AZ EMBERIERŐFORRÁS-MENEDZSMENT ÁTALAKULÁSA A KELET-EURÓPAI RÉGIÓBAN


1 POÓR József AZ EMBERIERŐFORRÁS-MENEDZSMENT ÁTALAKULÁSA A KELET-EURÓPAI RÉGIÓBAN A kelet-eur&...
Author:  Ilona Juhász

0 downloads 1 Views 188KB Size

Recommend Documents


Az inhalációs gyógyszerbevitel az asztma és a
1 12 AMEGA INHALÁCIÓS GYÓGYSZERBEVITEL Inhalációs eszköz innováció az adherencia és a per...

A KINNARPS AZ ERGONÓMIÁRÓL, AZ EGÉSZSÉGRŐL ÉS A JÓ KÖZÉRZETRŐL
1 A KINNARPS AZ ERGONÓMIÁRÓL, AZ EGÉSZSÉGRŐL ÉS A JÓ KÖZÉRZETRŐL KINNARPS-ERGONÓMI...

Az innováció a gyakorlatban AZ INNOVÁCIÓRÓL A VÁLLALKOZÁSOKNAK EGYSZERŰEN
1 2 FEJLŐDÉS, INNOVÁCIÓ, HATÉKONYSÁG Első szerszámok Első gépek Gépesítés Ipari ...

A KIPRÓBÁLÁSTÓL AZ ÁTDOLGOZÁSIG
1 A köznevelés tartalmi szabályozóinak megfelelő tankönyvek, taneszközök fejlesztése és digit&a...

Az automatizálás a hajtóerőnk
1 Az automatizálás a hajtóerőnk2 02 Springer Az automatizálás a hajtóerőnk Springer GmbH - innovatív ...

A bútoripartól az elektrotechnikáig
1 NÉVJEGY Cégnév: Székhely: Ágazat: MOTE Kft. Székesfehérvár Bútoripar Cégalap&i...

A termőföldtől az asztalig
1 NEMZETI ÉLELMISZERLÁNC- BIZTONSÁGI HIVATAL Fraknói Gyula biztonsági vezető szeptember 29. Budapest A termőfö...

A NYELVÚJÍTÁS AZ IDEGENSZERŰSÉGEK
1 ÉRTEKEZÉSEK A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TÜI). AKADÉMIA. AZ I; OSZ...

SZÓSZÓLÓ. Az EU-s átlag alatti a hazai kutatástámogatás. A kormány célja az, hogy az elkövetkezõ
1 SZÓSZÓLÓ XVI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM JÚNIUS A TUDOMÁNYOS ÉS INNOVÁCIÓS DOLGOZ&Oacut...

Ez a magatartás az, amivel a keresztyénség utat mutat az egész világnak az új világ megközelítése
1 15. évfolyam, i. szám január-február. Távlatok Weöres Sándor: ÁNYOS Bértz-tövi tso...



CIKKEK, TANULMÁNYOK

CIKKEK, TANULMÁNYOK

POÓR József

AZ EMBERIERŐFORRÁS-MENEDZSMENT ÁTALAKULÁSA A KELET-EURÓPAI RÉGIÓBAN A kelet-európai országokban1 – beleértve hazánkat is – az előző rendszer keretein belül a modern emberierőforrás-menedzsment (HR) vonásai csak nyomokban voltak fellelhetők. Legtöbb esetben a tudományos vezetés (scientific management) irányzatához tartozó közelítések voltak jellemzők. Az átalakuló országok HR-részlegeinek egyik első nagy kihívása volt, hogy megküzdjenek a privatizációt követő nagy tömegű létszámleépítésekkel. Az elvégzett kutatások szerint a helyi menedzserek és HR-szakemberek jóval humánusabb leépítési gyakorlatot követtek, mint a nyugati világból érkezettek. A nemzetközi vállalatok átrajzolták a munkaerőpiac jellegét és a HR-gyakorlatot a volt szocialista országokban. Az empirikus kutatások egyértelműen igazolják, hogy a HR a nemzetközi vállalatoknál egyértelműen stratégiai pozícióba került. A jelzett átalakulás nem maradt hatástalanul a helyi cégekre. Nincs átfogó menedzsment és HR-tudás a régió országairól. Az egyetemi képzésben és továbbképzésben hiányoznak a régiót bemutató kurzusok. Viszonylag ritkák az országokon átnyúló közös menedzsmentkutatások. Jelen tanulmány kifejezett célja, hogy a teljesség igénye nélkül hozzájáruljon ennek a tudáshiánynak a további csökkentéséhez2. Kulcsszavak: emberierőforrás-menedzsment, nemzetközi HR, Kelet-Európa, Magyarország Az emberierőforrás-menedzsment fejlődését többféle módon lehet áttekinteni. •  Az egyik igen gyakori bemutatás, amikor a különféle szerzők (Amstrong, 1999; Mathias – Jackson, 2003 és még sokan mások) áttekintik a HR szerepének átalakulását a különböző menedzsmentirányzatok (tudományos vezetés, emberi viszonyok, HR megjelenésekor és napjaink HR-je) keretében. •  Az emberierőforrás-menedzsment, mint önálló funkció, bizonyos vállalati mérethatár fölött létezhet csak gazdaságosan, ezért hosszú ideig a nagyvállalatok kiváltsága volt ez a terület. A legtöbb HR-könyv a nagyvállalati körre vonatkozóan tárgyalja a diszciplína fejlődését. Ezekben a munkákban a HR fő funkciót és befolyásoló tényezőit mutatják be a szerzők (Bohlander – Snell, 2007). •  A különböző szektorok (pl. állami, magán és helyi) eltérő igényeket támasztanak a HR-rel szemben. A közszolgálati (központi és a helyi közigaz-

gatási) szektor igen jelentős számban foglalkoztat munkaerőt. A modernizációs kényszerek nem hagyják érintetlenül a közszférabeli tradicionális HR-megoldásokat sem. Ezért egyre nagyobb az érdeklődés e területen a magánszférában sikerrel alkalmazott HR-módszerek iránt (Poór, 2008). •  A nemzetköziesedés és globalizáció hatására a ’80as években létrejött a nemzetközi emberierőforrás menedzsment (IHRM) mint önálló tudomány (Evans et al., 2002; Dowling et al., 2008). Sokan a jelentősebb menedzsmentkultúrákhoz (amerikai, ázsiai és európai) kapcsolva tárgyalják a HR fejlődését (Brewster et al., 2004). Jelen munkánkban is ezt a felfogást követjük. Nincs könnyű helyzetben az, aki régió HRgyakorlatának történelmi perspektívában történő feldolgozására vállalkozik. Már az is nehézséget jelent, hogy mi tartozik a kelet-európai régióba. Ahogy már korábban jeleztük, a cikkben a volt szocialista országok európai részét értjük alatta. További nehézséget jelent, hogy jelenleg a források hiánya miatt nagyon nehéz VEZETÉSTUDOMÁNY

24

XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

egy ilyen munkát elvégezni. Ezért is kezdeményeztük a tanszékünkön folyt OTKA-kutatás3 keretében, hogy külföldi társszerzők (bolgár, cseh, észt, horvát, lengyel, román, szerb, szlovén) közreműködésével a 2006–2007-es évben feldolgozzuk a régió adott országára jellemző HR-gyakorlatot. Ezenkívül szakirodalmi források alapján külön tanulmány készült az orosz HR jellemzőiről. Egyes esetekben a külföldi szerzők a rendszerváltás előtti időszakot is feldolgozták, más esetekben viszont csak az 1989 utáni éveket tárgyalták. A régi rendszerben a volt Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia szövetségi államok voltak, és több olyan országot is magukba foglaltak, amelyeket a külföldi kutatási partnereink önálló történelmi entitásként kezeltek. A cikkben csak a legáltalánosabb megállapításokra szorítkozhattunk. Ritkán térünk ki tulajdonformából (állami és külföldi) és vállalati méretekből (pl. nagy cégek és KKV-k) adódó speciális megfontolásokra. Tárgyalásmódunk inkább kvalitatív, semmint kvantitatív. A téma empirikus vizsgálatáról bő terjedelemben lehet olvasni tanszékünk munkatársai (Farkas et al., 2007; Poór et al., 2008) által készített más publikációkban. A fentiekben leírtak figyelembevételével, a keleteurópai régióra vonatkozóan, a teljesség igénye nélkül ismertetjük a HR régióbeli jellemzőit és fejlődési tendenciáit.

