BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK


1 BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-lKÁN MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖV&...
Author:  Adél Papné

0 downloads 1 Views 4MB Size

Recommend Documents


Hazai botanikai dolgozatok ismertetése
1 Synonyme folgen mehr 1. racemosus Desf, sondern T. racemosus All. zu lesen bekommt! Hier möge nun noeh eine Zusammenstellung dér wichtig...

botanikai közlemények
1 botanikai közlemények Alapítva 1901 a magyar biológiai társaság botanikai szakosztályának k&ou...

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK
1 BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTVA 1901 A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG BOTANIKAI SZAKOSZTÁLYÁNAK K&Ou...

botanikai dolgozatok ismertetése
1 106 adatját helyesbítette a rendelkezésére állott SCHLOSSER, Vukot. és Klinggraeff herbáriumok alap...

TÁJÉPÍTÉSZETI, BOTANIKAI, HIDROBIOLÓGIAI FELADATOK EGY ÚJ TERMÁLTÓ TÁJBAILLESZTÉSÉHEZ
1 TÁJÉPÍTÉSZETI, BOTANIKAI, HIDROBIOLÓGIAI FELADATOK EGY ÚJ TERMÁLTÓ TÁJBAILLESZT&Eacut...

TÁJÉKOZÓDÓ BOTANIKAI VIZSGÁLATOK A TOTES GEBffiGE (SALZBURGI-ALPOK) ALHA V ASI ÖVÉNEK KARRTERÜLETEIN
1 TÁJÉKOZÓDÓ BOTANIKAI VIZSGÁLATOK A TOTES GEBffiGE (SALZBURGI-ALPOK) ALHA V ASI ÖVÉNEK KARRTERÜLE...

A néhány száz évre visszatekintó, botanikai célú történeti tájökológiai kutatások módszertana
1 A néhány száz évre visszatekintó, botanikai célú történeti tájökológ...

Mennyire határozza meg az erdők faállománya az erdei élővilágot? Ódor Péter MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
1 Mennyire határozza meg az erdők faállománya az erdei élővilágot? Ódor Péter MTA Ökológi...



BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT

A

KIR.

1901

NOVEMBER

20-lKÁN

MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

KLEIN GYULA KÖZBEMÜKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI

TUZSON JÁNOS

XL KÖTET

1912

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN

BUDAPEST, KIR.

1912

MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIII., Eszterházy-ntcza

16,

szám.)

INDEX. A

számok az idegen nyelv szövegre, a

zárójelbe tett

*-gal jelzett

számok

az ábrára vonatkoznak.

Die Zahlen

in

)

(

beziehen sich auf die Mitteilungen für das Ausland, die mit * auf Abbildungen.

I.

Andrasovszky

J.:

Elzetes jelentés Kisázsia steppeterületén

1911-ben

utazásomról. 57.

tett

Vorlaufiger

Bericht über die im Jahre 1911 in den

Steppen Klein-

asiens ausgeführte Reise. (16).

Bányai

——

J.

:

Adatok Abrudbánya környékének flórájához. 116. Egy térképpel. Umgebung von Abrudbánya. (31). Néhány tropikus botanikus kertrl és a bronxparki növénytani

Beitrage zur Flóra der

Bezdek

J.

:

intézetrl. 64.

Blattny

T.: Megjegyzések Fax: „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen" qz. munkájához. 185, (jkv. 218), Bemerlmngen über F. Pax „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen." (38). Ujabb adatok a Syringa Josikaea elterjedéséhez, (jkv. 225). Doby G. A burgonya levélsodródásának kémiája, (jkv. 104). A kukoricza csövének oxidázai. (jkv. 104). Dorner B. enesei: „Kaszáló és legelj avítás" ez. munkájának ismertetése. 154. Engler V.: „Monographie der Gattung Tilia" czím munkájának ismer:

:

tetése. 30.

Fehér

J.: Tátott pártás virágú gyujtoványftí (jkv. 43).

Fucskó M.: A

—— ——

burgonya hipertrófiás szövetei.

14.

Die hypertrophischen Gebilde der Kartoífel.

Az Uránia Szemléltet taneszközök gyára

(3).

r.-t.

diapozitivjainak jegy-

zéke. Ismertetés, (jkv. 44).

——

Csírázó sulyommag. Bemutatás, (jkv. 163).

Gombocz

E.:

A pesti

egyetemi botanikus kert és tanszék története,

(jkv. 42).

Zur Geschichte des botanischen Gartens und des Lehrstuhles der Botanik der Pester Universitat. (Sitzungsber.

——

ismerteti

Güntliart A.

12).

Green: „History of Botany 1860 :

„Beitrag

Gattung Aralis"

ez.

zu

einer

— 1900"

ez.

blütenbiologischen

munkájának ismertetése.

mvét.

(jkv. 164).

Monographie

158.

r

der

IV

Harshberger

W.

J.

:

„Phytogeographic Survey of North America 1911."

munkájának ismertetése. 137. Hazslinszky F. A növények rendszere. Ismertetés. Hollendonner F.: A Biota orientális és a Thuja ez

:

82.

fájának

occidentalis

hisztologiai megkülönböztetése. 42. (jkv. 45).

—— ——

——

Über die liistologische Unterscheidung des Holzes von Biota und Thuja occidentalis. (13). (Silzungsber. [13].)

A

cser és a tölgy fájának megkülönböztetése, (jkv. 224).

Unterscheidung des Holzes der Zerreiche von

dem

heimischen Eichen. (Sitzungsber. [50] Jablonovszky J. Az orgona másodszori virágzásáról,

Jávorka

—— —— — —

A

Trichophorum génusz fajai hazánkban, Die ungarischen Trichophorum- Arten (Sitzungsber. S.:

der übrigen ein-

(jkv. 219). (jkv. 224). [50].)

ismerteti a „Pflanzenreich« újabb köteteit, (jkv. 163).

hozzászólása Tuzson adásához,

— —

orientális

J.:

,

Növényföldrajzi megjegyzések" czímti el-

(jkv. 228).

Scirpus atrovtrens Budapesten. Bemutatás, (jkv. 225).

Újabb érdekes növényelöfordulások.

Klein Gy. köszön

Kupcsok

(jkv. 163).

beszéde, (jkv. 165).

Broznóbánya, az Alacsony Tátra és a vele

S.: Florisztikai adatok

határos vármegyék flórájához, (jkv. 218).

Kümmerie Lacsny

— —

B.

J.

:

Növénytani repertórium.

34, 88, 159,

214

L.: Adatok a Nagyvárad melletti meleg vizek alga flórájához. 167.

I.

Beitráge zur Algenflora der Thermalwasser bei Nagyvárad.

Lengyel G.

hozzászólása Tuzson

eladásához,

Mágoesy-Dietz

J.

:

(37).

„Növényföldrajzi megjegyzések' ez.

(jkv. 222).

S.:

Eneski Dornek Béla: „Kaszáló és legelöjavitás" ez,

munkájának ismertetése

154.

— — Hazslinszky F. hagyatékából. közlemény: A növények rendszere. 82, — — Klein Gyulához intézett üdvözl beszéde, 164). — —-Az orgona másodszori virágzásáról, (jkv 220). — — A sötétben képzd chlorophyllról. 225). II.

