a területen jártas szakembergárdától. Előadásomban történeti áttekintést kívánok nyújtani a technikáról, valamint a képzés sajátosságairól.

TERÁPIAREZISZTENS DIABETESESLÁB-FEKÉLYEK ÉS POSTGANGRAENÁS KRÓNIKUS SEBEK KEZELÉSE ANTIOXIDÁNS ÉS ANTIBAKTERIÁLIS HATÁSÚ, SEBGYÓGYULÁST ELŐSEGÍTŐ HIDRATÁLÓ KRÉMMEL TELEK GÉZA, PELSŐCZI GERGELY, KORSÓS DIÁNA, ENDER FERENC Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet, Sebészeti Osztály, Budapest Bevezetés: A diabetes mellitus talaján kialakult sebek gyógyulási képtelenségében a bakteriális kolonizáció/invazív fertőzés, és a mitochondrialis, illetve leukocytaeredetű oxigén-szabadgyökös károsodás kiemelt szerepet játszik, ezért ezen kórélettani elváltozások kezelése döntő fontosságú a gyógyítás során. A széles spektrumú baktericid, fungicid, virucid hatású teafaolaj az Ausztráliában őshonos teafa leveleiből készült esszencia. Az antioxidáns Eés A-vitamin képes neutralizálni az oxidatív stressz sebgyógyulást károsító hatásait. Kifejlesztettünk egy hidratáló sebápoló krémet, ami a fenti hatóanyagokat tartalmazza, és antibakteriális/antioxidáns hatásaival elősegíti a sebgyógyulást. Beteg és módszer: 2010 óta egy „open label pilot study” keretében 82 diabeteses microangiopathiás/neuropathiás és egyéb etiologiájú krónikus lábsebet kezeltünk sebápoló krémünkkel, amit gyógyszertári alapanyagokból a betegek számára receptre felír-

tunk. Ambuláns sebkezelésük során a krémet alkalmaztuk, a gyógyulást fotódokumentáltuk. Szükség szerint debridementekkel, sequestrectomiákkal és antibiotikus kezeléssel egészítettük ki a gondozást. A krémmel fedett sebekre steril gézlap vagy habkötszer (Mepilex, PharmaSuperFoam) fedőkötéseket alkalmaztunk. Eredmények: A kezelés és a krém hatására a gyakran évek óta perzisztáló sebek hidráltsági állapota javult, felszínükön jó ütemű sarjszövetképződés volt tapasztalható, amit optimális esetben megfelelő sebességű epithelialisatio követett. Amennyiben elhúzódó gyógyulási zavart vagy reinfekciót észleltünk, annak hátterében rendszerint krónikus/szubakut osteomyelitis állt, amint a sequester eltávolíthatóvá vált, a gyógyulás megindult. A kezelést szükség szerint antibiotikumokkal és postgangraenás/bakteriális microvascularis thrombosis eseteiben LMWH-val egészítettük ki. Minor (lábujj) amputációra két esetben kényszerültünk. Allergiás

286

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

reakciót négy esetben észleltünk. A vénás lábszárfekélyek esetében a krém hatása kevésbé érvényesül, feltehetően azért, mert a nem diabeteses sejtekben csekélyebb a szabad gyökös károsodás. Nyolc betegnél a krémet nem gyógyuló fissura ani kezelésére is sikerrel alkalmaztuk.

Következtetések: A hidratáló sebápoló formula olcsó, a beteg számára jól tolerálható eleme a diabeteses és egyéb nem gyógyuló sebek sikeres komplex kezelésének.

KORSZERŰ ESZKÖZÖK ÉS SEBKÖTÖZŐ ANYAGOK HASZNÁLATA KRÓNIKUS VÉGTAGFEKÉLYEK KEZELÉSÉBEN HERPAI VIVIEN1, SZOKOLY MIKLÓS2 1Csolnoky Ferenc Kórház, Veszprém 2 Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ, Budapest Összefoglaló bevezetés: Magyarországon az évente végzett végtagamputációk száma meghaladja a 6500-at, amelyeknek több mint 80%-a érbetegség és cukorbetegség szövődménye. Ezeket az amputációkat általában egy krónikus seb hosszas fennállása előzi meg, majd a nem gyógyítható alapbetegség vagy fertőződés vezet végül a csonkoláshoz. Betegek és módszer: Vizsgálatainkat 2012–2013 között végeztük a Péterfy Sándor Utcai Kórház – Rendelőintézet és Baleseti Központ járóbeteg-ellátásának keretei között munkacsoportunkkal. Célunk az volt, hogy a hozzánk érkező betegek krónikus sebeinek hátterében álló okok felkutatása és azok kezelése után a sebek gyógyulásának idejét a minimumra csökkentsük a tapasztalataink szerint legjobban bevált módszerrel (hidrosebészeti debridementdezinficiens-nanoezüst tartalmú sebkötöző anyag) és ezt számokban is ki tudjuk fejezni. Minden betegünktől vettünk általános mikrobiológiai tenyésztés és rezisztenciavizsgálat céljából mintát, ezenkívül, hogy bizonyítsuk a hidrosebészeti módszer hatásosságát, a Merck Envirocheck® Contact TVC terméket felhasználva sebfelszíni összcsíraszámlálást is végeztünk 20 beteg esetében.