A múlt A régió egy-egy adott országának hagyományaiból, gazdasági fejlettségi szintjéből és az előző rendszer különböző mértékű központosítottságából fakadóan kisebbnagyobb fejlődésbeli különbségek figyelhetők meg az egyes kelet-európai országok HR-gyakorlatában. Ezekben az országokban az előző rendszer keretein belül a modern HR csak nyomokban volt fellelhető. Legtöbb esetben a tudományos vezetés (scientific management) irányzatához tartozó közelítések voltak jellemzők.

Más, volt szocialista országok tapasztalatai A továbbiakban ismerkedjünk az egyes volt szocialista országokra jellemző HR-gyakorlatokkal. •  Bulgária: A ’80-as évek végén bekövetkezett politikai változások előtt a bulgáriai HR-tevékenység szoros állami ellenőrzés alatt állt. A vállalatoknál működtek különböző, hagyományos HRfeladatokat ellátó osztályok, mint a személyzeti osztály, bér- és munkaügyi osztály, tréning és személyzetfejlesztés, szociális ügyek osztálya, munka- és egészségvédelmi osztályok. A létszámtervezés azonban központilag zajlott a vállalatoknál, a béreket pedig országos szinten állapították meg.

Az érdekegyeztetés itt is főként jóléti és szociális kérdésekre szorítkozott. A munkaügyi nyilvántartás és a munkaköri besorolás szintén országosan történt (Vatchkova et al., 2006). •  Csehszlovákia: A személyzeti osztályok vezetői választották ki a vállalatok igazgatóit (Brewster, 1991). Ezen osztályok mellett még más részlegek is működtek a csehszlovák vállalatoknál, amelyek hagyományos munkaügyi és HR-feladatokat láttak el. Így többek között léteztek bér- és munkaügyekkel, tréning- és személyzetfejlesztéssel, szociális ügyekkel, munka- és egészségvédelemmel foglalkozó osztályok is. A létszámtervezés a központi tervosztály hatáskörébe tartozott. A béreket pedig országos szinten, a központi terv keretei között határozták meg. Az érdekegyeztetés alapvetően jóléti és szociális kérdésekre szorítkozott (Koubek – Brewster, 1995). •  Észtország: A személyügyi részlegek tevékenysége arra szolgált, hogy lehetővé tegye az állami és hatósági szervek teljes körű ellenőrzését az emberek felett. Más vezetési funkciókkal összehasonlítva a személyügyi terület elfogadottsága nagyon alacsony szintű volt. Az ’50-es évek végét és az azt követő évtizedet az enyhülés jellemzi, egy mérsékelt gazdasági reform vette kezdetét az országban. Annak érdekében, hogy a szovjet vállalatok javítsák szervezettségi színvonalukat, „tudományos” műhelyek alakultak a munkahelyi környezet javítása, a munkafolyamatok fejlesztése és a bérrendszerek kialakítása érdekében. Néhány iparvállalat elkezdett a szakemberek és a menedzserek értékelésével és karriertervezésével foglalkozni. Az ilyen feladatok megoldása azonban nemcsak a személyügyi részlegnél ismert adminisztratív kompetenciákat, hanem nagyobb szakértelmet is igényelt. Ezért a tartui egyetemen elkezdték a pszichológusokat az említett problémák megoldására is felkészíteni. Diplomás pszichológusok lettek az első személyügyi szakemberek az észt vállalatoknál és a fejlesztési központokban. Nagyobb vállalatoknál az első számú vezetők humán erőforrással és fejlesztéssel foglalkozó helyetteseket neveztek ki maguk mellé. A ’70-es években sikerült kapcsolatot teremteni a finn vezetési és személyügyi szakemberekkel. Az így megszerzett személyügyi ismereteket azonnal alkalmazták az iparban. •  Lengyelország: A központi tervutasításos gazdaságban a kulcspozíciók a vállalatoknál többnyire a párthű szakembereknek voltak fenntartva. Még az alsóbb szintű menedzseri pozíciók is csak rit-

VEZETÉSTUDOMÁNY XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

25

CIKKEK, TANULMÁNYOK

kán nyíltak meg nem párttagok számára. A vezetői munkakörök betöltése nem valamiféle objektív kiválasztási kritériumok szerint történt; sokkal inkább egy bizonyos jelölt és a vállalat vezetése (többnyire a vezérigazgató), valamint a pártszervezet közötti megállapodás alapján. A rendszerváltás előtt semmi sem történt a vállalati létszámgazdálkodás ésszerűsítése érdekében (Listwan – Stor, 2007). •  Oroszország: A korábbi szovjet korszak alatt a tipikus orosz emberierőforrás-részlegek elsődleges tevékenysége a személyzeti adminisztráció vagy a nyilvántartás-vezetés volt. Ezeket a részlegeket igen gyakran nyugdíjba vonult szovjet katonatisztek vezették, bürokratikus, sokszor kizsákmányoló katonai módszerekkel (Overmann, 1991). •  Szerbia: az emberierőforrás-menedzsment jelenlegi gyakorlatát jelentősen befolyásolja a XX. század második felében kialakult munkás önigazgatás rendszere. A döntéshozói hatalmat a munkások kezében összpontosító rendszer nem foglalkozott a dolgozók megfelelő ösztönzésével, így a termelékenység nagyon alacsony szintre süllyedt, ami végül a gazdasági és a politikai rendszer bukását eredményezte (Szlávicz, 2006). •  Szlovénia: A vállalatok kulcspozícióit olyan embereket töltötték be, akik nemcsak szakmailag, de politikailag is megbízhatóak voltak. Ebben az időszakban a személyügy fő feladata az volt, hogy eltávolítsa a vállalatoktól azokat az embereket, akik együttműködtek a megszállókkal vagy politikailag megbízhatatlannak bizonyultak. A jugoszláviai önigazgatási rendszer bevezetésével és a társadalmi partnerséggel a vállalatok vezetése elvileg megoszlott a vállalatvezetők és a dolgozói kollektíva között. Ez utóbbi helyi letéteményesei a vállalati tanácsok voltak. A legfontosabb döntéseket, beleértve a személyi döntéseket is, ezek a tanácsok hozták. Ezt követően a gyakorlatban a vállalatok némileg függetlenedtek a pártállamtól. Bár a törvények erősen korlátozták a személyügy mozgásterét, abban dönthettek a vállalatok pl., hogy hány embert alkalmaznak, de a törvény határozta meg a foglalkoztatási szabályokat és a bérezést. Az ’50-es évek végétől továbbképző tanfolyamokat szerveztek a személyügyi vezetőknek. Ennek ellenére a dolgozók közreműködése a személyügyi problémák megoldásában elégtelen volt, és a vállalatoknál nagyon kevés személyügyi szakembert foglalkoztattak (Svetlik et al., 2006).

