A REGIONÁLIS POLITIKA ESÉLYEI


1 FÓRUM B Ő HM ANTAL A REGIONÁLIS POLITIKA ESÉLYEI A Tér és Társadalom második számában...
Author:  Artúr Borbély

0 downloads 10 Views 1MB Size

Recommend Documents


2012 Politika soudržnosti, dopravní politika a městská politika (COTER)
1 Oddělení E1 Předběžné plánování, studie a akademické sítě Vedoucí oddělení V Bruselu ...

Politika a politická etika
1 Martin Oravec IPS, 3. semester ZS 2000/1 Filozofické základy politického myšlení I. Politika a politická e...

Daňová teorie a politika
1 Daňová teorie a politika KVĚTA KUBÁTOVÁ 7. vydání2 3 4 7. vydání5 Vzor citace: KUBÁTOV&Aacut...

A pártnemzeti politika kritikája
1 Benczik H. László PÁVATÁNC ÉS DODZSE MHARC 1 A pártnemzeti politika kritikája2 A kötet szerz&o...

III. Literatura a politika
1 31 III. Literatura a politika Léta poválečná ( ) Když Pierre de Boisdeffře v úvodu své objemné prác...

POLITIKA OCHRANY SOUKROMÍ A COOKIES
1 POLITIKA OCHRANY SOUKROMÍ A COOKIES Tato Politika ochrany soukromí a cookies určuje podmínky, za kterých společnost ZARA...

Teorie a politika pracovního trhu
1 MANUÁL pro kurz Teorie a politika pracovního trhu Tomáš Sirovátka únor 20172 A. Úvod do předmětu 1....

Člověk, poznání a mezinárodní politika:
1 Kniha je polemickou sondou do současného stavu filozoficko-vědního zázemí výzkumu mezinárodních vzt...

Personální politika a sociální programy
1 Firemní profil 20092 Personální politika a sociální programy VDI META je nosným pilí em holdingu VD...

MAGYAR POLITIKA A HÁBORÚ UTÁN
1 MAGYAR POLITIKA A HÁBORÚ UTÁN ÍRTA ALTENBURGER GYULA SZERZŐ SAJÁTJA. BUDAPEST KÓKAI LAJOS BIZOMÁNYA...



Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p.

FÓRUM

B Ő HM ANTAL

A REGIONÁLIS POLITIKA ESÉLYEI

A Tér és Társadalom második számában igen érdekes meditáció jelent meg

Tóth József tollából Régiók és/vagy megyék? címmel. A szerz ő — többek közt — megállapítja, hogy hazánkban nem esnek egybe a területi-termelési egységek „a tér különböz ő szempontú társadalmi felosztásával" 1 , következésképpen a regionális érdekek a közigazgatás jelenlegi területi rendszerében nem tudnak megfelel ően manifesztálódni. „A sajátos regionális érdekek felaprózva jelentkeznek, parciális érdekek ered őjeként és lényegében meggyengülve tudnak érvényesülni. Ezáltal az ország egészének érdekei is lényegesen csorbulnak." — konstatálja Tóth József e . E fogyatékos érdekérvényesítést azzal magyarázza a szerz ő , hogy KeletKözép-Európa társadalmi-gazdasági fejl ődése „általában nem kedvezett a regionális érdekek artikulációjának", ugyanis a megyerendszer lényeges változtatás nélkül élte át az elmúlt évezredet, annak ellenére, hogy a „megyehatár által körülfogott területek nem igazán egységei a természetföldrajzi térnek, sem a gazdasági tevékenységnek". 3 Mindennek nyilvánvalóak a gazdasági-társadalmi következményei. Tóth József kérdésfelvetéseivel és állásfoglalásával messzemen ően egyetértve az alábbiakban a fenti problémakör azon részéhez szeretnék megjegyzéseket f űzni, amelyek e regionális politika esélyeire, az érdekérvényesítés regionális szükségszer ű ségeire vonatkoznak. Ehhez azonban az idézett megközelítés mellett óhatatlanul bele kell bocsátkozni a hazai érdek- és hatalmi struktúra m ű ködésének, valamint struktúrájának néhány kérdésébe. Mi jellemzi Magyarországon az érdek- és hatalmi struktú-

