B0TANIK4I KÖZLEMÉNYEK


1 IX. KÖTET XII/ FÜZET. B0TANIK4I KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOM&Aac...
Author:  Gabi Nagy

1 downloads 3 Views 4MB Size

Recommend Documents


No documents


IX.

KÖTET.

1910. XII/30.

6.

FÜZET.

B0TANIK4I KÖZLEMÉNYEK alapíttatott

A

KIR.

1901

NOVEMBER

20-IKAN.

MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA közkkmOködésévkl szerkkszti

TUZSON JÁNOS

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST, KIR.

MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VTII., Eszterházy-utcza

1910.

V

16.

szám.)

TARTALOM. —

TABLE DES MATIÉRES.

INHALT. Oldal

Tuzson J. Simonkai Lajos Ktimmerle J. B. Nomenclator Simonkaianus Jávorka S. Draba Simonkaiana Jáv. n. sp Szabó Z. Knautia Simonkaiana n. hybr Tuzson J. Magyarország növényföldrajzi térképe

251

:

255

:

281

:

285

:

:

Simonkai Lajos

hagyatékából

Römer

Gy.

A

:

Primula farinosa elfordulása az erdélyi fenföldön

288 289

Irodalmi ismertet

291

Személyi

Jiirek

295

Növénytani repertórium

296

Szakosztályi ügyek

298 *

*

*

J.

Tuzson:

J,

B.

Erinnerung an Ludwig Simonkai

Kümmerle:

J.

Jávorka: Draba Simonkaiana Jáv. n. sp Szabó: Knautia Simonkaiana n. hybr Tuzson: Pflanzengeographische Karte Ungarns,

J.

Römer:

S.

Z.

lasse von L.

(53)

Nomenclator Simonkaianus

Simonkai

(57) •

(59)

aus

dem Nach(60)

.

Das Vorkommen der Primula

farinosa L.

im

sieben-

bürgischen Hochlande Z.

Szabó: Das

seltenste typograpbische

(57)

(62)

Produkt Linnés mit Bezúg

auf die Nomenklatur von Seseli elatum

(66)

Liter aturherichte

(71)

PersonalnachricJiten

(73)

...

Sitzungsherichte

Index

(73) I

Szabó Zoltán

(Budapest, IX., Erkel-utcza

12) felkéri a szaktárs urakat,

hogy dolgozataikat a „Just's Botanischer Jahresbericht"-ben referálás czéljából neki megküldeni szíveskedjenek.

Kupcsok Samu

(Bakabánya, Hont-m.) felajánlja a szaktárs

való

uraknak a

növényesere-üsszeköttetést (L. az 1910. okt. 12. ülés jegyzökönyvét).

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IX.

KÖTET.

1910. Xn/30.

6.

FÜZET.

Símonkaí Lajos. (1851-1910.)

Simon kai Lajost vesztettük el gyászoljuk.

ez év januárius

benne a magyar

s

havának

florisztika legkiválóbb

2.

napján

mveljét

Simonkai Lajos 185 l-ben született Nyíregyházán. AtySimkovics Dánielt, ki egyszer szabómester volt, már kétéves korában elveszítette s igy öt édes anyja, Fábri Eleo-

ját,

nóra

S

nevelte.

egyházán mányait.

Itt

ni

i a gimnázium IV, osztályáig Xjirhogy ezután Eperjesen folytassa tanul-

on k a

Hazslinszky Frigye s-

jutott ismert mesteréhez,

Simon kai

Eperjesrl

hez,

i

járt iskolába,

1868-ban a pesti egyetemre

jött,

a

professzor tanítványaként folytatta Hazslinszkynál már megkezdett botanikai tanulmányait. Itt került össze Jurányi akkori asszisztensével, Borbás Vinczé vei, kinek

Jurányi

hol

1872-ben utóda

is

lett.

Florisztikai kirándulásaiban és tanulmányaiban

Borbás

monka

gyakran társa

a pesti egyetemen középiskolai tanári és doktori oklevelet. 1875-ben a nagyváradi freáliskola tanárává nevezték ki, a honnan 1880-ban a pancsovai és egy évvel késbb az aradi freáliskolára helyezték Mint aradi tanár folyamodott a vallás- és közoktatásügyi át. minisztériumhoz, hogy az 1883 84. tanévet Bécsben tölthesse, a hol K e r n e r és i e s n e r vezetése mellett végzett botanikai tanulmányokat. Aradról 1891 szén helyezték át Budapestre a VII. kerületi fgimnáziumhoz. 1891-ben folyamodott magántanári habilitáczióért a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karához, a mely Margó és Jurányi professzorok egybehangzóan elismer jelentése alapján 1892- ben habilitálta Simon kait a volt

is.

1874-ben nyert S



W

i

i



növénygeográíiából magántanárrá. A VII. kerületi fgimnáziumban 1908-ig mködött, mikoris nyugdíjazását kérte, nem azért, hogy pihenjen, hanem azzal a szándékkal, hogy a középiskolai tanítás terheitl szabadulva, nyugodtan megírhassa régtl fogva tervbe vett dendrologiáját. Egyetemünkön mint magántanár egészen

mködött. Ez életrajzi adatok így egyszeren elsorolva is rámutatnak hogy Simonkai már eleve a botanika mvelését tzte

haláláig arra,

Botanikai Közlemények.

6. füzet.

22

252

TUZSON JÁNOS

ki czéljául és kitartóan haladt pályáján. Megelégedett a tudomány mvelésével, de nemcsak, hanem lelke ezt szomjúhozta, ez volt minden czélja, minden vágya. Kerülte a szélesebb munkakört s óvatosan kerülte ki közéletünk forgatagát. A mikor S i m o n k a i t,

a

magyar

flóra

fáradhatatlan,

éles

szem

kutatóját,

a magyar

megismerésében örökké becses munkák s dolgozatok megalkotóját jellemezni akarjuk, ki kell emelnünk, hogy hivatásának nem volt csupán szorgalmas és kitartó munkása, tudása nem állott csupán az adatok halmazának uralásában, hanem ismere-

flóra

teihez, tapasztalataihoz zsenialitás is csatlakozott.

Törekvései kezdettl fogva támogatásban, képessége méltánylásban és elismerésben részesült. A Magyar Tud. Akadémia már másodéves egyetemi hallgató^ korában megbízta a retyezáti mohák gyjtésével és leírásával. És késbb is sokszor támogatta kirándulásait és tette közzé dolgozatait. Ezen kívül tudományegyetemeink, a Nemzeti Múzeum, a Természettudományi Társulat s a kormány egyaránt elismerték munkásságát és a hol csak lehetett, támogatták törekvéseit, elsegítve azt, hogy kedvencz tudományát mvelve, a magyar flórát kutathassa, ennek kincseit megismerve leírja s magyarázza és így tanulmányainak eredményeit a magyar kultúra integránsává tehesse.

Munkálkodásának egyik jelents színhelye volt ez a hely a hol most emlékét ünnepeljük. Számos eladását és bemutatását hallgattuk itt, és ez intézetben hirdette mint magántanár is tudományát. Dolgozatainak, mveinek sorozatát messze vezetne itt részleteznem. Egybe vannak azok foglalva a Kümmerle kollégámtól összeállított Nomendator Simonlvaianush&w. Itt találjuk meg a tle felfedezett és leírt növények részletezését is. Eredményeivel, dolgozataival itt csupán annyiban foglalkozom, hogy munkásságának irányát és eredményeit legalább fbb vonásokban meg-

is,

világíthassam.

Sim

nkai

korát

a

magyar

botanika

történetébe

úgy

Kitaibeltl megkezdett Baumgarten. Heuffel, Schur, Kerner s másoktól, valamint Borbástól

jegyezhetjük be, mint a folytatott,

hazánk

flórájára vonatkozó

adatgyjtés korát. Legtöbbet

végzett s egyúttal a legnagyobb szabású eredményeket mutatta a ki hazánknak akkor még kevéssé átkutatott fel i t a i b e 1, flórájában lépten-nyomon újat talált s egyik meglepetést a másik után szerezte a tudománynak. És pedig akkor még nem aprólékos dolgokról volt szó s nem csupán az ország félrees, nehezen megközelíthet részeirl, hanem jelents rendszertani egységekrl és az ország egész területérl. A Budapest környékén díszl Taraxacum serotinum, Diantlius serotinus, Peiicedanum arenarium, Melampyrum barhatum, Corispermum nitichim, Helleborus píirpurascens stb., vagy a nagyváradi hévvíz Nymphaea lotus-a mind olyan növények és mind olyan fontos növényföld-

K

rajzi

tényezk, a melyek felfedezése, leírása már magában véve

253

8IM0NKAI LAJOS

klasszikussá avatta Kitaibel munkásságát. Baumgarten, Heuffel, Schur korát még mindig jellemzi az, hogy az ország területének még kevéssé ismert flórája eléggé bven szolgáltatott

is

anyagot jelentékenyebb felfedezésekhez, a melyek puszta leírása

hogy mveiket nélkülözhetetlen s a priorihalhatatlan mvekké avassa. Munkálkodásuk még mindig abba a korba esett, midn hazánknak ismeretlen terméromantikusan vonzó szeti kincseket magában rejt területei, érdekességükkel a floristát nemcsak gyönyörködtették, nemcsak vonzották, hanem a rendszer újabb és újabb egységeinek felfedezése kapcsán fáradságáért bségesen jutalmazták is, és anyagot szolgáltattak ahhoz, hogy nevét maradandó körvonalakkal véshesse be a tudomány történetébe. B r b á s fáradhatatlan munkásságával szintén e nagyobb idejészabású felfedezések csapásán haladt a mi azonban az ben már nagyobb részt a részleteknek, a rendszer apróbb kategóriáinak felismerésére vezethetett. Hogy Borbás módszere e mellett ott, a hol valóban csak a fajok alosztályairól lehet szó, feltünteti-e a filogen etikailag és fejlödéstörténetileg helyeset, más a fdolog az, hogy az adat megvan és értékes lapra tartozik vezérfonalul szolgál a további munkálkodáshoz. Ezek a részletesebb vizsgálatok már Borbás nál is finomabb növényföldrajzi elhatárolásokra, számos helyi flórának tüzetesebb megismerésére is

tás

elegend

volt ahhoz,

alapján

;

;

s leírására vezettek.

S i m n k a i munkálkodása a Borbás éval részben párhuzamos volt, részben pedig azt követte. S a mellett, hogy éles szemével átfürkészve az ország minden részét, hazánkra s a tudományra számos, rendszertanilag újat is talált, irányzata már Igen találóan írta Margó a véleményében, hogy Simonkai „nem elégedett meg a gyjtött fajok száraz felsorolásával, hanem iparkodott mindazon természeti okokat is kifürkészni, melyek az egyes fajok elterjedését elsegítették vagy erre gátlólag hatottak." Jurányi pedig „Növényföldrajzi vonások" czím munkája alapján úgy jellemezte Simonkai irányát, hogy „a szerz annak bebizonyítására törekszik, hogy a. növények fajai fokozatosan váltják fel egymást, akár keletrl nyugatnak, akár északról délnek követjük azok sorozatát. Továbbá azt igyekszik kimutatni, hogy a faj területköre annak egyszersmind lényeges jellemvonása s ezekbl határozottan növényföldrajzi volt. habilitációs

hogy új fajok felállításakor a növénygeografiai szempontoknak is irányadóknak kell lenniök." S i m n k a i ezzel az irányzatával megelzi Wettsteint, a ki „Die geographische und systematische Anordnung der Pfianzenarten" s más dolgozatában is S i m o n k a i felfogásával egj'bevágóan nyilatkozik. Amíg Borbás hazánk flórájának kutatásában fleg szisztematikai irányban igyekezett újabb eredményeket felmukifolyólag azt,

tatni,

addig tehát

Simonkai

zása, valamint újabb

a meglév adatok kritikus átdolgonövényalakok felismerése terén fkép növény99*

254

TUZ80N JÁNOS

földrajzi irányban dolgozott.



az fajaiban, vagy a mint „fajocská"-iban nem igyekezett jelentékenyebb rendszertani egységeket látni, mint a milyenek valójában voltak hanem inkább azt kutatta, hogy vájjon az illet aprólékos, morfológiai eltérés nyujt-e valami támasztópontot ahhoz, hogy alapján valamely növénygeograíiai egységet el lehessen határolni. Ha ez lehetségesnek bizonyult s az illet növényalakot S i m n k a i valamely területre kizárólagosnak ismerte fel, úgy azt megkülönböztette s alkalmazta rá a binominális elnevezést, mint növénygeografiai útmutatóra. Ennek megfelel az a definíciója is, melylyel „Növény földrajzi vonások" ez. dolgozatában a fajnak Linnétl és Kern értl megadott fogalmát oly módon egészíti ki, hogy „faj alatt értjük az összes állandó tulajdonságaikban megegyez egyének olyan sorát, a mely egy-egy területre jellemz". S így definíciója szerint a faj nem egyéb, mint „egy adott terület növényeinek olyan alaksorozata, melyet állandó tulajdonságai megkülönböztetnek a szomszédos területek hasonló alaksorozalától". Ne kutassuk, hogy a „species" fogalmának eme magyarázása szisztematikai szempontból mily álláspontnak felel meg, s azt se, hogy pl. a Simonkai RhododendronlKotschyi-^Si vagy Rihes pallidigemmum-a. a rendszer fajaival mily viszonj'ban áll. Erre már maga Simonkai megadta a

a subspeciest nevezte



;

választ

említett

definícióiban és különösen

legnagyobb munká-

jának, „Erdély flórájának" bevezetjében, ahol az önmaga által növényalakokról többször hangsúlyozza, hogy is fajokul leírt csupán szubtiKs, apró fajok. Kiemeli ugyanitt, hogy Heuffel,

Kerners másoktól leírt, új erdélyi Linaria iutermedia Schur, Thalíctrum peiicedanifolium Grieseb., Melampyriim biharense Kern. stb. mind G-riesebach, Schur,

fajok, mint

pl.

igen csekély különbség szubtilis fajok. Ezzel Simonkai e fajok rendszertani értékével a tudomány álláspontjának megfelelen végzett is, és ha tudjuk az szavaiból is, hogy mit értett alattuk, úgy adatait, mint értékes eredményeket, használni is tudjuk. Az elnevezés külsségeiben ugyanis megtartja ez alakokat, fajocskákat, az említett elve alapján növényföldrajzi fajokul, a mit kellen indokol is. így a Linaria intermedia-vól kiemeli, hogy a merre csak Erdélyben járt, mindenütt ezt találta a nyugati L. vidgaris helyett. S ezzel az indokolással szól pl. a Godron féle Seírpus digynus-ról is. Nem kell magyaráznunk, hogy a faj ily irányú felfogása és e felfogás érvényesítése egy olyan arányú munka keretében, mint a milyen Simonkai „Erdély flórája" és mint a milyen ama dolgozatok összesége, a melyek S i m o nkaitól hazánk flórájáról megjelentek, csakis az évek hoss/-ú során át nagy gonddal és ftiradhatatlan munkássággal végzett megfigyelések eredménye lehet. így bonczolgatta S i m o n k a i Magyarország területére vonatkozólag a Thymus, Quercus, Nonnea, Sfipa, Pídmonaria^ Onosma, BiscuteUa, Rhamnus, Ríbes, Acer és más génuszok fajait. Ezen az alapon vetette egybe Erdély

)

255

8IM0NKA1 LAJOa

környez teriiletek flórájával és domborítja ki mint Magyarország egyik egységes flóravidékét. E mellett pedig tovább megy és megállapítja a szerves egészet képez Erdély bels florisztikai tagozottságát is. Erdély flórájának összehasonlító leírásával kétségtelenül lényeges alapot szolgáltatott Simon kai Faxnak „Pflanzenverbreitung in den Karpathen" ez. munkájához. Simonkai egész munkálkodását élénk kedély és szíve mélyébl ered lelkesedés kísérte. Majdnem minden dolgozatában találunk itt-ott részleteket, melyeknek kedélyes és lelkes hangja elénk tárja S i m o n k a i t egész valóságában. Visszatükrözik lelkületét, melynek mélyében ott égett a növényvilág lángoló flóráját az összes

Erdély

területét,

szeretete.

Simon k ai jellemzésébl, munkálkodása iriuiya és czéljai körvonalozásából nem szabad kihagynunk azt, hogy kizárólag hazánknak szentelte munkásságát. Nemzeti és kulturális viszonyaink kötelességünkké teszik, hogy elssorban az itthon reánk háramló feladatainknak tegyünk eleget s hogy munkálkodásunkat abba a keretbe illesszük bele, mely nemzeti fejldésünknek, kulturális elöhaladásunknak s így a közjónak szolgál. Egymással egyetértve, közös akarattal kell e czél felé haladnunk, hogy így annál hathatósabban hozzájárulhassunk nemzeti kultúránk emelkedéséhez. Ha valaki, úgy S i m n k a i eleget tett ennek a kötelezettségének is, és emléke iránt, mint tudósnak és kartársunknak emlékezete iránt egyaránt Tuzson János. a legteljesebb elismeréssel tartozunk. (A szakosztálynak 1910 november 23-án

Kümmerle Néhai

dr.

S



i

B.

:

monka

taiból összeállítottam

tartott

ülésébl

Nomenclator Símonkaíanus* i

L.

nagyszámú botanikai dolgozalatin növényneveket, a melyek

mindazokat a

m

n k a i tói elnevezett új növényfajokra, változatokra és vagy a tle származó új névkombinácziókra vonatkoznak. Ezeken kívül felvettem ama növényneveket is, a melyek mellé Simon kai mint auctor van idézve a másoktól megjelent, prioritással bíró dolgozatokban. Ezeket azonban csak kiegészítésképen vettem figyelembe, teljességük nincsen meg. Mindezeket a növényneveket közlöm a „Nomenclator Simonkaianus" els részében alfabetikus sorrendben, A „Nomenclator Sii)ionl-aianHs''-\)a.n az összes növényneveket változatlanul közlöm, vagyis úgy, mint a hogyan S i m o n k a i néhány esettl dolgozataiban azokat közzétette. Synonymák is eltekintve csak ama esetekben szerepelnek felsorolásomban, a melyeidben maga S i m o n k a i is synonymáknak vette dolgozataiban az új növény neveit. a S

i

fajtákra,





256

KÜMMERLE

J.

B.

A „Nomendator /Simonkaianus" második részében felsorolom azokat a növényneveket, amelyeket Simonkai L. tiszteletére állitattak fel.

A növénynevek szerzjének neve után szokásban lév teljes irodalmi idézet helyett alkalmaztam arabs számokat, a melyek a „Fontes Xomenclatoris Smionkaiani" czim fejezetben, a Simonkai és mások által közölt irodalmi forrásokra utalnak. Ez az összeállítás Simon kai irodalmi dolgozatainak teljes sorozatát nem adja meg, mert, a mint e bevezetésben már emiitettem, csak olyan Sim onkai- féle dolgozatokat vettem tekintetbe, a melyekben új növénynevek vagy névkombinácziók fordultak el. Simonkai L.-uak irodalmi dolgozatait összeállította Lengyel G}, S i o n k a i-nak D e g e n Á.-tól megírt életrajzában.

m

Nomenclator Simonkaianus sive index alphabeticus sectionum, subsectionum, specierum, subspecierum, varietatum, formarum, hybridarum, earumque synonymarum a divo Prof. D*^*^ Ludovico Simonkai pubücatarum. I.

microcarpa Simk. 26. p. 537. Simk. 63. p. 86, 161; 52. p. 268; 86. = A. coriaceum B o s c. et T a u s c h. coriaceum Bosc. et Tausch f. cretica Simk. 63. p. 163. 3. f. typica Simk. 63. p. 162 5. Lángii {iUi/ricum 'X tataricum) Simk. 63. p. 86, 164

Acer campestre L.

X

p.

701.

f.

illyricum

— —— —



icon 9a et b; 52. p. 268; 86. p. 701. f. crebredenticulata Simk. 63. p.

—— — — — Negimdo



165



6.

icon 9a.

Simk. 63. p. 166. icon 9b. y^ californimm Simk. 63. p- 144 — 5. = A. laceum (K r c n.) Simk. obUisatum W. et K. f. neapolitana (T en.) Si m k. 63. p. subobtusum (DC.) Simk. 63. p. 181—2. varhossaninm (Maly) Simk. 52. p. 268; 63. p. f.



i

remotedenticulata

vi.o-

li

— — 174—5; —

169. 86,

86. p. 701. violaceum (Kirchn.) Simk. 63. p- 144. AchiUea dacica Simk. 7. p. 181 1. p. 317. ;

Aconitum Bimngarteniamim, Simk. 7. p. 179; 1. p. 61. f. coerulescens Sirak. apud Gáyer 132. p. 324. f. luridnm Simk. apud Gáyer 132. p. 324. f. lutescens Simk. apud Gáyer 132. p. 324. moldavicum Haiju. f. obtnsidentatum Simk. ap. Gáyer

—— —— —— — 132.

p.

1

315.

Magyar Botanikai Lapok.

IX. 1910.,

26-84.

old.

257

NOMENCLATOR SIMONKAIANUS

Acorus vulgáris (L.) Sim k. 1. p. 514 37. p. 292; 116. p. 63. Adenophora edentula S i m k. 1. p. 380. Adenosiyles Kerneri Simk. 7. p. 181; 1. p. 297; 113. vol. V. 77; 37. p. 158. p. wolgensis) Wolff ap. Simk. Adonis hybrida (svpervernali 11. p. 146; i. p. 42. siipertvolgensis) Simk. 11. p. 146; Walziana {vernali :

X



1.

p.

X

42.

Aethusa Cynapium L. f. involucrata Simk. 26. p. 551. Agrimonía glandulosa Simk. 3. p. 33 117. p. 44; 1. p. 223. ;

Simk. 26. p- 609. canina L. f. paliida Simk. 26. p- 609. culgaris With. f. vivipara Simk. 26. P- 609.

Agrostis álba L.

— —

-

f.

aristata

Alchemilla pilosissima (Schur) Simk. 91. Alnus barbata C. A. Mey. a) suhglutinosa

492; 127.

f.

e y.

p.

5.

p.

p.

=

9.

p.

A. barbata

56.

Alsine frutescens (Kit.) Kern. p) verschetzensis 534. Anemone ranunculoides L. var. bifiora Simk. 27. nemorosa) Simk. Anthriscus lancisecta {nitida

x X silvestris) Simk. 4-4. Arctium subracemosum {minus X május) Simk. D egén 128b. p. 349. = A. nothirm (Ruhm) E.



vol.

1.

170;

p.

149.

p.

ex

8.

— 9.

a)

(glutinosa

27.



137 148 48;

p.

27.

p.

y(,

C.

Simk. Simk.

— íncana glabrescens Mnch. 184. — — superglutinosa Simk. 27. 148 — subghitinosa Simk. A. M — subincana X superincana) Simk. (L.)

p.

XXXIX.

vol.

liocarpa {nemorosa

Simk.

Arenaria transsilvanica XLI. p. 426.

Armeria barcensis Simk. Aronicum barcense Simk. (Simk.) J. Wagn.

4:6. I.

7.

p. p.

p.

180;

13,

15.

322.

=

Simk. p.

83.

4-4.

p.

'^6.