CIKKEK, TANULMÁNYOK

Hazai gyakorlat a szocializmusban Hazánkban a hagyományos emberierőforrás-menedzsment filozófiája ipari és termelési irányultságú volt (Kővári, 1995). A társadalmi célkitűzések középpontjában az ipari termékek termelése állt, ehhez a munkaerő specializáltságának növelésére bürokratikus folyamatokat alkalmaztak. Ennek következményeként a szélesebb területeket lefedő munkaköri leírás és a magasabb fokú személyi elkötelezettség újdonság volt a nyugati stílusú vegyes vállalatoknál dolgozók számára. A vállalatok kulcspozícióit a párt és az állami bürokrácia szorosan figyelemmel kísérte (Poór – Wolfe, 1992). A menedzsmentmunkát nem tekintették szakmának, az előléptetésekre vonatkozó döntések nem teljesítményértékelésen alapultak (Pearce, 1991). Sok esetben a szakemberek kiválasztását és a személyzeti döntéseket nagymértékben befolyásolta a párt- és a kormányzati politika, illetve a pártállami célkitűzések4. A vezetőket arra utasította a párt, hogy ötvözzék az egyszemélyes és a kollektív vezetés jellemzőit. A hagyományos magyar személyzeti funkció két különálló területből állt. Külön részleg, a személyzeti osztály foglalkozott a vezetők és káderek kiválasztásával, felvételével és előléptetésével. A munkaügyi osztály pedig a vállalatok alkalmazottaik, munkásaik felvételével, fizetési és juttatási kérdéseivel. Ez az osztály intézte a korábban említett káderek bér- és munkaügyi teendőit (Bangert – Poór, 1995). A későbbi években különös hangsúlyt kapott a személyzetisek szakmai fejlődésének biztosítása, évente részt kellett venniük egy külső képzési programon (Gazdag, 1989; Kővári, 1995). A magas szintű teljesítmény ritka volt, az elvárás az átlagos színvonal volt (Kovach, 1994). Teljesítménybérezés alig létezett, az egységesítő (egalitárius) fizetési struktúrák élveztek elsőbbséget. Nagyon összetett teljesítményalku világa (Héthy – Makó, 1972) alakult ki ebben a környezetben. Így többek között megemlíthetők azok az alkalmazottak, akik egyszerűen csak bementek dolgozni, megtarthatták munkájukat, ha pedig felettesük valamilyen lényeges feladatot szeretett volna elvégeztetni velük, akkor azt prémium formájában kellett honorálni. Ezek a prémiumok elérhették az alkalmazott alapfizetésének akár 200%-át is. Mivel a prémiumok mértéke személyes tárgyalásokon dőlt el, a gyanú és bizalmatlanság légköre alakult ki, mivel az emberek attól tartottak, hogy a másik kolléga esetleg jobb javadalmazást tudott kialkudni magának (Bob et al., 1992). Fontos viszont arról is szólni, hogy jól definiált körülmények között igenis valós és helyesen premizált teljesítmények születtek. A teljesség igénye nélkül érdemes utalni a vállalati munka- és üzemszervezéssel VEZETÉSTUDOMÁNY

26

XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

összefüggő különböző központi párt- és kormányhatározatokra5 és helyi erőfeszítésekre, amelyek következtében a nyugati országokból teljesítményt javító módszerek – MTM6, racionalizálási módszerek (Susánszky, 1974), speciális üzemi szintű átszervezések (Ladó, 1986), külföldi tanácsadók foglalkoztatása (Poór, 1989) – kerültek be hazánkba. A jelzett módszerek hatására számos helyen jelentős teljesítményjavulást (Dobay et al., 1981) értek el, aminek következtében az érintett dolgozók igen jelentős pótlólagos jövedelmekhez jutottak. Ezzel összefüggésben fontos szólni arról, hogy a központilag vezérelt bérgazdálkodás a legtöbb esetben a jelzett sikeres kezdeményezéseket hosszabb távon nem tudta megfelelően integrálni, emiatt nagyon gyakran visszaállították a teljesítményjavulást megelőzően alkalmazott bérgazdálkodási megoldásokat. A szakszervezetek, amelyeknek a dolgozók több mint 90%-a tagja volt, sokkal inkább a párt igényeinek próbáltak megfelelni, és kevésbé védelmezték a dolgozók jogait. Persze akadt egyetlen kivétel, de nem Magyarországon: ez volt a lengyel „Szolidaritás” szakszervezet. A szakszervezeti képviselők az állami bürokrácia részei voltak (László, 1995).

A rendszerváltás után A rendszerváltó kelet-európai országokban a menedzsment más területeivel együtt átalakult vagy átalakulóban van a HR is. A továbbiakban, ahogy már korábban jeleztük a teljesség igénye nélkül, ismerkedjünk meg a régió országaiban tapasztalt HR-tendenciákkal.

Más rendszerváltó országok gyakorlata •  Csehország: Az országban 1995-ben lefolytatott felmérés azt mutatta, hogy az újonnan alakult HR-részlegek szakembereinek többsége igen kevés gyakorlati tapasztalattal (1–3 év) rendelkezik e területen. Nagyon sokan más területekről jöttek át erre a szakterületre (Koubek – Brewster, 1995). A HR-funkció megváltozása, átalakulása egy hosszú folyamatnak tűnt ekkor, mivel túl sok akadállyal kellett szembenézni. Elsősorban meg kellett változtatni a felső vezetők felfogását a HR-funkcióról. Másodszor, növelni kellett a HR-oktatásban részesülők számát, és lecserélni az ezen a területen alkalmatlan vezetőket és alkalmazottakat. Garantálni kellett, hogy a személyügyi tanácsadók valóban szakmabeliek, és nem csak „pénzcsinálók” legyenek. Végül, de nem utolsósorban biztosítani kellett, hogy a nemzetközi vállalatok ne csak tiszteljék a cseh törvényeket, hanem alkalmazzák a fejlettebb országok

által használt HR-módszereket. A tapasztalatok szerint a HR-területének fejlesztéséhez pozitívan járultak hozzá a cseh és külföldi szakértők, a témában publikált könyvek és cikkek, valamint számos szakfolyóirat létezése. Viszonylag széles a kínálat a különféle tréningek és személyzetfejlesztési képzések területén. Egyszóval, jó lehetőségek állnak a vállalatok és menedzsereik rendelkezésére a jelzett akadályok legyőzéséhez (Koubek, 2007). •  Észtország: A különböző külföldi nagyberuházások eredményeként és a külföldi piaci lehetőségek megnyílása következtében gyors gazdasági és technológiai fejlődés következett be Észtországban. A munkaerőpiacra a gyenge szakszervezet lett a jellemző, mely semmilyen befolyással nem rendelkezett a munkaügyi kapcsolatok területén. (Megjegyzés: Ezzel az állításunkkal nem azt szeretnénk sugallni, hogy a korábbi rendszer keretei között a szakszervezetek hatalmas befolyással bírtak volna. Inkább arra utaltunk, hogy szervezettségük visszaszorult, és még a szociális ügyekben sem tudták érvényesíteni akaratukat.) Hatalmas létszámleépítések zajlottak a magáncégeknél. A ’90-es évek elején új törvények léptek életbe, melyek a legfontosabb személyügyi területeket érintették. Ezek közül a legjelentősebbek: a foglalkoztatási törvény, a kollektív bérmegállapodás, a közalkalmazotti törvény, a felnőttképzési törvény stb. Ezt az időszakot a személyügyi szakma jelentős fejlődése jellemezte. Az első fejvadász cégek azért jöttek létre, hogy megfelelő menedzsereket és szakembereket találjanak. Ezek a cégek olyan szelekciós módszereket alkalmaztak, amelyeket a nyugati cégek is elfogadtak. A szervezetek és a személyügyi menedzserek elkezdték kialakítani személyügyi politikájukat a stratégiai célok elérése érdekében. A személyügyi szakterület olyan szintre fejlődött, amely lehetővé tette, hogy a személyügyi vezetők a vezetés élvonalába kerüljenek (Svetlik et al., 2006). •  Horvátország: Az országnak az 1991-es önállósodása után jelentős gazdasági, politikai és társadalmi gondokkal kellett megküzdenie. A modern emberierőforrás-gazdálkodás meghonosodását nagyban gátolta a társadalmi és gazdasági bizonytalanság, a nagyarányú munkanélküliség és a gazdaság alacsony teljesítménye. Emellett a XX. század második felére jellemző szocialista és munkás-önigazgatási gazdasági és politikai rendszer hagyatéka is nehezítette a modern vállalatirányítási módszerek elterjedését. Az elmúlt évek