Eredmények: A szemikvantitatív eredményt adó módszer értékelése során a gyártó által kiadott útmutatót használva megállapítottuk, hogy a hidrosebészeti debridement előtt minden esetben ≥ 350 CFU/cm2 mennyiségű baktérium a debridement után ≤ 58 CFU/cm2-re csökkent a sebfelszínen. A dezinficienssel és nanoezüsttartalmú kötszerrel ezen kevés mennyiségű mikroba könnyebben győzhető le a hidrosebészeti módszernek köszönhetően nekrotikus szövetmaradványoktól is megtisztított sebalapon. Napontamásnaponta végzett szakszerű kötéscsere hatására, akár már kettőnégy hét alatt feltisztulhat és granulációs fázisba kerülhet a sebalap. Ez már megfelelő lehet ahhoz, hogy további – sebgyógyulási fázisnak megfelelő – kötszeres kötözés teljes hámosodáshoz vezessen, vagy nagyobb hámhiányoknál egy elvégzett lebenyátültetés után a graft életképes maradjon a korábban fekélyes területen. Következtetés: Végeredményül elmondható, hogy a multidiszciplináris szemlélettel és egyben korszerű seb tisztító-kötöző anyagokkal kezelt fekélyes betegek többségénél elkerülhető lehet a hatalmas lelki és egészségügyi teherrel járó, életminőséget nagyban befolyásoló végtag-amputáció.

STERNOTOMIÁT KÖVETŐEN LÉTREJÖTT SEBFERTŐZÉSEK NYITOTT ÉS ZÁRT KEZELÉSÉVEL SZERZETT TAPASZTALATAINK POZITÍV SEBVÁLADÉK-TENYÉSZTÉSI EREDMÉNYEK ESETÉBEN RASEHD AREF, GOMBÓCZ KÁROLY, FRENYÓ MAGDOLNA, VERZAR ZSÓFIA, ALOTTI NASRI Zala Megyei Szent Rafael Kórház, Zalaegerszeg A szívsebészeti műtétek jelentős része median sternotomiából történik. A gyógyulás sok faktortól függ, amelyben a respiratorikus funkciónak és a sternum stabilizálásának van a legnagyobb szerepe. Ha a median sternotomiát követő infekció a sternumra és a mediastinalis képletekre is ráterjed, akkor poststernotomiás mediastinitis alakul ki. Ennek a kezelésében nincsenek egységes irányelvek, de gyógyulás csak a radikális sebészi debridmenttől és a korai rekonstrukciótól remélhető. Osztályunkon 2013 és 2015 között végzett median sternotomián átesett betegek 2%-ában észleltünk poststernotomiás mediastinitist. Korábbiakban már beszámoltunk a műtéti metszés területén alkalmazott negatív nyomású sebkezelés előnyeiről. A kezelésben az egyik limitáló tényező, hogy gyakran az alapos debridement és rendszeres kötözés mellett sem sikerül elérni, hogy az inficiálódott seb szanálódjék és a váladék tenyésztése negatív eredményt mutasson, amit a fertőzött sebek zárásánál alapvető követelménynek tartanak. A negatív nyomású sebkezeléssel elért eredményeinkre alapozva pozitív sebváladék-tenyésztés esetén is elkezdtük ezzel a technikával a sebkezelést kombinálva plasztikai sebészeti rekonstrukcióval.

A negatív nyomású sebkezelés a sebet befedő habkötszerben létrehozott negatív (légköri nyomás alatti, szubatmoszférikus) nyomás révén fejti ki hatását. Minden betegnél alapos debridementet végeztünk, majd az egyik csoportban a nyílt sebre helyezett, fekete színű, poliuretán (PU) alapanyagból készült, nyitott pórushálózatú, hidrofób kötszert alkalmaztuk. Ez a módszer elősegíti a granulációs szövet képződését és elvezeti a váladékot, csökkenti a további bakteriális kontamináció veszélyét. A másik csoportban a debridement után sebészileg egyesített, zárt, úgynevezett incisionális sebekre helyeztük fel a speciális fehér színű, polivinil-alkohol (PVA) alapanyagból készült, mikropórusos, hidrofil szivacsot és alkalmaztuk a negatív nyomást, majd ezt követte a pectoralislebeny-plasztika. A plasztikai sebészeti alapelvek és az incisionalis negatív nyomás alkalmazásával történő sebkezelés elősegítette a sebgyógyulást, megrövidítette a kórházi tartózkodás idejét és ezáltal csökkentek a kezelésre fordított költségek. További prospektív randomizált vizsgálatot tervezünk a két módszer összehasonlítására.

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

287

A THROMBOCYTASZÁM VÁLTOZÁSA COLORECTALIS ÉS EMLŐDAGANATOKBAN, MŰTÉT ELŐTT ÉS UTÁN CUKORBETEG ÉS NEM CUKORBETEG EGYÉNEKBEN, HAZAI POPULÁCIÓBAN HEROLD ZOLTÁN1, AMBRUS VIKTÓRIA1, LOHINSZKY JÚLIA1, IGAZ PÉTER1, BARANYAI ZSOLT2, HARSÁNYI LÁSZLÓ2, SOMOGYI ANIKÓ1 1Semmelweis Egyetem, II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: Egyre több adat utal a thrombocyták metasztázisokban játszott szerepére, a thrombocytosis prediktív markerként való alkalmazhatóságára. Irodalmi adatok alapján a colorectalis daganatban (CRC) szenvedő betegekre jellemző a tumoros thrombocytosis, míg ugyanez emlőtumorok (BC) esetében nem igazolt. Cél: Retrospektív vizsgálatunk célja a Semmelweis Egyetem, II. Sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai Ambulanciáján, az elmúlt három évben megjelent BC- és CRC-tumoros betegekben a daganatos betegség felismerésekor vizsgált thrombocytaszám, valamint a primer daganat kezelése (műtéti eltávolítás) után a thrombocytaszám változásának vizsgálata diabéteszes és nem cukorbeteg egyénekben. Betegek és módszer: Az elmúlt három év betegadatai közül 100–100 random kiválasztott BC- és CRC-beteg megjelenését dolgoztuk fel. Az inoperábilis és hiányos adatokkal rendelkező esetek kizárását követően 30 BC- és 51 CRC-tumoros beteg műtét előtti és utáni adatait elemeztük. Eredmények: CRC-betegeknél az emlőtumorosokhoz viszonyítva szignifikánsan nagyobb számban igazolható thrombocytosis (CRC: 25%, BC: 7%, p = 0,001). CRC-ben a felismeréskor igazolt tumoros áttétek előfordulása magasabb volt (BC: 23%, CRC: 41%, p = 0,001), amelyhez 2,5 éven belül több, halállal végződő eset