(jkv.

(jkv.

Moesz

— ——

G.

A

:

Marssonina Kirchmri Hegyi gombáról,

Über M'irxsonina Kirchucri Hugyl (Sitzungsber.

A

gombák

[12].)

rendellenességei. 1 táblával. 105.

Teratologie der Pilze.

(23).

Az orgona másodszori (jkv

(jkv. 43).

virágzása

bogárrágás

következtében.

Proanthesis bei Syrini/a vu garis infolge Insektenfrass.

—— —— •

—— — — —

193,

219).

CsAió

íanos herbáriuma a Magy. Nemz.

Múzeumban.

(49).

135.

Das Herbárium von J. Csaio im. Ung. Nationalmuseum. (34). Két érdekes homoki csészegombáról, 196. Über zwei interessaiite sandbewohnende Scheibenpilze. (45). Jelentés a szakosztály 1911. évi

Jegyzökönyvek. Sitzungsberichte

mködésérl

96.

42, 43, 95, 101, 104, 162, 164, 218, 221, (12),

(22),

(35),

Malls" K. ,Die Lebermoose" ez munkájának ismertetése. Paái \ A növények fényérzékelése, (jkv. 224). :

224

(50).

87, (34).

.

Paál Á.

:

A

sötétben

képzd

Personal-Nachricliten.

(12),

chiorophyll. (jkv. 225). (22),

(36).

ScliilberszkyK.:A.Ber6erisOTtí^ans boszorkányseprje. Bemutatás, (jkv. 226). Az almafavirág ellombosodott csészéje. Bemutatás, (jkv. 226). Fusicladium pirinum körtefa vesszin. Bemutatás, (jkv. 226).

A

adventiv gyökérzete. Bemutatás, (jkv. 226). „Die Verbreitung der coprophilen Pilze Schlesiens"

fíízfa

Schmidt A.:

munkájának ismertetése.

Szabó

A

Z.:

86.

czím

,

hírlapirodalom és a botanika (jkv. 96),

V. Engler

Monographie der Gattung Tilia

:

ez.

munka

ismertetése 30,

(jkv. 44).

„Die Verbreitung der coprophilen Pilze Schlesiens"

A. Schnudt:

munka

ez.

ismertetése. 86.

Elzöldült tulipánvirág. Bemutatás, (jkv. 164).

— — —— — —

Pelargonium peltatum Orobanche rumosán. Bemutatás,

(jkv.

163).

Endophyllum sempervivi Sempervivum íecíonmi-on. Bemutatás, (jkv. 163). Kultivált Euphorbia lingulata. Bemutatás, (jkv. 163). bemutatja Habeble ,Succincta rei herbariae Hungaricae" ez. munkáját,

— —

(jkv. 43).

." térképét, (jkv. bemutatja Hommitzsch „Panoráma der Donau Szalóki R. Klein Gyulához intézett üdvözl beszéde, (jkv. 165). .

:

Személyi hírek.

.

43.).

44, 166.

A hazai

Carpinusok levelének és termésének hisztológiája. 1. Anatomie der Blatter und Früchte der ungarischen Carpinns-Arten. (1.) Szurák J. C. Warnstokf „Sphagnales-Sphagnaceae'" ez. munkájának

Sztankovits R.

:

^—

:

:

ismertetése. 85.

„Die Lebermoose" ez. munkájának ismertetése. rendszer növény gyüjtötáska. (jkv. 102). Florisztikai adatok Túrócz vármegyébl, (jkv. 224).

K. MtíLLER

— —

Egy Textoris

új I.

Freitz P.

Tuzson

——

:

J.

Über

:

:

:

A talaj és a növény, A Fritillaria tenella

die

Formen von

A. GüNTHART

:

101).

és alakjai. 131.

Fritillaria tenella. (32.1

„Beitrag zu einer blütenbiologischen Monographie der

Gattung Arabis"

— — — —

(jkv.

87. (34).

ez.

munka

ismertetése. 158.

Válasz az elbbi czikkre. 204.

BoRBÁs ViNczE herbáriuma. 205. (jkv. 218). Das Herbar von V. Borbás [Sitzungsber. (50)] „Phytogeographic Survey of North America J. W. Harshberger :

1911"

ez.

munka

Ujabb adatok a

ismertetése. 137. Celtis australis fejldéstörténeti

növényföldrajzához.

(jkv. 95).

— —

Növényföldrajzi megjegyzések. 207. (jkv. 222). Jelentés a Bot. Közi. 1911-iki évfolyamáról és a szakosztály vagyoni állapotáról. 98.

Wagner •

J.

:

A

deliblati Fritillariáról. (jkv. 162).

Észrevételek Tüzson

J.

:

„A

Fritillaria

tenella alakjai"

ez. czikkére.

201, (jkv. 221).

Warnstorf C:

„Sphagnales-Sphagnaceae"

ez.

munkájának ismertetése.

85.

VI

II.

Abies

álba 117, 123, 188,

monspessulanum

Achillea

tataricum 190,

tanacetifoUa 130,

nitum

Acer

(31), (41),

campestre 118, 128,

(31),

189, (42), platanoides 186, (39), pseudoplatanus 116, 128, (31),

Mihaliki 91,

Achnanthes

millefolium 130,

exilis 174,

santolina 60,

181, mimitissim-a 174, 181,

(18),

Aco-

Adoxa moschateUina Aegopodium podagraria

anthora ^ Jacquiiü 122, 126, moldavicum 126,

118, 120, 130,

Aecidium

Magelhaenicum 226,

Aethusa cynapium 128, Agaricus ericetorum 104, 106 — 108, (24), I*t. Agrimonia eupatoria 127, Agropyrum prostratum 59, 60, (18), Ajuga chia 59, (17), reptans 120, 129, Akáczfa monográfiája 37, Albugo candida 226, Alectorolophus glandulosus 121, 130, minor 129, Alisma plantago 124, Alkanna tinctoria 211, Alliaria officinalis 120, 126, Allium oleraceum 120, 124, strictum 161, ursinum 124, Alnus glutinosa 118, 125, 128,

(26),

(31), V.

vulgáris

V.

bosniaca 30, incana 39, 118, 125,

.f.

obtusifolia 39,

ovális 39,

v.

subrotundata 39,

v.

(31),

v.

oblongifrons 39,

v. vulgáris 39,

viridis

Amlipora spec. div. 172, 173, 181, Amygdalus nana 190, (43), Anoptychia eiliaris 122, Andromeda 211, Andropogon gryllus 224, Androsace maxima 58, Aremone nemorosa 126, ranunculoides 126, Antennaria dioica 119, 130, Anthemis arvensis 130, macrantha 130, Anth.oxanth.iaru. odoratum 124, Anthriscus silvestris 128, Anthyllis vulneraria a pohijliylla 127, Aposeris foetida 118, 130, Aquilegia vulgáris 126, Arabis arenosa 126, glabra 122, 126, hirsuta 122, 126, Arcyria cinerea 93, Areca catechu 67, Arenaria serpyllifolia 126, Aristolochia maurorum 59, (18), paliida 120, 125, Arnica montana 119, (31), Artocarpus incisa 71, integrifolia 71, Árum alpinum 120, 124, rupicola 61, (20), Asarum. europaeum 125, Asperula odorata 130, Asphodeline isthmocarpa 60, (19), Asplenium Alsophila

121, 125,

74*,

Alyssum desertorum

58, (17),

ruta muraria 59, 123, (17), septentrionale 123, trichomanes 123,

exscapus 208,

major 128,

vesicarius 209,

222,

Atropa

virgatus

belladonna 121, 129,

Baeomyces

albiflorus

f.