ra felépítését, m űködését, s abban milyen szerepet játszik a térbeliség? Azt is kérdezhetnénk, hogy egyáltalán a térbeliség játszik-e benne valamiféle szerepet? Ha a hatalmi szerkezetben az érdekhierarchia szintjeit vizsgáljuk, — els ő ránézésre is — azt tapasztaljuk, hogy a térbeli érdekszintek mintegy megfelelnek egy korábban sokat használt, er ősen ideologizált érdek-struktúrának. A hetvenes évek érdek-vitáiban, az érdek-pluralizmus elfogadásának idején — mint ismeretes — általános, csoportos és egyéni érdekre tagolták a társadalom érdekeit. Lényegében ennek a hármasságnak a térbeli megfelel ő je is kialakult: az országos, a megyei és helyi érdektagoltság. E tagoltság szépséghibája mindössze annyi, hogy miközben az általános társadalmi érdekek jóval differenciáltabb volta és annak fel- és elismerése mindinkább háttérbe szorította a társadalmi — csoport — egyéni hármasságot, a területi érdekérvényesítés eme hármassága mit sem változott. Jóllehet a szakemberek, s őt a laikusok számára is egyre nyilvánvalóbb, hogy az érdekek térben is sokkal tagoltabbak annál, hogysem e fenti hármasság Prokrusztész-ágyába gyömöszölhetnénk ő ket.

Bőhm Antal A regionális politika esélyei Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p.

59

Mindezt az alábbiakban a különböz ő hatalmi és érdekérvényesítési szintek emzésével szeretném igazolni. Úgy vélem, hogy a jelenleg m ű köd ő hatalmi- és érdeksiruktúrában els ősorban a központi hatalom, a megyei hatalom, az ágazati érdekérvényesítés, a munkahelyi érdekek, valamint a lakossági (helyi) érdekek különböztethető k meg, azaz mindebb ő l jól látható, hogy ebben a szerkezetben nincs jelen a regionális érdekek szintje. a) Ami a központi hatalom érvényesülését illeti, m ű ködését nyilvánvalóan egyetlen csatorna jellemzi, amely a centrum és a lokalitás között a központi akarat direktíváit, inicatíváit közvetíti és a központi döntések helyi végrehajtását ellen ő rzi. A helyi hatalom ebben a szerkezetben a végrerhajtásért felel ős szervezet; a lokális döntések, érdekkifejez ődések pedig csak az informális csatornák kijárásos rendszerében — többnyire spontán akciókban — érvényesülhetnek. A központi elvonás és újraelosztás rendszere, a redisztribúció jelenti a centrum — lokalitás kapcsolatának a gazdasági hátterét, amelyet különben — jellegéb ő l, valamint tradícióiból következ ően — a hagyományos paternalista irányítási módszerek hatnak át. E kapcsolatból teljességgel hiányzik a mellérendeltség, a partneri kapcsolatrendszer, vagy a hálózati szisztéma, ezért m ű ködését a központ-periféria viszony jellegzetesen egyoldalú függ ősége motíválja. A centrum minden esetben és helyzetben — deklaráltan is — az össztársadalmi érdekek hordozója, következésképpen minden más mellette vagy vele szemben megnyilvánuló érdek óhatatlanul parciális lehet. A létezik-e helyi hatalom kérdése ebb ő l a szempontból valószín ű leg irreleváns — ezért a helyi hatalom létezésér ő l folytatott vitákat itt most nem idézzük föl, s nem is tárgyaljuk. 4 b) A megyei hatalom és érdekérvényesítés a hatalmi struktúra másik szintje. Szerepe a lokalitással szemben a központi hataloméhoz hasonlóan az egyoldalú függő ségben realizálódik, vagyis a megye nem más, mint a központi irányítás regionális szervezete. Csakhogy a megye nem azonos a régióval, annál több is és kevesebb is. Több, amennyiben hatalma túln őtt a centrum szervezeteinek hatalmán, s kevesebb abban az értelemben, hogy sajátos érdekei nem képesek átfogni, és integrálni egy-egy régió érdekeit. (Erre a kés ő bbiekben visszatérünk.) Bibó István 1975-ben joggal írhatta: „a megyét mint szervezetet, mint önkormányzatot és mint igazgatási központot méreteinél fogva könnyen fenyegeti az a veszély, hogy egyaránt távol essék mind az országos mérett ő l lefelé haladó magasabb szint ű szakszer ű ellen ő rzéstő l, mind az alulról, a tömegek oldaláról érkez ő közvéleményellen őrzést ő l; ennek következményeképpen esetleg felülr ő l is, alulról is elégtelenül ellen őrzött, önmagát adminisztráló önkormányzat és öncélú bürokrácia színhelyévé váljon." 5 Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy nemcsak a méretei miatt fenyegeti megyéinket a fent megfoalmazott veszély. Erre utal a Bibá-idézet folytatása is: „Ilyen volt a magyar vármeye a 19. század közepét ő l, mikor megsz ű nt az eleven nemesi önkormányzat szerveZete lenni, s a hivatalnokká vált nemesi osztály önadminisztrációjának a színhelye léti. De az öncéllá válás, elégtelen szakszer űség és radikális változásoknak való ellenállás ugyanolyan gócává válhat más társadalmi feltételek között is ... Azt, hogy ilyen jelenségek ma sem zárhatók ki, bizonyítja az a teljesen irracionális merevség, amellyel a megyék ma is szembefordulnak területi állományuk mégoly ésszer ű és mégoly csekély módosításával is." 6 (a kiemelés t ő lem — B.A.)