társult (BC: 1 fő, CRC: 9 fő, p = 0,032). A primer tumorok eltávolítását követően a thrombocytosis előfordulása megegyezik a két tumortípusban (thrombocytosis: CRC 8%, BC 10%, n. s.; thrombocyta: CRC preoperatíve 334 ± 129, CRC posztoperatíve 286 ± 80, p = 0,018). Emlőtumor esetében a thrombocytaszámok nem változtak a műtétet követően (preoperatíve: 268 ± 70, posztoperatíve: 274 ± 84, n. s.). A műtét utáni metasztázis jelenléte egyik daganattípusban sem emelte a thrombocytaszámot. CRCben 31%-ban, BC-ben 17%-ban társult diabétesz (p = 0,032). Többváltozós túlélési elemzéssel a tumor típusának, áttét és diabétesz meglétének bevonásával a pre- és posztoperatív thrombocytosist vizsgáltuk. A műtét előtt egyedül a thrombocytosis (> 400 vs. ≤ 400) funkcionált jelentős prediktív faktorként (RR: 4,78, p = 0,007), míg az operációt követően a metasztázisok megléte/ hiánya vette át ezt a szerepet (RR: 3,8, p = 0,011). Következtetés: Vizsgálatunkban a CRC-betegekben emelkedett thrombocytaszámot igazoltunk, amely a primer tumor eltávolítását követően csökkent. A betegek között jelentős számban fordult elő a diabétesz, azonban e betegekben nem igazoltunk jelentős különbségeket az egyes paraméterek között. A kutatást támogatta: OTKA-K 116128 és a Magyar Diabetes Társaság kutatási pályázata.

A PULMONALIS INTRAVASCULARIS MACROPHAGOK EX VIVO SZEPARÁCIÓJA ÉS AKTIVITÁSÁNAK IN VITRO VIZSGÁLATA A KOMPLEMENTAKTIVÁCIÓVAL ÖSSZEFÜGGŐ PSZEUDOALLERGIÁS REAKCIÓK VONATKOZÁSÁBAN SERTÉSMODELLEN CSUKÁS DOMOKOS1, VÁZSONYI CSENGE2, FERENCZ ANDREA1, SZABÓ GYÖRGYI 1, FEHÉR DANIELLA1, JUHOS KRISZTINA1, SÁNDOR JÓZSEF1, SZEBENI JÁNOS2,3, URBANICS RUDOLF2, VASHEGYI ILDIKÓ2, WÉBER GYÖRGY1 1 Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest 2 Seroscience Kft., Budapest 3 Semmelweis Egyetem, Kórélettani Intézet, Nanomedicina Kutató és Oktató Központ, Budapest A sertés érzékeny és specifikus modellje a fejlesztés alatt álló nanogyógyszerek által okozott, akár életveszélyes mellékhatásként is fellépő, úgynevezett komplementaktivációval összefüggő pszeudoallergiás reakciónak (CARPA). A perceken belül kialakuló reakció egyik fontos eleme a cardiopulmonalis rendszerben megy végbe, amit a komplementaktiváció önmagában nem magyaráz. Ezért fordult a figyelem a sertésekben már születésüktől fogva a tüdőkapillárisok falán tartósan kitapadó, úgynevezett pulmonalis intravascularis macrophagok (PIM-sejtek) felé. Feltételezhetően fagocitotikus aktivitásuk mellett komoly szekréciós potenciállal is rendelkeznek, amely alapvetően meghatározza a CARPA-kaszkádban játszott kiemelkedő szerepüket. Eddig fel nem derített, izolált reakcióképességük megismerése érdekében a tüdőből történő kimosásukat és in vitro körülmények közötti vizsgálatukat végeztük. A nyolc hónapos állatokból (n = 6) sebészi úton kiemelt tüdők érrendszerét több lépcsőben értágító és véralvadást gátló gyógyszerek keverékével mostuk át, majd a kapillárisfalhoz szorosan tapadó PIM-sejteket kollagenáz 0,05% koncentrációjú oldatával választottuk le. Az így nyert sejtszuszpenziót koncentráltuk, sűrűséggradiens alapján szeparáltuk

(Ficoll), majd zselatinnal kezelt felületre történő kitapasztást követően, antibiotikumos médiumban primer sejttenyészetet készítettünk belőle. A tenyészetet két napig inkubáltuk (37 °C, 5% CO2-koncentráció). A sejtkoncentrációt 5,25 ± 1,25 × 106/ml-re állítottuk. Ezt követően az in vivo CARPA-tesztekben pozitív kontrollként alkalmazott zymosan-A 0,1%-os oldatával indukáltunk reakciót a sejtekben, aminek mértékét a felülúszó tromboxánB2 (TxB2) koncentrációjának meghatározásával (ELISA) mértünk. A sejtkultúrában a PIM-sejtek becsült előfordulási tisztasága 70 ± 5%-os volt. A sejttenyészetek TxB2-kibocsátása a kiindulási értékhez viszonyítva egy-, majd háromperces inkubációt követően 3,6-szeres, illetve 7,7-szeres értéket ért el. Az ex vivo rendszerben mért TxB2-koncentráció-változások tendenciája összhangban van az in vivo kísérletek adataival. A sejtkinyerési technika és a sejttenyésztési technológia további finomításával az ex vivo PIM-sejt-modell alkalmas lehet a nanoanyagok reakciókészségének egyik fontos effektor elemének in vitro vizsgálatára.