Atropis

91,

Astragalus Astrantia

distans 208, rupestris 40.

nigra 129, Barbaraea vulgáris Betula verrucosa 116, 125, (31), Bidens cernua 118, 130, tripartita 130, Biota orientális 42, 45—57, 49*, 52*, 55*. 56*, (13)— (16), Borassus flabelliformis 67, 70, Borbás Vincze herbáriuma 205, Bovista plumbea 109*, 110, (27), Briza média 124, spicata 60,

byssoides 120,

Berberis

118, 126,

(19),

Bromus

múzeum

botanikai

viügaris

tectorum

80*,

126,

szövetei

Bupleurum

14—29, 15*— 21*,

Caloplaca alpestris 118, 126,

59, 60, (18),

Broussonetia

grandiflora 120, 129, vulgáris 118,

Ballota

126, 226,

129,

220,

Bronx-parki pálmaház papyrifera

73,

79*,

Brunella

Bryonia álba 130, Bunias orientaUs 210, Burgonyagvimó hipertrófiás

tenuissimum

23*, 25*, 27*.

callopisma 120,

Camelina

Calluna

vidgaris 118, 128,

microcarpa 126,

Campanula

(31),

Caltha

glomerata 130,

Kladniana 122, 130, patula 130, persicifoHa p dasyearpa 130, trachelium 130,

Capsella

bursapastoris 126,

raine amara

Caragana

digitata 212, frutex 212,

126, hirsuta 126, impatiens 126, pratensis 126,

Carda-

Carduus

per-

VII

sonata 130,

Carex

pallescens

124,

pilosa

tomentosa

124,

Carica papaya 72, Carlina acaulis 130, alpina nus betulus 1—13, 3*, 4*, 8*, 9*— 12*, 116, 125, diana 1—13,

Castanea

(2),

(1),

1—13,

carpinizza

(2),

(1),

sativa

222,

207,

transsilvanica

124,

124

130, vulgáris 130,

Carpi-

187, (31), (39), v.

Haynal-

orientális

(2),

(1),

montana

loliacea 209, 223,

digitata 39, 124, hirta 124,

119, 124,

1—13,

5*,

7*, 9*,

Catillaris Zschackei

190, (42),

92,

Celtis 207, 222, australis 95, 96, 189, (42), Centaurea pomoensis 40, Simonkaiana 208, trichocephala 208, Cephalanthera longifolia 125, pallens 61, (20), Cephalaria transsilvanica 90, Cerastium vulgatum p fon-

tanum 128,

Ceteraeli officinarum

118, 126,

Characium

saccatum

Ch-rysosplenium cilis

tocybe

Clematis

121,

ericetorum

pediculus

35,

Chaeropliyllum cicutaria Chloroxylon swietenia 71,

alternifolium 127, Cladonia furcata v.

squamosa

121,

59, (17),

setosum

35,

104,

Colchicura autumnale

108, (25), Cocconeis Coelogiossum viride 120, 125, Comatrichia álba 93, Conium macu-

106—108,

Cocos

173, 181,

racemosa 120, gra-

alpina 121, 126, vitaiba 122, 126, Cli-

nebularis

(24),

nucifera 67,

121, 124,

Convolvulus arvensis 225, assyricus 60, (19), lineatus 60, (19), Cordyceps capitata 109*, 112, (27), Cornus mas 119, 128, sanguinea 128, C jronilla varia 127, Corydalis Marsclialliana 223, solida 126, Corylus avellana 121, 125, Corypha umbraculifera 67*, Cotoneaster integerrima 120, 127, Couroupita guianensis 69*, Crataegus monogyna f. pilosa 91, oxyacantha 118, 127, (31), Craterium minutum 92, Crocus banaticus 124,

latum 128,

Heuffelianus

susianus

208,

209, 223,

Csató János herbáriuma 135, Cuscuta epilinum trifolii 34, 161, Cuviera aspera 224, caput-medusae

latifolia 40,

34, suaveolens 34, 161,

223,

speciosus

209, 223,

reticulatus

124,

Crucianella

179, 182, Cymatopleura regula 177, 182, Cymbella spec. div. 172, 180, 181, Cynanchum vince129, Cynoglossum officináié 120, 129. Cyperus flavescens

Cyclotella Meneghiniana

solea 177, 182,

toxicum 122, 124,

Cystopteris

fragilis 59, 123, (17),

Cytisus

nigricans 127.

120, 124, Daphne mezereum 121, 128, Darluca Datura stramonium 129, Delphinium oxysepalum 163, Dendrocalamus giganteus 71*, 75, Dentaria bulbifera

Dactylis glomerata filum 109*, (27), V.

pallidum 93,

120, 126, glandulosa 120, 126,

carpinea 112,

113*,

(27),

Denticula

Dianth.us

leptopetalus 208, 211, 213, 222, spiculifolius 122, 126,

liens 93,

58, 126, (17),

chya

62,

223,

calculatum 93,

Dictydaeth.aliuni

dissi-

126,

Elymus

vulgare 129,

sempervivi 163,

(36),

Erica

123,

Erodium

carnea 211,

172,

61, (20),

130,

213,

Draba

(17),

ventricosum

campilopoda

Epithemia

maximum

Eriophorum

cicutarium 58,

181,

Ephedra

arverse 123, hiemale 123,

cum

122,

laevigata

223,

verna

asperum 210, caput-medusae 210,

prostratum

Epipactis rubigonosa

(31),

129,

intermedia 209.

Encyonema

Endophylliim

Equisetum

126,

pseudarmeria

120,

93,

Drosera

Echiuni crinitus 210,

marisensis

Dermatea

carthusianorum

211,

Digitális ambigua 120, austriacum 120, 122, 130, cordatum

plumbeum

Doronicum

DicMton

thermalis 175, 181,

capitatus

172,

181,

60, (19), dista-

spec. div. 178, 182,

123, palustre 123, silvati-

alpinum 225, latifolium 119, 124, Erysibe cichoriacearum

serotinum 209,

VIII

36, galeapsidis 36, graminis 36, polygoni 36, taurica 36,

Erysimvim Baum-

gartenianum 160, camiolicum 160, cherianthoides 122, 126, Czetzianum 160, erysimoides 160. pallidiflorum 160, pannonicum 122, 126, Wittmanni 160,

Erythraea

Erythronium dens canis Euphorbia amygdaloides

centaurium 129,

arcus 179, pectinalis 179, 182,

127, cyparissias 127, helioscapia 127, lingulata (36),

163,

verrucosa 210, Euplirasia Rostkoviana 129,

Evonymus

prunastri 122,

europaea 128,

Eunotia

119,

127, carniolicus

polychroma 163,

(36)

Evernia

latifolia 121, 128,

furfuracea 122,

nana 223,

ver-

rucosa 128.