376.

376.

P-

56.

169;

p.

Hallier.

1.

140;

p.

93.

Doronicum barcense

1. p. 278. Asperula tinctoria L. p) intermedia Simk. 14. p. 51 Aster canrscens Simk. 15. p. 20; 1. p. 300; 35. p. 110. Astragalus Römcri Simk. 71. p. 138, 140. cum icone. :

Athamanta f.

p.

cretensis L. f



verrucosa

Willd.

84.

p.

84.

p.

X

glabriuscula

38. p. 29. {pubescens

X

Betula pseudocarpatica 491.

tica

.

Simk.

38.

28.

p.

Simk.

hirsuta

Simk.

subpuhescens

Biscutella Bucsecsi

Simk.

59.

p.

157

Simk.

subverrucosa)

1.

p.

491.

et (36);

61.

= p.

1.

B. carpa19

et (5);

275.



seticarpa

Simk.

59.

p.

157

et

(36);

61.

p.

20

et

(6);

275.

Biscíitellae

(36); 61.

p.

20

annuae

Simk.

et

84.

(6);

p.

(Sect.

275,

Biscutellae.)

59.

p.

157

et

.

KÜMMERLE

258

— peremies et

S

m k.

i

59.

— —

síjnarrosiis L.

51.

P)

sparsum

Buplenrum

1.

Schrad.

commutatus

157

p.

Bromus harcensis Simk. vol. XXXIX. p. 54.

B,

J.

et (36);

Simk.

{affine y.

X

p.

583.

p.

134;

1.

37.

Simk.

varia)

344

p.

613.

p.

Simk.

junceum)

{epigeios

Calamagrosüs hikariensis

26.

275.

p.

XXXVIII.

vol.

aprkorum Simk.

var.

grandistachys

38.

p.

19; 84.

(51. p.

584; 91.

p.

7.

184;

p.

566. 1. Calamintha Baiimgartenii Simk. 20. p. 154; 30. p. 601, Satureia Baumgartenn (Simk.) Briq. 604 et 609. V. carpalica Simk. 30. p. 604 et 610. holnokensis (Baumgartenii Y^ subviUosa) Simk. 30. p. 601, Satureia holnokensis (Simk.) J. Wagii. 602, 604 et 612. hungarica Simk. 7. p. 182; 30. p. 601, 604, 610-12. p.

=

— —

=

=

hungarica (S

Sat.

i

m

k.)

Wagn e

J.

r.

Simk. 27. p. 144; 30. p. 612. V. cuneata Simk. 30. p. 612; 37. p. 235. V. villicaulis Simk. 30. p. 612; 0. p. 25 intermedia (Baumg.) Simk. 30. p. 603, 607; 37. p. 233. Jahn/ana {hungarica X villosa) Simk. 6. p. 25; 1. p. 444; hrevípetala

V.

__ — — 30.

601,

p.

612—3;

602, .605,

37.

235.

p.

=

Jahniana

Sat.

Wagn.

(Simk.) J. Campanulla cana Simk.



=

lanceolata

Lap.

v.

1.

383; 37.

p.

C. arcuata S e h u r. Cardamine Impatiens L.

Simk.

completa

v.

p.

5.

199.

50;

p.

37.

1.

385.

p.

23.

p.

X

candicans) Simk. 5. P- ol. Carduus hikariensis {acanthoidí Kerneri Simk. 7. p. 181; 20. p. 153; 1. p. 337. 14. p. 52; 27. crispus) Simk. umhrosus (candicans 78; 1. p. 339. echinata) Simk. 1. p. 548; 35. Carex biharica {canescens

— —

p.

Simk.

puhescens

X

X

126.

Simk. — csomádensis X 677. Simk. — Fussii X Simk. 93. — {nutans X 311. 37. — Turuli S m 39. X 15 — Simk. 40. Carlina 16 — — Simk. 46.

P-

vesicaria)

[riparia

1.

p.

556; 88.

p.

paniculata)

elongata

1.

p.

vol.

riparia)

tözensis

548. XLI.

426;

p.

p.

{hrevicollis

Michelii)

fiumensis

Castalia speciosa

P-

p.

131.

p.

130—131.

— ——

Salisb.

Link

alha (L,)

pr.

minoriflora (Borb.)

V.

aegyptica

Simk. Simk.

82

et

8

<

17.

pr.

pr.

thermalis (DC.)

p.

16.

p.

flavispina

k.

i

v.

50. 50.

canclida

venusta

Simk. p.

131.

p.

132.

(Presl)

Simk.

50.

(Hentze) Simk. 50. 50.

p.

131.

5

259

NOMENCLATOR 8IM0NKAIANU3

1.

Catabrosa aquatica 582. Centaurea epapposa

p.

Beauv.

(h.)

Simk.

lacera

-

p.

vol.

o c h)

78;



umhrosa

v.

augustifolia

Simk.

r.)

Sirak.

(Cr.)

135.

Simk. Simk.

44.

377.

p.

14. p, 52;

27.

B

o

p. 504; 37. p. 287. 505; 37. p. 287. Simk. (3) cataractamm

1.

1.

p. s s.

i

2.

169.

p.

Cerastium laricif'olnim p.

IX.

vol.

p.

Cephalorrynchus glandulosus I.

345; 38. p. 25. 620: 113. p.

30.

solstitialis)

Heuff.

350. Cephalanthera álba (C

vol.

p.

p.

Sirak.

ap.

p.

triniaefoUa

1.

Kern.

350, 168.

p.

I.

1.

p.



p.

1.

— Jankeana Simk. — (K Simk. — i^anHowica (Heuff.) Simk. 74—75; 39. 245. 83; 34. — semi-Adami (Adami X 3.

y. U7ii flóra

=

ciliatum

C.

— —

W.

gJand/ilosa

f.

Simk.

eglandulosa

f.

et

55;

5.

p.

p.

135.

K.

Simk.

5.

55:

p.

1.

Lechenfeldianum S c h u r. Chat n orr hinum Aschersoni

— —— ——

Simk. 113. p. 231, 236, Simk. 112. p. 237, 238—9. (Moench) Simk. 39. p. 84; 112.

1.

~ C

238.

sithglahra

f.

viscidum 234, 235, 239.

Simk.

232,

p.

235, 239. p. 235, 239. Chenopodnim Wolffii p. 164; 32. p. 354 cum icone; 113. vol. III. p. 131 1. p. 469. Circaeaintermcdia Eh rh. superlxtetiana Simk. 26. p. 548. Cirsium aus'ro yi pannonié iim Simk. ap. Waisb. 146. p. 30. C. siihcanum G. Beck. cano C. pungens S c h u r. furiens Simk. 1. p. 335. rákosdcnse (palustre horridum) Simk. 40. p. 246 8. Waübeckeri [crisithales subpannonirum) S i m k. 67. p. 490. f.

australior

f.

hrevipedunculata

112.

p.

Simk. 112. Simk. 3. vol. III.



;

ct.)

=



(n.

=

X

— —



X

X

33. p. 426-7. Cnidiuni silaifoHum (Jacq.)

sol.);

Colchicum

(Simk.)

Dom.

Confertae

pannordcum G r i 43. p. 308; 131.

Simk.

Simk. s e b.

35.

Sebének

f.

p-

108.

clatíus

332.

p.

Querc.) 31. p.

(subsect.

259;

1. p. et

10,

18, 20,

30.

(Heimerl) Simk. 23. p. 26. Grepis rJioeadifoHa M. B. f. subnuda Simk. 26. p- 572. Crocus HcuffcUanus Herb. v. albiflorcns Simk. 37. p- 294. triCuscuta Epifhy))io 'K eiiropaea Simk. 11. p. 148. =? Coronilla austriaca

(,'.

foJii

Babi

n g t. Cuviera aspcra Sirak. 80.

p. 230; 30. p. 81, 86. Cgmosae Simk. (§. Aceri-) 62. p. 42, 57, (l3). Cynog'ossum hungaricum Simk. 4. p. 151; 37. p. 208; 113.

vol.

VII.

p.

67.

Cgpents flavescens L Cytisus arenarius

v.

Simk.

tenuis

27.

Simk. 40.

p.

249.

509; 29.

p.

357,361, 372.

p.

;

260

KÜMMERLE



hukovinensis

Simk.

29.

B.

J.

357, 361, 369.

p.

— Haynaldi Simk. 173—4; 29. 358, 362, 374—5. —— Simk. 375. 174; 29. — pannonicus Simk. 622. 357, 361, 368—9; 30. 1.

V.



perhirsuhis

— —

VIH.

vol.

Simk.

78.

p.

433

;

5.

p.



— —— — ohahensü

Simk.

Inevigntus

1.

118.

p.

Simk. 1. p. 118; 35. p. 99; 37. p. 40. DicHnia Simk. (I. Aceris) 64a. p. 198; 64b. p. 4, 5, (2). D/crnncJla marhcnsis Simk. 69. p. 386; 99. p. 237. (n. sol.) p. 351—2. Dipsacu>i fallax {fullunum X lacmiatus) Simk. 4. p. 150;

37.

291 37, p. 155. Doronicum barcense (Simk.)

p.

;

Cserey



127. p. 630. cordaium (W u

S

1 f.)

Wagn.

J.

B

z.

i

177;

ap.

Simk.

26.

p-

gltibntm

a)

p.

137.

563—4.



pilosum

Simk.

26.

563—4;

p.

Wahlenb.

Draba aizoon

1.

322.

p.

decalvans

var.

Simk.

7.

Drepanophyllum Falcarin

= Falcaria

vulgáris

B

e r

n

Simk.

(L.)

1.

Eníomophila

— ;

251; 37.

132.

p.

Simk.

80.

142^

151.

p.

232; 39,

=

Simk.

(I.

Epüobium biharicum 181

p.

h.

Elynius caput Medusae L. v. aspera Cuviera asptra Simk.

81, 86.

1.

p.

Aceris) 63. p.

X

{alsinefolium

Simk.

scaturigiyium)

7,

228—9.

148 — Gejnae {obscurum X Simk. 22. — mixtum (adnatum X parviflorum) Simk. 104; 121. 158; 37. — percollinum (adnatum X supercollinum) Simk. 93. 122. 182; 37. — scaturiginum W m m. Simk. 26. 548 collinum)

9.

p.

2. vol.

89.

180;

p.

93.

1. p.

p.

p.

X austriacus) ;

|í)

p.

p.

p.



p.

390;' 113.

p.

p.

subJeiocarpus Simk. 6. p. 44 29. p. 279; 1. p. 174; 6: 37. p. 76. Delphinium intermedium Ait. v. durescens Simk. 34. p. 245. cuneatum DC. v. psüocarpum Simk. 34. p. 246. V. sericeocarpum Simk. 34. P- 246. Dianthus glabriusculus (K i t.) Simk. 35. p. 66. marisensis Simk. 6. p. 37; 1. p. 118; 26. p. 531; 35. 66—7; 113. vol. II. p. 63; 93. p. 426; 37. p. XVI et 39.

118.

1.

1.

29. p. pseudo-Bocheli {aqgregatus

80. p. 232: 96.

p.

p.

p.

p.

p.

I.

p.

vol.

XLI.

p.

p.

p.

nigrescens

a)

i

1.

p.

;

227.

— 2. vol.

I.

p)

canescens

Simk.

26.

p.

548;

tetragorúforme {parvifloroy\tetragonum) p.

105;

3. p.

Eritrichium Jankae

1.

p.

227.

Simk.

89.

p.

34.

Simk.

1.

p.

408.

Erysimum pamionicum Cr.

f.

viridis

Euphorbia amygdaloides L.

f.

foliosa

Simk. Simk.

5. p.

26.

p.

55.

595.

160;

261

NOMENCLATOR 8IM0NKA1ANUS



481, 641; ap. Cserey 127. p. 446. Simk. 93. vol. XXXIl. p. 208., ex Simk. 113. vol. II. p. 49. E. paradoxa Schur. Schurii {salicifolia esula) Simk. 7. P- 183; 1. p. 482. Euphrasia puhíbunda Simk. 1. p. 432.



Csatói

Simk.

1.

p.

esula L. v. puberula

= X



Eurhamni Simk. 62. Eurohur Simk. Fasciculatae

40, 42, (11).

p.

(subsect. Querc.) 31. p.

Simk.

(§.

Simk.

Festuca csikheyycnsis

20, 22.

18,

9,

Aceris) 62. p. 42,

55, (12).

377. 585. salinaria Simk. 7. p. 184; 1. p. 586. supina Schur v. mutica Simk. 26. p. 612; 1. violacea Gaud. f. pubescens Simk. 26. p. 612. Fossombronia pusiUa N. a b E. (3) capitata Simk. 24. Frangidae Simk. (II. Aceris) 62. p. 41, 55, (12).

— — — —

limosa

44.

(Schur) Simk.

1.

P-

p.

Galium infercedens Simk. 35. p.

p.

1.

tinctoria L.

66.

p.

110.

p.

— marisense Simk. 151. 281; 37. Genista oligosperma (Andr.) Simk. 169; — bayiatka Simk. Geránium cataractaricm Simk. 26. 538. — rotundifolium hungaricum Simk. 37. 1.

587.

p.

88. 166.

p.

2. vol.

v.

II.

p.

p.

678.

p.

L.

Geum

v.

Glabrata

Simk.

(Subsect.

Glechoma hirsuta W.

=

GI.

hirsuta



W.

intermedia

et

K. a)

et

urbanum) Simk. Aceris) 63. p.

I.

K.

triangularis

f.

Schrad.

parviflora

a)

27.

p.

134.

116,

116. intermedia)

p-

X

Simk.

7. p-

Gymnadenia odoratissima

(L.)

=

184.

Simk.

27.

Simk. Simk. 1.

Festuca salinaria

Rich.

v.

carpatica

502.

Helianthemum skericense Simk. Helleborus Bamngartenii (K o V. aspera Simk. 30.

—— —



V.

glabrcscens

Simk.



p.

7.

p.

c s)

S

p.

30.

Hepatica média {transsilvanica 1.

Simk.

116—7. Glyceria salinaria

p.

215.

p.

178.

grandiflora 27. p.

27.

(hederacco

p.

1.

maxima Schur.

— Simk. — pseudohederacea j3)

65.

p.

X

teszlense [alrppiricm

150;

m k.

1.

p.

106,

p.

56.

616; 37. p. 11. p. 616; 37. p.

11.

X

i

triloba)

1.

Simk.

7.

p.

179;

38.

Simk. (sect. 2. Aceris) 62. p. 43, (11). Simk. (sect. 3. Aceris) 62. p. 49, (12). Hieracium atratiforme Simk. 35. p. 115; 1. p. 371. Bauhini X cymosum Simk. 1. p. 369. = H. banaticum Heuff. X subpilosella Simk. 1. p. 366. = H.polycladum Schur. Czeizianum (auricula X Bauliini) Simk. 1. p. 367. hungaricum [Bauhini "X. pilosella) Simk. 1. p. 365; 35. p, 78; 37. p. 193—4. naszodense (auricula X pratensé) Simk. 1, p. 366. Hicmantes-espinae

— —

— —— — — —

cervispinae

262

KÜMMEBLE

B.

J.

— Simk. yC — XL. 425 37. Simk. 67. 490 93. 428 88. 675. 622 33. — Simk. 369. — 373. = H. X süvaticum Simk. Schnidti S h u — Simk. 52; X 370. — tömösense (süvaticum X transsüranicum) Simk. 374. — transsilvanicum X muronim Simk. Zab 147. 68. echioides

pestinense {auríciiloidi scepusiense

p.

p.

p.

;

II.

31.

p.

p.

;

p.

;

stellulatum

1. p.

subcaesio c

2. vol.

vol.

;

1.

j^sendo-

p.

r.

subnigrcscens

(alpino

nigrescens)

5.

1.

p.

p.

1. p.

ap.

=

H. transsilvanicum Heuff. Hordeum Gussoneanum Pari.

——

micropterum

V.

Hoitonia palustris L. p.

apterum Simk.

v.

Simk.

3Í).

p.

p.

3í).

p.

81, 87.

81, 87.

Simk.

deminuta

v.

n.

Bezdek

ap.

237—8.

131.



1. Hypochaeris maculata L. (3) dcbilis Simk. 26. p. 570 obvaUata) Simk. 91. vol. XXXIX. Inula inénesiensis (hirta 13 37. p. 163. 91. vol. XXXIX. pseudosalicina Simk. 4. p. 151 1. p. 305

X

p.

;

p.

14.

=

I.



;

;



supersquarrosa Barthiana S c h u r.

X

Simk.

Italo-similes

cnsifolia

11.

Aceris) 63.

(subsect.

Simk.

Isatis transsilvanica

Simk.

1. p.

305.

143, 166. 101.

p.

180;

7. p.

148;

p.

1. p.

Jasione Jankae Neilr. p) suhulata Simk. 26. p. 578. 4. Juncus carpaticus Simk. 7. p. 183; 20. p. 113 Juniperus ahhaziensis {communis X Oxycedrus) Simk. 57.



64

et

p.

(22).

Jurinea mollis

(L.)

Reichb.

Simk.

macrolepis

v.

27.

p-

77,

142—3.



iranssilcanica (S p

Uh.

—— ——— —

f.

nitidula

Duby

Simk. v.

Koeleria rigidula Simk. K. Simonkaii A d a m o v.

Lactuca

cataractaruii/

lorryncJms glandulosus



vol.

Simk.

1.

p.

344.

(Simk.)

Szalió

;

silvatica {h)

=

r.)

Knautia arvensis (L.) Coult. v. hudensis U3. p. 76 et (8). p. 255 v. dumentorum (Heuff.) Simk. 1.

B

o

i

non

Steud

[3)

2.

vol.

184;

Simk. Simk. 35. p.

p.

=

(S).

293. 570.

Cepha-

X

114;

93.

p.

Lappá mixta Simk.



2. vol.

II.

p.

145;

p.

1.

10,

351; 37.

p.

185.

=

19,

20,

26.

341, 169. = Arctium

p.

snbracemosa Simk. 1. p. 340; 56. p. subracemosum Simk. Lapsana communis L. [í) glandulosa Simk. 26. 1. p.

et

1. p. 1.

169.

p.

78

cataractarum

scariola) dichotoma [saligna 208. Lanuginosae Simk. (subsect. Querc.) 31.

XL.

p.

Simk.

7. p.

I.

294.

p.

143.

lancifoUa (Heuff.)

Simk. s s.

Szabó

ap.

L. glanduloso-pilosa S c b u

p. r.

569

— 70;

263

NOMENCLATOR BIMONKAIANUB

p.

1.

Laserpitium latifolium L. a) glabrum Simk. 26. p. 554, Leontodon medius (Hst.) Simk. 1. p. 352; 68. p- 51; 73. 178; 98. p. 268. Leucoinm rcrmim L. v. biflonim Simk. 27. p. 130, 135; L. carpatkum (Herp. 520 et 620: ex Simk. 37. p. 290.

=

bert) Simk.

=

Lihanotis Kochii

Ru

L. intermedia

37.

p.

p

^'iTQ.'k.

Lilium Martagon L. 299: 127. p. 143. Linaria Biebersteinii



Simk.

kösensis

exDegen. 128 c.

19. p. 21.;

p.

132.

p.

524;

r.

Simk.

vestitum

v.

B

e s

s.

6.

143

:

1. p.

1.

Simk.

stenophylla

|3)

2. vol. H. p.

12;

p.

419

;

11. p. 150.

37.

p.

22 1—2.

Lindernia gratioloides (L.) Simk. 27. p. 114. virgatum) Simk. 2. vol. I. Lylhrum scabrum (salicaria 241; 37. p. 125. hrevistyla Simk. 2. vol. I. p. 241. f. f. longistyla Simk. 2. vol. I. p. 241. f. mediostyla Simk. 2. vol. I. p. 241. p) Taaschri Simk. 2. vol. I. p. 241. Matricaria inodora L. p) inundata Simk. 2. vol. I. p. 169. tenuifolia (Kit.) Simk. 1. p. 314. Medicago elongata Roch. v. viscidula Simk. 35. p. 103. Mediterrán o-orientalia Simk. (§. 6. Aceris) 63. p. 159.

X

p.

—— —— ——



Melampyrum p.

K e r n.

A.

hihariensc

Melandryum pratense Röhl.

— p.

Simk. 113.

ap.

{album

subnemorale

130. Melissa Baumgartenii

604 612.

et

609.



=





=

X

Simk.

182

7. p.

Calamintha Baumgartenii

bolnokensis

Simk. 1. Simk. Simk. 7.

Simk. 13. p. Simk. 7. p. 180;

glabralum

v.

nemorale)

p.

1. p.

;

445

1.

612.



5.

p.

— — —

30.

:

p.

90. 1.

601,

Simk.

445; 30.

p.

601,

602, 604 et

hungarica



12.

=

C.

p.

182;

1.

p.

444:

30.

p.

601,

Simk.

hungarica

hungarica Simk. v. brevipetala Simk. 27. C. hungarica Simk. v. brevipetala Simk. Jahniana Simk. 6. p. 25; 1. p. 444; 30. C. Jahniana Simk. 605 et 612. Mentha arvensi-reversa Simk. 1. p. 438.

p.

II.

C. bolnokensis

604, 610 p.

vol.

113—4.

p.

144;

30.

=

=

bihariensis

Simk.

1.

24

1. p.

Borb.

ap.

Simk.

6. p.

p.

437., ap.

p.

601, 602,

Braun

124.

(diagn.).

marisensis

subarvensis {reversa

438; 35.



p.

71

et

X

;

437

superarvensis)

;

113.

Simk.

vol. VI. p.

14. p.

49.

53

;

123.

X

superreversa) Simk. 1. p. 438. subreversa {arvensis Metzgeria pubescens Radd. latiloba Simk. 24. p. 66. Monoclinia Simk. (II. Aceris) 64a. p. 198; 64b. p. 4, 9, (2). Monspessulano-similes Simk. (subsect. Aceris) 63. p. 143, 160.

;

264

KÜMMERLE

B.

J.

Mulgedium sonchifolium V i s. et P a n 2. vol. III. p. 35; 117. p. 45—6.

c.

ad diagn. ap.

suppl.

;

Simk.

Myosotis adpressa Simk. 1. scabra Simk. 1. p. 408



409.

p.

37.

;

213.

p.

X

Nasturtium pcstinense {palustri

süvestré)

Simk.

27. p. 89,

92, 94.

— pseudoriparium 92 = Boripa — Beichenbachii Knaf. Simk. 27. — B — Turczaninowii Czern. Simk. — uliginosum Simk.

[austriaco y(

90

pseiidoriparia

et

r.

lijrata

f.

K

n a

f.

hrevistylum

11.

Simk.

21.

b.

p.

uliginosa

—— — — pulla — — ——V —— p.

infiatnm

f.

94.

p.

Simk. Nonnea atra Griseb. f. brevivestita Simk. 51. f. villosa Simk. 51. p. 38. atropulla (atro X pulla) Simk. 55 a. p. 162;

55

85,

p.

scabrum Simk. 27, p. 93. 11. p. 147; 27. p. 93. 147; 6. p. 35; 27. p. 84, 94.

(3)

= Roripa

27.

84.

silvestre (L.) R.

Y)

Simk.

ipari mn)

arenarium

[3)

p.

>

Simk.