VEZETÉSTUDOMÁNY XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

27

CIKKEK, TANULMÁNYOK

alatt megszülettek a munkával kapcsolatos legfontosabb szabályozások (Munka Törvénykönyv, egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási stb. törvények). A horvátországi munkaerőpiac jellemzői sokban hasonlítanak a magyarországira. A következő sajátosságokat emelnénk ki: rugalmatlan, alacsony a részmunkaidősök és a távmunkások száma, nem jelentős a szakmaközi mobilitás és nem fordítanak számottevő összegeket a munkavállalók tudásának, tapasztalatának és képességeinek fejlesztésére. Az új évezred elején a Horvátországban megtelepülő külföldi cégek magukkal hozták a modern emberierőforrás-menedzsment rendszerét és alapelveit is. Ma már a horvát cégek többsége belátta, hogy a jelentős nemzetközi versenyben csak azok a vállalatok maradhatnak fenn, melyek stratégiai és operatív szinten is vallják és alkalmazzák a modern HR alapelveit (Barasic, 2008; Szlávicz, 2007). •  Lengyelország: Az empirikus kutatások eredményei megerősítik azt az általános nézetet, miszerint a HR az ennek fontosságát hangsúlyozó kijelentések ellenére még mindig nem foglal el intézményes értelemben elég erős pozíciót a lengyel vállalatoknál. Fölmérve a személyzeti funkciókat hangsúlyozni kell, hogy a legtöbb személyzeti feladat, mint pl. a létszámgazdálkodás, teljesítménykiértékelés, juttatások és továbbképzés, alapvetően végrehajtási szinten szerepelnek a vállalatoknál. Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a HR-hez való megfelelő hozzáállás fontosságának felismerése mindkét területen (a privatizált volt állami vállalatoknál és az újólag alapított magánvállalkozásoknál is) megfigyelhető. A hivatkozott tanulmány bemutatja, hogy noha a vizsgált vállalatok 83%-a deklaráltan fontosnak tartja a HR-stratégiát, 45%-uknak semmi ilyesmije nincs (Listwan – Stor, 2007). •  Oroszország: Az ország munkaerőpiacára (hasonlóan az orosz mentalitásra) még mindig nagyon jellemző a „minden nagyon nagy” elve: az erősen hierarchikus berendezkedés, a hatalmi távolság. A munkaerkölcsben még napjainkban is elfogadott tény, hogy az alkalmazottak a lehető legkevesebbet dolgoznak, szinte tettetik a munkát. A vállalatokon belül komoly alá-fölérendeltségi viszonyok uralkodnak mindamellett, hogy az egyes részlegek élesen elkülönülnek egymástól. A merev, bürokratikus HR-struktúra miatt teljes mértékben hiányoznak a karriertervezési programok. Az orosz munkavállalókra ugyanis jellemző, hogy kiemelkedően fontosnak tartják a

CIKKEK, TANULMÁNYOK

munkakönyvükben feltüntetett pozíciójukat. Így lehetséges, hogy egy jó munkaerőt egy egyébként sokkal jobban fizető, sokkal kreatívabb munkakörbe képtelenek felvenni a munkáltatók pusztán azért, mert a felajánlott pozíció megnevezése egy szinttel az általuk betöltött státusnál alacsonyabban van. Moszkvában szinte egyáltalán nem létezik munkanélküliség. A munkavállalók egyik helyről a másik megüresedett pozícióba vándorolnak, ami főleg a rendkívül erős mobilitási hajlandóságra vezethető vissza. Ezeken túlmenően jellemző az orosz munkaerőpiacra, hogy a felső vezetők tipikusan a harmincas korosztályból kerülnek ki. Éppen ezért nagyon nehezen fogadják el, ha egy számukra „idős” felső vezető utasításait kell követni. A nők alárendelt szerepe még mindig erősen érezhető az orosz társadalomban, így a munkaerőpiacon is. Még mindig inkább az anyai, családi gondoskodás képviselői, mintsem egyenrangú munkavállalók. A női vezetők elfogadása emiatt csak látszólagos, és igen nehéz ezt ellensúlyozni a mindennapokban (Shekshena, 1998). •  Románia: Napjainkban több mint hárommillió román munkavállaló dolgozik Európában és a Közel-Keleten, melynek következtében évente ellentételezés nélkül 2-3 milliárd euró érkezik az országba – a hazautalások és az otthoni költések nyomán. A nagymérvű kivándorlás számos negatívummal is járt, több régióban (pl. Bukarest és környéke, erdélyi nagyvárosok) krónikussá vált a szakemberek hiánya. Ez a fejlődés odavezetett – már arról is lehet olvasni –, hogy a román határ környékén (pl. Békéscsaba és vidéke) magyarországi munkavállalók ingáznak át a szomszédos, határmenti román megyékbe. A román munkaerő is kezd drágulni, Temesváron és Erdély más városaiban nem várt költségemelkedésről beszélnek. Az itt megtelepült multinacionális vállalatok kezdik azt hangoztatni, hogy a túlzott költségnövekedés miatt esetleg mérlegelni fogják itteni részlegeik áttelepítését Ukrajnába vagy a Távol-Keletre. A jelzett munkaerő-piaci folyamatok miatt nincsenek könnyű helyzetben a román vállalatok és közszolgálati intézmények. A kritikus szakmákban nehéz jól képzett szakembert (pl. IT, kommunikáció, controlling stb.) találni. Különösen nehéz a helyzet a hegyvidéki területeken és az elmaradott régiókban. Egyre több vállalat a másiktól igyekszik megszerezni, elcsábítani a szükséges munkaerőt (Corina et al., 2005; Dobozi et al., 2008). VEZETÉSTUDOMÁNY

28

XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

•  Szlovénia: A ’90-es év elején megszűntek a korábbi Jugoszlávia önigazgatási rendszerei. Ennek következtében az alkalmazottakat megfosztották a személyügyi kérdésekbe való közvetlen beleszólástól, azonban nőtt a szakszervezetek befolyása. A piacgazdaság és a demokrácia kialakulásának hatására a politika a gazdaságon kívülre került. Mindamellett az állam megtartotta befolyását többségi tulajdonában lévő vállalatokban, a felső vezetőket az állam delegálta. Kormányváltáskor a topmenedzserek is távozni kényszerültek ezeknél a vállalatoknál, függetlenül elért teljesítményüktől. Személyügyi területen a kulcsszereplők a felső vezetők, a vonalbeli vezetők és a személyügyi szakemberek lettek. Ekkoriban lehetetlen volt olyan szakembert találni, aki egy fontos személyügyi pozíciót visszautasított volna. A ’90-es években folytatódott a személyügyi menedzserképzés. A Ljubljanai Egyetem Társadalomtudományi Karán a személyügyi menedzsment szak kiegészült egy master fokozatú képzéssel. A személyügyi menedzsment tárgyat sok egyetem és főiskola tanította. Új kutatások készültek, amelyeket ös�szekapcsoltak nemzetközi kutatásokkal, mint pl. a Cranet kutatási hálózattal. Egyre több független személyügyi tanácsadó cég kínálja szolgáltatásait a vállalatoknak. A ’90-es években a Személyügyi Menedzsment Szövetség növelte működési körét, magasabb szakmai szintet ért el (Svetlik, 2006, 2007; Vaupot, 2008; Poór et al., 2008). •  Szerbia: A háború sújtotta ország 2000 októberében hatalomra került demokratikus kormánya több lépést is tett a piacgazdaságra való áttérés hatékonyabbá tételére. Sajnos Szerbiában az elmúlt években nem végeztek felmérést a HR-funkciók sajátosságairól, alkalmazásuk módjáról és elterjedéséről. Országos szintű, reprezentatív felmérés a Cranet módszertana szerint csak 2008-ban volt várható. Az új évezred elején elkezdett reformok következtében egyre több vállalkozó és cég ismeri fel a dolgozók képzésének és fejlesztésének fontosságát. Ehhez bizonyára hozzájárultak azok a külföldi cégek is, amelyek Szerbiában is a nyugati menedzsmentelveket követték és a gyakorlatba is átültették a tréningeket. Számos cég és intézmény a jól tanuló egyetemistáknak ösztöndíjat fizet, hogy aztán a jól képzett fiatalok, akiket már valamelyest megismertek és őket is megismertették a cég működési elveivel, náluk vállaljanak munkát. Mára már Szerbiában is megjelentek a professzionális képző- és konzultáns cégek. Szolgáltatásaik közül a legnagyobb kereslet a különböző kom-

munikációs és menedzseri készségeket fejlesztő tréningek, a speciális informatikai képzések, valamint a minőségbiztosítással kapcsolatos oktatási programok iránt van. A teljesítménymenedzsment az egyike a HR azon területeinek, ahol a legjelentősebb változásokkal kell szembenézni a közeljövőben. A fizetésekkel kapcsolatos információk még nem teljesen átláthatók és nyilvánosak (Szlávicz, 2006; Poór et al., 2008).