Fagus

elatior 124, sulcata

f,

Festuca

Fiumei

viridis 120, 127,

182,

Fraxinus

Ferulago

Sadleriana 159,

amethystina 208, 210, 223, carpatica 163,

hirsuta 120, 124 vaginata 208, 210, 222, 223,

germanica 118, 130, lutescens ria 127,

Ferula

silvatica 116, 125, (31),

silvatica 119, 128, (31),

90,

Filipendula hexapetala

Quarnero-kutató intézet 226,

Fragilaria capucina excelsior 116,

129,

Filago

Fragaria

118, 127, ulma-

vesca

120, 127,

178, 182, construens v. binodis 178,

186,

(31),

omus

(39),

189,

(42),

(41),

Fritillaria caussolensis 132, Degeniana 131, 134, 162, 201—203, 204, gracilis 135, 202, (33), involucrata 135,

201,

(33),

oranensis 202,

Orsiniana

204, (32)— (33),

132, 133*, 201, 204, (33),

cumbens

f.

134,

ruthenica

Gagea

tenella

204,

201-205,

Orsiniana 138*, 134, 201,

Fusicladium depressum

210,

162,

latifolia 133*, 134,

f.

(32),

lusitanica

202,

montana 132, neglecta

algeriensis 202, messanensis 135, 201, (33),

201—203,

ionica

(33),

(33),

f.

131-135, montana

Fumana

(33).

f.

135, 202,

pro-

petroselini 43, pirinum 226.

v.

Galanthiis nivalis 119, 124, f. erdödensis 91, Galiura aparine 130, cruciatum 130, erectum Schultesii 122, 130, vernum 130, Genista sagittalis

lutea 124,

Galeopsis pubescens 120, 130, palustre 130, 127, tinctoria 127,

129,

Gentiana

129, ciliata 129, cruciata 129,

asclepiadea 120,

122,

Geopyxis ammophila

carpaticola

129,

196, (45),

121,

Geránium

coUinum 209, columbinum 127, macrorhizum 127, phaeum 127, pusillum 127, Robertianum 127, sariguineum 127, tuberosum 127, Geum. rivale 118, 127, urbanum 127, Gigantochloa aspera 75, Gladiolus imbricatus 124, Gleeh.om.a hederacea 118, hirsuta 118, 129, Gom.phonem.a spec. div, 173,

Gramina

181,

Gypsophila

hungarica

93

— 95,

Gymnadenia

conopsea

120,

125,

altissima 223, glomerata 223, trichotoma 223.

Haemiatom.ma ventosum

f.

obscura

92,

Heleocliaris

Hantzschia ampbioxys

124, Heliantlieobseurum 128, Helleborus purpurescens 122, 126, Hepatica triloba 126, Heracleum. sphondileum 128, Hevea 68*, Hieracium aurantiacum 130, auricula ssp. melaneilema 38, caesium 38, chlorocephalum ssp. subsinuatum 38, divisum ssp. medianum 38, flagellare ssp. tatrense 38, glaueum ssp. nipholepium 38, illyricum ssp. Halleri acuti-squamum 38, inuloides 89, 175, 176, 181, virgata 176, 182,

palustris

mum

liptoviense 163, pilosella 120, 130, pilosella 38,

vulgatum

ssp. argillaceum 38,

fiás szövetek 14—29,

soneanum

208, 210,

Hordeum

murinum

59,

X floribundum 90, prenanthoides

Wagneri 41, Zapalowiczii 41, Hipertrobu bosiun 61, (20), crinitum 60, (19). Gus60,

(18),

Humaria

arenosa

199,

201,

IX

delectans 201,

cum

perforatiim 120, 128, quadrangulum 128.

Ilex

Isopyrum

Iris spec. hung.

208, 222,

thalictroides 126,

Juglans 59, (17),

regia

nana 189,

Lachnea (48),

euehroa 201, (48), Humulus lupulus 125, Hyosciamus caucasicum 208, 213, 222, pendulum 222, Hyperi-

(48),

Hypecoum

niger 129,

Lamium

125, 192,

(45),

oxycedrus 59,

(41),

110*, 112. (27).

Juniperus communis (17),

sabina 190,

arenosa 199,

arenicola 199, (46),

album

Isatis praecox 122, 126,

88, 89,

Ithyphallus impudicus

129, foliosum 129,

(46),

hemisphaerica 201,

luteum 129, purpureum 129, Larix

Lathyrus niger 119, Lecidea kyrtocarpa 92,

decidua 89, 123, Latliraea squamaria 130, pratensis 127, silvestris 127, vernus 127,

Lepidium

minor 124,

draba

59,

excelsa

123,

(42).

perfoliatiim 59, (17),

(18),

127, (31),

Lemna

Leucojum

biflorum 119, 124, (31), carpaticum 119, (31), vernum 119, 124, (31), Libanotis montana 122, 128, Ligustrum vulgare 118, 129, (31), Lilium Jankae 124, (31), martagon 120, 124, Linaria intermedia 123, 129, odora 213, 222, vulgáris 43, 123, 129, Linum cathaiücum 127, glabrescens f. albiflorum 91,

Listera ovata 124,

Lyth-ospernaum arvense

125,

Lonicera

glutinosa

xylosteum 118, 130,

(31),

213, 223,

Lotus

124, V. cuprina 120, pilosa 124,

vatum 129,

119, 123,

Magyar földrajza 37,

cago

füvek

93

(31),

nigra

perenne 121, 130,

angustifolia 120,

Lycopodium claLycopus europaeus

vulgare 129,

selago 123,

Magyarország bifolium 124,

növény-

aquatieum 126,

Marsupella badensis 93, Mastogloia Maximiliana regia 67, Medi-

Meianipyrum

Menyanthes

fejldéstörténeti

Malachium

discoidea 90,

Melandryum

Melittis melissophyllum 182,

— 95,

Matricaria

falcata 127,

129,

119, 123,

Kirclineri 43, 161,

Smithii 171, 180,

Luzula

corniculatus 127,

Lycium

Lolium

118, (31),

punctata 128, vulgáris 128.

Majantheinum

Marssonina

119,

complanatum

Lysimachia

122, 129,

leiophylla

129,

trifoliata

barbatum 129, biharíense

arvense 129,

Melica nutans Melosira crenulata 179, 182, variáns 118, 129, Mercurialis perennis 121, nemorale

120,

126,

124,

179, 127,

Meridion círculare 177, 182, constrictum 177, 182, Mesua ferrea 71, Microsphaera spec. div. 36, Moehringia muscosa 126, Monotropa multiflora 122, 128, Morchella intermedia 107*, 115, (29), Morina persica 61, Morus 220, Mucilago spongiosa 93, Muscari comosum 59, (18), racemosum 59, (17), Myosotis montana 122, 129, scorpioides p scabra 129, silvatica 129, suaveolens 163.

Navicula

spec. div. 169, 170, 180,

nidus avis 120, 125, 123,

filix

mas

123,

Népet a

Nelumbo hungarica 92, Neottia Nephrodium dilatatum

pannonica 122, 129,

Nitzsclaia

spec. div. 174, 175, 181,

Nymphaea

ther-

malis 167.