288

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

A 2-ES TÍPUSÚ DIABETES MELLITUS ELŐFORDULÁSA RETROSPEKTÍV ELEMZÉS ALAPJÁN COLORECTALIS ÉS EMLŐDAGANATOKBAN, HAZAI POPULÁCIÓBAN AMBRUS VIKTÓRIA1, HEROLD ZOLTÁN1, LOHINSZKY JÚLIA1, IGAZ PÉTER1, HARSÁNYI LÁSZLÓ2, SOMOGYI ANIKÓ1 1Semmelweis Egyetem, II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: Epidemiológiai adatok alapján a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) és a daganatos betegségek incidenciája nő. A colorectalis tumorok (CRC) incidenciája 40:100 000/év. CRC-hez gyakran társul thrombocytosis. Diabéteszben a CRC 50%-kal magasabb incidenciáját igazolták a nem cukorbetegekkel szemben (60 vs. 40:100 000/év). Nemzetközi statisztikák alapján a CRC-s betegek körülbelül 10%-a cukorbeteg. Az emlőtumorok (BC) incidenciája körülbelül 125:100 000/év, T2DM-ben a tumor kialakulásának rizikója 20%-kal magasabb. A CRC-nél ismert tumoros thrombocytosis emlőtumorokra nem jellemző. Cél: Retrospektív elemzésünkben a Semmelweis Egyetem, II. Sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai Ambulanciáján megjelent BC- és CRC-betegek közötti T2DM-arányt vizsgáltuk. Vizsgáltuk a CRC-re jellemző thrombocytosist cukorbeteg és nem cukorbeteg daganatos betegekben és kapcsolatukat a laboratóriumi leleteikkel. Betegek és módszer: A Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján az elmúlt három évben megjelent betegek adatai közül 100–100 random kiválasztott BC- és CRC-beteg esetét dolgoztuk fel. A hiányos adatokkal rendelkező eseteket kizártuk, így 53 BC- (100% nő) és 68 CRC- (43% férfi, 57% nő) beteg adatait értékeltük. Eredmények: A BC-betegek 21%-a, a CRC-sek 32%-a cukorbeteg. A cukorbeteg nőknél idősebb életkorban alakult ki emlő-

daganat (BC: 57 ± 13,8 év, BC-DM: 70 ± 15,7 év, p = 0,001), míg a CRC felismerésekor nem különbözött a cukorbetegek és a nem cukorbetegek életkora (CRC: 65,9 ± 11,72 év, CRC-DM: 68,9 ± 8,60, n. s.). A két tumoros csoportot összehasonlítva, a nem diabéteszes esetekben, CRC-ben szignifikánsan magasabb a thrombocytaszám (BC: 285 ± 86,13, CRC: 351,9 ± 120, p = 0,005) és gyakoribb a – vélhetően – vérzések miatt kialakult anaemia (vörösvértest eloszlási szélessége – RDW: BC 13,6 ± 1,51%, CRC 15,0 ± 2,58%, p = 0,0009). A diabéteszes CRC-betegekben a thrombocytaszám szintén magasabb, amely eltérés csaknem szignifikáns (BC-DM: 261,1 ± 62,04, CRC-DM: 327,0 ± 124,88, p = 0,09). Következtetés: Hazai adatok alapján a lakosság ~8–10%-a cukorbeteg. Jelen vizsgálatunkban mintegy minden harmadik CRC-betegnél szerepelt diabétesz az anamnézisben. Azt, hogy diabéteszes nőkben később jelentkezik emlődaganat, a Metformin védőhatásával magyarázhatjuk. A vizsgált betegekben a diabétesz nagyobb előfordulási aránya felveti a lehetőségét, hogy a T2DM szerepet játszhat a tumor patomechanizmusában, amelynek tisztázására további vizsgálatok, szűrések kidolgozása szükséges. A kutatást támogatta: OTKA-K 116128 és a Magyar Diabetes Társaság kutatási pályázata.

A PANCREAS ANULARE DIFFERENCIÁLDIAGNOSZTIKÁJÁNAK NEHÉZSÉGEI BARKÁSZ ERIKA1, VÖRÖS ATTILA1, TELEK GÉZA1, BABARCZI EDIT2, ENDER FERENC1 1Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet, Sebészeti Osztály, Budapest 2Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet, Patológiai Osztály, Budapest A pancreas anulare ritka fejlődési rendellenesség, patológiás elváltozásainak differenciáldiagnosztikája és kezelése gyakran nehézségekkel jár, amit egy 39 éves nőbetegünk esetén keresztül szeretnénk bemutatni. 2015 júniusában a beteg heves epigastrialis panaszainak hátterében a gyomor-duodenum fali megvastagodása, a duodenum portalis nyomásfokozódást okozó cystosus elváltozása igazolódott. Az elváltozást ép nyálkahártya fedte, ezért az endoszkópos biopszia rendre sikertelen volt. Percutan FNAB, szubakut granulomatosus gyulladásos szövetet igazolt, elsősorban Crohn-betegség lehetőségét vetette fel. Felmerült még tbc (de hiányzott a colliquatio, illetve a lymphadenomegalia), actinomycosis (de a sipolyozásra hajlamos folyamat valószínűleg nem kímélte volna a nyálkahártyát és a serosát) és Whipple-kór (de a Tropheryma whippelii-fertőzés során a mucosa biopsziájának igazolnia kellett volna a kórokozó jelenlétét). Crohn-betegség gyanúja miatt Pentasa-PPI terápiában részesült, amit azonban a beteg önszántából elhagyott.