18.

p.

38.

83.

84;

p.

icon 3.

eglandulose-villosa Simk. 55b. p. 21. Simk. 55 b. p. 20. glandulosa (0 p z) Simk. 55 b. p. 21. V. subglandulosa Simk. 55b. p. 21. Nymphaea aegyptica Simk. 35. p. 92, 93 104. p. 4, 5 77. p. 274; 100. p. 156—157; 50. p. 132. = Castalia thermalis (DC.) Simk. V. aegyptica Simk. hitea L. v. erecta Simk. 60. p. 148, (33) 46b. p. 95—6; 50. p. 129—30. Onobrychis transsilvanica Simk. 7. p. 180; 20. p. 154; 1. V.

(L.)

DC.

V.

glabrata

i

;



p.

;

191. Ononis semihircina (spinoso

101—2;



37.

X

Onosma Jávorkae Simk. 45. Origanum barcense 183. Orlaya adpressa p.

28; 37.

Paniculata

p.

Kern. Simk.

Simk.

Orobus vernus L.

118.

vol.

103;

p.

I.

Simk.

27.

89.

p.

p.

81,

158:

77.

p.

Orchis ambigua Á. p.

superhircina)

118. p. 7; 37. p. 77. spinosacformis Simk. 2.

v.

y.

p.

7. p.

26.

medius

385.

imk. 1. p. 500. 441 93. vol. XLI.

claudiopolitana 8

p.

182

;

1. p.

;

555.

Simk.

6.

p.

46;

1.

p.

197;

95.

Simk.

(sect.

7. Aceris)

63.

P-

143, 171.

Simk. 7. p. 182; 1. 431. comosa L. f. nudicalyx Simk. 26. p. 589. villicalyx Simk. 26. p. 589. Peltar/a alliacea L. f. cuneicarpa Simk. 26. P- 525. Petrosimonia triandra (Pali.) Simk. 1, p. 466; 116. Phleum ambiguum T e n. P) michelioides Simk. 26. p.

Pedicularis Baumgartenii

— ——

p. 78.

608.

265

NOMENCLATOR 8IMONKAIANU8



phleoides (L.) S i m k. 1. p. 563. Picea carpatica (L o u d.) S m k. 116.

39.

p.

i

8imk.

1T6.

(ad subsect. Aceris) 63. p. Pirus satira (DC.) Simk. 37. p. 107.

Püifolia

Plantago argyrostachys [lanceolata

Podospermuni canum

A.

C.

X média)

M e y.

Simk. 48. microcephalum

v.

21.

6. p.

Políjgonum p
Simk,

2.

vol.

II.

147

p.



239.

p.

Simk.

8.

Simk. 26. p. 599. Poteyitilla canoxnridis (Schur) Simk. 37. p. 103. ohscurd X superargentea Simk. 37. p. 113. = P. canescens

B

e s

— —

p)

ohlonga

s.

subargentea

P. Baumgarteniana

X

obscura

Simk.

1.

219; 37.

p.

112.

p.

=

Schur.

Procrassula deserti-hungarici

Magnóin DC. Prunus spinosah.

Simk.

30.

Simk. 4. Simk. 118. p. 28;

leopoldensis

(5)

Pseudoacacia communis binia Pseudoacacia L. Pseudosecale villosa (L.)

Simk.

116.

Crassula

153; 37.

p.

=

p.

97.

=

Bo-

Haynaldia

vil-

37.

45.

p.

=

623.

p.

95.

p.

Schur.

loaa (L.)

Psilurus hirtella Simk. 91. p. 344 23. p. 5. Pteris aquilina L. [3) umhrosa Simk. 26. p. 617. Pulmonaria angustifolia mollissima Simk. 58. p. 109, 110, 113 et (31). P. montana Lej. et (32). dacica Simk. 26. p. 583; 1. p. 406 58. p mollissima superofficinalis Simk. 58. p. 109, 110, 112 et (31). P. stiriaca A. Kern. officinalis L. a) tíjpica Simk. 58. p. 112. ;



— = — —— =

et (32).

X

=

Hl

;

X

officinalis

X

P. digenea A,

Pulsatilla

Gáyeri

supennollissima

Simk,

P-

106,

111

41.

p-

173,

58.

Kern.

{montana

X

Simk.

pátens)

179—80.

— pátens —

Mi 11.

(jeminiflora Gáy. ap. Simk, 41. p. 178. Simk. 41. p. 178. maiores Simk. (grex Puls.) 41. p. 173, 177 et 178. X minores Simk. (grex Puls.) 41. p. 173, 177

(L.)

f.

styriaca (Pritz.)

Pidsatillae



et

maiori

179.



minores Simk. (grex Puls.) 41. PyretJirum rotundifolium (W. et K.) Quercus adriatica Simk. 51. p. 38

— — 37.

p.

37.

p.

Ambrózyana Simk. 65.

p.

320

aurea Wierzb. ap. Simk. 275, 276. robustissima Simk. 31. 276. Qu. exicnsa Schur.

X

condensata

= X

suhborealis

Schur.

Simk.

31.

173,

p.

Simk.



p.

p. 19,

p.

et p.

180. 561.

39.

et (76)

31.

177 26.

12,

;

9,

54.

p.

19,

355

22, 25; 109. 19,

20,

— 356. 27;

21, 26,

25.

p.

416;

=

Qu.

;

KÜMMERLE

266

B.

J.

— Bedöi Simk. 108. 39; X 27—8. VI; 37. 275, 277. — (Heuff.) Simk. 109. 416; 35. 80; 31. 22—23, — — praecox Simk. 70. 397. — — tarda Simk. 397. — — tardissima Simk. 70. 393 397. — (Heuff.) Simk. 71; 17b. 8; 106. 416. 32; 109 771; 108. — Kit. iypka Simk. 31. — confusa Simk. 113. — Borb. Simk. 108. 37; 31. — Simk. 109. 415; 31. — Simk. 109. 415; (lanuginosa X lanuginosa)

{aurea

p.

489;

p.

9,

31..

p.

70. p.

V.

V.

et

p.

17a.

brevipes

p.

p.

p.

p.

conferta

v.

Csatói

32.

p.

IX.

vol.

97.

p.

ap.

icon

p.

decalvata

p.

p.

8; 31. p. 19, 21. 27, 38. icon 770; 37. p. 18, 93, 276. icon V. Feketéi Simk. 108. p. 31—2; 109. p. 416; 17b.

p.



31.

— Haynaldiana III;

et tab. p.

35, 37;



70; 17b

X subrobustissima)

{conferta

106.

p.

487;

I.

37.

109. p. 413; 278 p. 274,

Heuffelii {robustissima

;

8; 106.

7,

p.

615—6

488; 31.

p.

et icon VIII;

X

770; 108.

p.

p.

;

93.

63 567;

p.

p.

30—1

IX.

vol.

Simk.

35, 37;

17a.

107.

18, 21,

p.

113.

síibconferta)

20, 21, 30, 39. icon VII

p. 18,

31.

1.

Simk.

769—770;

17b. p. 3, 8 et tab, I; 106. p.

et icon VIII.,

95.

p.

17a. p. 68,

109.

p.

vol.

XL.

413; 1. p. 424 ;

=

Qu. Brutia Ten. 274, 277 et icon VII. Jahnii Simk. 22. p. 148; 31. p. 24. icon II; 37.

37.

V.;

26.

p.

108.

III.

24.

p.

robustissima)

dévensis

17a. p. 67;

p.

p.

p.

38.

19, 21,

V.

p.

1.

icon VI.

p.

horealis

p.

37,

p.

icon

21,

19,

p.

p.

p.

275—6.

icon IV.



p.

Simk.

Kerneri

770; 108.

p. 37,

17a. p. 68, 69, 70: 17b.

41; 109.

415;

p.

1.

7—8;

p.

489; 31.

p.

p.

106.

19,

21,

27. icon V.

Simk.

Kitaibelii p.

567; 109.

— —

lanuginosa

Qu. Streimii 23. icon

— —

S

17a. p. 66; 17b.

X

p.

29—30. subsessiliflora Simk.

414; 31.

p.

5; 106.

p.

771; 107.

p.

108.

p.

41

1. p.

;

489.

=

Heuff.

monorensis

Simk.

109.

p.

416;

1.

p.

488;

31.

p.

9,

I.

prolifera retroflexa

Simk. 31. p. Simk. 105.

Qu. robustiss. f. 1. 379, 380 sublanuginosa Simk. 1. p. 487. 39.



p.

prolif.

^ Qu. — Bobur X — 237 Simk. 31. 275; 99. 24; 37. Bobur perrobusta Borb.) —— Simk. 31. 237. Simk. 69. 387: 99. 567 — 9 — Tabajdiana Simk. 107. X pilosa

chur.

robustissima

[Qu.

L.

f.

V.

prolifera

tardissima

{aurea

p.

24.

p.

p.

37;

p.

subconferta)

109. p. 414; 1. p. 488, 616: 31. icon IX; 37. p. 275, 278. icon IX; 113. vol. IX.

108.

p.

p.

p.

v.

p.

p. p.

19,

95.

21, 31.

.

267

NOMENCLATOR 8IM0NKA1ANU8

— 31.

Simk.

Tiszae

19,

p.

Tufae (conferta p.

et

Fekete

108.

37,

p.

40;

1.

21, 27, 28.

413—4;

X

subaurea)

616; 31.

1. p.

p.

Simk.

108.

p.

37, 41

489.;

p.

— 2;

109.

18, 19,21, 31; 37. p. 19, 21, 275, 278.

Racemosa Simk. (sect. 8. Aceris) 63. p. 143, 179. Eacemi eredi Simk. (subsect. Aceris) 63. p. 143, 179.

— —

Simk, (subsect. Aceris) 63. p. 143, 179. Simk. (subsect. Aceris) 63. p. 143, 179, Ranunculus Boissieri Simk. 7. P- 156. carinaivs (Schur) Simk. 1. p. 43. dentatus (Baumg.) Simk. 1. p. 48; 88. p. 680. — mediterraneus Griseb. v. glabriusculns Simk. 26. p. 519. pohjanthemus L. v. latifissiis Simk. 6. p. 33; 1. p. 57; longí

pendüli





— —

37.

9.

p.



An

Steveni

dr

z.

Reseda fuminensis

Simk.

crehreserratus

v.

27.

23. p. 19. Alaternus L. v. angnstata Simk. 62. eulata Simk. 62. p. 41, 42.

Rhamnus

p.

83,

Simk.

41, 42,

p.

— — —— 42. Simk. 62. — (Dipp.) Simk. 60. 148, (33); 62. icon — cathartica densepnbescens Simk. 62. 41, 49, —— Simk. 62. 41, 49, — Nicolae Simk. 62. 41, 47, icon V.

foliis-variegatis

V.

p.

asplenifolia

10.

57, (13)

L.

v.

(12).

p.

V.

stibpiibescens

V.

Buduae Simk. 62. 41, 48,

(12).

p.

5.

(12)

p.



42,

p.

p.

(12).



p.

(Mágocsy-Dietz) Simk. 60. p. 147 8, 50; 46b. p. 95; 62. p. 56, (12). Rhinanihus glandulosus Simk. 1. p. 432; 88. p. 678; .37. 230. niaior Elirh. v. víjlandulosus Simk. 1. p. 432. Rhododendron Kotschyi Simk. 20. p. 153; 1. p. 389. Ribes alpinum L. f. Scopolii (H 1 a d n i k) Simk. 64b. p. 3,

5,

(2).

icndulata

(33) icon



— — Senncnii Pau — Biebersteinii X riibrum prol.

sericeum

Wu

p.

]

— — — — —

D

i

e t

r.

et

Simk. 64!'. p. Simk. 64b. p.

ap.

3, 4, 7, (2).

15.

=

R. holo-

Ottó.

carpaticum Kit. ap.

Simk.

64:b.

p.

12, (2)

=

R. petreum

f

diacantha Pali.

f.

graecum Simk.

64:b.

Incida (Kit.) p.

3,

Simk.

64:b.

p.

5,

Grossularia L. f. aciculosa Simk. 64b. p. 23. humjadense Simk. 64a. p. 32, 198; 53. p. 272; 87. 702; 64b. p. 24 et (3). megalanthos Simk. 64b. p. 18, (3). nigrum L. f. griseum Simk. 64b. p. 21, (3). pallidigemmum Simk. 64b. p. 3, 4, 7, (12) et icon 2 et 3. Simk. 64b. Grossularia) pseudocynosbaii (cijnosbati -



— — — -

p,

(12).

(2).

25,

X

(3).

Botanikai Közlemények.

6. füzet.

23

KÜMMERLE

268

B.

J.

Bindera umbeUata (W. et K.) S i m k. 116. p. 146. Robinia Pseudoacacia L. f. atropha Simk. 19. p. 325. austriaca) S m k. 35. Roripa Pseudoriparia {subampJiibia 98; 37. p. 20. 14. p. 50; 1. p. 72; uliginosa Simk. 11. p. 147;

X

p.



37.

20.

p.

Bosa barcensis Simk.

1.

212.

p.

Hl. — minor Simk. 37. Bess. Simk. — 112. Bess. Simk. — Braun 40; Simk. 109. 209; 37. 109. — 210: 37. Simk. — psUophyla Simk. 35. 106. = B. transsüvanica Schur caryophijllacea

v.

diniorpha

p-

ágrisensis

v.

marisensis

p.

i

37.

p.

ap.

et

6.

1.

p.

p.

mészköensis

1.

p.

p.

p.

V.

Simk.

Sclmrii

p.

— 110. —

soJstitialis

p.



p.

Bubus 160; 37.

— — —

vol.

XL.

vol.

IX.

Simk.

zámensis

v.

p.

115;

— menyházensis 113. — 4; 37. XL. 424; 37. — 5; 113. — X — XL. 424; — XL. 424; 37. — subfomentosus X

ap.

X

{sulcato

X

nádasensis (subhirtus p. XVIII, p. orlesensis {discolor IX.

X

9.

p.

114.

160;

93.

37.

p.

sebesensis

niensis S a b

p.

472: 37.

p.

472; 37.

biJiariensis p.

Simk.

X

616;

1. p.

9. p.

161;

Simk. Simk.

ap.

discolor)

1.

p.

206.

9.

p.

161; 93.

116.

X

discolor)

Simk.

9.

Simk.

hirtus

37.

p.

161;

p.

118.

=

115.

B.

93. poso-

Simk.

2. vol.

I.

p.

240: 10.

p.

128;

1.

238;

1.

260.

confusus {crispo p. 261.

— — 128; 10. — inundatus 471; 113. —

crispus L.

V.

X

Paientia)

microvalvis

erubescens {Patentia p.

160; 93.

9. p.

r.

Bumex p.

{subcaesius

Simk.

115.

Focke

p.

p.

Simk.

Borb. 122. p. 336—7. discolor) Simk. 6. p. 42; 113.

hirtus)

vol.

I.

113.

p,

sulcalus)

37. p. XVIII,

p.

vol.

239;

37.

116.

discolor percaesius priszakensis {subhirtus 37. p. XVIII, p.



;

p.

p.

vol.

1.

hirtus)

X sulcatus) Hal. ap. X tomcntosiis) Simk.

kodruensis (hirto

424; 37.

Simk.

albus

incertus (candicayis

vol.

42;

P-

116.

idaeus L.

p.

6.

37.

Simk. 6. p. 41 1. p. 212. Simk. 1. p. 205; 9.

ap.

X

dobrensis {corylifolius p.

42;

p.

109.

p.

Braun

et

6.

Simk.

Schurii

v.

106; 37.

70,

Simk.

rariglaiida

v.

Schur

franssikanica

210; 35.

p.

Bess.

X

vol.

Simk.

silvcster)

472. {conglomeratns

1.

Simk.

2. vol.

I.

27.

P-

119.

Sim.

k.

2.

vol.

p.

I.

237,

p.

p.

VIII.

p.

palustroides (palustri

X

lingulatus)

Simk.

183;

7.

p.

P-

118

77.

X

crispus)

Simk.

27.



9.

269

NOMENCLATOR 8IM0NKAIANU8

— — —

protensis M. et K. a) grundis S [3)

Wallr.

silvestris

stenophylloides

238; 113.

p.

Sinik.

ovális

vol.

III.

vol.

2.

X

130;

p.

1.

27.

472; 37.

oUgotricka (bahylonica vol.

XL.

X

{álba

sepulcralis

82.

Simk.

et icon

158; 35.

0. p.

157:

p.

í).

93.

X

Simk.

pratensis)

— Kanüziana X 440. — X 265—6. — Telekiana {ntdans X transsihanica)

Simk.

260, 264, 265, 267—8 et icon 2. Sainreia Baumgartenii (Simk.) Briq.

126.

p.

Wagn.

— — —

137.

82.

200,

p.

1.

Simk.

supersilvestris)

11,

Simk.

ncniorosa)

151;

p.

82. p. 260,

Tha

et

i

s z

448, 451;

p.

124.

p.

(Simk.)

bolnokensis

hungarica (Simk.)

J.

J.

Wagn. Wagn.)

137. p. 124. 137. p. 124. 137. p. 124. Simk. 1. p. 247.

Jahniana (Simk.) J. Wagn. Saxifraga racemosa (T o w n s o n) Scabiosa orhroleuca h. v. angustiaruni

Simk.

27.

p.

77; 35.

110.

p.

Scilla bifolia L.

bradeosa

f.

37.

p.

308. digynus (G o d



Scorzonera cana

Sedum 490; 93. b)

— ;

Simk.

113. p.

(C.

A.

deserti-hungarici vol.

XL.

vol.

VII.

glaucum W.

1.

Simk. Jacq. v.

r.)

Scopolia carnirlica

236.

=

p.

p.

et S.

Simk.

(Koch) Simk.

Sdrptts carniolicus

fig-

í)3.

282.

szörényieitsís {amplexicaulis

264,

p.

Simk.

excelsior) p.

babijlonica)

{nutanti

p.

J.

158;

p.

í).

p.

264—5, 266—7 1.

X

424; 37.

p.

XL. 424; 37. p. 282. Salvia Degeni (amplexicaidis

vol.

I.

;

59; 93.

p.

vol

2.

260.

p.

X

— —

119.

p.

Sagina Baumgartenii Simk. 1. p. 144. triandra) Simk. Salix erythrodados [álba XL. p. 424 37. p. 282.

vol.

240.

p.

I.

Simk.

hiformis)

p.

vol

2.

240.

Simk.

transiens

v,

{imlnstvis

m k.

i

p.

I.

1.

26. 1.

603.

p.

541:

p.

Simk.

91.

vol.

427;

p.

=

126;

p.

542.

p.

grossedentata

Simk.

Mey.) Simk. 37.

424; 33.

35.

p.

XL.

37.

134.

36.

p.

187.

333; 67. 129. icon IIL

p.

p.

51. Crassida Magnolii DC. K. v. glareosum Simk. 27. glandidoso-pubescens Feicht.

p.

147, ex

Simk. (sect. 1. Rhamni) 62. p. 42, (11). Senedo angustatus (Schur) Simk. 1. p. 324. cnspus (Jacq.) Simk, 1. p. 323. = S. crispatus DC.

Sempervireiites

— — — — — 1.

p.

flímiinensis

23.

p.

subnebrodensis {nebrodensi

327. sulphurcus



Simk.

10,

(Schur) Simk. 1. stenophyllus (Schur) Simk. rupicohis

X

(Baumg.) Simk.

11. p.

324.

1.

p.

325.

viscosus)

1.

p.

Simk.

325; 88.

5.

p.

p.

678. 23*

51;

;;

270

KÜMMERLE



Wolffii

(Schur) Simk.

Simk.

Seseli dévénijense

34.

B.

J.

1.

325.

p.

140

p.

-1:7.



icon

3.

245. ptibicarpum

p.



Simk. 37. p. 136; 39. p. Simk. -1:3. p. 376. suhscahrida Simk. 44. p. 377.

III.

2 et 6

fig.

;

84.

Sesleria barcensis

— — — Rochdii J3)

Silaus jieuccdanoides (M. B.) S

p.

m k.

1.

27.

79.

p.

261;

p.

37.

W.

et

K.

116.

Simk.

plurifíora

(3)

— Sm. pubescens Simk. 26. antelopum (V Steud. 124. = — nutantiformis Simk. 85. 604; 34. inflata

p.

e s

íS.

t)

88.

=

^S.

dissecta

Simk.

glabrata

247.

p.

p.

v.

26. p. 532. 532, ex Simk.

p.

p)

Sinapsis álba L. p.

136;

p.

93. Silene flavescens

1.

i

(Heuff.) Simk.

Simk.

95, ex

27. p.

1.

Lag.

Soldanella hungarka Simk. 1. p. 461; 33. p. 428. Sorbus Chamaemespilus (L.) Cr. jj) minus Simk. 26, ex Simk. 1, p. 204. ^ S. Chamaemespilus (L.) Cr. Sjnraca mcdia Schmidt v. glabrescens Simk. 1.

37. p. 99. 35. p. 105 Stachys recta L. v. glabrata

546;

p.

213;

p.

;

37.

= 77.

Simk.

Stellaria anomala (W. et K.) Simk. Cerastium anomalum W. et K. Stipa austriaca (B e c k) Simk. 76a.

274; 39.

p.



101.

p.

Simk.

villifolia

Tatarica

76a.

Simk.

L,

v.

(sect.

p.

50

p.

p.

p.

76b.

;

Simk.

irüoba 5.

Teucrium Chamaedrys L.

1.

1.

450

35.

;

79

p.

136;

p.

47.

45,

46;

37.

50; 76b.

p.

80.

Tamus rommunis

p.

p.

46

p.

70.

;

274

p.

74—5.

p.

1.

1.

244.

p.

1.

Aceris) 63. p.

p.

subluridum

v.

520.

155.

Simk.

14.

53;

p.

454.

Thalidrum budense

{angustifolio

X

collinum)

Simk.

10. p. 149;

36.



collinum

Wallr.

v.

Simk.

arenarium

— — grandé Simk. — peucedanifolium Griseb. — — subglubrum Simk. 4.

V.

4.

p.

152.

152.

p.

Simk. 37. p. 3. 32; 37. p. 3. TJiesium Kernerianum Simk. 7. p. 183 20. p. 154 1. p. 478. Thymus coUinas M. B. v. decussatus S m k. 28. p. 595 37. V.

oblongifolium

v.

6.

p.

;

;

i

p.

— —

danubialis

p.

Simk.

montanus W.

Tilia

28.

;

236.

Braunü

et

30.

K.

v.

{grandifolia

p.

597, 598, 622, 628; 38. Simk. 37. p. 236.

p.

27.

exilis

X

platíjphylla)

Simk.

90.

p.

399;

304, 336, 338.

— —

carlsruhensis {álba

X

superplatypliylla)

Simk.

p.

286,

Simk.

21,

28.

288, 313, 322.

Haynaldiana (platyphylla

X

supertomentosa)

4

271

NOMENCLATOR 81M0NKAIANU8

1

p.

28.

;

p.

286, 289, 295, 312, 319. icon p. 182; 37. p. 58. tab.

110.

II.;

30; 93.

V. p.

vol.

221

p.

113.

;

I.