Oenanthe banatica 128, Oidium quercinum 36 Onobrycliis viciaeOnonis hircina 127, spinosa 127, Orchis coriophora 125, glo-

folia 127,

palustris 125, 66*, 67,

regía

Oxalis

morio 121, 125,

61, (20),

Oreodoxa

sambucina 125, speciosa 125, ustulata 120, 125, Orgona másodvirágzása 193 196, 219 221,





Orobanche

vulgare 129,

mascula

maculata 125,

incarnata 125,

bosa 125,

Oryzopsis

álba 129, ramosa 163,

Origanum virescens 90,

acetosella 127.

Paris quadrifoUa 124, Parmelia caperata 122, saxatUis 122, Parnassia palustris 127, Pedicularis campestris 118, 130, f. coronensis 118, aphtosa

ceum

106,

Karsteni

Peradeniyai

(24),

Phlomis

124,

Phoma

67,

kert

bot.

196,

Phragmidium

(36),

Pelti-

Penicilliuin

crusta-

163,

70*,

Pestalozzia

72*,

hybridus 121, 130,

121, 130,

Phleiira graecum

(45),

herba venti 222, piingens

anethi 43,

65*,

Petasites albus

115*, (29),

Peziza ammophila

peltatum

mfescens 121,

horizontális 121,

121,

113*,

Pelargonium

130,

122,

verticillata

130,

gera

60, (19), phleoides

Phoenix

213, 222,

fusiforme 111*, 112,

(28),

120,

dactylifera

rubi 111*.

Pliyllactinia corylea 36, Ph.ysarura virescens v. obscurum 92. Pliyscia parietina 122, Phyteleplias macrocarpa 67, PJiyteunia orbiculare 118, 130, tetramenim 118, 130, Pieea excelsa 89, 117, 123, 187, 188, (31), Pinus austriaca 190, (42), cembra 189, 192, piimilio 189, (41), 112, 113, (28),

silvestris (44),

118, 123, 187, 189, (39), (41), strobus 123, uncinata 189, 192, (41),

Piper

Pirola secunda

betle 71,

Plantago Piatanthera bifolia

elaeagnifolia 61, (20),

média

130,

sigma

Plicariella

171, 180,

Podosphaera

Pollinia

36,

124, verticillatum 124,

123,

Populus

Primula

tremula 116,

Prunus mahaleb Pteridium aquilinum 123,

chrysantbemi 111*, 112, 113, epilobii



helianthi (28),

(28),

113,

malvacearum

oblongata

(28),

190,

111*,

(28),

111*,

112,

chamaebiixus

211,

119,

Potentilla álba

125, (31),

121,

carpatica

128,

padus 127, spinosa

(43),

cnici-oleracei

111*,

albescens 111*,

113,

(28),

113,

nigrescens

114,

(28),

phragmitis

(29),

(29),

111*,

114,

Pulmonaria

119, 121, 118, 127, 114,

(29),

(28),

(29),

(28),

(29),

longirostris 111*, 112,

(29),

silvatica 113*, 115, (30),

114, (29),

114,

glechomatis 111*, 113, 114,

lampsanae 111*, 112,

(28),

saniculae 111*, 114,

(28), tinctoriae 111*,

bulbosa 59, (18), angustifoba 124,

reptans 127, subargentea 90,

Puccinia

Fleischeri 111*, 112, (28),

111*,

iB

Polygala

210,

recta 120, 122, 127,

128, elatior 128, (31),

pratensis

(20),

latifolium 124, multiflorum 124, officináié

119, 121, canescens

acaulis

biforme 76*, Pleuro-

Poa

Polypodium vulgare 123, Polystichura aculeatuni

pyramidalis 125,

argentea 127,

119, 127,

gryllus

Polygonatura

vulgáris 119, 127,

Platycerium

125,

Piru3

lanceolata 130, major 130,

constellatio 109, (26),

nemoralis 61,

pietrosuana 41,

cenisia v.

128, uniflora 120, 128,

120,

altissima 130,

111*,

salviae

114,

(29)

111*,

112

thlaspeos 111*, 112,

officinalis 121, 129,

rubra 119,

121, 129.

Quercus (44),

lanuginosa

(38),

(39),

cerris 187, 191, (39), (43), conferta 187, 191,

187, 191, (39),

syriaca 59,

Ramalina

(43),

robur

187, (39),

192, (39), (43),

sessiUflora

186, 187,

(17).

fraxinea 122, poUinaria 122,

ariaefolius 126, auricomus 118, 126,

v.

Ranunculus

fallax 118, 126,

acer 126,

alli-

Breyninus 126, bul-

XI

bosus

119, 126,

trichophyllus

montanus 126, oxyspermus 211, repens 126,

126,

ficaria

59, 126,

Rhamnus

faUax 213, 223, frangula 118,

Rhaphis flabelliformis 79, Rhizocarpon 120, Rhododendron flavum 223, Kotschyi 178, 182, ventricosa 179, 182,

biatorinum 92,

Rhopalodia

211, 223,

Ribes alpinum

128, (31),

geographicum

Scopolii 121, 127,

f.

gibba

grossu-

f. hunyadense 122, 127, p glanduloso-setosum 127, pallidigemmum 213, Roicosph.eiiia curvata 173, 181, Rosa acicularis 223, canina f. marisensis 120, 127, dumetorum 119, 127, (31), pendula 120, 127, p adenophora

laria

223,

127,"

Ruscus hypoglossum

120, 125,

acetosa 125,

90.

palmetto 67, umbraculifera 67, Salix capraea 120, 125, fragi41, Salvia cryptantha 62 (20), gluti-

Sabal lis

Rumex

pyrenaica 90, reversa 121, 127, trachyphylla 90,

acetosella

125, Jacqiüniana v. corongisuana

nosa 129, piatensis 118, 129, verticillata 128, Sambucus ebulus 130, nigra 28, 118, 130, (31), racemosa 118, 130, (31), Sanicula europaea 128, San-

sevieria zeylanica

Santalum album

73,

71,

Sarcosphaera ammophila Saxifraga aizoon 121^

196, 197*, (45), coronaria 198, (46), sicula 198, (46), 127, bulbifera 210, bifolia 119, 124,

tridactylites 122, 127,

Scirpus

atrovirens

Scherffelia dubia hamulosus 208,

225,

162,

Scilla

silvaticus

124,

Scleranthus dichotomus 119, 126, Scleroohloa dura 59, Scolopendriura vulgare 123, Scopolia carniolica 121, 129, Scorzonera rosea 130, Scrophularia lasiocaiilis 122, 129, nodosa 120, 129, Sedum carpathicum 126, glaucum 122, 126, f. glanduloso-setosum 122, 126, maximum 126, Selaginella helvetíca 123,

Serapervivum blandum

122,126, tectorum

163,Senecio nemo-

rensis 130, rupestris 122, 130, sarracenicus 130, silvaticus 130, vulgáris 130,

Sepiiltaria arenicola 197*, 199, rigida 122, 124,

venosa

f.