60

Bőhm Antal A regionális politika esélyei Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p. Tapasztalataink mindezt meger ősítik. A megyehatárok természetes telepü-

lési, gazdasági, kistáji stb. érdekeket metszhetnek ketté. Közismert tény, hogy a

megyehatár környéki települések jelent ős része hátrányos helyzetben van, mert települési kapcsolatait a megyehatár lezárja. A hetvenes években például, amikor munkaer ő mizéria jellemezte hazánkat, el őfordult, hogy olyan megyehatár-közeli településekr ő l, ahonnét a szomszédos megyébe ingáztak át a közeli munkahelyükre a dolgozók, a busz-vonalak és -járatok áthelyezésével tették lehetetlenné lakosaiknak egyes megyékben azt, hogy a másik megyébe járjanak át volt munkahelyükre dolgozni. A megyei érdek — most ne firtassuk, hogy vélt vagy valóságos — ugyanis azt kívánta, hogy a megye dolgozóit a megyei munkahelyek foglalkoztassák. A megyehatárok többnyire a gazdasági érdekekre sincsenek tekintettel, a gyakran tapasztalható konfliktusforrás a felvásárlások során is érzékelhet ő — 1987-ben például ilyen volt az ún. „sertésháború". Ez a „ne adjuk más megyének" szemlélet egyáltalán nem veszi figyelembe az össztársadalmi — vagy a sz ű kebb termel ő i, fogyasztói — érdekeket, annak ellenére, hogy a megye deklaráltan is a központi akaratot képviseli. Így igen sok település természetes vonzáskörzetét és gazdasági-társadalmi kapcsolat-rendszerét szakítja ketté a megyehatár. A megyerendszer — legalábbis mai szerepében, m ű ködésében — igen gyakran akadálya, gátja a települések önkormányzatának. Nem véletlen, hogy az önkormányzat fejlesztését szorgalmazók gyakran fogalmazzák meg a megyei hatalom korlátozásának szükségességét. Például így: „A magyar önkormányzati fejl ődés közeli perspektívája szempontjából elengedhetetlen alapfeltétel, hogy tovább korlátozzák a megye hierarchikus irányító szerepét. A megye hierarchikus f ő nöki pozíciója, az informális megyecentralizmus korlátozásra szorul különösen a községi és a városi vezet ő k tekintetében gyakorolt személyzeti-munkaügyi jogosítványok, a terv- és pénzügyi konzultációk, a céltámogatások, a megyei leíratok, az értekezlet eligazítások, a kiterjedt és beavatkozó stílusú helyszíni ellen őrzések kérdésköreiben. A megyének az egyedi irányítás formális és informális eszközei helyett — amelyekkel elő zetesen és egyedileg be tudja határolni a községek és városok eljárását — f ő ként