— {tomentosa X suhulmifolia) Simk. 21.p- 3 — 59 221 37. 286, 288,289,296, 312, 326; 110. — Jurányiana X subtomentosa) Simk. 107. 570 hegyesensis

28.

p.

p.

p. XVIII.,

;

{idmifolia

p.

28. p. 286, 288, 289, 296, 312, 114. Cent. 28. nr. 2721 103. vol. 182; 37. p. 58. tab. II. eudimidiata Simk. P) ;

325—6. III.

——

icon

145—6;

p.

110. p. 221 93. vol. XLI. p

I.;

296, 326. icon I.^ 114, 30; 37. p. 59. a) genuina Simk. 27. p. 326; 37. p. 59. morifolia Simk. 21. p. 3 4; 28. p. 306; 68. p. 51; 140, 142; 37. p. 61; 60. p. 146—8 icon 49; 46b. p. 95.

Cent. 28. nr.

2721 (1888); 113.

28.

vol.

P-

VII.

p.

— — 72. — platyphyUa X Simk. 110. 222; 28. Wierzb. 305—6, 344. = — pseudo-ohliqua Simk. 28. 300, 332, 334. — suhlanata {platyphyUa Simk. 155; 21 p.

suhulmifolia

p.

p.

T. pallicla

p.

Y.

ulmifolia)

3; 28. p. 343; 114. Cent. 27. 113. vol. VII. p. 24; 37. p. 60. p.



37.

p.

33.

p.

95.

p.

nr.

1.

p.

2616 (1888); 110.

Simk.

tomentosa Moench P) inaequalis

28,

p.

p.

292, 318;

58.

Simk.

Torilis aglochis

427; 37.

p.

9. p.

159; 35.

109: 67.

p.

p.

490;

142.

Trichcra hudensis Simk. 75. p. 158; 74. p. 606; 94. p. 100; Knautia arvénsis (L.) 199 200; ex Szabó 143. p. 76.



Coult.

V.

=

hudensis (Simk.)

Szabó.

— dtcmetorum (Heuff.) Simk. 37. 156. = Knautia dumetorum (Heuff.) Simk. —— Simk. 37. 157; ex Szabó 143. = Kn. (Simk.) Szabó. dumetorum — intermedia (Pernh. Wettst.) Simk. 74.

arvénsis

p.

Coult.

(L.)

222;

V.

V.

nitidula

p.

arvénsis v.

í.

78.

p.

nitidula

et

p.

606;

=

Knautia intermedia Pernh. et Wettst. 200. Trifolium perpusillum Simk. 67. p. 490 91. vol. XL. p. 333 93. vol.XL.p. 424; 118. p. 11; 33. p. 427; 37. p. 81. icon III. fig. a; Tr. ornithopodioidcs L. ex Simk. 113. vol. VII. p. 4. Triticum Savignonii (de Not.) Nym. a) glahruin Simk. 13. 75.

158; 95.

p.

p.

;

;

=

p.

91.

—— Typlia

Simk.

1. p.

P)

indumentosum Simk. 13.

latifolia

514.



L,

invohicrata

p)

Typha

Typi europaeo-orientales

p.

91.

Simk.

11.

p.

152;

ex

latifolia L.

Simk.

(subsect. Acéris) 63. p. 143, 172.

TyjMS chinensis Simk. (subsect. Aceris) 63. p. 143, 171. Vlmus asperrima Simk. 35. p. 124; 93. vol. XL. p. 424. V. scahra cuspidata Kit. ex Simk. 111. p. 175.

M

i 1 1.

— — 174. —— v.

=

tricuspis

nitens

111.

D p p. Moench. i

f.

Simk.

ohlongo-ovata

26.

p.

597;

p.

f.

orhiculari-ovata

Simk.

26.

p.

597; 111.

p.

174.

272

KÜMMERLE

B.

J.

— pannonica Simk. 81. — scaherrinm Simk. 111. — X — Moench. nuda Simk, Valeriána — (Schur) Simk.

49, 50; 111. p. 176: 102. p. 331. TJ. suberosa Moench. p. 172. suberosa) Simk. 111. p. 173. p.

suberifera {nitens

suberosa

(Ehrh.) Simk. 111. p. 53; 1,

f.

26. p. 558; 5, 1. p. 290.

bijuga

ternata



=

Schur,

transsilvanica

Simk.

ex

=

53.

5. p.

p.

172.

p.

289. bijuga

V.

Simk. f. grandinarpa Simk. 26. p. 559. Simk. 26. p. 559. mutica (L.) Simk. 26. p. 559; 37. p. 154. Verbascum austriaco X floccosum Simk. 25. p. 185.

Loisl.

Valerianella carinata

— —

f.



microcarpa

X Lychnitis

W. S

et

—— K. ——

S

i

m k.

X

speciosum

1. p.

Simk.

=

414.

Simk.

yC phoeniceum

1.

p.

1.

p,

=

V.

rubiginosum

414.

=

V.

Schottianum

chrad.



X

blaitariforme

thapsiforme

Schur.

F. pseudolychnitis

414.

Simk.

27.

134.

p.

=

V. ba~

stardi R. et S c h.

— —

claudiopolitanum (superlychnitidi )\ phoeniceum)

Simk.

p.

150; ex Simk. 1. p. 416. = V. Schmidlii A. Kern. comosum Simk. 3. p. 36; 117. p. 47—8; 25.

1.

p.

3. p.



danubiale

36; 117.

— — — —

p.



vol.

186;

415.

XXXIX.

p.

p.

11.

p.

X

(austriaco

47:

1. p.

phlomoides)

413; 37.

grandicalyx (Blattaria 138—9; 37. p. 218.

X

Simk.

11.

p.

149;

217.

p.

Simk.

subaiistriacum)

91. vol.



Kanitzianum Simk. et Walz. 11. p. 149 50; 1. p. 414. nigrum L. v. albiflorcns Simk. 37. p. 218. phoenicum L. f. sordiduni Simk. 26. p- 585. psilobotryum (Led.) S i m k. (í) pihoeniciforme Simk. 3.

36; 117.



p. 47. vidavense (austriaco

XXXIX.

p.

139; 37.

Vcronica bácsensis



p.

X

sublattaria)

Simk.

5.

p.

49; 91.

219.

Simk.

90.

p.

107.

Simk.

26. p. 587. 587. 1. p. 37. p. 225. Vicia sepium L. /^) acuta Simk. 26. p. 543. Viola arenaria DC. v. deyiudata Simk. 4. p. 152. arvensis Murr, f. hirsutior Simk. 26. 529. multifida L.

crispopilosa P)

— — micrantha Simk. 26. — jmbicarpa Simk. 422; Yj)

p.

— —

bihariensis (Jiirta

X

suavis)

Simk.

27.

XVI., 36. Viscaria nivalis (Kit.)

Simk.

1.

p.

131.

p-

96

— 8;

37. p.

273

NOMENCLATOR 8IM0NKAIANU8

II.

Aconüum Sinionkaianum Gáyer 133. Centaurea Simonkaiana 136. p. 164. tab. XII. fig. 7.

Hayek

297

p-

— 9;

132.

p.

315.

3426;

79. nr.

vol. IX. p.

135.



Braba Simonkaiana Jávorka 138. p. 281 5. cum tab. Euphrasia Simonkaiana Degen et Ijengyel niscr. 1906. {Eu. minima Simk., quoad plantam Croaticam, non Jaq. Eu. Freynii Simk., non Wet tst.) Hieracitim pannonicum C. Nag. et A. Pet. subspec. pannonicum ;

C.

Nág.

et A.

Nageli

Pet. 7) Simkovicsi

Péter

et

Knautia Simonkaiana Szabó 144-. p. 285 Koeleria Simonkaii Adamovié 119. p.

143.

p.

753.

cum tab. 273; 120. p. 4; 7.

273 130. p. 168. ^ Basa Simkovicsii Kmet 140.

129. p.



p.

84,

;

p. 15, 18; 141. p. 395; 139. 71; 125. vol. XXXV. p. 117. Salvia Simonkaiana {nutansyipratensis) Borbás 123b. p. 202 ;

123a.

27. icon 9.

p.

Sempcrvivum Simonkaianum

Degen

128.

134

p.

— 137.

Fontes „Nomenclatoris Simonkaiani''. 1.

Simonkai.

Publicationes D"^ L.

Simonkai

Erdély edényes flórájának helyesbített fogTermészettudományi Társulat megbízásából Enumeratio florae Transsilvanicae vasculosae eritica. írta Ex mandato Societatis Scientiarura Naturalium Regiae Hungaricae Budapest, 1886 scripsit 87.). Kiadja a Kir. Magyar Természettudományi Társulat. XLIX -|- 678 p. 8°. 2. * Új növények leírásai. Descriptiones plantarum novarum. Természetrajzi' Füzetek. Vol. I. 1877. p. 103—5, 128, 168—170, 237—241, 260; 11. 1878, p. 31—2, 143—8, 194; III. 1879. p. 1.

A

lalata.

Kir.

L.:

Magyar

(

164—6,

195.

3.

*

Néhány bánsági növényrl.

„Banates" Südungarn. 4.

*

Néhány

Pflanzen Mittelungarns. 5.

*

Excursionen

1881,



p.



L.



L.

Ueber

1878, közép-magyarországi c.

c.

II.

II.

1878,

p.

p.

s)

Ueber

148—153,

einige

194.

Kirándulásaim a Bihar- és Iskolahegységekbe. (Meine L. c. V. das Bihar-Gebirge und auf den Schuller.)



in

43-56. fbb



Vic

des

66.

növényrl.

6. * Arad város és megyéje flórájának des Arader Comitates in ihren Grundzügen.

1_46,

einige Pflanzen

32—6,

L.

vonásai. Die Flóra c.

1885,

IX.

p.

77.

* Publicationes sub nomine Dris S i publicatae * asterisco notatae sünt.

m

nka

i

prioré

(i.

e.

Simk 0-

274

KÜMMERIiE

7. * Erdély flórájának silvanicae nonnullae novae.



B.

J.

néhány

Species florae trans-

faja.

új



179 84, 250. „Supplementuraa" s a Magyar Flóra. (Das SuppleL. c. XI. 1887., mentum Boissier's u. die Flóra von Ungarn.) 8.

p.

— — II.

p.

L.

B

156—8

i

s s

i

L.

c.

X.

1886,

p.

e r



212—4.

et

Újdonságok hazánk flórájából. Novitates ex Flóra Hungarlca. 1889, p. 157—63, 225. 10. * Füvészeti jegyzetek Budapest és környékének növényzetérl. Magyar Növénytani Lapok. I. 1877, p. 125 8, 147—51. L. c. 11. * Adatok Kolozsvár és Torda vidékének flórájához. 1878, p. 145—53. L. c. III. 1879, 12. * Budapest környékének mohflórája. 9.

L.

c.

XII.







1—9.

c.



13.

*

Florisztikai adatok.

14.

*

Pótadatok Kolozsvár



L.

és

c.

III.

53. 1879, p. 49 15. * Fancsova vidékének növényzete. III.

1879,

p.

Torda vidékének

17—21, 49—52.



L.

c.

89—91.

flórájához.

VI.



1882,



p.



L. c. VII. 1883, p. 1 Inula hybrida B a u m g. 6. Quercus HaynaJdiana n. sp. egyszersmind összes hazai L. c.VII. 1883, p. 63—69. tölgyfáink. 1 táblával. 17b. Quercus Haynaldiana n. sp. egyszersmind összes hazai tölgyfáink Dr. Simkovics L.-tól, Egy táblával. Kolozsvár, 1883. 25/IV. Nyomatott K. Papp Miklós örököseinél. 8 p. 4° (Separat.) 18. * Asperula strictissima Schur! A. nihioides Schur és Erdély flórájának (zaZiMm-fajai. L. c. VIII. 1884, p. 109 125. L. c. IX. 19. * K c h Synopsis-ának néhány téves helye.

16.

*

*

17






17—23.

1885,

20.



úrhoz,

A L.

Bucsecsen gyjtött növényekrl. Levél Csató J. alispán c. X. 1886. (mens. nov, et decembr.), p. 151 5.

21. Tilia Haynaldiana S XI.



1887,

p.

i

m k.

s

1—4.

tíz-szirmú hársfáink.

— —



L.

c.



L. c. XI. 1887, p. 146 9. 22. Aradmegye három érdekessége. L. c XII. 1888, 1—25. 23. Fiume flórája. 24. * Részletes jelentés a magyar-erdélyországi határhegyek s a Retyezátra tett társas kiránduláson gyjtött Máj- és LombmohokMathematikai és Természettudományi Közlemények vonatról. kozólag a hazai viszonyokra. Vol. X. 1872 nr. V. Budapest, 1873, p.





65—85. Adatok Magyarhon edényes növényeihez. Jelentés a Duna tett utazásomról. L. c. Vol. XI. 1873 nr. VI, Budapest, 1874, p. 157—211. L. c. 26. * Bánsági és Hunyadmegyei utazásom 1874-ben. XV. 1877—8 nr. XVI. Budapest, 1878, p. 479—624. 27. * Nagyvárad és a Sebes-Körös felsbb vidéke. Jelentés a M. Tud. Akadémia által támogatott, 1878, évi füvészeti kutatásaimról. L. c. XVI. 1879—80 nr. II. Budapest, 1879, p. 71 150, 28. Hazánk és a földkerekség hársfajainak biráló átnézete. 25.

*

jobbparti vidékén









275

NOMENCLATOR BIM0NKAIANU8



Revisio Tiliarum hungaricarum atque orbis terrarum. Két táblával. L.

c.

XXII.

1888

nr.

VII,

p.

269—352.

29. Magyarország és környékének zanótjai. Cytisi Hungáriáé, L. c. XXII. 1888 nr. VIII, p. 353 81. terrarumque finitimarum. 30. Növényföldrajzi vonások hazánk flórájának jellemzéséhez.



L.

c.

XXIV.

1891 nr. X, p.





575—629.

31. Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei. Quercus et Querceta Hungáriáé. Tíz táblával. A. M. Tud. Akadémia raathematikai és természettudományi állandó bizottságának külön kiadványa. Budapest, 1890, p. 40. 40 A Magyar 32. * Chenopodium Wolfii Simk. Egy táblával. Orvosok és Természetvizsgálók munkálatai. XX. 1880, p. 354 5.





33. Újabb mozgalmak és eszmék hazánk flórája terén.

XXV. 1891,

p.

425—9.

34. Növényföldrajzi vázlatok hazánk

flórája

körébl.

— L. — L.

XXXIV. 1907, p 243—7.

c.

c.



35. Nagyváradnak és vidékének növényvilága. Két táblával. Bunyitay V. „Nagyvárad természetrajza." Budapest, 1890, p. 45 134. Az aradi 36. Részlet városunk és megyénk növényvilágából.





királyi

fögymnasiumnak és az

nak értesítje az 1890

— 91.

ezzel összekapcsolt állami iskolai évrl.

Arad,

1891,

föreáliskoláp.

1

— 30.

37. Arad megye és Arad város növényvilága. Flóra coraitatus et urbis Arad. Tíz tábla rajzzal. Arad vármegye és Arad szabad királyi város természetrajzi leirása. II. rész. Arad, 1893, p. XXXIX 426. 38. Kirándulásom a Risnyákra. Meine Excursion auf den Berg Risnyák. Magyar Botanikai Lapok. II. 1903, p. 23 29.



+





-

39. Pótlék Budapest és vidéke növényzetének ismertetéséhez. Ergánzungen zur Kenntniss der Flóra von Budapest und Umgebung. L. c. ni. 1904, 79-87. Die 40. idei vasmegyei kirándulásom botanikai eredményei. Resultate meiner heui'igen botanischen Excursion im Comitate Vas. L. c. III. 1904, p. 216—50. él. Magyarország Kökörcsinéi. Pulsatillae Regni Hungarici. L. c. V. 1906, p. 169—77. 42. Két napi kirándulásaim fbb eredményei Pozsony vidékén. Die Hauptergebnisse einer zweitiitigen Excursion in die Umgebung von Pozsony. L. c. V. 1906, p. 306—8.









43. Pozsony vidéke flórájához. Zur Flóra der Pozsonyer Umgebung. L. c. V. 1906, p. 308—9. L. c. 44. Stirpes nonnullae novae Florae Regni Hungarici. V. (1906.) 1907, p. 376—8. „Hazai Onoswa-fajaink" czímíí müvének 45. Jávorka S. ismertetése. Referat über Alexander Jávorka „Species hungaricae generis Onosma\ L. c. V. (1906) 1907, p. 381—7.







46a. Stirpes nonnullae novae Florae Regni Hungarici. A magyar királyság néhány új növényfaja. L. c. VI. 1907, 13 7.





276



KÜMMERLE

J.

B.

Éghajlati növényváltozatok. Klimatlsche Pflanzenvariationen.

4:6b.

1907, p. 95—6. 47. Adatok Pozsony város és vidéke flórájához. Beitriige zur Flóra der Stadt Pozsony und ihrer Umgebung. Egy tábla melléklettel. L. c. VI. 1907, p. 139—43. 48. Néhány észrevétel Vinna és Homonna vidékének flórájára. Einige Bemerkungen zur Flóra der Umgebung von Vinna und Homonna. L.

VI.

c.





c. VI. 1907, p. 229—39. L. c. VI. (1907) 1908, p. 325. 49. Megjegyzések. Bemerkungen. 50. Revisio nomenclaturae Nymphaeacearmn, in Hungária spontanearum. L. c. VH. 1908, p. 129—32. 51. Apró közlemények Magyarország flórájához. Adnotationes 9. L. c. VIII. 1909, p. 38 parvulae ad Floram Hungáriáé. 52. Magyarország s a vele kapcsolatos teriiletek shonos, valamint kultivált juharfái. Die in Ungarn und dem Occupationsgebiete L. c. VII. 1908, p. 268. einheimischen und kultivierten Ahornarten. 53. Hazánk és az Adria északibb mellékének shonos, valamint Über die einheimischen und cultivierten Ribeskultivált Ribes-fajai. L. c. VIII. 1909, Arten Ungarns u. der nördl. Adriagestade.

L.













p.

271—2.



L. c. VIII. 54. Örökzöld tölgyfa. Eine immergrüne Eiche. (1909) 1910, p. 355—6. 55a. A Nonnea génusz fajai, fajváltozatai és fajtái hazánkban. Növénytani Közlemények. I. 1902, p. 162. 55b. A Nonnea fajai, fajváltozatai és fajtái hazánkban. Négy L. c. II. 1903, p. 15 eredeti rajzzal. 21.









L. 56. Újabb adatok Budapest növényzetének ismeretéhez. c. II. 1903, p. 169—70. 57. Fiume és környékének télszaki tenyészete. Die Vegetation von Fiume und Umgebung im Winter. L. c. III. 1904, p. 60—4,



(21)— (22). 58. fajtái

A Magyar

királyság

és kiválóbb életjelenségei.

menden Arten

und

Varietaten

honos Pulmonaria-k fajai, Die im Königreich Ungarn vorkomder Gattung Pídmonaria, sowie ihre

területén

wichtigeren Lebenserscheinungen. 4 eredeti rajzzal és

1

térképpel.



m.

1904, p. 160—15, (30)— (32). 59. Magyarország Korongpár- virágai. Die ungarischen BiscutellaArten. L. c. V. 1906, p. 157, (36). 60. Éghajlati növényváltozatok. Klimatische Pflanzenvariationen. 2 eredeti rajzzal. L. c. V. 1906, p. 146—8, (33.) 61. Magyarország Korongpár- virágai. Biscutellae Regni Hungarici. L.

c.







L.

c.

VI.

1907,

p.

19—21, (5)— (6).

A Magyar királyság shonos és kultivált benge-fajai. Species Rhamnorum in Regno Hungarico spontanearum cultarumque. 11 ábrával. L. c. VI. 1907, p. 39—58, (11)— (13). 62.



63. Magyarország és a vele délnyugaton kapcsolatos területek shonos, valamint kultivált ^cer- einek foglalata. Conspectus Acerum, in Hungária, terrisque Balkáni septentrionalis Hungáriáé adjacentibus.

277

NOMENCIjATOR SIMONKAIANUS

spontaneorum



L.

nyomán

et cultorura. 12, az eredetiek

1908,

VIII.

c.

kisebbített ábrával.

141—82 (29)— (31).

p.

64a. Hazánk és az Adria északibb mellékének shonos, va'amint Die einheiniischen und kultivierten Ribes-Arten L. c. VII. 1908, Ungarns und der nördlichen Gestade der Adria.

kultivált Bibes-ííija.\TÓ\.



198, (32). 64b. Hazánk és az Adria északkeleti mellékeinek shonos, valamint honosított Rib< s-fajai és azok fajváltozatai. Synopsis specierum generis Ribes, in Hungária inque ditione Adriae septentrionali-orien-

p.



spontanearum cultarumque. Öt ábrával. Botanikai Közlemények. 1909, p. 20—26, (2)— (3). 65. Hazánk örökzöld cserfája. Eine immergrüne einheimische Zerreiche. L. c. VIH. (1909) 1910, p. 320, (76). Természettudo66. * Egy teljesen magyarföldi növényrl. 5. mányi Közlöny. XV. 1883 aug., p. 340 L. c. 67. Újabb mozgalmak és eszmék hazánk flórája terén, XXn. 1890 szept., p. 490. L. c. XXIV. 1892 68. Helyesbítések a magyar flórában. talis.

VIU.











jan.,

51.

p.

69. Hazánk flórájának

1892

júl.,

70. L.

p.

A

kései tölgy.

XXIV. 1892

c.

néhány

érdekessége,

aug.,

Quercns borealis p.

393—400. Simk.



71. Astragalus Römeri

XIX. jún., p. 138—40. 72. Tilia morifolia

Simk.



L.

73. Leóntodon clavatus Sag. et aug. Pótfüzet XX., p. 176—8. 74. Hazánk

p.

L.

L.

c.

XXIV. 1892.

c.

flórájának

Tricherái.

L.

75. Két

c.

L.

és

76b. Az árvalányhaj fajai és Pótfüzet XXXVII.,

p.

— —

L.

fajtái.

50.

p.

fajtái.

L.

c.

e.



nov.,

L.



L.

c.

c.

1895

XXVII.

XXVII. 1895

44—6.

77. Megjegyzések némely növénytani közlésekre.

1895

XXIV.

c.

XXV. 1893

Trichera bemutatása és megkülönböztetése.

XXVI. 1894 márc, p. 158. 76a. Az árvalányhaj fajai



Pótfüzet

jún.



Schneid.



m k.

i

XXIV. 1892. Pótfüzet

605—6.

jan.,

XXIV.

e.

iardissima S

var.

140-2,

XIX., p.

1892



386—7.

febr.

XXVII.

274. L. c. XXIX. 78. Adatok hazánk növényzetének ismeretéhez. 1897 aug., p. 433. "59. Két Pyrenaeus-vidéki növényfaj déli Kárpátainkon és a L. c. XXXIX. 1897 aug,, Torminaria latifolia hazánk flórájában. máj., p.





p.

133.

80. Cuviera caput Medusae

XLIV.

nov., p.

81. p.

A

49—50.

(L.)

— L.

230—2.

hazánkban

term

szilfafélékröl.

c.



XXXIX. 1897. Pótfüzet L.

c.

XXX. 1898

jan.,.

278

KÜMMERLE

J.