Silene glabra

bosniaca 120, 126,

sophia 59,

(18),

Solanum

(46),

Serratula coronata

223,

Sesleria

120, 126, Regis Ferdinandi 160, supina 223,

Singaporei botanikus

kert 77*,

Sisymbrium

dulcamara 129, tuberosum 14—29, (3)— (11), Sor-

f. lanuginosa 118, 127, (31), Sphaeroth.eca spec. Spiraea cana 213, 223, ulmifolia 120, 127, Spirantbes autumnalis 210, Stacbys alpina 129, annua 129, germanica 129, officinalis 129, silvatica 129, Statice bellidifolia 209, caspia 209, 223, Stauroneis anceps

bus

ária 127, aucuparia

div. 36,

171,

180,

platystoma

209, 223, holostea 126, bellidiílora 90,

171,

Stepbanoma

spec. div. 176, 177, 182,

tuberosum 119, 182,

180,

Syringa

129,

187,

171,

180,

Stemonitis

Stellaria

cordatum 119,

acus 178,

188,

190,

(29),

129,

182, affinis

192,

crassifolia

Stenactis (48), Suriraya

flavogenita 93,

strigosum 113*, 114, 201,

Symphytum

Synedra

Josikaea

193—196, 219-221,

producta

média 126,

(40),

(44),

officináié

129,

178, 182, ulna 177.

vulgáris 122, 129,

(49).

Tamarix tetrandra 211, Taxus baccata 123, Tealevél szüret 73*^ Teucrium botrys 129, Tbea chinensis 71, Telekia speciosa 122, Teucrium montanum v. prostratum 122, 129, Tbecapbora 225, Tbelidium gibbosum 92, mastoideum 92, Tbeobroma cacao 71, Tbalictrum galioides 118, 126, Tbesium intermedium 120, 125, Tbladiantba dubia 130, Tbuja occidentalis 42, 45—57, 47*, 49*, 53*, (13)— (16), Tbymus alpestris 120, 129, coUinus 122, 129,

comosus 122, 129, Tilia spec.

var. et

f.

hung.

XII

30

— 33,

cordata

tomentosa 190,

cladia

128,

(42),

platyphyllos

ulmifoUa 186,

astragali 36, Baumleri 36,

f.

(38),

rubra

vitifolia 44,

Tokyoi

evonymi

f.

corylifolia 44,

kertrészlet 78*,

36, tortilis 36,

Tricho-

Trichophorum

alpinum 224, atrichum 224, austriacum 225, caespitosum 224, oliganthum 224, Trifolium alpestre 118, 127, aureum 127, incarnatum 127, lupinasier 223,

minus 127, montanam

Triphragmium 114, (28), (29),

127,

pannonicum

Trollius europaeus

salinariim 174, 181,

sum

118,

118,

127,

filipendulae 111*, 113, 114, (28), (29),

Tulipa

126,

Tryblionella debiüs

118,

127,

174, 181,

Tylostoma mammo-

Biebersteiniana 208, 223,

108, 110, 114*, (26), (27).

Ulmus

scabra

125,

Uncinula

spec. div.

36,

thicus 93, rumicis 111*, 112, (28), thapsi 111*, 112,

dioica 125, urens 125,

Vaccinium officiiialis

bascum

Usnea

myrtillus 119, 128,

Venturia

spec. div. 129,

vrtis

222,

119, 128,

Valeriána Vanilla

tripteris 121, 130,

arrhiza 159.

opulus 118, 130,

Viola

silvestris 128, tricolor 122,

album 117, 125, Vitis 208, 222.

Wolffia

idaea

Veratrum Lobelianum 122, 124, Vernigrum 118, 129, Verbéna officinalis 129,

Viburnum

sepium 127, picta 208,

122, 128,

carpa-

Urtica

pirina 226,

Hinkei 118, 120, 129,

Veronica

Uroinyces

113, (28), (29),

dasypoga 122.

^ collina 120, sambucifolia 120, 130,

planifoUa 72,

127,

repens

lümariae 111*, 113,

128,

canina

128,

Viscaria

(31),

birta

Vicia 128,

vulgáris 126,

cracca

saxatilis

Viscum

XI.

KÖTET.

1912. 11/25.

1.

FÜZET.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT

A

KIR,

1901

NOVEMBER

20-IKAN.

MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA KOZREMDKODESEVEL SZERKESZTI

TUZSON JÁNOS

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST, KIR.

MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza

1912.

16.

szám.)

TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES.



INHALT. Oldal

Sztankovits

R.

:

A

hazai Carpinusok

levelének és termésének 1

histologiája

——

Anatomie der Blatter und Friichte der ungarischen Carpi-

nus-Arten

Fucskó

——

M.

:

(1)

A

14

burgonya hipertrofiás szövetei

Die hypertrophiscben Gebilde der Kai-toífel

Irodalmi ismertet. Liter aturbericht Gattung TJlia

:

Eng

1

e r, V.

(3)

Monographie der

30

Növénytani repertórium

34

Szakosztályi ügyek

42

Sitzungsberichte

Személyi birek Personalnachricbten

(12)

44 (12)

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XI.

KÖTET.

Sztankovíts

1912. 11/25.

1.

FÜZET.

R. A hazai Carpínusok levelének és termésének hístologíája. :

1910. év nyarán Oravicza, Bányavölgye, Marilla, Csiklova és Kalugra vidékén botanizálva tapasztalhattam, hogy a hazai Carpinus fajok közül a legmagasabbra a Carpinus betulus emelkedik, de kiiiönösen az kötötte le figyelmemet, hogy a C. betulus és C. orientális társaságában rendszerint C. carpinizza is elfordul. Ezt látva akaratlanul is felmerül a kérdés, vájjon a C. carpinizza nem származik-e a C. betulus és C. orientális keresztezdésébl? Erre a kérdésre eddig az irodalom nem adja meg a választ, st a hazai fajok (C. carpinizza és C. betulus var. Haynaldiana) levél- és termésszövet-elemeinek elrendezésérl sem találtam sehol említést. A Carpinus-ok rendszerbe foglalását A d a n s o n kezdi 1763-ban, majd A, L. de J u s s i e u, L. C. R i c h a r d, L. i r b el, A. de Candolle, Prantl és legújaljban Ascherson-Grábner is járultak hozzá a Carpinus-ok rendszertani helyének pontos

M

meghatározásához. Fekete- Mágocsy „Erdészeti növénytana" a Carpinus-ok több fajváltozatát említi, de az edentulus Kit. fajváltozatából kikapcsolja a C. carpinizza-t s azt C. betulus és C. orientális közti

átmeneti alakjának tekinti. Acherson-Orcíbner Synopsisában (1910 IV. p. 371 376.) a Carpinus génusz Eucarpinus szekcziójában találjuk felemlítve a hazai Carpinus-okaX. Mint faj a Carpinus betulus L és a Carpinus orientális Mi 11., de a Carpinus carpinizza Hst. csak mint a C. betulus forma serrata szerepel. A C. orientális Mi 11. (1827) elnevezést épp az elsbbségi jogánál fogva a C. duinensis Scop. (1842) elnevezéssel szemben érvényre juttatja. Az említett munka az egyedüli, mely felosztásában az összes Carpinus-ainkra kiterjeszti figyelmét oly annyira,



hogy még Carpinus betulus

var.