felügyeleti ,valamint segít ő szerepkört kellene betöltenie." — fogalmazza meg Verebélyi Imre 1987-ben. 7 A megyei érdekek érvényesülése mellett feltétlenül figyelembe kell venni a

megyeszékhelyek sajátos érdekeinek az érvényesülését is. Úgy látszik, hogy az 1971-es településfejlesztési koncepció egyedüli nyertesei — a f ő város mellett — a megyeszékhelyek. Hatalmi súlyukat, gazdasági szerepüket a redisztribúció jelent ő sen megnövelte. Ennek következtében módjuk nyílott arra is, hogy saját érdekeiket általánosabb, megyei szint ű érdekekként deklarálják. Egyes megyeszékhelyek több mint látványos fejlesztése így fért össze sok esetben a hátrányos helyzet ű települések, aprófalvak sorvadásával. c) A területi érdekérvényesítés sajátos megnyilvánulásait képviselik az ágazati érdekek. E tekintetben — mint az közismert — úgy is fogalmazhatunk, hogy a lokális érdekek alá vannak vetve az ágazati érdekütközéseknek is. Nemcsak arról van szó, hogy egy-egy település hálás lehet, ha területén valamelyik ágazatot képvisel ő üzem vállalatot, melléküzemágat, filiálét stb. létesít, hanem sokkal inkább arról, hogy az ágazati érdekek miként ütköznek bele a területi érdekekbe. Az ágazati és a lokális

Bőhm Antal A regionális politika esélyei Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p. 61 érdekütközéseket a környezetvédelmi problémák megszaporították, következésképen ma már — többnyire a nyílvánosság el őtt is — igen heves érdekütközések lehetnek egyes vállalati elképzelések, célok és a helyi társadalom érdekei között. Itt nyílvánvalóan arról van szó, hogy az ágazati érdekek — nevezzük néven: a különböz ő lobbyk — mellett az utóbbi években a helyi társadalom érdekei is megjelentek, ökológiai, s ökológián túli konfliktusokat hoznak felszínre, s a sajátos területi érdekeiket egyre intenzívebben akarják érvényesíteni. A helyi érdekek artikulációja azonban ma még korántsem jelenti azt, hogy az ágazatok és a lokalitások valamiféle kiegyenlít ődése következett volna be. Az ágazatok ma is prímátust élveznek a térbeliséggel szemben, a térszerkezet változásait gazdasági-társadalmi szabályozókról ma is elmondható, hogy hatásuk „úgy eredményez jellegzetes területi megoszlást, úgy differenciál, preferál, illetve sújt térségeket, településeket is, hogy az ő ket m ű ködtető mechanizmusok direkt területi elemeket, szempontot lényegében nem tartalmaznak." 8 Azaz a területi érdekekkel szemben ma is az ágazati érdekek túlsúlya tapasztalható. A nyolcvanas évek elején fölmerült térbeli és lokális problémák lényegében nem sokat változtattak a korábbi szisztémán. A változás inkább csak a helyi érdekek nyilvános — illetve nyilvánosabb — megjelenítésében tapasztalható. Néhány konkrét példa a területfejlesztés és a gazdaság egyéb területeinek lehet őségeir ő l:9 1984-ben a tanácsok beruházásai 45,2 milliárd Ft-ot, költségvetési kiadásuk 94,7 milliárd Ft-ot tett ki. Összehasonlításul a tanácsi szférán kívüli szocialista szektor beruházásainak összege 142,9 milliárd Ft volt, a vállalati szféra költségvetési támogatásának az öszszege pedig 179,1 milliárd Ft. Jellemz ő , hogy az elmaradott térségek felzárkóztatásának ötéves programjára 3 milliárd Ft jut. További konkrét példák: a tanácsi iparvállalatok száma 1964-1984 között 287-rő l 141-re csökkent, s közben országszerte er ősödött a tanácsi önkormányzat fejlesztésének igénye és programja. A vállalati-f őhatósági szféra részesedése ugyancsak csökkent az 1976-80 közötti 16,2 %-ról 12,9 %-ra 1981-84 között. Persze anyagi természet ű anomáliák magyarázatában lehet hivatkozni a cserearányromlásra, az ország eladósodására, a gazdasági recesszió illetve válságfolyamatok hatásaira. Csakhogy a szemlélet sem változott ezalatt — a sokat bírált ágazati szemlélet változatlanul virulens, s „még a terület- és településfejlesztés irányításának berkein belül is maga alá gy ű ri minden elvi kinyilatkoztatás dacára a térségi szemléletet." 1° Következésképpen az ágazati érdekek dominanciája nem sz űnt meg, a települések helyi társadalma ma is kénytelen elviselni az ágazati függ őséget. d) Részben az ágazati dominancia következménye miatt, részben a munkahely túlsúlya miatt külön kell foglalkozni a munkahelyi érdekek egyoldalú hatalmi ,súlyával, a helyi érdekekkel szemben. E tekintetben mintha megfordult volna az érdekeltség hierarchiája — többnyire nem az adott településnek van gyára, üzeme, állami gazdasága, téesze, hanem megfordítva — egy-egy jól prosperáló üzem rendelkezik