2017. február 15-én sürgősséggel vettük fel osztályunkra szeptikus állapot, a gyomor kimeneti obstrukciója miatt. Tekintettel a súlyos klinikai képre, műtét mellett döntöttünk. A gyomor antrumát a pylorus alá terjedően involváló terimét, makroszkóposan inkább gyulladásosnak imponáló elváltozást, illetve a máj bal lebenye alatt tályogot észleltünk. A gyomor distalis reszekcióját végeztük el, a béltraktus folytonosságát Roux-Y kaccsal állítottuk helyre. A posztoperatív szakban észlelt átmeneti, alacsony hozamú pancreasszekrétum-szivárgás az alkalmazott konzervatív kezelés hatására megszűnt. A szövettan pancreas anularét igazolt, benne abscessusokkal és actinomyces tőkékkel. A hasi, különösen a hasnyálmirigyet involváló actinomycosis ritka, és jellegzetes klinikai jellemzők nélkül progrediáló krónikus betegség, preoperatív diagnózisa gyakran nehéz, kezelése interdiszciplináris együttműködést igényel.

A BETEGBIZTONSÁG OKTATÁSA A SEBÉSZETBEN BARANYAI ZSOLT, HARSÁNYI LÁSZLÓ Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest A betegek biztonsága fontos eleme az egészségügyi rendszereknek, a ‘Nil nocere!’ elvének biztosításán túl segít meghatározni az egyes ellátás, valamint a mindenkori ellátórendszer színvonalát. A hétköznapokban komoly kihívást jelent a betegek biztonságos ellátása, a hibák és tévedések elkerülése. Hiba történhet az ellátók fizikális, mentális elfáradásakor vagy az ellátórendszer szerkezetének hibája miatt.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a fejlett országokban minden tizedik egészségügyi ellátást kapó beteg szenved el valamilyen megelőzhető ártalmat. Becslések szerint a kórházi ellátás során fellépő hibák, pontosabban a hibák velejárójaként kialakuló ártalmak az Egyesült Államokban a nyolcadik vezető halálok. Több ember veszíti így az életét az Amerikai Egye-

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017 sült Államokban, mint motoros járműbalesetben. A feltárt adatok hatására a világ számos országában az elmúlt évek egyik legjelentősebb egészségpolitikai törekvése lett az egészségügyi ellátás biztonságának javítása. Tervek, intézkedések születtek annak érdekében, hogy csökkentsék az ellátás során keletkezett ártalmak mértékét. A biztonságos betegellátás több tényező függvénye. Kulturális, technikai, klinikai, pszichológiai és munkaszervezési problémák vezethetnek a nem várt események kialakulásához. A betegek gyógyítása számos területen rutinfeladatok sora, azonban vannak olyan szakmák, ahol a kiszámíthatatlanság, folyamatosan változó környezet eleve veszélyeket hordoz magában. Ilyen szakma a sebészet is. Becslések szerint évente világszerte 234 millió operáció

289

történik, azaz minden 25. ember átesik valamilyen műtéten. A műtétekhez köthető nyers halálozási arány 0,5–5%. A fekvőbetegellátásban történő operációk után a betegek több mint 25%-ánál betegbiztonsági problémák lépnek fel. A világon évente körülbelül hétmillió jelentősebb (tartós fogyatékossággal járó vagy halált okozó), sebészethez köthető ártalom lép fel. Az Egyesült Államokban évről évre 1500 esetben marad véletlenül idegen test betegben. A tanulmányok szerint a sebészeti nemkívánatos események legalább 50%-a megelőzhető lenne. Ennek alapján, véleményünk szerint, a betegbiztonság témakörének helye van a sebészeti graduális és posztgraduális oktatási programban, a munkahelyi és szakmai továbbképzésekben.

MODERN SEBKEZELÉSI ELJÁRÁSOK SZOKOLY MIKLÓS Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ, Budapest A krónikus sebek kezelése, különösen az artériás ulcusoké, az egyik legnehezebb feladata a krónikus sebekkel foglalkozó orvosok számára. A necroticus sebek kezelésében eltérés mutatkozik a bőrgyógyász és a sebészi szemlélet között. Ameddig a sebészek radikálisabb megoldások hívei és a necrectomiát azonnal elvégzik, tiszta alapot teremetve a sebgyógyulásnak, addig az úgynevezett konzervatív sebészeti eljárásokban még mindig előtérbe helyezik a különböző lyticus kenőcsöket. A szerző bemutatja a necroticus fázis kezelésében jól használható általános sebészeti módszereket, az ultrahangos és hidrosebé-

szeti rendszerekkel történő eljárásokat, a posztoperatív kezelések között a NO-, lökéshullám-, valamint a vákuumos sebkezeléseket. A legnehezebb lépések ezekben az esetekben a necroticus fázisból történő átlépés a granulált felszínig, illetve a biofilmek szanálása. Bemutatja a sebészeti eljárások után alkalmazható különféle intelligens kötszerekkel történő gyógyítás mozzanatait. Az előadásban képi anyagokkal és videoprezentációval elemzi a költséghatékony modern sebkezelést, amely ambulánsan is elvégezhető.