HR a rendszerváltás után hazánkban A ’90-es években a HR szempontjából három jelentősebb trendet figyelhettünk meg Magyarországon. •  Az új Munka Törvénykönyv (1992) elfogadása. A dolgozók olyan jogokat kaptak, amelyek a korábbi rendszerben nem léteztek. •  Megszűnt a munkakötelezettség. A munkahelyváltoztatáshoz fűződő joggal együtt megjelent az a probléma is, hogy sok dolgozó nehezen talált munkát, Magyarországon egyre nagyobb mértékűvé vált a munkanélküliség. •  Háttérbe szorultak a szocializmus éveiben elsőbbséget élvező egyenlősítő fizetési struktúrák (Thurow, 1996). A felső vezetők és a dolgozók közötti fizetéskülönbség az 5:1 arányról (Bob et al., 1992; Mercer, 2006) felszökött 25:1 arányra. Végül pedig adóterheket vezettek be mind a munkáltatókra, mind a munkavállalókra. A munkabérekre kivetett adó megdrágította az addig viszonylag olcsó munkaerőt olyan szolgáltatások esetében, amelyeket korábban az állam biztosított. A munkaadók által fizetendő társadalombiztosítási befizetés, amely az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fedezi, Magyarországon elérte az akkori bruttó bér 33%-át (László – Poór, 2003). A ’90-es évek elején Magyarország gazdasági teljesítménye rosszabb volt, mint a rendszerváltás előtt. Az infláció és a munkanélküliség hirtelen megugrott a korábbi évekhez képest. Az ezredfordulón a magyar gazdasági és munkaügyi folyamatok legfontosabb jellemzője az EU-csatlakozási folyamatoknak való alárendeltség volt. Ebben az összefüggésben Magyarországnak mint csatlakozó országnak az alábbiakra kellett különös figyelmet fordítania (Berki, 2004): •  a gazdasági folyamatok előre meghatározott mederben tartása, •  a jogi környezet harmonizációjának megvalósítása, •  az EU különböző szervezetei és képviselői által meghatározott normáknak és elvárásoknak való megfelelés.

VEZETÉSTUDOMÁNY XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

29

CIKKEK, TANULMÁNYOK

CIKKEK, TANULMÁNYOK

A privatizáció és a strukturális változások felgyorsulása révén Magyarország jelentős GDP-növekedést ért el a jelzett időszakban. A magyar átalakulás egy további jellemzője volt, hogy az ország ezt a jelentős GDP-növekedést csökkenő foglalkoztatási ráta mellett érte el. Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy sajnos ezek a pozitív folyamatok hatásai napjainkra „kifulladtak”, az éllovasból a régió utolsó országává váltunk (1. ábra).

Roóz (2002), Karoliny et al. (2003), Makó et al. (2003), Újhelyi (2003), Fekete (2004), Tóthné (2004) és Bokor et al. (2005, 2007) – azt vallják, hogy az emberi erőforrások (a tudás, a képességek, a viselkedésmód) és menedzselésük a hosszú távú versenyképesség kulcsfontosságú feltételeivé váltak. A HR-szakma hazai átalakulásával és fejlődésével kapcsolatban több jelzővel találkozhatunk a szakirodalomban. Témánk szempontjából érdemes utalni arra, hogy a hagyomá1. ábra nyos adminisztratív és GDP, infláció és munkanélküliség Kelet-Európában (%) (2006) érdekegyeztető jellege mellett a különböző szerzők (Fekete, 2005) megemlítik a növekvő stratégiai, valamint a tanácsadói szerepét. A HR-szakemberek munkája olyan esetekben, amikor különböző emberierőforrás-rendszereket vezetnek be, vagy szervezetfejlesztési A magyar politikai, jogi, társadalmi és gazdasági feladatokat oldanak meg, sok hasonlóságot mutat a külrendszer drámai változásának hulláma nemcsak üz- ső tanácsadók munkájával. A leírtak alapján egyes véleti lehetőségeket, de számos kihívást is teremtett. lemények szerint a HR-szakemberek belső tanácsadói A kihívásoknak történő megfelelés érdekében a magyar szerepet látnak el ilyen esetekben is (Poór, 2005). üzleti vállalkozásoknak új módszereket, rendszereket, irányelveket és szakértelmet kellett meghonosítaniuk. Összefoglaló következtetések Véleményünk szerint az új elvárások és változások a szervezetek emberierőforrás-menedzsmentjében voltak Általánosságban véve a ’80-as évek végén bekövetkezett politikai változások előtt a legtöbb kelet-eua legnagyobbak. Napjainkban a HR elmélete és gyakorlata kez- rópai országban a HR-tevékenység nagyon szoros di maga mögött hagyni hazánkban a hagyományos állami irányítás alatt állt. A személyzeti – értsd: HRinstrumentalista, taylori tudományos vezetés megkö- kérdéseket – a párt és állami vezetés szorosan felügyelzelítési módját és gyakorlatát. A maslowi és herzbergi te. Természetesen ebben a tekintetben országonként szükséglet, illetve a kétfaktorelméletek, a mclellandi jelentős eltérések voltak. Így érdemes kiemelni Tung motivációs kutatások és a kognitív (elvárás, cél, ma- és Havlovic (1996) felméréseit, miszerint a párt és a gatartásválasztás és a piaci érték) irányzatok felfogásai belügyi szervek befolyása jóval kisebb volt a lengyelegyre szélesebb körben válnak ismertté a hazai HR és országi HR területén, mint az időközben felbomlott rokon tudományok képviselői körében (Kindler, 2002; csehszlovákiai emberierőforrás-osztályok esetében. Pléh et al., 2003). A golemani felfogást követve pedig Fontos utalni arra, hogy hazánkban a ’80-as években úgy fogalmaznak, hogy az érzelmeket rehabilitálni kell, „kapott hangot az a nézet, hogy a gazdasági reformnak a szervezeti viszonyok és a személyzeti munka a gazdaságot pedig örömtelivé kell varázsolni. Hazánkban többen vélekednek úgy, hogy a ver- reformjával is együtt kell járnia. Addig a személyzeti senyképesség hagyományos forrásai – ideértve a vé- munka megújítása is „felülről” kezdeményezett fodett piacokat, a technológiát, a pénzügyi erőforrásokat lyamat volt” (Karoliny, 2003). A jelzett felismerések vagy a méretgazdaságosságot – már nem elegendőek a hatására fogalmazódott meg 1985-ben az a párthatáversenyelőny fenntartásához. A különböző hazai HR- rozat, hogy a szakmai vezetői tevékenységet el kell műhelyek képviselői – például Kovács (1992), Kővá- választani a pártpolitikaitól. Az átalakuló országok HR-részlegeinek egyik első ri (1995), Gaál (1999), Poór et al. (1999), Bakacsi et al. (2002), Gyökér (1999), Pálinkás – Vámosi (2002), nagy kihívása volt, hogy megküzdjenek a privatizációt VEZETÉSTUDOMÁNY

30

XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

követő nagy tömegű létszámleépítésekkel (Redman – Keithley, 1998). A Csehországban és Lengyelországban elvégzett kutatások szerint az ottani menedzserek és HR-szakemberek jóval humánusabb leépítési gyakorlatot követtek, mint a nyugati világból érkezettek (Koubek – Brewester, 1995; Redman – Keithley, 1998; Mroczkowski et al., 2005). A hazai gyakorlatról készült egyik esettanulmány is hasonló tapasztalatokról számol be (Elbert – Karoliny, 2006). Lewis (2005) a nemzetközi vállalatok kelet-európai szerepvállalásáról írt könyvében úgy fogalmaz, hogy a multik számos tekintetben átrajzolták a volt szocialista országok munkaerőpiacának térképét. Így többek között leépítették az egyenlősdit és bevezették a munkakörök fontossága szerinti alapbérezést. A kiugróan magas teljesítményeket kiugróan magas fizetéssel jutalmazták. A technikai tudás mellett előtérbe helyezték az idegen nyelv fontosságát. Egy bizonyos kérdésben azonban hosszú ideig nem tudtak előrelépni: „helyi vezethet-e helyit, helyit irányíthat-e nyugati, de helyit nem irányíthat-e más kelet-európai országból jövő”. Mára ez a kérdés megoldódni látszik. Egyre több kelet-európai kerül olyan pozícióba, hogy a régió más országaiban az ott dolgozó helyiek beosztottjai lesznek. A multik politikamentessé tették az itteni vállalatokat. Kulcsszerepet kapott a HR. Ezek a cégek az esetek többségében jobb teljesítményeket értek el, mint a helyiek. A nemzetközi cégek ki tudták használni az ún. erőforrás-alapú előnyüket a viszonylag gyenge és kialakulatlan, vagy átalakuló helyi intézményi rendszerrel szemben. Ezért a legtöbb felvásárlással vagy zöldmezős beruházás révén létrejött helyi leányvállalat esetében a globális konvergencia győzött a nemzeti identitással szemben (Quintanilla – Ferner, 2003). Jelentős különbségeket határoztak meg a kutatók a privatizált – különös tekintettel – külföldi tulajdonú cégek és a helyi állami tulajdonú cégek HRM-gyakorlata között (Björkman – Pavlovskaya, 2000). Számos esetben előfordult, hogy a nemzetközi cégek kifinomult eszközökkel elérték, hogy nem jöttek létre szakszervezetek a helyi leányvállalataiknál. A teljesség igénye nélkül utalunk arra, tanszékünk koordinálásában folyó Cranet7 (2006) (Poor et al., 2007) és más kutatások (Karoliny et al., 2003; Bokor et al., 2005) egyértelműen igazolták, hogy ez a funkció jóval több, mint az alkalmazottak adatainak nyilvántartása. Legtöbb régióbeli országban a nagyvállalatoknál, a nemzetközi cégek leányvállalatainál és a helyi nagy