sok esetben a szó szoros értelmében — telephelyének településével. S hogy

mindez miként hat a lokális érdekekre, felesleges firtatni. Az adott település munkahelye(i) gyakran az ágazati érdekeket közvetíti(k) a településre, azaz az ágazati érdekeket, vagy — ugyancsak gyakori esetben — más települések munkahelyeinek az érdekeit képviselik. A telepített ipar létesítményei

Bőhm Antal A regionális politika esélyei Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p. 62 közül például sok ilyet említhetünk. Nem véletlen, hogy a vidéki ipartelepítés kirívó eseteit a hazai szociográfiai leírásokban a vidék „gyarmatosításaként" is min ősítet11 ték. e) Az érdekstruktúra következ ő szintjén jelennek meg (vagy legalábbis feltételezhet ő k) a lakossági érdekek. Ezek manifesztálódását a sajátos kelet-európai tradíciók és a politikai kultúra befolyásolja, azaz az önkormányzat hiányossága, felemássága jellemzi. A hazai helyzetre talán az a legjellemz ő bb, hogy ma már a központi hatalom is szorgalmazza az önkormányzatiságot — ez az 1971-es tanácstörvény óta deklarált célként is megfogalmazódik — s egy-egy település lakosságában is érzékelhet ő a demokratikus állampolgári participáció kialakításának az igénye, azonban a közigazgatás intézményrendszere, a helyi politika mindennapi gyakorlata, valamint a megszokott mechanizmusok és beidegz ődések gyakran teszik lehetetlenné a progresszív törekvéseket. Az áttörés e tekintetben akkor is nehéz lenne, ha nem számolnánk a vélt, vagy valóságos tabukkal, valamint a többnyire országos (társadalmi) érdekek mezében jelentkez ő apparátusi érdekeltséggel. A járások megszüntetése számos példával szolgálhat erre. Érdemes megfigyelni, hogy az eddigiekben vázoltak alapján körben hogyan fest a hatalmi struktúra — illetve a helyi hatalom milyen szerepet játszik ebben a struktúrában. Sematikusan ábrázolva a hatalmi struktúra lényegében ma is így fest:

Központi hatalom

NtL'' • 'z' 2>\ o(\

. 2, 2,,e>

4-0-19

'z, b'. c, ,,,o

megyei hatalom

0;;. ez..L.,.

-4 _

k

,sz."

1

''

Lakóhely

Munkahely

• \e\Le"' ■

StiJ

,,\4•

Lokális hatalom

Vagyis ebben a struktúrában a

lokális hatalom a leggyengébb láncszem.

A munkahely nemcsak autonómiát kapott az új gazdaságirányítási rendszer által,

Bőhm Antal A regionális politika esélyei Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p. 63 hanem a részvétel lehet őségeit, módjait, a munkavállalói érdekeket ma is magában hordozza, a munkahelyi demokrácia intézményrendszerében. (Azt, hogy ez tartalmilag mit jelent, s mekkora a központi irányítás szerepe ma is — itt most felesleges vitatni. ► A fenti sémán túl a lokális hatalom gyengeségét az is jelzi, hogy a lakóhely demokratizálása jelentős fáziskéséssel követte