ÁLLATKÍSÉRLETI ENGEDÉLY KÉRELME: FORMA MÖGÖTT A TARTALOM LANTOS JÁNOS Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs A 2010/63/EU irányelv alapján a 40/2013. számú kormányrendelet szabályozza az állatkísérletek engedélyezését, amely szerint a kérelmet a NÉBIH honlapján kell benyújtani. Az elektronikus űrlap létrehozása azonban már több mint négy éve késik, a helyettesítő Word-formátum értelmezése pedig meglehetősen szerteágazó. Az ÁTET bírálati tapasztalatai alapján a kérelmek kitöltésének kritikus pontjai az alábbiak. A projekt célja, indokoltsága és a várható eredmények leírása legyen olyan, mint egy közlemény bevezetője, amiből meggyőzően derüljön ki, hogy az elvégzendő kísérletek és az állatfelhasználás indokolt. A projektben alkalmazott összes kísérlet számozott felsorolása pontban részletesen kell ismertetni az állatokon végzett minden beavatkozást, attól kezdve, hogy az állat bekerül a kísérletbe, egészen addig, amíg kikerül abból. Minden esetben le kell írni a kísérleti elrendezést, a kísérleti csoportokat és a tervezett elemszámokat. A kísérletek során felhasznált összes állatszámot az egyes kísérleti csoportok elemszámaiból kell levezetni. Krónikus, súlyos kísérletekben monitorozási programot kell megadni, azaz, hogy milyen gyakorisággal ellenőrzik az állatok egészségi állapotát, és mely klinikai tünetek megjelenését követően döntenek az eutanázia alkalmazásáról. Mérési módszerek és általános model-

lek önmagukban nem elegendőek az engedélyezhetőséghez. A statisztikai módszertant illetően ismertetni kell, hogy a kísérletek tervezése során miként kerül meghatározásra az a minimális csoportelemszám, amin a kívánt hatás biztonságosan kimutatható, illetve, hogy a kísérletek során nyert adatok eloszlásától és a kísérleti elrendezéstől függően mely módszereket alkalmazzák a szignifikáns változások kimutatására. A projektben felhasználni kívánt állatok tartásának és gondozásának körülményeit számszerű adatokkal kell ismertetni, nem elég arra hivatkozni, hogy az állatok tartása megfelel a törvényi előírásoknak. Az engedélyezésre benyújtott projektekről közérthető nyelvezetű összefoglalót kell írni, amelynek tartalmaznia kell a projekt célkitűzéseit, az állatokat érő beavatkozásokat, a kísérletek várható hasznát, a felhasználni kívánt állatok számát és a 3R előírások teljesítését is. A Pécsi Tudományegyetem MÁB az elmúlt évek tanulási folyamatának eredményeként az ÁTET elvárásainak megfelelően bírálja el a benyújtott kérvényeket, amelynek eredményeként a kérvények mintegy felét visszaküldi átdolgozásra, és az így előszűrt kérelmeket az ÁTET már jóval nagyobb arányban javasolja engedélyeztetni.

REPRODUKÁLHATÓ CORONARIASZŰKÜLET LÉTREHOZÁSA SERTÉSMODELLEN – TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉMETH BALÁZS TAMÁS, RADOVITS TAMÁS, KÉKESI VIOLETTA, SOÓS PÁL , ÉDES ISTVÁN FERENC, MERKELY BÉLA Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest Célkitűzés: Célunk volt olyan, egyszerű módszer kifejlesztése, amellyel tetszőleges mértékű és pontosan reprodukálható coronariaszűkületet lehet létrehozni nagyállatmodellekben.

Módszerek: A vizsgálatokat altatott sertésen (Sus scrofa, n = 10, testtömeg: 28–37 kg) végeztük. Premedikációt (midazolam, ketamin) követően az állatokat pentobarbitállal (11 mg/kg, iv.) altat-

290

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

tuk, intubáltuk és lélegeztettük. Bal oldali thoracotomiából preparáltuk a bal arteria coronaria leszálló ágának két szegmensét: a distalis szakaszt áramlásmérés (Transonic, perivascularis mérőfej, 2 mm), a proximális szakaszt pedig a szűkület létrehozása céljából. Monitoroztuk a szisztémás vérnyomást (Millar-katéter, arteria femoralis), a légzési és vérkémiai paramétereket (Cobas-analizátor). A coronariaszűkítést két technikával végeztük: 1. hegyétől megfosztott, simára csiszolt 12, 14, 16 és 18 G átmérőjű tűket fektettünk az érfalra és fonallal körülvéve, megcsomózva (2-0 Ticron) okkludáltuk az eret, majd a tűt eltávolítva meghatározott méretű szűkületeket hoztunk létre (coronary banding, CB, n = 5); 2. speciális perivascularis ballonos okkludert (Vascular Occluder, VO, n = 5) alkalmaztunk, amelynek mandzsettáját növekvő térfogatú desztillált vízzel töltöttünk fel. A mérések végeztével az állatokat eutanizáltuk. Eredmények: Mindkét módszerrel meghatározott méretű és reprodukálható mértékű szűkületet tudtunk létrehozni. A CB az át-