B.

82. Adatok a zsálya hibridek ismeretéhez. Egy rajzzal és két L. c. XXXII. 1900. Pótfüzet LVIII., p. 259—68. 83. A No7ine a-génusz fajai, fajváltozatai és fajtái hazánkban. L. c. XXXV. 1903 jan., p. 84. L. c. XXXIX. 1907 ápr., 84. Magyarország Korongpárvirágai. p. 275. L, c. 85. Növényföldrajzi vázlatok hazánk flórája körébl.



táblával.









XXXIX. 1907

okt.,

p.

604.

86. Magyarország és a vele délnyugaton kapcsolatos területek L. c. XL. 1908 dec, p. 701. shonos, valamint kultivált juharfái, 87. Hazánk és az Adria északibb mellékének shonos, valamint L. c. XL. k. 1908 dec., p. 702. kultivált Bibes-hjai. Emlékkönyv a Királyi 88. Havasvidékeink növényvilágából. Magyar Természettudományi Társulat félszázados jubileumára. Buda-





pest,

1892,



669—681.

p.

89. * Descriptiones plantarum novarum. Botanische Zeitschrift. XXVH. 1877, p. 158—60.



L. c. XXXVI. 90. Tilia Braunii n. sp. 91. Bemerkungen zur Flóra von Ungarn.

1888, 1889,

p.

p.

92.

XXXVm.



Österreichische

1886,

p.

398—99.

L.

c.

XXXVIII.



221—5, 300-3, 341—5, 374—5, 408—11; XXXIX. 13—4, 54—5, 137—40; XL. 1890, p. 333—4. Correspondenz aus Arád. L. c. XXXH. 1882, p. 208; 1888,

p.

— —

107.

L. c. XL. 1890, 93. Referat aus Ost- Ungarn. XLI. 1891, p. 182—4, 424—6. 94. Die Tricherae der Flóra unseres Vaterlandes.

423—5;

207—9,

p.



Botanisches

1894, p. 99—101. L. c. 95. Über zw^ei Trichera und derén Unterscheidung. LVIIL 1894, p. 199—200. L. c. 96. Angaben zur Kenntnis einheimischer Pflanzen. LXXn. 1897, p. 390. 97. Zwei pyreniiische Pflanzenspecies in unseren südlichen Karpathen. L. c. LXXIL 1897, p. 392. L. c. XLIX. 1892, p. 268. 98. Berichtigungen zur Flóra Ungarns. L. c. LI. 1892, p. 237. 99. Drei ungarische Pflanzenarten. L. c. LXIV. 1895, p. 156—7. 100. Bemerkungen. L. c. LXIV. 101. Über die Arten und Abarten von Stipa. Centralblatt.

LVII.

— —



— —



1895,

p.

74—5.

102. Die 1900,

p.

in

Ungarn wachsenden

330—3.

— Ulmus-Arten. —

L.

c.

LXXXI.



Kertészeti 103. Jurányi Hársfa. Tilia Jurányiana S i m k. Lapok. m. 1888 jún., 145—6. 104. A Nymphaea termalis nagyváradi termhelye és története.



L.

c.

VI.

1891

jan.,

p.

3—6.



L. c. 105. Gindár-tölgy. Quercus retroflexa S i m k. Képpel. XVm. 1903 dec, p. 379—81. Erdészeti 106. Egy új tölgyfaj s összes hazai tölgyeink. Lapok. XXIL 1883 szept., p. 769-71.



279

NOMEXCLATOR 8IM0XKAIANUS



107. Kérelem hazánk erdészeihez. p.

565

— 72.

L.

c.

XXV.

1886

júl.,

108. Új alakok hazai tölgyfajaink közt. Nyílt levél Fekete L. L. c. XXVÍ. 1887 jao., p. 30 erdötanácsos úrhoz. 47. 109. A magyar tölgyfák fajai és azok jellemvonásai. L. c.



XXVI. 1887

ápr.,'p.





282—96; máj.—jún. 411—18.



L. c. XXVII. 1888 márc, 110. A magyar erdk hársai. 214—22. 111. shonos és termesztett szilfáink fajai. L. c. XXXVII. 1898 febr., p. 159-79. 112. Chaenorrhinum Aschersoni Simk. Eine die Umgebung

p.



der nördlicheren Adria píianzengeographisch charakterisierende Rasse. Úrban J. u. Grabner P. „Festschrift zur Feier des siebzigsten Geburtstages des Herrn Professors Dr. Paul Ascherson." Leipzig,



1904,

p.

231—239.

113. In Hungaricam". VII.

1896;

Kerner 1882; 1899;

II.

VIII.

„Schedae ad floram exsiccatam Austro-

A.

1883;

III.

1886; V. 1888;

IV.

VI.

1893;

1902. „Herbárium

IX.

normálé" Nov. ser. Cent. 114. In Schultz 1888. 115. * Az Aranyos vidékérl. — „Album'". Lcse, 1882, p. 173 85. 116. Növényhatározó a magyar korona országaiban honos magvasnövények osztályainak, családjainak, génuszainak, valamint némely köz-

27—28.



fajainak a meghatározására.

Fkép

középiskoláink, tanítóképzink, ker-

erdészeti és gazdasági intézeteink,

valamint az egyetemi hallgatók czéljaira szerzé Harmadik kiadás. Budapest, 1902. Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai). VIII. 195 p. 8° 117. * Néhány bánsági növényrl. Természettudományi tészeti,

+

Füzetek.

II.

1878,

p.



43—48.



Az aradi 118. Részlet városunk és megyénk növényvilágából. fgimnáziumnak és az ezzel összekapcsolt állami freáliskolának értesítje az 1890—91. iskolai évrl. Arad, 1891, p. 1—30.

királyi

2.

119.

Publicatione.s

Adamovic



Revisio

L.:

Magyar Botanikai Lapok.

III.

——

auctorum aliorum.

1904,

p.

Glumacearum Serbicarum.



133—162.

Beitráge zur Flóra von Macedonien und Altserbien. Í20. Denkschriften der kais. köngl. Akademie der Wissenschaften Wien.

LXXIV. 1904, 121. Orvosok és

p,

36 cura

Bezdek

J.

:

tab.

A

5.

szentgyörgyi

Súr-erdrl.



Magyar

Természetvizsgálók Munkálatai. XXXIV. 1907, p. 237. 122. Borbás V.: A mirigyes szedrek eltérései szürkél vagy fehérl molyhos levelekkel. Aberrationes Adenobatorum (Ruborum glandulosorum) foliolis subtus canescentipubescentibus aut albotomentosis. Magyar Botanikai Lapok. II. (1903) 1904, p. 333—7. 123a. Salviaink bvebb ismeretéhez. Ábrával. Növény-



tani

——

Közlemények.

I.

1902,

p.

24





9.

280

KÜMMERLE

J.

B.

— —



123b. Közlöny. XXXIIÍ.

Salvia Simonkaiana. Természettudományi 1901, p. 202. Bemerkungen über einige Arten der Gattung 124. Braun H. Mentha. Verhandlungen d. Zool. Bot.-Gesellschaft Wien. XXXÍX. 1889, p. 41—46. Beitríige zur Kenntniss einiger Arten und Formen 125. der Gattung Rosa. L. c. XXXV. 1886, p. 61—135. 126. Briquet J. Les Labiées des Alpes Maritimes. P. III. Genéve et Bale, 1895. 127. Cserey A.: Növényhatározó, vagyis vezér a virágzó növények neveinek könny és biztos kikereséséhez. Kezdk számára. Irta Negyedik kiadás. Selmeczbánya, 1907. Joerges Á. özv. és fia. CII. 881. p. 128a. D e g e n Á. Megjegyzések néhány keleti növényfajról. XLI. Magyar Botanikai Lapok. 1. 1902, p. 134 8. Simon kai L. „Újalib adatok Budapest növény128b. zetének ismeretéhez." Ismert. L. c. II. (1903) 1904, p. 349. A magyar korona országainak tizenkét új növénye. 128c. Zwölf neue Píianzen der Lander der ungarisehen Krone. L. c. VI.



:

——



:

+

:





—— ——

1907,

122

p.

D

129.





— 139. m

i



n K.

Fragmente zu einer Monographie der Gattung

:

— Magyar Botanikai Lapok. 254—281. 1904, — Bibliotheca 130. — — Monographie der Gattung Botanica. Heft 65. 1907. 131. — — Über den systematischen Wert des Colchicum pannonicum Schenck. — Magyar Botanikai Lapok. Koeleria.

III.

II.

p.

Koeleria.

Griseb.

VIII.

et



333. (1909) 1910, p. 327 132. G á y e r Gy. Az európai Aconitiim-fajok monográfiájának elmunkálatai. Vorarbeiten zu einer Monographie der europítischen Aconitum-Arten. Egy táblával. Magyar Botanikai Lapok. VIII. 1909, 114—206; IX. (1910) p. 310—327. Magyarország és Alsó-Ausztria flórájának Lycoc133. tonum-féle sisakvirágai. Aconita Lycoctonoidea Regni Hungáriáé additis :



— —



L. c. VI. (1907) 1908, p. 286—303. Scopolia carniolica var. grossedentata S i m k. 134. L. c. V. 1906, p. 36. 135. Hayek A.: in Kerner „Schedae ad florani exsiccatam Austro-Hungaricam". IX. 1902, p. 79. nr. 3426. Die Centaurea- Arten Österreich-Ungarns. Wien, 1901. 13(5. Magyarország virágos növényei. 137. H of f m a n n-W ag n er 67 táblán 375 szines és 582 szövegközti képpel. Budapest, 1903. Kir. Magy. Természettudományi Társulat. XXV. -f 241. p. et tab. 67, 4° Természettudományi Könyvkiadó-vállalat. LXXI. - Botanikai 138. Jávorka S. Draba Simonkaiana Jáv. n. sp. Közlemények. IX. 1910, p. 281—5. cum tab. Österreichische Bota139. Keller J. B.: Correspondenz.

Lycoctonoideis Austriae inferioris.

——



:





:



nische Zeitschrift.

140.

^

Kmet

71—2. Rosa reversa W. et

XXXIV. 1884, A.:

p.

K.,

Rosa Simkovicsii,

— 281

NOMENCLATOR SIMONKAIANUS

— Österreichische Botaniscbe — — Ein Standort der Rosa

Rosa holikensis. 1884, p. 15—9. 14:1.



L.

c.

142. N H g e 1 München, 1885. 143. Szabó

p.

395—6.

ungarischen Krone.

"^67— 90.

C.

i

et

Péter

A magyar

Z.:

Systematische

áttekintése.

p.

reversa

iieuer

XXXiV^ 1884,

et

A.

:

XXXIV.

Zeitschrift.

W.

et Kit.

Die Hieracien Mitteleuropas.

birodalom Knautiáinak rendszertani der Knautien der Lander der Botanikai Közlemények. IX. 1910,

Üliersicht

16 ábrával.



(8)— (17).

——



Knautia Simonkaiana Szabó n. hybr. Botanikai 144. Közlemények. IX. 1910, p. 285 7. cuni tab. 145. Thaisz L.: Adatok Abaúj-Torna vármegye flórájához. Beitráge ziir Flóra des Abauj-Tornaer Komitatcs. II. közlemény. Botanikai Közlemények. VIII. (1909) 1910 mense januarii, p. 247





57. et (65.). fajai p.

140. Waisbecker A.: A Bárcs-fajok eltérései és vegyült Vasvármegyében. Természetrajzi Füzetek. XXIV. 1901,



332—338. 147. Z a h n H.

und der Balkanlander.

:

Beitráge zur Kenntnis der Arcliieracien Ungarns

— Magyar Botanikai Lapok. V.

(A szakosztálynak 1910 november 23-án

Jávorka Sándor: Draba

tartott

1906,

p.

62

— 94.

ülésébl.

Simonkaiana

Jáv. n. sp*

tábla.)

(III.

Draba e sectione Leucodraba DC. Perennis, 4; dense caespinana, fructifera scapis 2—7 cm longis rhizomate dense ramoso, ramis in rosulas steriles et scapiferas abeuntibus. Fólia vetusta pernianentia briinnescentia, hornotina ohlongo-lanceolata vei angíiste-lanceolata, medio vei supra médium laíissima, 3 12 1 longa, 2 lata, margine integerrvna, sensim in petiolum alatum angustata, apice obtusiuscula. acuta vei acuminata, rarius obtusa, obscure viridia, dorso rhachide prominulo, tota superficie pube 2 4-ramoso laxiore obtecta, margine, praesertim versus basin foliorum etiam longius cíliata, eiliís plerumque dimidiam folii latitudinem aequantihus. Scapo nudo vei imi-rarius bifoliato, folium caiinum lineari-lanceolatum sessile medio latissimum acutum. Scapus cum pedicellis pilis simplicibus et ramosis laxe hirtulus rarius subglaber, 3 16 tlorus, pedicellis tosa

;

mm

+





mm

+

fructiferis 2"5

—6

mm





longis,

fructu maturo plerumque breviori-

bus, erectis.

mm

Sepala ovalia, dorso medio minute pilosa, ca. 1 longa, caduca. Petala elliptico-obcordata, in unguem brevem angustata, dorso medio minutissime (an semper?) puberula, 2 2'5 mm. 1"5 longa, álba. Filamenta saepius diu persistentia, 1 longa,





mm

4

DRABA SIMONKAIANA

JÁV.

N.

283

SP.

vagy csak igen gyengén kicsípett bibéjü bibeszál, a széles, többnyire fogacskás szél szárlevél. Ezzel szemben a Draha Simonkaiana a nyúlánk, vastagságánál többszörösen hosszabb bibeszálú fajokat képviseli. A bibeszálnak hasonló alkotását csak néhány külföldi Draba- fajnál találjuk. Az e tekintetben összehasonlítás alá eshet fajok a D. stellata, D. Dörfleri^ D. ossetica és D. repens, utóbbi azonban már a sárga viráguakhoz tartozik. A stájer és fels-ausztriai mészalpokra szorítkozó D. stellata J a c q.-nak bibéje azonban fejes, porzószálai csak tövük felé szélesednek ki, azonkívül levélszabása, nagyobb virágai stb. élesen választják külön a mi fajunktól.

A másik, a Leucodraba sectiót a Balkán-félszigeten eddig e 1 1 s t.-t (in Beitrag ziir Fi. egyedül képvisel D. Dörfleri Albaniens, p. 22 4 et icon. [Bibliotheca botanica H. 26.]) Albániából, a dr. Degen Árpád herbáriumában látott, locus classicusról ered példány szerint felfújt, szürkén csillagszrös termései, több, szürke, széles szárlevele, szárnyfüggelékkel biró porzószálai stb. utalják máshová. A kaukázusi D. ossetica {Ru\)r.) viszont, bár szintén többnyire levéltelen szárú, de a levélszrözet, a széles levelek, kopasz szár és virágzat miatt szintén nem vonható közel rokonságba a mi fajunkkal.

W



srn

sr

Végeredményképen a Draba Simonkaiana-i tehát a Leucodraba sectio egy fajának a közel rokonságába sem kapcsolhatjuk, bibeszál alkotása után legfeljebb a D. stellata Jacq., s távolabbról a D. ossetica E, u p r. közé állítható. Vele a Draba genus Leucodraba sectiójának a magyar flórában eddig ismert két endemikus faja egy harmadikkal szaporodott. Beleiktatva

most már a Draba Simonkaianat a hazánkból

eddig ismert és a Leucodrabák közé, hatjuk meg:

Stur Dionys

áltaP kitnen összeállított ezeknek sorozatát a következkben állapít-



I. A bibeszál többszörösen hosszabb a vastagságánál, 1 r2 hosszú, csúcsán többé-kevésbbé jól kiveheten két karélyú. szár levéltelen, vagy 1( 2) szálas lándzsás level

mm A



D. Simonkiana Jáv.

;

lásd a diagnosist.

:

Termhely: Pareng

havasok, gránitos talajon. II. A bibeszál legfeljebb mégegyszer hosszabb a vastagságánál, fejecses vég, osztatlan. A szár 1 4 level, a szárlevelek szélesebbek s rendesen többé-kevésbbé fogasélek is. a) A szárlevelek és tlevelek többé-kevésbbé mélyen, élesfogasan bemetszettek, széles tojásdadok vagy elliptikusak. A szár mindig végig bozontos szr, a szrök jórészt hosszabbak a szár

+

^SturDionys:



Draba Kotschyi. Eine neue Pflanze Siebenbürgens. (1859) p. 33-38. et tabula. Beitrage zur Monographie des Genus Draba in aen Karpathen Ungarns, Galiziens, Siebenbürgens und des Banates nördlich der Donau. 1. c. XI. (1861) p. 137 154, 183-195, 209—224. Taf. 1— III. Österr.

Bot.

Zeitschrift.

IX.





Botanikai Közlemények

6. füzet.

24

:

284

;;

:

JÁVORKA SÁNDOR

átmérjénél, a hosszabb szrök között rövidebb, csillagosán elágazó szrökkel. A levelek vagy mindkét lapjukon, vagy csak élükön csillagos szrüek vagy pillásak. A beczke elliptikus tojásdad, kopasz vagy szrösöd

D. Kotschyi Stur, (Alakkörén belül a forma flexuosa Stur- és f. rohustior Stur-ral.) Termhely Korongyis a rodnai :

havasokban,

Királyk,

Bucsecs,

fogarasi

havasok;

leginkább

mészíalajon. b)

lüek,

A t-

gyengén kevésfoguak vagy épszé-

és szárlevelek

nem bemetszetten

fogasak.

A

levelek visszás tiíjásdadok vagy elliptikusak, tompák srn, többnyire szürkén, lágyan csillagosán molyhosak, tövük felé éleiken ritkán pilJásak. A szár a kocsánkákkal együtt legalább alsó részében csillagosán molyhos, közbe hosszabb egyszer szrökkel is keverve. Beczkék szélesen vagy keskenyen elliptikusak, mindkét végükön a)

vagy lekerekítettek, mindkét lapjukon

srn

hegyesek vagy lekerekítettek, kopaszak vagy szrösödk

D.

tomentosa

Whlbg. Termhely:

Magas-Tátra,

bélai

mészhavasok.

A levelek többé-kevésbbé lándzsásak, ritkábban visszás [j) tojásdad-hosszúkásak, hegyes csúcsnak, ritkábban tompásak zöldek, élükön legalább tövük felé pillásak. A szár kopasz, vagy ritkásan rövid szr. §. A beczke lándzsás, vagy keskeny lándzsás. A bibeszál hosszabb, mint széles, a bibe tehát többé-kevésbbé ül. talak szára tövén szrös, levele mindkét lapján csillagszrös

alig

A

:

D. carinthiaca Hoppé. Alakköréhez tartozik a b) glabrata Kg eh. (= D. iTojjjíeana Rud olphi, Stur, non Rchb.) mindkét lapján kopasz, csak élén csillagszrös és pillás levelekkel és a c) Porciusii Stur, aprón szrös szárral és beczkékkel. Termhelyei a rodnai havasok, Bucsecs, Királyk, szebeni havasok, Pareng havasok (utóbbi helyen Barth József szedte, a D. Simonkaiana termhelye alatt kb. 100 méterrel alacsonyabban, a Magyar Nemzeti Múzeum herbáriumában lev példány tanúsága leginkább gránitos talajon. A b) glabrata szerint), Szarkó havas K c h terem D. carinthiacav&l vegyest, a c) Porciusii S t u r a rodnai havasokon a Korongyison. :

;

§§ A beczke elliptikus, vagy elliptikus hosszúkás. végig kopasz. A levelek csak élükön szrösek.

A

szár

A

levelek rendesen gyengén kevés fognak, élükön csillafelé pillásak. A bibeszál körülbelül mégegyszer hosszabb; mint széles 1.

gosszrek, tövük

:

B. Dorneri Heuff. (Gr is eb. et Sch. pro Simk. in sched.

Termhely

gránitos talajon.

in

Enum. D.

var. :

pl.-ban. 1858. lacteae,

Syn: D. stylosa hung. 1852.)

in íter

Retyezát havasok, Picsoru Kolcului

:

DRABA 8IM0NKAIANA JÁV.

A A

2.

rökkel.

285

8P.

levelek épszélek, élükön csak egyszer pillás szbibeszál legfeljebb oly hosszú, mint széles, a bibe

tehát többé kevésbbé ül. D. fladnízensis Wulf.

Ünk

N.

in

Jacq. Termhely: Bucsecs,

havasok.

A

tábla

A) Draba Simonkaiana J á

magyarázata v.

egész növény. Term. nagyság.



8—

9-szer nagjitva. 9-szer nagyítva. 2. Sziromlevél, 8 Csészelevél, 12 14-szer nagyítva. 4. Rövidebb porzó, 12 14-szer 3. Hosszabb porzó, nagyítva. 5., 6., 7. Bibeszálak különböz alakjai, 10-szer nagyítva. 8. Beczöke, 5 6-szor nagyítva. 9. Szárlevél, nagyítva. 10., 11. Tölevelek, nagyítva. tölevele (épélü alak). B) Draba carinthiaca 1.







Hoppé

(A szakosztálynak 19 lü november 23-án

Szabó Zoltán:

tartott ülésébl.)

Knautía Simonkaiana

n.

hybr,

(IV. tábla.)

Simonkai Lajos

a magyar flóra kritikus génuszainak

vizsgálata közben több ízben kiterjeszkedett a Knautia génusz tagjaira is.^ Herbáriuma igen sok értékes anyagot tartalmazott, a melyet egyrészt maga, másrészt én dolgoztam fel munkáimban.'^ A gazdag K^iautia-anysLg között volt azonban egy példány, a mely különös figyelmet érdemel. E növényt Simoukai 1883 augusztus hó 27-én gyjtötte a délkeleti Kárpátok Királyk havasán. A növény elágazása, habitusa, levélalakja arra vall, hogy az a Silvaticae subsectio (v. ö. jelen folyóirat 86. old.) alakjai közé tartozik, a melybl ez id szerint hazánkban csak a Knautia silvatica u b y és a Knautia longifolia (W. K.) o c h volt isme-

D

K

A Sim on kai- féle

retes.

növény, a melyet czélszerség

szem-

pontjából a következkben Knautia Simonkaiananak óhajtok nevezni,^ nem bír oly önálló vonással, nóvummal, a mely annak fajként való megkülönböztetését jogosulttá tenné, hanem feltn módon egyesíti magában a subsectio említett két fajának jellemz tulajdonságait. A Knautia silvatica és a Knautia longifolia leírását ^ egybevetve a Knautia SimonkaianavaX, kitnik, hogy ez utóbbi egyrészt a K. silvatica jellemvonásai közül átveszi a rhizoma alakját, a szár és a levél szrözetét, másrészt pedig a K. longifoliara, ^

S

1893. 605

i

m

— 606.

LVn. 99—100.

n k a old. old.

i ;

;

:

Hazánk

flórájának

Tricherái.

Közlöny

Term. tud.

Berichtigung zur Flóra von Ungarn in Botan. Centralbí. Két Trichera megkülönböztetése Term. tud. Közlöny

1894. 156. old. -

A

magyar birodalom Knautiáinak rendszertani

Közlem. 1910. IX.

2.

áttekintése.