illetve követi — a munkahely demok-

ratizálásának kísérleteit. A 70-es években ugyanis egyértelm ű volt az üzemi (munkahelyi) demokrácia primátusa, a különböz ő szaklapok, -fórumok csaknem kizárólag a munkahelyi viszonyokra koncentráltak. A 80-as évek elejét ő l megváltozott ez a helyzet, el ő készületek történtek a helyi (lakóhelyi) participáció és érdekérvényesítés föler ősítésére. A kedvez ő változások sorában találjuk a járások megszüntetését, az el ő ljáróságok megszervezését, a választások új, kötelez ő kett ős jelölés ű szisztémáját, s bizonyos fenntartásokkal, de ide sorolhatónak véljük a teho bevezetését. Ezek a változások egyértelm űen egy sürgető közigazgatási reform irányába hatnak — még akkor is, ha csak kezdeti lépéseknek tekinthet ő k. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy miközben országszerte a helyi önállóságról, decentralizálásról, funkciók megosztásáról beszéltek, a 80-as évek elején tovább tartott a „funkciókoncentráció", mintegy tehetetlenségi er ő ként hatott és m ű ködött a régi szisztéma. Következésképpen 1980-84 között 69 termelőszövetkezet veszítette el önállóságát, további közel 100 település iskoláját szünteti ték meg, csökkent az ÁFÉSZ-ek száma, a városhoz csatolások további 70 önálló közigazgatású kisebb települést foszlottak meg önállóságától. 12 A zsámboki paradoxon pedig egyértelm űen jellemzi azt az ambivalenciát, amelyet az önállósodni vágyó települések felettes hatóságai éreznek és tanúsítanak. Zsámbok hosszú harcok és viták után a lakosság népszavazása által visszanyerte ugyan függetlenségét, de renitens magatartását a megye azzal büntette, mint ismeretes, hogy a fejl ődő képes nagyközség státusból községgé min ősítve jelent ősen csökkentette a település fejkvótáját. A fenti sémára mégegyszer visszatérve jól látható, hogy hiányzik bel ő le a

regionális érdekszféra, valamint a településnél nagyobb kistáji érdekeltség. A szisztéma világosan mutatja a központi akarat felülr ő l m ű ködtetett és építkez ő mechanizmusát, s hiányoznak bel ő le azok a csatornák, érdekcsoportosulások, amelyek alulról, a helyi társadalomból egymással megütközve, egymást integrálva ellenpontjai és partnerei lehetnének a hatalmi központoknak. Dehát kell e, szükséges e a regionális politika hazánkban? Válaszunk egyér-

-

telm ű — feltétlenül szükség volna rá, hiszen differenciálná az érdekstruktúrát, a megyei, ágazati stb. monopóliumokkal szemben ellensúlyt képezhetne, s magába gy űjthetné, integrálhatná a lokális érdekeket. Igaz, valószín ű leg szokatlan lenne a jelenlegi hatalmi- és érdekstruktúrában egy alulról építkez ő szisztéma, de nélküle aligha képzelhet ő el a közigazgatás megújulása, vagy modernizálása. Alapja természetesen a települések helyi társadalmának az önkormányzata lenne, rajta településegyüttesek, településkooperációk szervez ődhetnének, a térbeli autonómiák, egyesülések sajátos kistáji településegyütteseket alakíthatnának ki, sajátos kohézióval — amelyeket természetesen a regionális érdek és politika integrálhatna.

64

Bőhm Antal A regionális politika esélyei Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p. Lehetséges-e mindez, kérdezhetjük tovább, vagy csupán a helyi társadalom