Haynaldiana B

o r b.

sem marad

említetlenül.

Ezzel a körültekint pontossággal szemben rámutatok azokra a hézagokra, melyeket a Carpinus-ok2ii tárgyaló anatómiai munkákban észlelünk. Eltekintve attól, hogy csak a közismert (C. betulus^ elvétve a

C. orientális)

Botanikai Közlemények.

1.

fajok

füzet.

leveleinek

anatómiáját

nyújtják. 1

BZTANK0VIT8 R,

Z

a termések anatómiáját tárgyaló munkák teljes hiánya. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy a szár és a levél anatómiájával nem foglalkoztak behatóan. Elég ha Boubier^ és Solereder"-^ munkáira hivatkozom, a melyekben úgy a régi, mint az újabb irodalmi adatokat is megtaláljuk. Vizsgálódásom a hazai Carpinus- okát megkülönböztet anatómiai jellemvonások kimutatását tzte ki czélul. Vizsgálataim keretébe vontam az összes hazai Carjnrius-okat, névszerint C. carpinizza hetulus L., C. hetulus var. Haynaldiana Borb., Hst. és C. orientális M i 1 1. Összehasonlító vizsgálati anyagot az említett exkurzióm alkalmából, továbbá a budapesti kir. m. tudomány-egyetemi növénykertbl és a Zugligetbl szereztem. D é g e n Á r p á d dr. úr lekötelez szívessége folytai' juthattam hozzá az auctor által összegyjtött C. hetulus var. Haynaldiana Borb. eredeti herbáriumi anyagához is A vizsgálat sorrendje a lomblevél anatómiájával veszi kezdetét, folytatását képezi a levélnyél, a terniéskocsány, a kupacs, a termésfal szövet elemeinek elrendezése és a mag histolo-

feltn

C

giájával zárul.

A

lomblevél lemeze. A hazai Carpinus fajok lomblevele kétoldalas alakja tojásdad, eliptikus, részaránytalan, kettsen fúrészes szél, hegyes csúcsú, lekerekített vállú, gyöngén szíves ;

bemetszés.

A lomblevél epidermissejtjei úgy a színén, mint a levél fonákán, a szétágazó levélerezet fölött hosszirányban megnyúltak s egyenes falúak, a levéllemez többi részén pedig hullámos falúak. Ez alakbeli tulajdonságokban a vizsgált fajok teljesen egyezk. Keresztmetszetben az epidermissejtek négyszögletesek, szorosan záródók, kutikulájuk sima. A vizsgált fajok epidermisének mérete sem mutat lényeges eltérést. Eltérés a B o u b i e r által is észlelt C. orientális nyálkásodó kutikulájában mutatkozik. A vizsgált Carpinusoh levélfonákán elforduló levegnyílások sem elrendezésbeli, sem méretbeli különbséget nem mutatnak. Az ersít léczczel bíró levegnyílások az epidermis felszínével egy síkban fekvk, nevezetesebb melléksejtek nélkül. A lomblevelek szrképletei kialakulásukra nézve kétfélék: egysejt, vastagfalú fedszrök és soksejt mirígyszrök. A Boubier és Reinke-' által leirt szrképletek hazai fajainkon egyezk. A lomblevél mezofillumát alkotják a palisadparenchima és a szivacsparenchima. A Carpinus hetulus és alakkörének palisadparenchimája egy sorban, néha két sorban elhelyezkedett, szorosan záródó, magasságban igen jól kifejldött oszlopos sejtekbl áll. A palisadparenehima-sejtek klorofilt és némelyike oxalsavas mészbl álló kristályokat tartalmaznak. Boubier szerint ezek a kristályok mint elsrend megkülönböztet jegyek szolgálnak. Tapasztalataim alapján mond-

3

A HAZAI CARPINU80K LEVELÉNEK ÉS TERMÉSÉNEK HISTOLOQIÁJA

hatom, hogy kristályoknak ily fontosságot nem lehet tulajdanítani, mert egy és ugyanannál a fajnál elfordulhatnak, de hiányozhatnak is A szivacsparenchima két-négy sorban elhelyezkedett, sejtközti járatokkal biró s a levél hosszirányában jól kifejldött sejtekbl áll. A szivacsparenchima- sejtek leginkább buzogány alakú kristályokat tartalmaznak. A kalciumoxalat-kristályok jelenléte a leveleknek átes fényben pontozott (pellucida) külst kölcsönöz. Ez a jelenség nem kerülte el De Candolle figyelmét sem, mikor Prodromusában a CarpÍ7ius-ok jellegeit kiemelte, és B 1 e n k* volt az els, ki ennek a jelenségnek az okát a kristályokban kimutatta. A Carpinus orientális lomblevelének palisadparenchimája egysejtsorú, de a sejtek magasságbeli kifejldése csak a felét teszi az

elbb

említett fajok palisadjának.

A szivacsparenchima

két-, legföljebb

háromsord.

csmi 1.

ábra. Carpinus betulus lomblevelén

lév

levegönyilás keresztmetszete.

2.

ábra. Carpinus betulus lomblevél keresztmetszete. 300/1.

A palisad- és a szivacsparenchima ily módú kifejldésébl érthet a két faj levéllemezének vastagságbeli különbsége. A Carpinus betulus és alakkörének levéllem ez- összvastagságának, a levél iilapi, közép és csúcsi részébl vett átlagát llO p.-nak találtam, mely átlagból a szivacsparenchimára 60 66 esett. Ezzel a számadattal szemben a Carpinus orientális levelének összvastagságát 60 {x-ban lehetett megállapítani, a melybl a szivacsparenchimára 35 \í esik. Kiemelem, hogy a vizsgálati anyagom a napfényérte fák koronáinak a szélérl és nem az árnyékban nti részekrl való. A Carpinus-ok levélerezete szétágazó, a középértl kihajló oldalerek egyenes lefutásnak. Az erek szerkezetét Boubier a legpontosabban tárgyalja. A vizsgált honi fajokban eltérést nem észleltem, mivel pedig a levél nyelében haladó nyalábok a levél



[>•

ferében folytatódnak, azért a levéinyél tárgyalásával kapcsolatosan fogom ezeket tárgyalni. Már a lomblevél szövetelemeinek tárgyalása alkalmával kitnt, hogy a hazai Carpinus-sánk két csoportba oszthatók. Az egyik alakkörbe tartozik C. betulus, C. carpinizza és mint joggal

4

SZTANK0VIT8

R.

remélni lehetett a C. hetulus varietása

E

C. orientális foglal helyet.

mutatandó eredmények

A

is

A második csoportban jogosultságát a még ki-

is.

felosztás

igazolják.

B

o u b i e r munkájában a Betidaceae családjába tartozó fajok levéliiyeleinek histologiájában felismerte

annak

lomblevél

faji

nyele.

jelleggel bíró tulajdonságait.

Vizsgálódásaiban a levélnyél alaprészének keresztmetszetével érte be és igy a C. orientális levél nyelébe haladó nyalábot két nagyot és egy kisebbet karakterisztikus megkülönböztet jelnek veszi.