Botan.

füz,

^ V. ö. Internationale Regein der botanischen Nomenclatur etc. in Verhaudlungen des internationelen botanischen Kongresses in Wien 1905.

p. 222., g 5. Art. 31.

24*

286

SZABÓ ZOLTÁN

emlékeztetnek alsó levelei, a melyek hosszúra nyi'iltak, hosszú levélnyélbe keskenyednek, továbbá piros szín virágai. Egyes jellemvonásai, mint a kocsány borzassága, leveleinek brösségre való hajlandósága, a gallér levélkéinek alakja, továbbá a virágzat nagysága, tömörsége, a két faj jellemvonásai között mintegy közepet tartanak. Mieltt e növényrl végleges ítéletet mondanánk, tekintetbe kell vennünk a polymorph K. silvatica egyes varietásait és formáit, a melyek a K. Jongifoliához hasonlatot mutatnak. Az alacsonyabb régiókat lakó var. dipsacifolia alakjai széles levélalakjuknál és egyéb jellemvonásaiknál fogva tekintetbe nem jöhetnek. Némi hasonlatosságot mutat a keskenyebb levélalakú f. stenophylla (Borb.) Szb./ ez alak leveleinek szabása és habitusa

merben eltér növényünktl, hazánkban el sem fordul, csak az Alpok hegyvidékein, a hol szoros kapcsolatban van a subalpinus régióba felemelked f. vulgatawal. Habár a v. pocutica S z b. szintén nagyobb virágzata, mint a v. dipsacifolia, de leveleinek szrözete, alakja eltér növényünkétl, szintigy a v. turoáltal

brös és kihegyezett levelei által. A v. lancifolia, a mely szintén a déli Kárpátok magasabb régióinak növénye, teljesen elüt a K. Simonkaianatöl teljesen kopasz alsó internódiumai és levelei, továbbá ez utóbbiak alakja által. Mindezek alapján még magával bold. S i m o n k a i val történ vizsgálataink szerint is arra a következtetésre kellé jutnunk, censis

hogy a K. Simonkaiana nem egyéb, mint a K. K. longifólia hybridje.

silvatica

és

a

A Knautia génusz keretében általában nem ritka jelenség keresztezdés, a mely távolabbi rokon fajok között az els pillanatra felötlik, közeli rokon fajok között azonban nehezebben ismerhet fel. Közeli rokon fajok között még feltehetk átmeneti alakok, a melyek a két faj önállóságának a jogosultságát döntik el. Ilyen átmeneti alak azonban a K. silvatica és longifolia többször kimutatott fejldéstörténete és földrajzi elterjedése miatt közöttük fel sem tehet. A K. silvaticana^k a K. longifoliahoz némileg hasonló alakjai nem átmeneti alakok, csak mintegy a jelenkorban való ismétldése annak a fejldéstörténeti folyamatnak, a melynek folytán a K. longifolia, silvatica és rokonai az si idben közös sükbl kifejldtek. A két faj földrajzi elterjedése is arra tanít, hogy a É. silvatica sehol sem megy át a K. longifoliaha, a hasonló alakok csak a hasonló termhelyen való konvergens kialakulás eredményei. Ha átmeneti alakot nem is, de a K. SimonJcaianalioz hasonló hybridet már megfigyeltek hasonló körülmények között. Ilyen a Knautia {Trichera) asperifolia Borb.-^ Karinthiából, valamint a

1

p.

25

;

Knautia

Borb. Revis. Knautiarum. 1904. Szabó, De Knautiis stenophylla in Magy. Bot. Lapok 1910. no 1. Sep. p. 22.

silvatica bb. stenophylla

K. silvatica

Herbarii Dris. A. De * B r b á s, 1.

v.

dipsacifolia

Degen c.

p. 42.

no

10.

f.

Botanikai Közlemények. Í'HO.

IV. Tábla.

6.

Knautia Simonkaiana

Szabó

n. hybr.

Phot. Szabó,

;

;

:

KNAUTIA 8IM0NKAIANA

287

HYBR.

N.

a Knautia craciimelensis Porc.^ a Rodnai havasokból, a mely utóbbi szintén liybridnek bizonyult ^ a két jelzett faj között, de a K. Simo7ikaia7iató\ merben eltér. A Porcius gyjtötte és tenyésztette példányok inkább a K. longifoliara,, a e g e n által

D

gyjtött példányok pedig a K.

emlékeztetnek. A K. Simonkaiana tanulságaiként kiemelhetjük azt, hogy: 1. a K. silvatica és longifolia földrajzi (vertikális) elterjedésük érintkezési pontjain keresztezdnek (Karinthia, Rodnai havasok, Királykö) 2. ezek a hybridek egymástól eltérk 3. nem egyeznek meg a silvaticanak azokkal az alakjaival sem, a melyek a konvergens fejldés folyamán a longifoliava.1 hasonlatosságot mutatnak 4. a hybrid alak úgy a K. longifolia, mint a K. silvatica egyes vonásait változatlanul átveszi; 5. a hybrid alak jellemvonásai között olyanok is vannak, a melyek a két szülöfaj jellemvonásai között közepet tartanak. Hogy már most ezek a jellemvonások mennyiben állandóak mennyiben változnak a keresztezdés ismert törvényszerségei szerint, ezt részben a helyszínén, részben a kultúrában való további vizsgálatnak kell eldöntenie, valamint azt is, vájjon a hybrid ez esetben állandó jelleg fajjá alakul e, a mint ez a Knautia génusz külünbö/. szubgénuszaiba tartozó fajok közötti hybridek felöl beigazolást nyert {R. Degeni, Timeroyi, leucophaea, byzantina, Visia7ii), miért is a K. Simonkaianara. a kutatók fokozott figyelmét óhajtom felhívni. A Magyar Nemzeti Múzeum növénytára birtokában lev és annak igazgatósága által bemutatásra átengedett példány leírása egyébiránt a következ Rizomája vékony, kúszó, csúcsán kissé megvastagodó. Szára alól kissé merev, lefelé fordult szröktl szétszórtan, feljebb elálló, hosszabb szrökkel sren fedett, kocsán^a rövidebb és hosszabb szörözet, a virágzat alatt borzas, a gallér levélkéivel együtt mirigyes. Alsó levelei nyúlt lándzsások, nyúlt nyélbe keskenyedek, kihegyezettek, vastagabbak, kopaszok, alól hálósán erezettek, a felsk keskenyed alappal ülk. szétszórt, hosszabb szrökkel fedettek, lassan keskenyedek. A gallér levélkéi nyúlt lándzsások, borzasak, mirigyesek. Virágzata nagy, tömörebb, 4'5 cm. átm.. piros. Termése ismeretlen. silvaticarsi

K

K

;

>

{Knautia n.

hybr. Diagn.

longifolia v.

p.

X


(A szakosztálynak 1910 november 23-án '

^

=

Simonkaiana

tartott ülésébl.)

Porcius in Magjar Növénytani Lapok IX. V. ö. Szabó: Monographie in E n g e r s

(1905) 442. old.; Index Knautiis 1. cit. 23. old.

y^ K.

(60).]

1

ibid.

tíeibl.

no

89.

(1885.) p. 128.

Botan. Jahrb.

XXXVIII.

(1907.)

XXXVI. De

31. old.;

288

TUZSON JÁNOS

Magyarország növényföldrajzí térképe Símonkaí Lajos hagyatékából* (V. tábla, térkép.)

közzétett, S i m o n k a i L. tudományos munkálkodámegemlékezésben röviden ki vannak fejtve azok az elvek és szempontok, a melyeket ö növényföldrajzi kutatásaiban szem eltt tartott és a melyek értelmében dolgozataiban számos génusz tagoló-

Az elbb

sáról szóló

dását ismertette. Hogy e részletes vizsgálatok alapján Simonkai-nak Magyarország növényföldrajzára vonatkozólag határozott nézetei voltak,

amelyek úgy Kerner^, mint Borbás'-^

beosztásától eltérek, annak

m

elször kifejezést adott. n k a i két közleményében is így „Növényföldrajzi vonások 1891" czimü dolgozatában és késbb a „Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXIV. Pozsonyi Vándorgylésének Munkálatai "-ban 1907-ben (243. old.). Az ily módon kétszer közzétett beosztás között némi eltérések vannak. Az utóbbiban megadott beosztás azonban részletesebb, és így ezért, valamint abból az okból is, hogy ez a Simonkai legutóbbi, ezirányú közleménye, S

i

a végleges S

ezt kell tekintenünk

A

im onk ai-féle

beosztás mind a két dolgozatban

adva, magát a kapcsolatos térképet

A

m

beosztásnak.

szövegben

csak

Simonkai nem

adta

van megki.

hagyatékának részletes átvizsgálásakor azonban elkerült az a térkép, amelyet S i m o n k a i a pozsonyi vándorgylésen tartott eladásához készített s a mely térképen mindazok a flóravidékek, a melyeket' a vándorgylés évkönyvében felsorol, be is vannak rajzolva. Maga ez a térkép a tudományegyetem könyvtárában van elhelyezve. A rárajzolt flórahatárok, daczára annak, ho,2y a nevezett évkönyv közleményében az egyes flóravidékek határozottan megnevezvék, S

i

nka

i

úgy látszik, még nem voltak Simonkai- tói véglegesen megállapítva. Egyes határok két-háromféleképen is meg vannak húzva, jeléül annak, hogy szerzjük még véglegesen nem tudott fölöttük dönteni. Az eltérések azonban nem nagyok s a térkép úgy van megrajzolva, hogy rajta nagyjából a szövegben közölt flóravidékek mindegyike megállapítható. Bizonyos hogy S m o n k a i térképét úgy, a mint itt közzéi

nem

hanem még

apróbb változketts-hármas vonalak közül a feleslegeseket kiküszöbölte volna. Miután azonban ez a térkép Simonkai munkálkodásával a legszorosabb kapcsolatban kívánatos, hogy az úgy, a mint ö megrajzolta közzététessék. áll, A csatolt térképbl kivehet öleg S i m o n k a i Magyarország területét tesszük

ismertette volna,

tatásokat tett

volna

az

egyes

vonalakon

két flórabírodalomra osztja és ezeket a I.

Dalmát ^

Mediterrán flórabirodalom.

és

ott

is

fleg

a

is,

következ flóravidékekre. Quamerói flóravidék. 1.

2.

flóravidék.

Kerné r

Florenkarte R.

itt

v.

Wettstein. B rbás ^

1896, 78. old.

A.,

Az Osztrák-Magyar Monarchia

Oesterr.-Ungarn, V.,

Phys.-stat.

I.

köt. 1887. 189. old.;

Handatlas, Nr. 14,

erlSutert v.

Magyarország növényföldrajza, Pallas Lexikon, XII.

Botanikai Közlemények. 1910. é

.

V. Tábla.

JÁ.
fc'^í/

j',y

-^-

MAGYARORSZÁG NÖVÉNYFÖLDRAJZI TÉRKÉPE 8IM0NKAI

L.

HAGYATÉKÁBÓL

289

n. Boreális-mikrotlierm vidék.

flórabirodalom. 3. Karszt flóraDéldunai flóravidék. 6. Keletkárpáti Nagyalföldi fióravidrk. 8. Pannóniai flóravidék. 9. Nori

Sdavon

4.

flóravidék.

7.

flóravidék.

5.

10. Quád flóravidék. 11. Tátra-fátrai flóravidék. flóravidékek elhatárolásának részletesebb indokolását Simonkai

flóravidék.

E sehol

sem

foglalta

egybe.

Annak

megvilágítására,

hogy mily

vezérelték növényföldrajzi beosztásának raegállapitásában,

eszmék

említett két

dolgozatában felhozza ugyan részletesen néhány növényfaj alaksorozatát {Thymus.^ Centaurea, Silene, Delphinium). azonban csak példaképen és nem annyira az egyes határvonalak concret megállapítása említi, mint inkább azért, hogy irányelveit s indokolása czéljából ;

példájukon kifejthesse. Kétségtelennek vehetjük azonban azt, hogy a térképen meghúzott növényföldrajzi határvonalakat kiterjedt megfigye lései alapján, számos növényfaj elterjedésének figyelembevételével állapította

Tuzson János.

meg.

(A szakosztálynak 1910 november 23-án

Römer

Gy.

:

A

Primula

tartott ülésébl.)

farínosa

elfordulása

az

erdélyi fenföldön.

A míg

a Primula longiflora "hazánk hegységeiben sehol 1000 m t. f. magasság alá, addig a Primula farinosa termhelyei 1000 méteren alul vannak. A szuruli elfordulás (2288 m, Fogaras vármegyében), melyet Baumgarten közöl,

•sem száll

A késbbi botanikusok e helyen nem találták, Bartli som, pedig Fuss a Szurul-hegyen többmegfordult. A Primula farinosa a Bucsecsen sem el,

bátran törölhet.

még Fuss ször

is

és

j

Baumgarten

herbáriumának egyik etiketté jén az olvashatatlanul írt termhely, a mint azt dr. M o e s z G. jól sejti, csakis a „Butschetsch''-et jelentheti. Mivel úgy a Szurulon, mint a Bucsecsen is a Pr. longiflora megvan, nyilván vele cserélték össze a Pr. farinosát. Hasonló tévedés volt, mikor a Daphne bár

Blagayana Frey-t Daphne alpina L-nek

A

Pr. farinosa

tartották.

Magyarország északi és nyugoti részeinek

nedves, tzeges rétjein és fellápjain nem ritka. Legjelentékenyebb termhelye az árvavármegyei Bory- mocsár. A M. N. Múzeum herbáriumában a Pr. farinosa hazánk északi részébl, 17 termhelyrl és nyugati részébl 4 helyrl van meg. (Ezek felsorolása a német szöveg (63.) oldalán.) Az északi és a nyugati elfordulások három csoportba oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak a Magas-Tátra környékén lev termhelyek. Itt a Pr. farinosa., különösen a Vág völgyében nagyon elterjedt, úgy hogy Pax a lápok legjellemzbb növényének tekinti. A második csoportba tartoznak a Sopron, Vas és Zala vármegyékben lev termhelyek, melyek bizonyára a stájeri el-

fordulásokkal állanak összefüggésben. Elszigetelt csoportot alkot

290

RÖMER

GY.

mely a máramarosvármegyei Pietrosz alján lev foglalja magában. Ezek, úgy látszik, nincsenek összeköttetésben a keleti termhelyekkel. a harmadik,

termhelyeket

A Pr. farinosa erdélyi elfordulásáról Baumgarten emlékezik meg legelször. Szerinte megvan Resinárnál (Nagyszeben mellett) és a Szurul-hegységben. Fuss, a ki Resinár vidékét jól ismerte és tudta, hogy itt a Pr. farinosa nem fordul el, , Flóra excursoria" ez. müvében csak a Szurul-hegységet említi, de hozzáteszi: „e patria non vidi". Schur ellenben, aki a fogarasi hegységben sohasem akadt reá a Pr. farinosára, az „Enumeratio"-jában mint egyedüli elfordulást, a resinári tzeges réteket említi. Simonkai „Erdély edényes flórája" ez. munkájában e két kétes elforduláson kívül még a szászhermányi lápot is felsorolja ama példányok alapján, melyeket neki megküldöttem. Fuss úgy vélekedett, liogy a Pr. /armosa az erdélyi fenföldön sehol sem terem. Mikor megírtam neki, hogy a szászhermányi lápon is él e növény, csak akkor hitte el, a mikor szárított példányt küldtem neki belle. Megtaláltam e növényt a múlt század 70-es éveinek közepe táján. S a felfedezést úgy Fuss, mint Simonkai is nagy örömmel fogadták. A Pr. farinosa Szászhermány mellett két szomszédos területen el, mintegy 500 m abszolút magasságban. Az egyik terület a községtl délnyugatra, a szentpéteri hegy és a Botfalura vezet út között fekszik. Terjedelmes tzeges rét ez, melyet „Aue"-nek neveznek. Itt igen nagy mennyiségben terem. A másik terület a községtl északra van. A tzeges rétnek ezt a részét „MühlbachwinkeP-nek nevezik. Majd ráakadtam a „Kai te Brunnen'' mellett is, mocsaras réten Ligularia sibirica Cass. és az erdélyi megyékben ritkaságszámba men Swertia perennis L. társaságában. Késbb megtaláltam közelebb Brassóhoz is, még pedig a Vidombák községtl északra es „méhes kertek" mellett kanyargó „Lauterbach" patakocska mentén két helyen, úgymint Lassel méhes kertjének egy mélyedésében és a Rogoase tzeges legeljén. A talaj mindkét helyen fekete, tzeges, televényes. A Pr. farinosának hatodik termhelye a Barczaságon Prázsmár mellett van, a melynek mocsaras rétjén egy kultúrmérnök találta és több példányát M o e s z G.-nak adta. Mivel a resinári és a szuruli elfordulások törlendk, jelenleg a Primula farinosát az erdélyi fenföldrl csakis Brassó megyébl ismerjük. A Pr. fariiiosa-nak a Barczaságon való elszigetelt elfordulásának növénygeografiai jelentsége van, melyet még az a körülmény is emel, hogy Grecesku („Conspectul florei romaniei" 1898) szerint e növény a szomszéd államban hiányzik. Bessarábiában Hiányzik a Romániával határos orosz területen is, továbbá Podoliában és Ukrainában. (Ledebour: Fiora rossica mellett jelenik III. 13.) Csak a Kaukázusban és Asztrachan

j

:

meg

ismét.

-

ELFORDULÁSA

A PRIMULA FARLNUL08A

291

AZ ERDÉLYI FENFÖLDÖN

Pr. farinosa erteljesen n. a 32 cm-t is. 5 cm magas törpe példányokat, mint a milyeneket Willkomm említ, soha sem láttam. Ez erteljesebb növekedést kétségtelenül az alacsonyabb síkvidéki elfordulással magyarázhatjuk. A denudata Koch varietást mindezideig nem találtam. Fehérvirágú Pr. farinosát azonban igen. Megfigyeltem a phyllodia azt az esetét is, melyrl S c h i 1 b e r s z k y K. szól (Term. Közi. Pótfüzetben 1908. p. 9.), valamint elég gyakran prolificatiót is. A barczasági Pr. farinosa erteljes növekedését bizonyítja az is, hogy ugyanazon egyénnek sokszor egynél több tkocsánya is van. Az egyik példánynak 5 tkocsánya volt és ernyjében 25 virágot viselt. Sajnos, tartanunk kell attól, hogy e szép Primula jövje veszélyben forog. Brassó vármegye ersen kifejldött mezgazdasága a botanikus kedvéért nem fog megkegyelmezni a lápok növényzetének. A rigolozás és a csatornázás következtében a Pr. farinosa szászhermányi termhelye is szárazabb lett. Be fog teljesedni Warming jóslata, melyet a Pr. farinosa jövjérl „mindig ritkább és ritkább lesz, vagy egészen el is mondott

A

barczasánji lápokon

Tkocsánya gyakran

term

eléri

:

tnik a flórábór. Végül megersíthetem Boltfi D. megfigyelését, melyet a Pr. farinosa gyökerének szagára vonatkozólag frissen gyjtött és a rátapadó földtl illata

van, mely

még leginkább

tett.

A

júniusban

megmosott gyökérnek fszer-

az ánis szagára emlékeztet.

(A növénytani szakosztálynak 1910 október 12-ón

tartott ülésébl.)

(Moesz.)

IRODALMI ISMERTET. Zahn, Kari Hermann: Die ungarischen Hieracien des Ungarischen National-Museunis zu Budapest, zugleich V. Beitrag zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkaniander. Annales Musei Nationalis Hungarici. VIII. 1910, p. 34 106.) [A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum magyar Hieraciumai, egyúttal V-ik közlemény Magyarország és a Balkánállamok Hieraciumainak ismeretéhez (A Magyar Nemzeti Múzeum VIII. évkönyve 1910, 34 106. oldal)]. Szerz a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályáuak magyarországi Hieraciumait s fiiggelékképeu a múzeum herbáriumának néhány,





fkép Frivaldszky Imre

Janka Viktor

gyjtésébl ered el összes lelhelyeikkel együtt; Magyar Botanikai Lapok több évfolyamában közölt és

haÁkáni Hieraciumát tárgyalja és sorolja

czikke egyúttal a

a Dr. D e g e n Á. herbáriumának magyarországi és balkáni Hieraciumait tárgyaló czikkeinek folytatását is képezi. Bizonyára örömmel kell üdvözölnünk a magyar flóra Hieraciumai-

s

nak

revízióját

egy

oly



e

téren most

már

talán

egyedül

álló



:

IRODALMI ISMERTET

292

változatos Hieracium alakjait az ki végre flóránk Hieraciumai-ndik megfelel rendszerébe is beállítja s ugyancsak a magyar auktorok sokszor zavaros elnevezéseit is tisztázza, bár egy ilyen munkánál valószínnek tarthatjuk azt is, hogy az itt tárgyalt, részben új fajok és alakok alatt alighanem néhány régebbi

szakférfiútól,

európai

a

flóra

auktor (Vukotinovic, Borbás, zett növényei is lappanghatnak.

Simonkai, Pax) már

elneve-

Szerz a hazai Híeraciumok-hól összesen 111 fajt és körülbelül háromszor annyi subspeciest sorol elö, melyek közül az újonnan felés leírt alakok a következk Hieracium Hoppeanum Se hlt. ssp. leucolepioides D e g. et BlytVili. ssp. subpedunculatum Z a h n Zah n fuscum pratense T a u s c h tianum F r. ssp. acropurpureum Z a h n N. P. ssp. faragense ssp. amaurodermum Zahn; spathophyUum Zahn; sciadophoruyn N. P. ssp. borsodinum Zahn, ssp. brevileptophypiliforme Zahn; florentinum A 1 1. ssp. devanum Zahn ton N. P. ssp. lugosiense Zahn; umbeUiferum N. P. ssp. auriculoidiforme Zahn; auriculoides Zahn ssp. hypochaeton Zahn; silvaticum L. ssp. arácsense Zahn; vidgatum F r. ssp. festinum állított

;

;

;

;

Jord.

var.

caesio-vulgatum

Zahn,

ssp.

szokolense Zahn,

Zahn; bifidum Kit. ssp. késmárkiense Zahn; ssp. lobosum Zahn; dentatum Hoppé ssp. expallens N. P. var. roszudecense Zahn; cinerascens Jord. ssp. vratnikense Zahn; caesium F r. ssp. fariniferum Zahn, ssp. markazense Zahn, ssp. symphytoides Zahn; trebevicianum K. Maly ssp. strictifidum Zahn; ssp. subpleiopJiyllum Zahn var. homorodense Zahn; trencsinense

ssp.

n/grescens

Zahn;

WiUd.

ssp.

F r. Zahn,

atratum

bullanum

ssp.

coracinum Zahn ssp. parciglandulum acutissimum Zahn; Krasani Woi. ssp.

ssp.

{^transsilvanicum-bifidum)

Zahn;

crassiceps

^ (ilpimim

Zahn

napaeum

trebevicianum

vei.

^ alpinum)^

napaeum Zahn, et var. subtrebevicianum Zahn; ssp. acropogon Zahn; preaantlwidcs Vili. ssp. crassipilum Zahn; Fritsei Schultz-Bip. ssp. foliosior Zahn; sudcticum Sternb. ssp. Jávorkae Zahn, ssp. maramarosiense Zahn; laevigatum ssp.