1. táblázat HR súlya A magyar (n = 97), a kelet-európai (n = 864) és a teljes kutatásban részt vevő összes ország mintabeli szervezeteinek (n = 7952) megoszlása (%) HR-vezető a felsővezetésben (%)

HRvezető bevonása stratégiakészítésbe (%)

Magyarország

47

49

Kelet-Európa

52

41

Összes résztvevő

55

52

Ország(ok), régiók

Forrás: Farkas F. – Karoliny M.-né-Poór J. (2007): Nemzetközi összehasonlító vizsgálat fókuszában az emberierőforrás-menedzsment magyarországi és kelet-európai sajátossága (Kutatási tanulmányok), PTE, Pécs.

szervezeteknél mára felsővezetői funkcióvá (Karoliny et al., 2008) vált a HR (1. táblázat). A Cranet-minta adatainak elemzése alapján leszögezhető, a személyzeti részleg vezetője az összes ország válaszadóinak több mint a felénél tagja az igazgatótanácsnak vagy a felsővezetői teamnek. A magyar mintában ez az arány némileg alacsonyabb, csak 47%. Ez főleg abból adódik, hogy a hazai kisebb cégeknél a HR csak adminisztratív szerepet tölt be. Ahogy már korábban jeleztük, számos szerepelnevezés terjedt el a szakirodalomban a HR hazai és kelet-európai gyakorlatával összefüggésben. Az egyik leggyakoribb szerepfelosztás a 2. ábrán olvasható. 2. ábra A HR különböző szerepei

A kelet-európai átalakulás nagyon sajátos helyzetet teremtett a HR-funkció fejlesztésében, míg a helyi KKV-k vagy a hagyományosan vezetett helyi nagyvállalatok igen nagymértékben elhanyagolták (Church, 2003; Poór et al., 2007) a fejlődés szempontjából igen

VEZETÉSTUDOMÁNY XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

31

CIKKEK, TANULMÁNYOK

lényeges tevékenységet, bár az utóbb említett cégeknél fokozatos szemléletváltozás figyelhető meg. Ezzel szemben a külföldi tulajdonú multinacionális cégek annál fontosabbnak tekintik a tudatos személyzeti munkát. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy igen sok menedzser mind a mai napig nem osztja az előzőekben leírt véleményünket (Gurkov, 2002). A rendszerváltás kezdetén a kelet-európai országok munkaerőpiaca nem volt képes azokat a speciális igényeket (pl. piacorientált menedzsment készségek, új típusú marketing, pénzügyi és kontrollingtudás stb.) kielégíteni, amelyeket a régió különböző országaiba érkező nemzetközi vállalatok elvártak. A ’90-es évek végére sokat változott a fentiekben leírt helyzet. Shekshena (1998: 460. o.) arról ír, hogy „ekkorra az orosz munkaerőpiac jelentősen átalakult, sokkal magasabb lett a helyiek üzleti tudása, javult az üzleti etikáról vallott felfogásuk és nőtt a jelentkezők gyakorlatias hozzáállása”. Ezzel együtt azt is felismerték a témát kutatók, hogy a „kelet-európaiak – beleértve az oroszokat – hajlamosak voltak alábecsülni a szabadpiaci környezetből adódó újszerű kihívásokat és a feladatok komplexitását” (May et al., 1998: 450. o.). Napjainkra jelentősen változott a kelet-európai országok munkaerőpiaca. Nagymértékben csökkent a hiány a menedzseri, a jogi, a közgazdasági és adminisztratív munkakörök esetében. Jelentős hiány mutatkozik azonban a műszakiak, informatikusok, orvosok és a képzett szakmunkások esetében. Számos kelet-európai országból jelentős számú munkaerő vándorolt ki egyes nyugati EU-s országokba. Ez érdekes helyzetet teremtett pl. a korábban már említett szomszédos Romániában. A korábban nagyon olcsó munkaerő hirtelen megdrágult, ami nagyon megnehezítette az ottani munkaerőt keresők és a HR-szakemberek életét. Az EU 2004-es bővítése után újabb emigránshullám indult el keletről nyugat felé. Fontos arra is utalni, alighogy a jelentősebb emigránshullám elérte a nyugati országokat, főleg Írországot, Angliát, Olaszországot és Spanyolországot, már kezd egy ellentétes tendencia is kirajzolódni. Az ír gazdasági visszaesés miatt sok lengyel vendégmunkás a hazatérés gondolatával foglalkozik. A volt szocialista országokban (Szlovénia kivételével) drámaian csökkent a magánszférában a szervezett dolgozók száma (Cranet, 2006) (2. táblázat). A rendszerváltó országokban a gazdasági élet átalakítása mellett a kormányzó erők előbb vagy utóbb hozzákezdtek a közszolgálat (a központi és a helyi közigazgatás) átalakításához. A jelzett reformkezdeményezések között kiemelt szerep jutott a közszolgálati/ közigazgatási emberierőforrás-menedzselés modernizációjának (Karoliny – Poór, 2007; Poór, 2008). Ebben

CIKKEK, TANULMÁNYOK

2. táblázat HR súlya A szervezett dolgozók aránya (%) a magyar (n = 97), a kelet-európai (n = 864) és a teljes felmérésben (n = 7952) részt vevő szervezeteknél A szakszervezeti tagok százalékos aránya 0

Magyarország

KeletEurópa

Összes ország

34,70%

32,80%

20,23%

1–10

8,40%

6,70%

11,86%

11–25

11,60%

7,90%

9,81%

26–50

16,80%

15,00%

11,49%

51–75

17,90%

19,50%

14,33%

76–100

6,30%

10,00%

21,89%

Nincs információ

4,20%

8,10%

10,39%

100,00%

100,00%

100,00%

Összesen

Forrás: Farkas F. – Karoliny M.-né-Poór J. (2007): Nemzetközi összehasonlító vizsgálat fókuszában az emberierőforrás-menedzsment magyarországi és kelet-európai sajátossága (Kutatási tanulmányok), PTE, Pécs.