iránti elfogultságunk táplálta illúzióról van szó. Ami az illúziókat illeti, valószín ű leg nem állunk egyedül. Tóth József idézett cikkében, a Krajkó Gyula-féle gazdasági körzetbeosztásnak megfelel ően, a következ ő négy régiót különbözteti meg egymástól: Központi Körzet, Észak-Magyarország, Dunántúl, Alföld. S véleménye szerint: „A régiók léte kiküszöbölné — egyebek között — azt a furcsa helyzetet is, amely Magyarországon, több vizsgálati eredmény és a VII. ötéves tervre vonatkozó kormányprogram szerint tény: az ország halmozottan hátrányos helyzet ű, elmaradott térségei részint (nagyrészt baráti, szocialista országokról lévén szó, csak többé-kevésbé érthető módon) az országhatár mentén helyezkednek el, részint pedig (józan ésszel végképp érthetetlen, illetve elfogadhatatlan módon) a megyehatárok mindkét oldalán húzódnak. E térségek csökkenését természetesen nem attól reméljük, hogy kevesebb bels ő határhoz szükségképpen kisebb kiterjedés ű elmaradott terület tapadhat, hanem arra alapozzuk, hogy egyrészt a régióhatárok — eltér ő jelleg ű területek között húzódván — dinamizáló hatásúak, másrészt a volt megyehatárok mentén elhelyezked ő térségek kikerülnek a bels ő periféria állapotából, melyben a megyék közötti, „állandóan fejl ő d ő " koordináció ellenére napjainkban vannak. Nem beszélve most a megyék közigazgatási funkción messze túln őtt szerepérő l, ez a helyzet egyértelm ű en a gazdasági tér inadekvát felosztásának a következménye, és az ebb ő l fakadó hátrányokat nem engedhetjük meg magunknak. F ő leg olyan id őszakban, amely az intenzív fejl ő dés elemeit egyre markánsabban foglalja magába, amikor a terület, a tér, az azokból következ ő sajátosságok egyre inkább befolyásolják a termelés hatékonyságát, lehet őségeit." 13 — írja Tóth József. A régiók léte mellett természetesen hosszasan lehetne érvelni. Fel lehetne vetni a regionális politika, a regionális tervezés, a regionális kutatások kérdését, mint amelyeket a napi településpolitikai gyakorlatban gyakran használunk. Leginkább talán a regionális tervezésről esik szó. Kérdéses azonban, hogy a regionális tervezés mennyiben regionális. E tekintetben nemcsak fogalmi bizonytalanságról, vagy pontatlanságról van szó, hanem arról, hogy a „regionális tervek" voltaképpen ágazati terveket jelölnek, s a tényleges regionális érdekeket gyakran csorbítják. Példa lehet erre az els ő Balatonkörnyéki Regionális Terv, amelynek szerz ő i így fogalmaztak: „az állandó lakosság településeivel, vagy a tulajdonképpeni ősközségekkel keveset foglalkoztunk, f ő leg azért, mert ezek általában üdül ő helyi határon kívül esnek". 14 Azaz, bevallottan is, a regionális tervnek határt szab az idegenforgalmi (üdül ő helyi) határ. A tervet elemz ő Miklóssy Endre szerint: „Megdöbbent ő szemléleti fogyatékosság ez, nem is fedi a tényeket, hiszen gyakorlatilag egybefonódnak a lakó és üdül őterületi funkciók. Mindenesetre itt fogalmazódik meg el őször a napjainkig ér ő kohézió a lakó- és üdül ő népesség érdekei között." 15 S folytathatnánk azzal a megállapítással, hogy a terv érzéketlen volt az ökológiai problémákkal szemben, hogy nem foglalkozott a mögöttes területek gondjaival stb. A beruházásra a IV. ötéves terv 7 milliárd forintot irányzott el ő (ebbő l milliót a központi Balaton fejlesztési alapból, költségvetéséb ő l, s közel

600 1 milliárdot a tanácsok üdül őfejlesztési

4 milliárdot a tárcák, ágazatok fejlesztési forrásaiból). Azaz a

Bőhm Antal A regionális politika esélyei Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p. 65 regionális tervért felel ős intézmény a fejlesztési források kevesebb, mint 10 %-a felett diszponált, s ez eleve lehetetlenné tette számára, illetve bizottságai — a Balatoni Intéz ő Bizottság, valamint a Balatoni Tárcaközi Bizottság — számára a megfelel ő hatáskör kialakítását. 16 Az ilyen és a hozzá hasonló példák még egyértelm űbbé teszik a régiók kialakításának, valamint a regionális politika (és tényleges regionális tervezés) megformálásának az igényét. Egy átfogó közigazgatási reform keretében erre feltétlenül sor kell, hogy kerüljön, ezt igényli a gazdasági élet és az ökológiai gondok megoldása is. A regionális politika iránti igény ezért aligha tekinthet ő holmi illúziónak. Még akkor sem, ha manapság az alább idézett álláspont a domináns: „A területi szociális-gazdasági tervezés hosszabb távra szóló feladatainak kidolgozása és megvalósítása felveti a

megyék közti együttm űködés szükségességét.