mérőcsökkenéstől (0-20-50-80%) függően rendre 0, 4 ± 2, 17 ± 8, 61 ± 25%-kal mérsékelte a coronariaáramlást. A ballonos okkluder esetén a szűkítést annak fokától függően (ballontérfogaz: 0– 10–15–20 µL) rendre 0, 20 ± 5, 39 ± 8, 69 ± 9%-kal csökkenő coronariaáramlás követte. A CB-technika ugyanakkor minden esetben makroszkóposan látható érfali endothelsérülést okozott, valamint coronariák (akár kismérvű) kalibereltérései esetén – az abszolút értékben ugyanakkora szűkítések – az egyes állatokban eltérő mértékű áramláscsökkenést hoztak létre. VO használatakor endothelsérülést egy esetben sem láttunk. Az áramláskontroll alapján végzett VO-szűkítéssel azonos mértékű obstrukciók voltak létrehozhatók a LAD kiindulási átmérőjétől függetlenül. Következtetés: A kisebb mechanikai ártalom és jobb standardizálhatóság alapján a perivascularis okkluderrel végzett ballonos szűkítés alkalmasabbnak bizonyult különböző fokú, de meghatározott mértékű és reprodukálható coronariaszűkületek létrehozására.

INTÉZETÜNK OKTATÁSI FELADATAINAK A SEBÉSZETI KÉPZÉSBEN BETÖLTÖTT SZEREPE TAKÁCS ILDIKÓ, JANCSÓ GÁBOR Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs Bevezetés: A Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézetében végzett oktató tevékenységünk kiemelt részét képezi a sebészet törzsképzésnek. Mind graduális, mind posztgraduális szinten több feladatot is ró ránk az egyetemi oktatási szabályzat. Oktatási tevékenységünk struktúrája hosszabb ideje változatlan, ezért az oktatott tananyag fejlesztése, up to date-en tartása az egyik legfontosabb feladatunk. Anyag és módszer: Intézetünkben a graduális képzésben a III. és IV. évfolyamon oktatunk. A teljes tanév maximális időkihasználtsággal, jól tervezett órarenddel, mindhárom jelenlegi képzési nyelven, komoly terhet jelent az intézetünk számára. A kötelező kurzusunk (Műtéttani alapismeretek) első félévben a magyar és angol nyelven, a II. félévben pedig német nyelven folyik. Ezekkel párhuzamosan a választható kreditpontos kurzusaink (ugyancsak három nyelven elérhetőek és felvehetőek a hallgatók számára) is kiemelt érdeklődés mellett, maximális létszámmal (az oktatóműtő befogadóképessége szab határt) folynak. Törvény által előírt kötelezettségünknek megfelelően évi egy alkalommal (általában május

hónapban) a Szak- és Továbbképző Központ szervezése alatt a Manuláis Skill Tréning készségfejlszető kurzust is mi vezetjük, számos, a saját szakágában elismert vendégoktató meghívásával színesítve azt. Ezeken felül, hétvégébe nyúlóan különböző sebészeti szakágak számára elérhető kötelező, szinten tartó és szabadon választott OFTEX-kurzusokat is szervezünk. Eredmények: Intézetünkben minimális oktatói létszám mellett, komoly oktatási teherrel kell megküzdenünk. A jó időbeosztás, a jó szervezés, az oktatók ismereteinek szinten tartása és a tananyagfejlesztés mind-mind jól műkődő, egymást kiegészítő feladata a munkatársainknak. A klinikai gyakorlatban felmerülő feladatok és az ott megismert új módszerek, eszközök megismerése és oktatása minden munkatársunk irányában fennálló követelmény, amely jól működően, az oktatásban is megjelenő újdonsággal és ezáltal tananyagfejlesztéssel is jár. Konklúzió: A gyakorlati oktatásban végzett elengedhetetlen szerepünket nemcsak az elvégzett munkánk, hanem a minden irányból megnyilvánuló pozitív feed-back is igazolja.

TAMIS/TATME: TRANSANALIS MŰTÉTI TECHNIKÁK EGYSZER HASZNÁLATOS OPERÁCIÓS ANOSZKÓPPAL. INDIKÁCIÓ, TECHNIKAI FEJLESZTÉSEK, EVIDENCIÁK, TOVÁBBI FEJLŐDÉSI IRÁNYOK BÁNKY BALÁZS Szent Borbála Kórház, Tatabánya A vastag- és végbélrák hazánkban népbetegségnek számít, a második leggyakoribb daganatos haláloki tényezőként ismerjük. Valós, jó gyógyulási esélyt a daganatmegelőző állapotban vagy korai daganatként felismert eseteknél tudunk biztosítani. A már kialakult malignus daganat esetén a legmeghatározóbb prognosztikai tényező, hogy a daganat műtétileg eltávolítható-e, illetve műtét esetén milyen minőségű beavatkozás történik. Ennek megfelelően a végbéldaganatok sebészetében az elmúlt években nagy erőfeszítések történtek a műtéttechnikai lehetőségek szélesítésére, valamint a sebészi technikai képzés fejlesztésére. Mind benignus, mind malignus végbéldaganatok kezelésére a „hagyományos” sebészi eljárások mellett speciális operációs anoszkóprendszerek jelentek meg. Általuk, valamint a „singleport” laparoszkópos műtéti technika fejlődésével a korábban csak

korlátozottan feltárható alsó és középső harmadi rectumrégió daganatai is biztonsággal kezelhetővé váltak. Előadásunkban elsőként a teljes falvastagságú, széles, lokális rectumfali kimetszést kitűnő minőségben lehetővé tevő transanalis endoszkópos minimálisan invazív sebészeti (TAMIS) eljárásról szólunk. Ezt követően az azonos eszköztárral végezhető, a malignus rectumtumorok esetén gold standardként kivitelezendő új teljes mesorectumexcisiós eljárásról, a transanalis TME (TaTME) műtétről számolunk be annak technikai sajátságait, indikációs körét és fejlesztési lehetőségeit számba véve. A prezentáció célja annak bemutatása, hogy a modern rectumsebészetnek, beleértve a benignus és malignus elváltozások sebészetét is, a sebésztechnikai és technológiai újítások segítségével daganatra és betegre szabott beavatkozások széles palettáját kell

Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának XXVI. Kongresszusa, 2017

291

kínálnia, amelytől mind az onkológiai, mind funkcionális kezelési eredmények javulását remélhetjük.