a folyamatban igen nagy szerepet játszottak az EU által biztosított PHARE-programok, valamint a Világbank és néhány nálunk is jól ismert alapítvány által nyújtott anyagi és szakmai támogatásai. Az előzőekben leírtakhoz kapcsolódóan fontos utalni arra, hogy nem válhatunk HR-sovinisztává. Hiszen nyakunkon vannak az új globalizációs kihívások (egyidejűleg a globális, energia-, élelmiszer- és környezeti válság), amelyek feltehetőleg jelentősen hatni fognak mind a hazai, mind a külföldi cégek hagyományos verseny és hatékonysági felfogására. A hazai HR sajátos itthoni kihívásai közé sorolhatok a hazai munkavállalók (különösen a cigány népesség körében) alacsony képzettségi szintjéből, a magyar munkavállalók túlzott maszkulinitásából és a sajátos európai felfogásunkból fakadó új feladatok (Borgulya, 2007; Jarjabka, 2008). A hazai HR-nek is észre kell vennie új követelményeket, amelyek egyben új lehetőséget is teremtenek a gyakorlati megoldások kimunkálásakor az ezen a területen dolgozó szakemberek számára. A leírtakhoz kapcsolódva felsejlik az ún. zöld HR kidolgozásának és alkalmazásának igénye. Az új globalizációs és helyi kihívások komplexitásuk miatt nem nagyon sorolhatók kizárólag egy-egy menedzsmentszakterület kizárólagos hatókörébe. Itt egy új lehetőség, amelyhez kapcsolódva a HR integráló szerepet tölthet be, főleg abból kiindulva, hogy az említett kihívások, az új technológiák alkalmazása mellett igen jelentős kompetenciaváltást (tudás, tapasztalat, magatartás, értékrend stb.) igényelnek az érintett munkavállalóktól. VEZETÉSTUDOMÁNY

32

XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

Ma már több értékes kutatás eredménye áll rendelkezésre e témával kapcsolatban: a bolgár Vatchkova (2005), Vatchkova et al. (2006); a cseh Koubek (1995, 2004); a szerbiai – magyar származású – Susnjar, Zimanji (2005) és Szlávicz (2006); a román Manolescu (2003), Chisu (2005) és Corina et al. (2006), a szlovén Alas – Svetlik (2004) tollából egyaránt. Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a közeli jövőben a londoni Routledge Kiadónál megjelenik – az előzőekben említett szerzők többsége által írt, beleértve a jelen tanulmány szerzőjét – a régió több országára kiterjedő, első átfogó HR-munka.

Korlátok és további kutatási elképzelések A korábbiakban már jeleztük, hogy nem könnyű fába vágja az a fejszéjét, aki régió HR-gyakorlatát kívánja felvázolni történelmi perspektívában. Tudatában voltunk és vagyunk a jelzett nehézségnek, de ha nem próbálkozunk, akkor nem is látjuk, hogy mit is értünk el és hol szükséges további kutatásokat végezni. Terveink szerint egy újabb kutatási projekt keretében a Magyarországon és a régióban megtelepülő nemzetközi vállalatok leányvállalatainak emberierőforrás- (HR) funkcióit, tudástranszferét és gyakorlati alkalmazásait, valamint mindezek történeti fejlődését vizsgáljuk. Arra keressük a választ, hogy ezek a funkciók és a gyakorlati alkalmazások hogyan alkalmazkodtak az elmúlt évek rohanó gazdasági változásai közepette.

Lábjegyzet   A cikkben a volt szocialista országok európai részét értjük alatta.   A cikkben bemutatott országelemzések elkészítésekor nagymértékben támaszkodtunk az általunk koordinált „HR Kelet-Európában” c. kutatási program keretében készült tanulmányokra. Külön köszönet illeti Bóday Pált, aki az Országos Humánpolitikai Egyesület részéről jelentős támogatást nyújtott az egyes keleteurópai országok HR-helyzetét bemutató tanulmányok elkészítéséhez és megjelentetéséhez. Kutató munkánk másik forrása volt a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Szervezés és Vezetési Tanszékén folyó Cranet-kutatás adatbázisa és annak keretében elkészült különféle publikációk. 3   Kutatócsoportunk 2005-2008 között a „Konvergenciák és divergenciák a HR-ben’. c. OTKA (62169) kutatás keretében nem teljes körűen vizsgálta a cikkben jelzett sajátos problémakört. 4   Fontos itt arra is utalni, hogy a cikkben leírt általános tendenciák mellett, már a 70-es és különösen a 80-as évektől kezdve a teljesítmény egyre inkább dominált a vezetői posztokra történt kinevezések során. 5   A teljesség igénye nélkül gondolunk itt az 1003/1972-es kormányrendeletre a szervezetfejlesztésről. 6   MTM=Method Time Measurement (mozdulattanulmányozás) 7   A Cranfield Network (CRANET) (az angliai Cranfield Business School által alapított és működtetett Európai Emberi Erőforrás Kutatási Hálózat), a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudomány Kar Szervezés-Vezetés Tanszéke 2004 óta tagja.

1

2

Felhasznált irodalom Alas, R. – Svetlik, I. (2004): Estonia and Slovenia: Building Modern HRM Using a Dualist Approach. In: Brewster, C.-Mayrhofer, W.-Morley, M.(Eds.): Human Resource Management in Europe Evidence of Convergence? London, Elsevier Amstrong, M. (1999): Human Resource Management Practice. London, Kogan Page Bakacsi Gy. – Takács S. – Karácsony A. – Imre A. (2002): Eastern European cluster: tradition and transition. Journal of World Bussiness, 37, 69–80. o. Barasic, A. (2008): HR Horvátországban: Poór J.: HR a környező országokban. (konferencia CD) Országos Humánpolitikai Egyesület 18. Országos Konferenciája, 2008. május, 27–29. o. Bob, A. – Bábosik M. – Poór J. – Williams, A. (1992): A nyugati bérrendszerek alkalmazásának lehetőségei Magyarországon. Munkaügyi Szemle, 2., 14–19. o. Bohlander, G. – Snell, S. (2007): Managing Human Resources. Thomson, London Bokor A. – Bíró A. – Kováts G. – Takács S. – Toárniczky A. (2005): Vezetői elvárások és HR-es önképek. Munkaügyi Szemle, február, 19–24. o. Bokor A. – Szőts-Kovács K. – Csillag S. (2007): Emberierőforrás-menedzsment. Budapest, Aula Kiadó Borgulya I.-né ( 2007): A munkával kapcsolatos értékek Közép-Kelet-Európában – nemzetközi felmérések tükrében. Vezetéstudomány, 7–8., 51–67. o. Brewster, C. – Mayrhofer, W. – Morley, M. (Eds.) (2004): Human Resource Management in Europe Evidence of Convergence? London, Elsevier Brewster, C. (1991). The management of expatriates. London, Kogan Page Chisu, A.V. (2005): Posturi, salarii si… beneficii. Bucuresti, Editura Irecson Church, A. (2003): Returns to human capital investment in a transition economy: The case of Russia 1994–1998. International Journal of Manpower, 1, 11–30. o. Corina, S. – Musztyné B.B. – Tódor M. (2006): Az emberierőforrás-menedzsment helyzete és fejlődési tendenciái Romániában. Személyügyi Hírlevél, 7–8, 26–38. o. Cranet (2006): International Executive Report 2005, Cranet Survey on Comparative Human Resource Management. Cranfield, Cranet-Cranfield University Dobay P. – Hermann S. – Poór J. (1981): Nagyvárosi áruszállítási rendszer gyakorlati szervezésének tapasztalatai. Kereskedelmi Szemle, I. rész, 8–9., 71–74. o. és II. rész, 11., 23–29. o. Dobozi S. – Gál A-L. – Poór J. – Veress E. (2008): HR Romániában – egy sikeres kormányzati projekt tapasztalatai tükrében. In: Poór J.: HR a környező országokban. (konferencia CD) Országos Humánpolitikai Egyesület 18. Országos Konferenciája, 2008. május 27–29. Dowling, P.J. – Festing, M. – Engle, A. (2008): International Human Resource Management. London, Thomson.Cengage