Willd. ssp. purpuricaule Z ahn, ssp. soproniense Zahn ramosum W. et Kit. ssp. serratilanceum Zahn; deJtopluiJlnm A.-T. ssp. dubicsányense Zahn; cuspidatum Zahn ssp. Piersii Z ahn; Bohatschianum Zahn (= sparsiflorum pallidiim) Zanogucae ;

Zahn {= sparsifloriuii — iranssüranicum) neotericum Zahn;

rdíjcsátense

Deg.



;

et

;

Velcnovskyi

Freyn

Zahn

sparsifidum

ssp.

ssp.

Zahn,

azonkívül számos alárendelt formát is. Igen értékes megjegyzéseket találunk még továbbá a következknél H. bracchiaium Bertol. ssp. stoJonipanim Zahn; dioisum ssp. chidophorum Vukot. ; praecurrens Vukot. ssp. odorans Borb., Borb. {^nigrescens-vulgaliptoviense ssp. plu^iotricJmm Borb.; :

X

Wimmcri) ssp. subsinuatum subsimiatuDi-B o r b. (= sti/gium laevigatum Willd. ssp. peratrnm Borb.; BartJnanum Borb. (= racemosum tranbsihanicum ?) sparsiflorum (F r i v.) F r. iwn)

;

Borb.;

^

;

293

IRODALMI ISMERTET

88p.

Kotscliyannm

Uechtr.

lékben: H.

Heuff.

pannosum B

;

Freyn

Velenovskyi

;

o

i

dncicum ü e c h ssp. violasccns

ssp. Frivaldszkyi

s s.

B

R

c

dacicum

ssp.

t r.

o r b. b.

li

s

a

függe-

f.

JávorJca Sándor.

Pillitz B. dr. Vcssprém vármegye nörénysete. A veszprémvármegyei múzeum kiadványai IV. szám. Második közlemény, Veszprém. Nyomtatott Krausz Ármin fia könyvnyomdájában 1910. 4"

65—167. oldal. A Botan. Kö/lem. IX. jelzett mü els részét. Azóta elsnek

az

k.

(125



old.)

6.

ismertettem a fennt

megjelent a második közlemény,

folytatását és az egész



befejezését teszi.

a mely

Az els

rész

megfelel módon sorolja fel a szerz a további 841 enumerál. A munkáfajt, úgy hogy munkájában ö.sszesen 1386 fajt ban folytatja a Compositák tárgyalását. A családok fajainak és ezek elfordulásainak felsorolása után szerz pótlásképcn még sok fajhoz 1355 fajhoz még 31 új lelhelyet közöl, továbbá az eddig felsorolt újabban meghatározott és a megyére vonatkozólag új fajt csatol. A közölt fajok közül különösen kiemeljük a következket IHeracium auricula L., //. Wiesbaucrianuin var. Pdlicinnum B or b., H. Tiürense Péter, H. trachysetum B o r b., //. racimosiim W. K.. Piiykuma spicatum L., Gentiana asdepiadeah., G. PneuinonantJie h.. Mentha gentilis L., Veronica Velenovskyi Uechtr., Orobanclie gracilis Sm, Pcuccdanuinahat/cuni L., Polyíjola amardln Crantz, Euphorhia anguJata Jacq., Posa nitidia Bess. R. ruhigino^a h., Ihibus suJcatus Vest., B. inarhis Halácsy, R. discolor Whe etNees., i?. V>stii Focke, PoUntiüa coltárgyalásának

:

lina

Wib.,

P. rupesfr is

Steud. Coronüla Niliaca Jacq.

A munka

Lam.,

Borb.,

LatJiyrus megaJantJios

Rchb., Mentha

Alsine Facchinii

használhatóságát nagyban emeli a hozzácsatolt pontos (génusz- és familiamutató), továbbá a

tartalomjegyzék tett

eriotrícha

yai,r.

vnginalis

termhelyeknek betüsoros jegyzéke, a

munkában

emlí-

földrajzi fekvésre vonatkozó

Szabó Zoltán.

útbaigazításokkal.

Schweitzer J. Adatok a Dip^acus genu^ anatómiai és fejldéstani ismeretéhez. Különlenyomat az Egyetemi Természettudományi 32 old. 8 szövegSzövetség 1910-iki Évkönyvébl. Budapest, 1910 1



közti ábrával.

Dolgozatában

a

szerz

a Dipsacus génusz három faján, neve-

zetesen Dipsacus lactniaius L.. D. silvcsiris és a D. pilosus L. (Cephalaria pilosa

Gr.

et

H u d s. Godr.)

[D.

FuUonum L

)

végzett anatómiai

vizsgálatait ismerteti s ezzel kapcsolatban fejldéstani megfigyeléseirl is

a

beszámol, melyeket különösen a Dipsacus taciniaius-on és részben D. sUvcstrii-eu tett. A Dipsacus-okra. jellemz fontosabb ana-

tómiai eredményeket a következkben foglalja össze.

A faj

nem

szár szerkezetében lényeges

mutat.

A

D.

lacini'itus

anatómiai

különbséget a három

kivételével a szár csöves.

hengert elparásodott endodermis választja

el

a kívül

fekv

A

központi

szövetektl.

;

294

A

IRODALOM ISMERTET

színes és szintelen D. j^Hosus-t kivéve két részre különül kéregben hatalmasan fejlett collencbynia bordák húzódnak végig, melyek azonban a JD. piJo!
kéreg,

:

A

kéregre.

forduló kiválasztó sejtek helyettesítik.

A szövetet

biumon

cambium túlnyomó részben a szállításra szolgáló míg az interfascicularis cambium túlnyoraólag a cammechanikai szövetet hozza létre. Az edények radiálisán

fascicularís létesíti,

belüli

küls

állanak és a béltl a bél el

sejtjeibl

alakult bélhüvely választja

ket.

A

Dipsacu^-ok rhizomájára jellemz a pericyclusból kiinduló megalakulása, a melynek mködése az elsdleges kérget tudniteljesen leveti. Nevezetes mködésében az, hogy két irányú sejillik kifelé elparásodott sejteket, befelé pedig el nem parásodott teket létesít, a mely utóbbiak az elsdleges kérget felülmúló másodA farész közepén fásodott sejtek vannak. lagos kérget alkotnak. Ezeket fásodott és nem fásodott sejtekbl álló öv veszi körül és az egészet ismét a küls, fásodott zóna. Az edények a D. Jaciniaius és silvestris-en a középs, fásodott részbl némileg sugarasan haladnak a küls, fásodott zóna bels határáig és onnan kezdve szórtak. A D. piloi^us-on az edény.ek radiális helyzete még a küls zónában is felismerhet. A lomblevelek szerkezetét illetleg a vizsgált Dipsacus fajok meglehets változatosságot mutatnak. Nevezetesen a D. laciniaiuH és si'vestris, a mesophyllumot tekintve, kétféle szerkezet levelekkel bír úgymint alsó dorziventralis és fels isolateralis levelekkel. Ezekkel szemben az árnyéki D. pilosus fajnak csak dorziventralis levelei vannak. A két elbbi és az utóbbi árnyéki faj közti különbség azonban még phellogen

;

más

tekintetben

is

kifejezésre jut. Ugyanis a D. laciniaiui és siívestr/s

sem pedig mesophyllumának fejlettségét a Az epidermis méreteiben különbség van a

levelének sem vastagságát,

D.

piUisu^i

nem

éri

el.

három faj között, de ez mégis a D. laciniatus és silvesiris közt nem feltn, mint az utóbbi két faj és a D. pilosus közt. A levegnyílásokat a D. pilosus kivételével a levéllemez mindkét felületén megtaláljuk és a Crucifera typusra jellemz három kísér sejt veszi ket körül. Az elmondottakból világosan látható, hogy a J). pilosus az árnyékos növényekre jellemz sajátságokat tünteti fel. Végül még a leveleknek bél- ós keményítöhüvelyböl álló nyalábhüvelye említend meg, mint a Dipsacus-ok leveleinek jellemz sajátsága. oly

A

gallérmurvákban a nagy terjedelm

sclerenchyma

uralkodik,

a mely a levél közepén húzódik végig és, a D. laciniatus és sílvesfri-i gallérleveleiben, az alsó oldalon körül van véve a nyalábokkal, ellenben a D. pUosus-on minden nyaláb felett egy-egy sclerenchyma szövet fut végig. Míg a D. Jaciniaius és silvesiris gallérleveleiben a sclerenchyma

nagyobb terjedelm, mint a D. pilosus-hsín, addig az assimíláló szövettel éppen fordítva van. A murvalevelek mindhárom fajon megegyez szerkezetek, bellük az assimilatios szövet egészen hiányzik.

A

trichoma képletek közt egy

295

IRODALMI ISMERTET

mely valamely fajt kizárólag jellemezne, hanem egy és ugyanazon trichoma mindbárom fajon és ugyanazon egy faj különböz szervein elfordul. A gyökerek anatómiai szerkezete megegyez a három fajon. Bélszövetet a másodlagos gyarapodás megindulása után már nem találunk, csak D. piloHi-^-on, de ez is el van fásodva. A járulékos gyökerek négyes sorokban (diplostichia) rendezdnek el. sincs, a

alakú

Szurák.

SZEMÉLYI hírek, (Rovatvezet

Szabó Zoltán.)

:

Belföld.

Az Erdélyi Múzeum Egylet Péterfi

M.-t a növénytárhoz segédörré, Farkas K.-t föpraeparatorrá választotta. Ö felsége T h a i s z L. vetömagvizsgálóállomási adjunktusnak a kisérletügyi állomásvezeti czímet adományozta, a földmívelésügyi m. kir. miniszter dr. Sántha L.-t a m. kir. szlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézethez assistenssé nevezte ki. Meghalt. Kodo lányi A. az Orsz. Gazdasági Egyesület volt 72-ig a kolozsmonosturi gazdasági tanintézet segédtitkára és 1862 igazgatója, gazdasági szakiró, ki 1835. febr. 16-án a hevesmegyei Bátor községben született, f. évi deczember hó 6-án 75 éves korában elhunyt. A botanikai irodalom is gyarapodott az ö munkássága által, a mennyiben az elsk között volt, kik tudományos botanikát magyar nyelven íi'tak. Müve Növényboncz-, végy- és élettan. Különös tekintettel a növénytermelésre. Az e téren megjelent legjelesebb szak munkák nyomán. Pest, 1867, nyomt. Kocsi S. 8-r. 864 1., szövegbenyomott ábrákkal. Eggenberger N. (Új kiadás 1870. 361 1.) iTmeiJc^es.



:

Külföld.

Witaschek

Meghalt. J

botanikus, Wienben, júl.

Fischer,

Gust.

wieni polgári iskolai tanítón,

5-én (Alig. bot.

Ztschr.)

;

jeles

Dr. med. et phil.

kiadója, Jénában, júl. 22-én; on-herbarium tulajdonosa, Parisban; Dr. D. Grescu a bukaresti egyet, tanára, a „Compectul ílorei Romaniei" ez. és Románia flóráját tárgyaló mü szerzje, 1910 novemberben.

Dr

a Bot.

Durand

E.

C

a

Kinevezés. Dr. R. assistense,

Brefeld

rendes tanárává; növényföldrajzi

S.

o s

Centralblatt s

Falok

volt

a breslaui

egyetemi

élettani

intézet

segédje, a müncheni akadémián a Mykologia

Killermann

regensburgi tanár, aki 1906-ban

Budapest környékét is tanulmályceum zoológia és botanikai tanszékére, rendes tanárrá; E. Janchen a wieni egyetemen magánnyozta,

tanulmányútja

Regensburgban

a

során

bajor

kir.

tanárrá habilitáltatott.

Egyéb G.

Mendel

hírek.

szobrát október 2-án leplezték

le

Brünnben.

:

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

296

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM, (Rovatvezet

Kümmerle

J.

Béla.)

Hazai irodalom

a)

BlattnyTibor:

:

^

Adatok

molyhos -tölgy (Quercus lanuginosa von Quercus lanuginosa Botanikai Közlemények. IX. köt. 1910., 240—241. és (51.) old. Laui. Chyzer Béla dr. Mérges ipari növéoyek. (Rhus vernicifera, Rh. toxicodendron és Rh. coriaria.) Budapest, 1909. Molnárok Lapja nyomdája.

Lam.)

a

Verbreitung

zur

Beitrage

elterjedéséhez.



:

16 old.

8-rét.

éo 15 és

D 1910

,

3.



Az Iparegészségügy :

ábrával. (46.)

— Orvosi

Archívum.

füzetében.

Fodor Ferencz: retéhez.

1909. évi márczius 1 és 15, április 1

május elseje számából. Beléndekmag a mákban. e g e n Árpád dr.

Beitrage



Adatok a Cephalaria-fajok histologiájának ismeder Histologie

Kenntnis

zur

Közlemények. IX. köt.

Botanikai

der Gattung Cephalaria. 7 1910.,

171—197. és (45)—

old.



Földvár y Dezs: Az

Mezorosz lenvetömag gyommagvai. 239—240. old. gazdák. XVII. MezKorcshere néven forgalomba hozott köles-rostaalj. gazdák. XVII. évf. 1910 227—228. old. Györffy István dr. A Molendoa Sendtneriana (Bryol. eur.) L i m p r. újabb hazai elfordulásáról. Über die Neueren Standorte von Molendoa Sendtneriana (Bryol. eur.) Limpr. in Ungarn. — Magy. Bot. Lap. IX. évf. 1910.,



——

,

:

köt. 1910.,

194—198.

old.

——

Rehmann

et Crocus Heuífelianus Herb. var. scepusiensis Magyar Botanikai Lapok. IX. 1910., p. 281—282. old. Woloszczak H e r m a n n, F. Bupleurum ranunculoides L. auf dem Bucsecs. Bupleu-



;

rum ranunculoides

L. a Bucsecsen.



Magyar Botanikai Lapok.

IX. köt.

1910., 280. old.

Hollós László

dr.

:

Magyarországból ismeretlen

gombák Kecs-

kemét vidékérl. Für Ungarn neue Pilze aus der Umgebung von Kecskemét. Botanikai Közlemények. IX. köt. 1910., 198—221. és (47)— (48.) old. Jávorka Sándor dr. Néhány adat a magyar Flóra ismeretéhez, egyszersmind a Linum flavum L. európai alakkörének revisiója. Beitrage zur



:

Kenntnis der ungarischen Fiora nebst Revision der europaeischen Vertreter Magyar Botades Formenkreises des Linum flavum L. Ketts táblával.



nikai Lapok. IX. köt. 1910.,

145—163.

Kerékgyártó Árpád

dr.

old.

:Az

Eranthis

hyemalis

Sa

1 i

s b.

a

Jánoshegyen (Budapest). Über das Vorkommen von Eranthis hyemalis Botanikai Közlemények. IX. köt. S a 1 i s b. am Jánoshegy bei Budapest. 1910.. p. 241—242. és (52.)



^ E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredet, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végbl a szerzket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent {Szcrk.) közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek.

— .

297

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Kupcsok Samu

Kupcsok

és

és vidéke Rubusainak ismeretéhez.



von Bakabánya und ümgebung. 199—275. old.

S. T. dr. Ujabb adatok Bakabánya Neuere Beitrage zur Kenntnis der Rubi Magyar Botanikai Lapok. IX. köt. 1910., :

Margittai Antal: Adatok Turóczvármegye zur Kenntnis der Flóra des Komitates Turócz.

276—279.

IX. köt. 1910.,

Páter

Béla

dr.

flórájához. Beitrage

Magyar Botanikai Lapok.

old.

A

:



vadon term gyógynövények valamint a gazda-

sági melléktermékek gyógyszertári értékesítésének rövid ismertetése. Irta

73 ábrával. Pályadijat nyert Pátria irod.

és

váll.

míí.

nyomdai

r.-t.

.

.

Második bvített kiadás. Budapest, 1911. 147 old. 8.-rét. Országos Magyar Gazda-

sági Egyesület könyvkiadó-vállalata.





Két érdekes növényi rendellenesség. Zwei interessante Missbil— Botanikai Közlemények. IX. 1910., 131 235. és (49)



dungen. Képpel. old.

(50).

Rapaics Raymund Bevezet

dr.

:

Magyarország növényföldrajza. 1. kötet. Nyomatott Ajtai R. Albert könyv-

rész. Irta .... Kolozsvár, 1910.

nyomdájában. 80

old. 8-rét.

Schilberszky Károly


Észrevételek

:

„Páter Béla: Két

érdekes rendellenesség" ezimtí közleményhez. Bemerkungen zu der Mitteilung

Páter: Zwei

von B.

interessante Missbildungcn.

— Botanikai

Közlemények.

IX. köt. 1910, 235-240., és (50.)

S

e

r

V

i

M

t

i

r.

Zur Flechtenflora Norddalmatiens. Adatok északi Dal-

:

— Magyar Botanikai Lapok

máczia zuzmóflórájához.

IX. 1910, 164

— 194.

old.

ThaiszLajos:

Adatok AbaujTorna vármegye' flórájához. Beitrage zur Flóra des Abauj-Tornaer Komitats. Botanikai Közlemények, IX. köt. 1910, 222—230. és ^48)-(49.) Tóth Mihály dr. A nagyváradi Püspökfürdö Lótusz virága és



:

I— II.

hévvizi csigái.

XLIV.

évf.



Országos Középiskolai Tanáregyesületi

30—38.

1910.,

b) Külföldi irodalom

Bernátsky lata

L

a m. und

I.

Janchen

und

J.

Közlöny.

old.

E.

:

:

Über

Iris

spuria L.,

subbarbata Joó. Mit drei Textabbildungen.

I.

spathu-

— Osterreichische

Botanische Zeitschrift. Jahrg. LX. 1910., S. 335—343.



Zeitschrift fiir D e g e n, Dr. Árpád Bilsenkrautsamen im Mohne. Untersuchung der Nahrungs und Genussmittel, sowie der Gebrauchsgegen:

stánde.

Bánd XIX.

Herm

a

nn

1910., S. F.

:

705-720.

Einige Pflanzenfunde aus den Südkarpathen.

handlungen des Botanischen Vereins der Provinz 1909. (1910.), S.

55—58.

Römer Gyula:

Zur Natm-geschichte von Aldrovanda vesiculosa L. Die Kleinwelt. Jahrg. 11. 1910., p. 41 43.

Mit 2 Abbildungen. (Ismert.)



Seymann, Vilmos: tum nigrum

X



VerBrandenburg. Jahrg. LI.

Ruta

muraria.



Zur Kenntnis der Hybride Asplenium AdianMit 2 Textabbildungen.

Botanische Zeitschrift. Jahrg. LX. 1910.,

S.

278-280.



Osterreichische

298

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A

növénytani szakosztály 1910 október 12-én tartott jegyzökönyre.

Elnök

Klein G y., jegyz M o

;

Tuz

1.

e s z G.

:

n

s

J.

„A

:

bruxelles-i

ülésének

159-ik

nemzetközi botanikai kongresszusról"

czimü eladásában ismerteti a kongresszus lefolyását és eredményeit. E kongresszuson mint a kir. magy. természettud. társulat képviselje, a vall. és közokt. minisztérium támogatásával vett részt. Áz, ülések fontosabb tárgyai voltak a bécsi nomenklatúra szabályok módosítása és kiegészítése a növényföldrajz móda vírágtalan és a fosszilis növények nomenklatúrája :

;

;

szere és terminológiája.

A

zetek megtekintését

Ezenkívül

is.

programmba felvették a minden napra

bruxelles-i botanikai inté-

esett egy-egy florisztikai

és palaeobotanikai kirándulás.

A

kongresszushoz kapcsolódott a berlini

zeum megnyitási ünnepélye. kezésének történetét,

A

díszülésen E n g

botanikus kert és mú-

kir. 1

e

r

ismertette a kert kelet-

Kiemelte, hogy

hivatását és czélját.

ennek az

inté-

zetnek feladata, hogy nagyobbszabású tudományos munkálkodást folytasson és e mellett a népnevelés czélját

Ríner

2.

Gy.

:

Moesz

czimü dolgozatát

fó'ldön"

szolgálja.

G.

terjeszti

el.

A

erdélyi fen-

Primula farinosa

nyugatmagyarországi elfordulásai három csoportba oszthatók.

észak- és

Nevezetesen: (Sopron,

is

„A Primula farinosa elfordulása az

1.

Zala,

a Magas-Tátra

Vas)

és

vidéke,

a Pietrosz

3.

a nyugatmagyarországi

2.

Máramarosban.

vidéke

csoport,

Felsorolja a

Magyar Nemzeti Múzeum herbáriuma és az irodalom alapján a hazai termhelyeket. Erdélybl Baumgarten közli elször, még pedig a Szurul-ról és a resínári lápról. Mindkét elfordulás törlend. Erdélyben egyedül Brassó

megyében

terem,

Végül

rában.

nevezetesen

méltatja

:

Szászhermány, Prázsmár és Brassó hatáelfordulásnak növénygeografiai

brassómegyei

a

jelentségét.

M

e s z G. bemutatja a szászhermányi és a prázsmári

Primula

fari-

gyjtésébl származó példányait. 3. H. G a b n a y F. „A kátrány m,érgezö hatása a cambiumra" men eladást tart. Tudvalev, hogy a Gastropocha pini, az apáczalepke nosa-nak, saját

:

czi-

her-

nyója és a Cheimatobia brumata ellen a fák koronája alá alkalmazott kát-

ránygyürvel védekeznek. Ez

a kátrány a

kérgen átszivárog

s

a

cambiumot

úgy hogy a következ évgyr ezeken a helyeken nem függ össze a régi évgyrkkel. Ez a körülmény a fa mszaki használhatóságát csökkenti s valószintívé teszi, hogy a talajba kerül kátrány a

helyenként tönkre

gyökereknek 4.

czimen

is

teszi,

árt.

Bernátsky

J.

:

„Adatok a biológia elméletéhez

eladásában kiemeli, hogy íilozcíiába vágó kérdésekkel

tartott

szetkutató a

a külföldön is

I.

közlemény"

számos kiváló termé-

foglalkozik.

Ámde nem

mind-

egyik ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, melyet a tudományos kutatásban

megkövetelünk. Egyesek kápráztató

filozófiai

elméleteikkel és fényes dialek-

tikájukkal a laiiíus közönséget, bár akaratlanul,

félrevezetik

s

a természet-

tudományt ferde világításba helyezik. Ezekkel szemben a konkrét alapon

299

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

exaktjkutatás eredményeit kell pontosan összefoglalni.

álló,

böz

A

biológia külön-

merülnek fel. Az ellentétek kiküszöbölhetk, ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy a biológia feladata az él lények kutatása minden rendelkezésünkre álló eszközzel. így minden disciplina jogosult és minden módszer használható mindaddig, míg az él lényeket valami

A

új

elvi ellentétek

oldalról megvilágítja.

^A magyarországi fenygyanta vizsgálata'' czím hogy egy ízben már bemutatta azokat a gyantákat, melyeket hazánk különböz részein a Picea montana S c h u r szolgáltat. 5.

u g u

eladásában a

sokszor

között

disciplinái

s t

i

n B.