A SZEPSZIS ÉS A SZISZTÉMÁS GYULLADÁSOS VÁLASZ SZINDRÓMA (SIRS) KÓRÉLETTANA A DAMP-TÓL A NET-IG TELEK GÉZA Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet, Sebészeti Osztály, Budapest A veleszületett immunrendszer (innate immunity) a szervezet elsődleges védekezési vonala a kórokozókkal és a károsító behatásokkal szemben. A rendszer sejtjei a behatoló patogének jellemző molekuláit (PAMP), illetve a sérült sejtekből felszabaduló jelzőfehérjéket, az Alarmin-okat észlelik. Ezek együttesen a „károsodással összefüggő molekuláris mintázatok” (DAMP), amelyeket az endothelsejteken és a leukocytákon elhelyezkedő, a sejtek környezetét folyamatosan monitorozó „mintázatfelismerő receptorok” (PRRS) érzékelik, majd bonyolult intracelluláris jelátviteli utakon (például NF-κB) keresztül beindítják az immunválaszt. Ennek szereplői „információs molekulák” segítségével kommunikálnak egymással, ilyenek a citokinek, kemokinek, az adhéziós molekulák, illetve egyéb, a pro- és antiinflammatorikus médiátorok. Azonban az igazi harcosok az „effektor” sejtek; legfontosabbak a macrophag-monocyta és a neutrophil (PMN) leukocyták. Ez a „gyors reagálású hadtest” aktiválódik a proinflammatorikus stimulusokra, és a mikrobák ellen támadásba lendül. Fegyverarzenáljuk

a phagocytosis, a mikrobicid oxigén-szabadgyökök, valamint mállasztó enzimek. A veleszületett és az adaptív immunitás sejtjei az antigén-prezentáció révén kommunikálnak egymással, párhuzamosan zajlik a legősibb komplementkaszkád-rendszer aktiválódása. A szervezet célja a betolakodók izolálása és legyőzése, ezért a „szöveti faktor” expresszióján keresztül a támadás területén aktiválódik a koagulációs kaszkád, a kiserekben megalvad a vér, lehatárolja a harcteret. Legújabban kiderült, a neutrophilek harc közben feláldozzák magukat (necroptosis), kitekert DNS-üket granulumaikkal együtt halászhálószerűen rádobják a patogénekre (neutrophil extracellular trap – NET), csapdába zárva azokat. Amennyiben a proinflammatorikus folyamatok elhatalmasodnak és szervezeti szintűvé válnak, SIRS alakul ki, ha ennek oka mikrobiális támadás, szepszisről beszélünk. A kritikus állapotú beteg kezelése során fontos annak megértése, mi zajlik a páciens szervezetében, ehhez kíván segítséget nyújtani az előadás.

SZAKORVOSKÉPZÉS MEGÚJÍTÁSA – AZ ELSŐ OKTATÁSI KEREKASZTAL TANULSÁGAI SZŰCS ÁKOS Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest A Magyar Sebész Társaság Fiatal Sebészek Szekciója öt évvel ezelőtt azzal az elsődleges céllal jött létre, hogy segítse a fiatalokat a pályájuk első évtizedében. Többek között óhajtott célunk volt a szakképzés folyamatos fejlesztése a minőségi sebészképzés érdekében. Ennek érdekében egy asztalhoz ültek mindazok, akik a kérdésben érintettek: a fiatalok, az őket oktató szakorvosok és a képzést felügyelő és alakító tapasztalt vezetők. A sorozatnak szánt kerekasztal első oktatási állomásán szavazógép használata mellett feltett problémafelvető kérdések is világosan megmutatták, van javítanivaló a sebész szakorvosok képzésén. A jelenlegi helyzetet vitaindító előadásaikban a generációk jeles képviselői (prof. Oláh Attila, dr. Simonka Zsolt, dr. Varga Zsolt) ismertették. Első alkalommal a szakképzés gyakorlatát vettük górcső alá, egyenként boncolgatva a törzsképzés és a szakgyakorlati

képzés egyes állomásait. Teljes egyetértés mutatkozott abban, hogy nem elsősorban a struktúrával van a baj, hanem az egyes képzések szakmai tartalmával. Ennek megfelelően a FiSeSz az MST koordinálása mellett – a fiatalok véleményének integrálásával – javaslatot tesz a szakmai grémiumok felé a különböző képzések során elsajátítandó szakmai ismeretanyagot illetően. Egyes gyakorlatok (patológia) helyett igény mutatkozik az intenzív tanfolyamok bevezetésére. A fiatalok óhajtanák a skill tréningek rendszeresebb látogathatóságát is. A szűkebb profilú városi kórházaknak pedig szerepet kell kapni a sebészeti sürgősségi kórképek oktatásában. A sorozat második állomásaként tervezzük a mentor–tutor rendszer, a kötelező tanfolyamok, a teljesítendő műtéti szám, valamint a vizsga rendszerének megvitatását.

Life Enjoy

" Life is not a problem to be solved but a reality to be experienced! "

Get in touch

Social

© Copyright 2013 - 2019 TIXPDF.COM - All rights reserved.