VEZETÉSTUDOMÁNY XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

33

CIKKEK, TANULMÁNYOK

Elbert, N. – Karoliny M.-né (2006): Managing Human Resources in a local subsidiary of an MNC. In: Poór J.: Case Compilation on International Human Resource Management in Emerging and developed Countries of Europe. Cleveland, Cleveland State University Evans, P. – Pucik, V. – Barsoux, J. (2002): The Global Challenge: Frameworks for International Human Resource Management. Homewood, McGraw-Hill/Irwin Farkas F. – Karoliny M.-né – Poór J. (2008): Nemzetközi összehasonlító vizsgálat fókuszában az emberierőforrás-menedzsment magyarországi és kelet-európai sajátossága. (Kutatási tanulmányok) Pécs, PTE Farkas F. – Karoliny M.-né – Poór J. (2008): Regionális különbségek az emberierőforrás-menedzselés gyakorlatában. Tér és Társadalom, 2, 103–122. o. Fekete I. (2004): Személyügyi szervezet. In: Tóthné S.G. (Ed.) Humán erőforrások gazdaságtana. Miskolc, Bíbor Kiadó Gaál Z. (1999): Emberi tőke – szervezeti kultúra. Harvard Business Manager, 1. 69–74. o. Gyökér I. (1999): Humán erőforrás menedzsment. Budapest, Műszaki Kiadó – Magyar Minőség Társaság Héthy L. – Makó Cs. (1972): Munkásmagatartás és gazdasági környezet. Budapest, Akadémiai Kiadó Jarjabka Á. (2008): Tendenciák a közép- és kelet-európai embereierőforrás-menedzselésben, nemzeti-szervezeti kultúrák alapján. I–II. rész, 3., 26–39. o. és 4., 24–35. o. Karoliny M.-né (2003): Az emberi erőforrás menedzsment története. In: Karoliny M.-né Farkas F. László Gy. Poór J. (Eds.) (2003): Emberierőforrásmenedzsment kézikönyv. Budapest, KJK-Kerszöv Karoliny M.-né – Farkas F. – László Gy. – Poór J. (Eds.) (2003): Emberierőforrás-menedzsment kézikönyv. Budapest, KJK-Kerszöv Karoliny M.-né – Poór J. (2007): Hatékony emberierőforrás-menedzsment a közszférában. Rendészeti Szemle, 2., 3–24. o. Karoliny M.-né – Farkas F. – Poór J. (2008): In Focus: Hungarian and Eastern European Characteristics of Human Resource Management – An International Comparative Survey. Journal for East European Management Studies (megjelenés alatt) Kindler J. (2002): Az érzelmek rehabilitálása. In: Kocsi T. (Ed.): Emberközpontú gazdaság. Válasz Koubek, J. – Brewster, C. (1995): Human resource management in turbulent times: HRM in the Czech Republic. International Journal of Human Resource Management, 2, 223–247. o. Koubek, J. – Vatckova, E. (2004): Bulgaria and Czech Republik: Countries in Transition. In: Brewster, C.Mayrhofer W.-Morley, M. (Eds.): Human Resource Management in Europe Evidence of Convergence? London, Elsevier Koubek J. (2007): Humánerőforrás-menedzsment a Cseh Köztársaságban. Személyügyi Hírlevél, április

CIKKEK, TANULMÁNYOK

Kovács S. (1992): Vezetési struktúra és személyügyi funkció. Munkaügyi Szemle, 10, 29–32, 31. o. Kővári Gy. (1995): Az emberi erőforrások fejlesztése. Budapest, Szókratész Kiadó Ladó L. (1986): Szervezéselmélet és módszertan. A vezetés szervezési funkciója. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó László Gy. – Poór J. (2003): Ösztönzésmenedzsment. In: Karoliny M.-né – Farkas F. – László Gy. – Poór J. (eds.): Emberierőforrás-menedzsment. Budapest, KJK-Kerszöv Lewis, P.C. (2005). How the East was won. New-York, Palgrave Macmillan Listwan, T.– Stor, M. (2007): Emberierőforrás-menedzsment Lengyelországban. Személyügyi Hírlevél, május Makó Cs. – Warhurst, Ch. – Gennard, J. (Eds.) (2003): Emerging Human Resources Practices Development and Debates in the New Europe. Budapest, Akadémiai Kiadó Manolescu A. (2003): Managementul Resurselor Umane. Bucuresti, Editura Economica Mathis, R.L. – Jackson, J.H. (2003): Human Resource Management. Mason, Thompson-Southwestern May, R. – Young, C.B. – Legerwood, D. (1998): Lessons from Russian Human Resource Management Experience. European Management Journal, 4, 447–459. o. Mercer (2006): Mercer Felsővezetői Javadalmazás Felmérés. Magyarország – 2006. Budapest, Mercer Human Resource Consulting Mroczkowski, T. – Wermus, M. – Clarke, D.L. (2005): Employment Restructuring in Polish Companies during Economic Transition: Some Comparisons with Western. Experience. Journal East European Management Studies, 1, 36–54. o. Pálinkás J. – Vámosi Z. (2002): Emberierőforrás-menedzsment. Budapest, LSI Oktatóközpont Pléh Cs. – Kovács Gy. – Gulyás B. (2003): Kognitív idegtudomány. Budapest, Osiris Kiadó Poór J. (1989): Menedzsmenttanácsadás vezetőknek és konzultánsoknak. Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár Poór J. – Farkas F. – Karoliny M.-né (1999) (Eds.): Személyzeti-emberierőforrás-menedzsment. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Poór J. (2005): Rugalmas ösztönzés – rugalmas juttatások. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – Kerszöv Poór J. – Karoliny M.-né – Farkas F. (2007): Human Resource Management in Hungary in Light of Eastern European and Global Comparison. In: EBS Journal, 2.,19–36. o. Poór J. – Kiss K. – Gross A. – Francsovics A. (2007): Kis- és középvállalkozások fejlődésének vizsgálata egy empirikus felmérés tükrében. Vezetéstudomány, 12., 35–43. o. Poór J. – Barasic, A.F. – Szlávicz Á. – Vaupot, Z. (2008): Job Analysis and Job Evaluation Systems in the Countries of Former Yugoslavia. EBS Journal, 1, 85–106. o. VEZETÉSTUDOMÁNY

34

XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

Poór J. (2008): Az átalakuló román közszolgálati emberierőforrás-menedzsment. Vezetéstudomány, 7–8., 46–61.o. Quintanilla, J. – Ferner, A. (2003): Multinationals and human resource management: between global convergence and national identity. International Journal of Human Resource Management, 3, 363–369. o. Roóz J. (2002): Vállalkozások gazdaságtana. Budapest, Perfekt Kiadó Redman, T. – Keithley, D. (1998): Downsizing goes to East? Employment re-structuring in post-socialist Poland. The International Journal of Human Resource Management, April, 274–295. o. Shekshena, S. (1998): Western multinationals’s human reosurce practices in Russia. European Management Journal, 4, 460–465. o. Stevens, S.S. (1957): On the psychological law. Psychological Review, 64, 153–181. o. Susánszky J. (1974): Bevezetés az üzemszervezés módszertanába. Budapest, Tankönyvkiadó Susnjar, G.S. – Zimanji, V. (2005): Menedzment ljudskih resursa. Ekonomski fakultet Subotica-Univerzitet u Novom Sadu, Subotica Svetlik, I. – Alas, R. – Kohont, A. (2006–2007): A személyügyi tevékenység fejlődése Észtországban és Szlovéniában. Személyügyi Hírlevél, 1. rész (december–január), 2. rész (február)

Szlávicz A. (2006): Az emberierőforrás-menedzsment helyzete Szerbiában. Személyügyi Hírlevél, május, 28–37. o. Szlávicz A. (2007): HR Horvátországban. Személyügyi Hírlevél, március Szlávicz A. (2008): HR Szerbiában. in: Poór J.: HR a környező országokban. (konferencia CD) Országos Humánpolitikai Egyesület 18. Országos Konferenciája, 2008. május 27–29. Thurow, L. (1996): The Future of Capitalism. Nicholas Brealey Publishing Tóthné S.G. (ed.) (2004): Humán Erőforrások Gazdaságtana. Miskolc, Bíbor Kiadó Tung, R.L. – Havlovic, S.J. (1996): Human resource management in transitional economies: the case of Poland and Czech Republic. The International Journal of Human Resource Management, February, 1–19. o. Újhelyi M. (2003): Ember és szervezet. Marketing & Menedzsment, 4, 37–49. o. Vatchkova, E. – Musztyné B. B. – Gyurkó Zs. (2006): Az emberierőforrás-menedzsment helyzete és fejlődési tendenciái Bulgáriában. Személyügyi Hírlevél, június Vaupot, Z. (2008): HR Szlovéniában. in: Poór J.: HR a környező országokban. (konferencia CD) Országos Humánpolitikai Egyesület 18. Országos Konferenciája, 2008. május 27–29.

VEZETÉSTUDOMÁNY XL. ÉVF. 2009. 7–8. SZÁM

35

Life Enjoy

" Life is not a problem to be solved but a reality to be experienced! "

Get in touch

Social

© Copyright 2013 - 2019 TIXPDF.COM - All rights reserved.