Az állami-területi beosztás reformjáról folyó vitákban már 1952-t ő l több alkalommal fölmerült a megyék fölötti nagyobb egységek, a régiók kialakításának a problémája. Azonban sem a társadalmi és gazdasági viszonyok szocialista átalakulása, sem az állami feladatok területi megvalósítása ténylegesen nem igényelte a regionális területi beosztást, illetve a megfelel ő állami, igazgatási szervezet létrehozását. A magyar társadalmi-gazdasági tervezés az 1970-es évekt ő l számításba vett ugyan több megyéb ő l álló területi termelési egységeket, s hat tervezési gazdasági körzetre osztotta az országot, a körzetek területi határainak a megállapításánál azonban a mai beosztást vették -

alapul, s az így kialakított nagyobb területi egységre határozták meg a fejlesztés irányát és f ő feladatait. Az elmúlt évtized tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a megyék egy-egy csoportjait átfogó tervezési-gazdasági körzetek a termelésben nem töltöttek be érdemi funkciókat s e területi fejl ődésre inkább a gazdasági szabályzók hatottak erőteljesebben. Következésképpen a tervezési-gazdasági körzetek alkalmazása

helyett

a jövő ben inkább a megyék közötti együttm űködés kerül előtérbe". 17 Persze nehezen hihet ő, hogy a megyék közötti együttm ű ködésre több jó tapasztalatunk volna — de nem ez a fenti állásfoglalással szembeni averziónk. Sokkal inkább koncepcionális nézetkülönbségekr ő l van szó. Véleményünk szerint a régió nem lehet azonos bizonyos megyék halmazával, mert akkor valóban nem változtatnák meg a jelenlegi megyei közigazgatás gyakorlatát. A régiónak más min őséget kell képviselnie más — tehát nem megyei — funkciókat kell betöltenie, s az érdekérvényesítés sajátos min őség ű fórumait kell megteremtenie, valamint a hatalomgyakorlás több csatornás mechanizmusait kell kialakítania. Vagyis a regionális politika kialakításának elemi feltétele az átfogó közigazgatási reform megvalósítása, amely új min őség ű központi igazgatást, valóságos helyi önkormányzatot és autonómiát, valamint participációs lehet őségeket eredményezhet.

JEGYZETEK 1. Tóth József: Régiók és/vagy megyék? Tér és társadalom. 1987/2. pp. 77-80. 2. u.o. 3. u.o.

Bőhm Antal A regionális politika esélyei Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 58-66. p. 66 4. A helyi társadalom-kutatásunk során élénk vitákat folytattunk a helyi hatalom létezésér ő l — Lásd: Gombár Csaba: A helyi hatalom hermeneutikája; B ő hm Antal: Helyi hatalom — lakossági részvétel. 5. Bibó István: Közigazgatási területrendezés és az 1971. évi településfejlesztési koncepció. 6. u.o. 7. Verebélyi Imre: A tanácsönkormányzat kibontakozásának irányai. In: A tanácsigazgatás önkormányzati megújulása. I. ÁSZI 1987. 8. Nemes Nagy József: Regionális folyamatok a nyolcvanas évek els ő felében. Tervgazdasági Közlemények. 1987/2. 9. Példáinkat Nemes Nagy József idézett m ű véb ő l vettük — i.m.: pp. 5-9. 10. i.m. p. 78. 11. Lásd például: Moldova György: A szent tehén. 12. Nemes Nagy József i.m. 13. Tóth József i.m. p. 80. 14. M iklóssy Endre: A regionális tervezés helyzete és fejlesztése. V ÁTI 1986. Kézirat. 15. u.o. 16. u.o. 17. Állami intézmények a politikai rendszerben. Kossuth, 1987.

Life Enjoy

" Life is not a problem to be solved but a reality to be experienced! "

Get in touch

Social

© Copyright 2013 - 2019 TIXPDF.COM - All rights reserved.