:

utal arra,

Ezeket egy tanítványával megvizsgáltatta és az eredményeket a Gyógyszerészi Folyóirat 1910, évi is,

mely Pinus

1.

füzetében ismertették. Vizsgáltak olyan gyantát

7tigrá-tól származott.

Eladó

a múlt

nyáron a Pinus

silvestris

gyantáját vizsgálta, melyet Vas megyében, Szentgotthárd közelében, franczia

módszer szerint termeltek. Az eredmény úgy minségre, mint mennyiségre nézve kielégít. Bemutatja a nyers gyantát, a belle elállított kolofóniumot, és a desztilált

G

illó

olajat.

y F. szerint kísérleteket kellene tenni a helyszínén, hogy megtudjuk miképpen fejldik a megcsapolt és a meg nem csapolt fa. így derülne ki, nagyobb-e a haszon, vagy a kár, mely a megcsapolásból szárH.

a b n a

mazik, vagyis jövedelmezbb-e a gyantanyerés, mint a

fenynek más módon

való értékesítése.

A u g u s t i n B. rámutat arra, hogy a külföldi kísérletek nem alkalmazhatók a mi viszonyainkra, mert más fajokat használhatnak gyantanyerésre. Francziaországban például a Pinus maritima-ból nyerik a gyantát. Oroszorszáuban pedig rablógazdaságot znek. Röviden hozzászóltak még a

H Gabnay F., Klein Gy. és Thaisz L. Schilberszky K. rendellenesen fejldött körtegyümölcsöt be, melyet Baradlay J. Gy. gyógyszerész küldött Sopron-

kérdéshez: 6.

mutat

Ez a rendellenesség, melyet átnövés-nek (diaphysis) neveznek, ismerhet fel, hogy a rendes körtegj'ümölcs tetejébl egy másik sarjadzik ki, vagy pedig leveles hajtás

keresztúrról.

nem

tartozik a ritkaságok közé. Arról

n

ki belle. Ismeretesek

tengely elágazik.

nak

Hogy

olyan

esetek

is,

a mikor a körtegyümölcsöt

átnöv

a körtegyümölcsöt fejldéstani szempontból hajtás-

kell tekintenünk, azt bizonyítani látszik az a

körülmény, hogy e rendellenességnek sokféle változatos neme és átmenete van, a melyek között magháznélküli körték is akadnak és ezek felszínén apró pikkelylevelek fejlödnek, rügyek kíséretében. E pikkelj^ek elhelyezkedése sokszor megfelel a körtehajtáson észlelhet levélállás módjának.

Ha a virág morfológiai középpontjában járulékos rügy van és ennek továbbfejldése folytán a tengely meghosszabbodik, akkor ez az eset átnövést eredményez. Ha ellenben az ilyen járulékos rügyek a virágörvek tagjainak valamelyikének a hónaljában jelennek meg, akkor a rendellenességnek ezt a nemét hónalji sarjadzás-nak ^ecblastesis) nevezik. Ezek ritkábbak,

mint a tengelyirányú átnövések. Végül bemutatja a növ. intézet teratológiai

irodalomnak 7.

ellenes

kir.

magy.

gyjteményének hasonló példányait

tud.

egyetem

és az idevágó

rajzait.

Schilberszky képzdése abban

Botanikai Közlemények.

K. bemutat egy paprikatermést, melynek rendnyilvánul,

6. füzet.

hogy belsejében,



a

placentán

25



300

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

magkezdemények

helyett

tömérdek fiókpaprikatermés fejldött. E jelenség

magyarázata az, hogy ez esetben a magkezdemények helyén termlevelek jelentek meg. Hasonló példát ismertetett eladó szintén a paprikáról (Kertészeti

Lapok

1886, 183

Ilyen rendellenességeket

Masters 8.

magvak

a hol a paprikatermés placentáján

old.),

fióktermések vegyesen fordulnak el.

A

fiókpaprikának bibeszálai

más növényeken

is

Klein Gy. bemutja

Sorauer

találunk.

Primula génuszon

a Díanthus-on és a

is

és

voltak.

Resedan

a

találta.

az Árbutus unedo friss ágát érett terméssel.

M o e s z G. jegyz jelenti, hogy a kép czéljára megindított gyjtés eddig 523 K 80 fillért eredményezett, melybl 469 K 80 f már be van fizetve. A terv az volt, hogy a képet a szakosztály a Magy. Nemz. Múzeum növénytani osztályában helyezi el. Idközben a Magy. Nemz. Múzeum növénytani osztálya 9.

A

szakosztályi

ügyek során

tervezett Simonkai

Jávorka képéhez

s

ajándékából hozzájutott

S.

így a szakosztály

Simonkai meg nem

terve

eredeti

L. jól

sikerült olaj-

valósítható.

A

szer-

keszt-bizottság ennek folytán azt az indítványt teszi, hogy a szakosztály létesítsen egy ,,Simonkai alapítvány t", melynek kamataiból olyan botanikai

dolgozatok jutalmaztassanak, melyek tárgya vagy a növényrendszertan vagy a növónyföldrajz körébe tartozik. A szerkeszt-bizottság indítványozza továbbá, hogy e tárgyban a szakosztály

A szakosztály ilyen értelemben A jegyz bejelenti továbbá,

késbb hozzon hogy

tanító a szakosztály tagjaival növénycsere

A A

jegyz

jelenti,

szakosztály

növénytani

hogy

végleges határozatot.

határoz.

Kupcsok

S.

bakabányai

ev.

összeköttetésbe óhajtana lépni.

a Bot. Közl.-nek

1910. évi nov.

immár 34

cserese van.

9-én tartott, 160-ik

ülésének

jegyzökönyve.

Elnök 1.

:

Klein G y., jegyz M

Szabó

o e

s z

G.

bemutatja az egyet, növénykert Cycas revoluta-iknak

Z.

termleveleit és azoknak fényképét. 2.

ez.

Fehér

eladásában

J.

„Peloriás

:

Linaria vulgáris elfordulása Budapesten" Linaria vulgáris magyar termhelyeit,

felsorolja a peloriás

a mennyire azok tudomására jutottak. Budapesten négy helyen találta. Azt hiszi,

rint

hogyha kereste

e

növényt oly helyeken keresnék, mint a melyeken terv szet. i. a meg nem müveit, régóta parlagon is találta

— és meg



hever, táplálékban szegény mezkön és réteken, akkor nem tartozna a ritkaságok közé. A peloriás kiképzdés a talaj silányabb voltával függ össze. Az actinomorph formát eredetibbnek kell tekintenünk, mint a zygomorph formát. Ezért

valószínbb, hogy a

actinomorph alak

jn

meg nem mvelt

talajon az eredetibb,

létre.

De V r i e s kísérleteire, felemlíti, hogy a egymásközt beporoztatnak, ismét peloriás egyedeket hoznak létre. Ez arra vall, hogy a peloriás kiképzdés egyes növényeknek átörökld sajátsága, mely nem függ össze a talaj minségével. M e s z G. felemlíti, hogy Aranyosmaróton, szántóföldön, jól megmvelt talajon is talált peloriás Kickxia sptiria-t, a rendesen kifej iödött egyedek nagy sokasága mellett. Ez az adat szintén ellene szól annak, mintha a Linaria peloriás kiképzdését a silány talaj okozná. Tu

z s

n

J.

peloriás egyedek, ha

hivatkozva

301

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

T

h a

i

Kassa vidékén a Linaria vulgáris peloriás példányait

8 z L.

szintén jó talajban találta.

Klein G y. zatban való

módon

számos példával magyarázza, hogy a virágnak a virágaz actinomorph vagy a zygomorph is befolyásolja

helyzete

A

való kialakulást.

talajnak a befolyását a peloria

képzdésére nem

találja bebizonyítottnak.

Fehér

gával teni,

J. hivatkozik P e n z i g-re, ki többek közt a talaj silánysámagyarázza a peloriás kiképzödést. Szükségesnek tartja kijelenhogy nem állította azt, hogy ezt a kérdést már eldöntötte. 3. Hathalmi G a b n a y F. ^Hangszerfák" czím eladásában megmais

gyarázza, hogy a hangszerek egyes faalkatrészeit milyen fából készítik. Minden húros hangszer hangfeneke lúczfenyöböl való, mely a zongoránál s a czimbalomnál ugyancsak a lúczfenyö fájából való szekrénybe van foglalva. Ellenben a hegednél, a kis és nagy bgnél, a gitárnál, tamburánál és a hárfánál a foglalás czéljára az Acer Pseudoplatanus fáját használják. Egyes más alkatrészek készítésére használják az Acer campestre, a bükk, hárs és a körte fáját, továbbá az ébenfát és más külföldi fát. Eladó az egyes fafajokkal való elbánást

Klein G y.

is ismerteti.

a tárgyhoz szólva kijelenti,

készítésénél a jegenyefenyöt használják.

hogy a

felemlíti Synopsis-ában,

jegeuyefenyöbl készültek. Ennek magyahogy a jegenyefeny fájában nincsenek gyantajáratok; már pedig

híres cremonai

rázata az,

hegedk

hogy a legjobb hangszerek

Leunis

is

a hang vezetése annál tökéletesebb, minél egyenletesebb a fa, vagyis minél egyszerbb a szerkezete. Hangszerkészitésre nem minden lúczfenyö alkalmas. Legalkalmasabbnak tartják a csehországi lúczfenyk egy részét, melyeknek

évgyri nyöt

is,

fenekét

A hangszerek készítésénél tehát használják a lúczfejegenyefenyt is. Maga is megvizsgálta egy gordonkának hangúgy találta, hogy az jegenyefenybl készült. h u n da V. J. hangszergyáros, mint vendég, szót kér a tárgyhoz.

keskenyek. a

s

S c

Hangszerkészitésre határozottan a lúczfenyö fáját tartja a legalkalmasabbnak.

„Az Atriplex magvak polyntorphismusa és cstrázóképeseddigi vizsgálatairól elzetes jelentést tesz. Az Atriplex magvak polymorphismusához új adattal járul, a mennyiben az Atriplex hortense-n és az Atriplex nitens-en egy új magalakot talált. Az Atriplex génusz e két faját a magvak négyalakúsága jellemzi. E négyféle mag két csoportba tartozik horizontálisak és vertikálisak. A vertikális magvakról kimutatták, hogy tulajdonképpen kétfélék nagyobbak és világosabb színek, továbbá kisebbek és fekete szinek. Az eladó úgy találta, hogy a régóta ismeretes aprók és a horizontális magvak is kétfélék, úgymint feketeszínek és a most talált nagyok és világosszínüek. Majd közli az anatómiai vizsgálat és a csiráztatási kísérletek fontosabb eredményeit. A világos szín, és pedig úgy a horizontális, mint a vertikális magvak maghéja vékony, a fekete szín magvaké vastag. Csiráztatáskor a világos szín magvak héján a víz gyorsan áthatol, míg a fekete szín magvak héja a vizet alig ereszti át. A világos szín magvak gyorsan csíráznak, a feketék igeu lassan. Öt heti csiráztatás folyamán csak 12-14''/o csírázott ki, A fekete magvakat típusos „keményhéjú" magvaknak minsíthetjük, melyeknek csirázási idejét a maghéj átfúrása révén 12 24 órára redukálhatjuk. 4.

sége"

Fu

c s

k ó M.

:

czím eladásában

:

:

:



25*

"

302

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

Néhány példával magyarázza a keményhéjú magvak ökológiai szereEzek 10 év multán is megtartják csirázási képességüket. T u z s o n J. úgy véli, hogy az eladó fejtegetései világosságot vetnek arra is. hogy miért népesedik meg oly hirtelen az erdöirtás oly növényekkel, melyek, míg az erd fennállott, ott nem voltak találhatók. Ezeknek a növényeknek a magvai bizonyára hosszú idn át ott voltak, de nem csíráztak, meit az árnyék nem kedvezett nekik; azonban megtartva csirázási pét.

képességüket, az erdöirtás után gyorsan kicsiráznak.

Th hogy

a

i

Fu mokat

c s

eladó a magvakat meglékelte, ajánlja, különböz médiumokban végezze. kijelenti, hogy kísérleteinél eddig is különböz médiu-

helyesÜ, hogy az

s z L.

a Ci^iráztatást

k ó M.

használt. Vizsgálatait folytatja.

Szcs

„Tanulmányok a protoplasma perméabilitásáról" czímü 5. J. eladásában kimutatja, hogy bizonyos bázisos festékanyagoknak a növényi :

sejtbe való felvétele a diffusionak

nem

ellenben

lytek felvétele

F

i

c k-féle egyenletét követi.

diífusio,

hanem

absorptio

Az elektro-

útján történik.

Az

mennyisége között az összefüggést egy kitevös egyenlet fejezi ki. A növényi sejt plasmahártyájának ionköt képessége és az ion konczentrácziója között ugyanazt az összefüggést elektrolyt konczentrácziója és a felvett só

találták,

köt

vetkezik, 6.

tott

Pauli

mint a melyet

és

Handovszky

az

alkal

fehérje ion-

képességére megállapítottak. E kísérletekbl nagy valószínséggel az kö-

hogy a plasmahártya alkotásában

Pa ál

Á.

eladásában

:

ismerteti

cotyledonvariansait.

alkáli

fehérjéknek kellrésztvenniök.

„Teratologiai megfigyelések a JPhaseoluson" czímen tarés

Szól azok

bemutatja a Phaseolus vulgáris

különböz

gyakoriságáról és örökldésükre vonatkozó

megfigyeléseirl. Bemutat egy kis teratologikus képzdést, melyet csökevé-

nyes szárnak kell tekintenünk és a mely az epicotylon jelent meg. 7. A szakosztályi ügyek során a jegyz jelenti, hogy a szakosztály e

ülést tart, néhai S

hó 23-án rendkívüli

A

szakosztály

elhatározza,

i

monka

hogy a

i

L. emlékezetére.

tervezett



Simonkai-alapítvány

tárgyában a deczemberi ülésen fog véglegesen dönteni.

A

növénytani szakosztály 1910 nov. 23-án,

Simonkai Lajos

emlé-

kezetére tartott 161. illésének jegyzökönyve.

Klein Klein Gy.

Gy., jegyz:

Elnök: 1.

elnök

Moesz

G.

üdvözli a megjelent

vendégeket és

tagokat,

majd nagy vonásokban vázolja Simonkai munkásságát és érdemeit, melyeknél fogva emlékét mindig kegyelettel fogjuk megrizni. „Simonkai Lajos emlékezete" czímen emlékbeszédet 2. Tuzson J. mond. (Lásd e füzetben.) 3. Kümmerle J. B. ismerteti „Nomenclator Simonkaianus" czímü :

dolgozatát. iLásd e füzetben.) 4.

Jávorka

S.

:

„Draba Símonkaiana

n.

sp.

Jáv." czimü eladá-

sában ismerteti azt az új Drabát, meljet a hunyadvármegyei Páreng havason gyjtött. A növényt be is mutatja. (Lásd e füzetben.) „Knautia Simonkaiana n. hybr. Szabó" néven 5. S z a b ó Z. :

bemutat egy új hybridet, melyet Simonkai 1883. aug. 27-én a Király kön gyjtött. (Lásd e füzetben.)

:

303

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

Tuzson

6.

J.

:

„Magyarország növényföldrajzi beosztása Simonkai

hagyatékából való térkép alapján'" pet,

eladásában

czírníí

ismerteti azt a térké-

melyet Simonkai a pozsonyi vándorgylésen bemutatóit. (Lásd

A jegyz

7.

hogy Simonkai

jelenti,

özvegyétl

L.

e füzetben.)

lányától,

levél,

KolbRezsöné.sz. Simonkai Erzsébettl távirat érkezett (felolvassa tartalmukat),

melyekben vehetnek

netüket fejezik

Az

8

A

hogy kényszerít okok miatt az ülésen nem

sajnálattal tudatják,

részt, és a

megemlékezésért köszö-

szakosztálynak a kegyeletes

ki.

elnök az ülést berekeszti.

ülésének

növénytani szakosztály 1910. évi decz. 14-én tartott 162-ik jegyzökönyve.

Klein G y. jegyz M o e s z G. Klein Gy. elnök kegyeletes szavakkal

Elnök 1.

lányi

:

:

;

K o d o-

meg

emlékszik

A. elhunytáról. Méltatja tevékenységét és irodalmi munkásságát.

Gombocz

2.

E.; „Adatok az újabbkori

Brassai

magyar botanika

történetéhez. I.

eladásában bejelenti, hogy adatokat kíván nyújtani a magyar botanikának majdan megírandó történetéhez. Els közleményében Brassai S. botanikai mködését ismerteti. Bár feltnbb közlemény:

nem

felfedezésekkel keresztül

most

kitn

megtigyelöképe-ssége,

növénytani munkáiban

stílusa is

élk

talán ö az egyetlen az

is

eladó

könyvtárára, a melyben talán

Gombocz 3.

magyaros

életén

tartanunk, és világos

Cruciferae családban

B

még Brassai

sorában, ki

a

r a s s

i

—K o v á

a

s s

bota-

S.-el

munka fgimnázium

t s-féle

figyelmét a kolozsvári unitárius r

kívá-

ilyen irányban dolgozna. Felemlíti,

Majd részletesebb adatokat nyújt a B

történetéhez. Felhívja az

A

kell

tle származik örömmel hallgatta ezt az eladást és

S.

natosnak tartaná, ha az eladó tovább

hogy

kritikája,

megnyilatkozik.

is

hosszú

de

fontosnak

mszó

használatos „replum"

Mágocsy-Dietz

nizált.

fejldéséhez,

botanika

a

járult

népszersít munkásságát

folytatott

óriási tudása,

S." ez.

a i-nak egy-két kéziratát rzik.

E. köszöni a felvilágosításokat.

Jávor ka

S.

:

„Ambrosia artemisifolia Magyarországon"

ez.

el-

adása alkalmából bemutatja ezt a behurczolt növényt, melyet Orsova mellett talált, s a

nem

mely

itt

valószínleg

magot

is

Az

érlel.

még

ország területérl

közölték.

T

h a

i

leti telepen,

hogy 22 évvel ezeltt Budapesten, egy

s z L. felemlíti,

termesztett növények között

is

megjelent

ez a

faj,

kísér-

de hamar

eltnt ismét. 4. Jávorka S.: „A Retyezát flórájának újabb érdekességei" ez. eladásában vázolja a hunyadvármegyei Retyezát hegység flórájának sajátosságait és bemutatja azokat az érdekesebb virágos növényeket, melyeket

ezen a vidéken és a vele határos területen újabban gyjtött. Többek közt Fesiuca carpatica

D

i

e t

Dianthus petraeus W.

Lamium

inflatum

Tatrae B o

r b.

;

hegységben,

H e u ff

pseudolaxa S c h u

f.

.

;

;

p.

érdekes növényt

;

L.

Leontodon medius

^.

B

geminiflorum

(Hst.) S

m k. S m k. i

;

Névszerint

o

r b.;

Picris

i

hogy sokat idzvén

gyjtött.

Hst.;

Sálix Jacquinii

transsilvanica

P. hozzászólásában felemlíti,

sok

r

Geum montanum

Onobrychis montana D. C.

Greguss zát

r.

et K.

a Retye-

megemlíti

a

304

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

Papaver pyrenaicum-ot, a Delphinium intermedium-ot és a Potentilla Haynaldiana-i, bár ez utóbbira

Tuzson

J.

nem emlékszik

pontosan.

GregussP.

ha

kívánatosnak tartaná,

a Retyezáton

Haynaldiana-t bemutatná.

talált Poterdilla

A szakosztályi ügyek során Moesz G. jegyz jelenti, hogy De modenai tanárnak abból az alkalomból, hogy a tle megindított és szerkesztett „La Nuova Notarisia" fotyóirat f. évi decz. hó 1-én 25-ik évfolyamába lépett, a szakosztálj^ nevében üdvözl írást küldött, melyet fel 5.

Tóni

is

olvas. Felolvassa

Mág köszön

A

c s

De Tóni

y-D

i

e

t

válaszát

z S. kívánja,

is.

hogy az üdvözl

levele a Társulat irattárában helyeztessék

jegyz

jelenti továbbá,

hogy

A

Simon kai-alapítvány

egy

létesítését.

elhatározza, hogy S i m o n k a i melynek tervezetét a szerkesztbizott-

véglegesen

ezután

szakosztály

De Tóni

a szétküldött körlevelekre csak

olyan válasz érkezett, melynek írója ellenzi a

nevére botanikai alapítványt

írás és

el.

létesít,

ság fogja kidolgozni.

Tuzson

J.

mint szerkeszt jelenti a szakosztálynak, hogy a szak-

ama dolgozatok tartalma, a melyeket az illet Közleményeknek szántak, sok esetben, ha kivonatosan de lényegben eléggé részletezve más szakfolyóiratban is megjelennek,

osztály ülésein bemutatott

szerzk is,

a Botanikai

a mit a szakosztály folyóiratának érdekeibe

csakis

osztály ülésein

részt, azért az ülések

tagok

a tagoktól

s

ütköznek

talál.

Miután a szak-

meghívott vendégek vehetnek

zártaknak tekinthetk. Kívánatos, hogy a napi

sajtó

nagy közönségnek s ezért helyesen járna el a szakosztály, ha az illet lapok képviselit meghívná az ülésekre, de a helyes érzékkel nem egyeztethet össze, hogy a szakosztály ülésein tartott ismertetések, a szerz vagy a szakosztály engedélyének a

munkálkodásáról

szakosztály

hírt

adjon

a

kikérése nélkül, néha kritizáló megjegyzésekkel, közvetlenül publikáltassa-

nak más szakfolyóiratban. A szakosztály folyóiratának, a melyet nagy költséggel és fáradságos munkával tartunk fenn és igyekszünk fejleszteni, érdekében áll, hogy a szakosztály munkálkodásának kizárólagos szerve legyen. Mágocsy-Dietz S. indítvánjozza, hogy ezt az ügyet, melyet a szerkeszt eladott, elbb a szerkesztbizottság tárgyalja. Tuzson J. ehhez az indítványhoz hozzájárul.

Lengyel dés,

hogy

G. szerint a szakosztály ülései nyilvánosak és ezért kér-

elhangzott

a nyilvános ülésen

dona marad-e

a felszólalónak

"?

De ha

nánk, a gyakorlatban ezt érvényesíteni

rl

szó

van,

sérelmet

nem követ

el,

szó,

az elhangzás

után

a tulajdonjogot elvben ki

nem mert

lehet.

Az

is

is tulaj-

monda-

a szakfolyóirat, mely-

latin diagnosist

nem

vesz

át.

Külföldi példákkal támogatja álláspontját.

Tuzson

hogy egy feltn növényelfordulásnak, ha az a termhely megnevezésével jelenik meg, sokszor lehet értéke mint egy diagnosisnak. Különben is itt nem jogról van szó,

növény nevével annyi

J.

kifejti,

és a

hanem helyes érzékrl,

Szurák J. Tuzson Mágocsy-Dietz S.

álláspontját fogadja

újból ajánlja,

el.

hogy a szakosztály ennek a

kérdésnek a megoldását a szerkesztbizottságra bizza

A

szakosztály így határoz.

Life Enjoy

" Life is not a problem to be solved but a reality to be experienced! "

Get in touch

Social

© Copyright 2013 - 2019 TIXPDF.COM - All rights reserved.