Meggyzdtem

hogy a levélnyél szerkezete fajonként kezdve a levél lemezéig igen változatos keresztmetszeti képeket nyújt, sorozatos metsze-

jellemz és mivel a

arról,

levél nyele alapjától

tekben igyekeztem a levélnyél szöveti elrendezését tanulmányozni.

Ennek

folytán kiderült, hogy a hazai fajok közül a küls alaktan révén is jól megkülönböztetett fajok szöveti szerkezetük révén is igen jól megkülönböztethetk egymástól.

Mieltt a jellemzen

3.

ábra. Carpinus betulus

kialakult

:

jellegekre

áttérnék,

csak

a levélnyomnyalábok kialakulása.

rövidesen említem meg a levélnyél szöveti szerkezetét, annál is inkább, mivel Boubier alapvet munkájában részletesen meg-

emlékezik

A

róla.

levél nyelét négyszögletes, vastag és

egyszer szrökkel

bíró epidermis fedi.

A

egyenes falu sejt, vizsgált fajok epider-

mise ebben a tekintetben teljesen megegyez. Az epidermis alatt következik a kollenchimás vastagodása négy-öt sejtsorú hipoderma. A hipodermát parenchimás alapszövet követi, mely utóbbit az edény nyalábok kialakulása szerint vagy az egyes nyalábok háncsrésze mellett, vagy a nyalábok egyesülése alkalmával az egész nyaláb körül alakult egységes sklerenchimn hüvely választja el a szállítószövetek elemeitl. Eitl a szöveti elrendezéstl egyetlen megvizsgált faj sem tért el. A hazai fajok két csoportjára jellemz a nyalábok száma. A Carpinus hetulus és alakkörének levélnyelébe /léí, a Carpinus orientális- éh?i csak három nyaláb lép be. A levélnyél-nyalábok eredésének felderítése czéljából a szár keresztmetszetére is tekintettel kellett lennem. A nélkül, hogy a szár szöveti szerkezetét behatóbban tárgyalnám, csak rövidesen mutatok rá arra a különbségre, mely a levélnyél és a szár szövetei között észlelhet.

gyr

A HAZAI CAEPINU80K LEVELÉNEK ÉS TERMÉSÉNEK HI8T0L0QIÁJA

5

A szár keresztmetszetében szembetn az epiderniis alatti lemezes peridermán kívül a szorosan záródó, sugaras elhelyezés edénynyalábok nagy száma. A levélnyomnyalábok kialakulási folyamatát, melyre eddig egy kutató sem volt tekintettel, sorozatos metszeteimbl következnek észleltem. A hazai Carpinus-ok levélnyomnyalábjainak a száma egyenl, még pedig öt. A Carpinus betulus és alakkörében a nyomnyalábok kialakulása teljesen megegyez módon

történik.

Nevezetesen a szár keresztmetszetében látható, zárt nyalábgyiir nyolcz részre tagolódik. Ezek közül legnagyobb a médián elüls rész (1.), mely ügyszólván a gyüríi fele. Ez egész körré alakul ki és szárnyalábgyr marad. A többi hét részébl a két transverzálisan elhelyezett (4 5) és a három a médián síkban hátul a levél-illeszkedés síkjában fekv rész levélnyomnyalábbá lesz és a levélnyélbe fut, míg a közte visszamaradt, körülbelül a két diagonális irány hátsó részében elhelyezed részek (2 3) egybeforrva a rügybe futó edénynyalábgyürüt alkotják meg. Ezzel azonban még mindig nem ért véget a levélbe futó

gyr





4.

ábra. Carpinus orientális

:

a levélnyomnyalábok kialakulása.

nyalábok kialakulása. A mikor a szár zárt edénynyalábgyrjéaz említett öt nyomnyaláb kivált, a médián síkban es bátsó nyalábok eltti párás periderma folytonossága is megsznt. A periderma szakadását a kéregparenchima növekedése okozta. Ez a kinyomuló parenchima közös alapja úgy a rügy, mint a levélnyél parenchimájának. A volt. két transzverzális síkbeli nyaláb (4 5) mindjobban kihajlik a három hátulsó nyomnyaláb felé. Ennek következtében a transzverzális síkban kétoldalt két-két befzdés jön létre. Az els befzdés a szár és a rügy közti határt jelöli meg, míg a második befzdés a rügy alapszövetét különíti el a levélnyél alapszövetétl. Azonban még a második befzdés eltt a levélnyomnyalábok a levélnyél alapszövetében végérvényes elhelyezésükhöz közelednek. Ugyanis az tapasztaljuk, hogy a volt transzverzális síkbeli két nyaláb (4 — 5) a levélnyél bels, ászár 7 8) nyaláb a levélfelé es oldalán, míg a liátsó három (6 nyél domború küls oldalán helyezkedett el, úgy hogy az említett fajoknál a levélnyél alapi részében nem öt, hanem hét nyaláb észlelhet. Még a levélnyél alapi részében csakhamar újból egyesül a bels négy nyaláb két nyalábbá és így alkotja a Boubier által meg nem magyarázott 5 7 levélnyomnyaláb

bl



— —



6

SZTANKOVITS

R.

Az eltérést tehát csak a levélnyél különböz magasságából vett metszet magyarázza. A Carpinus orientális levélnyomnyalábjainak a szárból való kialakulása az elbb emiitett fajokéval egyezen történik. Azonban faji eltérések már a transzverzális síkban elhelyezett nyalábok elkülönülésében észlelhetk. Nevezetesen, míg az elbb említett fajok szárából az öt nyomnyaláb egyszerre hajlik ki a gyrbl, addig az utóbbi faj transzverzális síkbeli nyalábjai (4 5) már rég elkülönültek, mikor a hátsó három nyaláb (6 7 8) kezd elkülönülni, és az utóbbi elkülönülésével a rügy edénynyalábját alkotó részek (2 3) is mindjobban kialakulnak. Jellemz eltérést észleltem a transzverzális síkbeli nyalábok elhelyezésében is. Míg ugyanis az elbbi fajokon az említett nyalábok (4 5) még a levél nyelébe való kihajlás eltt két-két nyalábra különülnek el, addig a C. orientalis-nél a transzverzális síkbeli nyalábok egyesülnek a jóval késbb elkülönült médián 7 8) három nyalábbal oly formán, hogy a médián hátsó (6 síkban volt középs nyaláb megmarad, de a mellette lev két nyaláb egyesül a transzverzális sík nyalábjaival (a 6. a 4-el és a 8. az 5-el) és így a levél nyelébe kihajolva csak három edénynyaláb keresztmetszetét adják. Faji jelentségét leginkább a levélnyél eltér vastagsága magyarázza. Tény azonban, hogy a hazai Carpinus-f&jok nyomnyaláb eredetét.



— —





— —

számának megegyez

jellegvé válik a Ez a jellegzetes szám,

volta mellett specitíkus

levél nyelébe hatoló nyalábjainak a száma.

mint olyan, csakis a levélnyél legalsóbb részében tnik ki, a levélnyél különböz magasságaiban más és más a nyalábok elhelyezési viszonya, de a hazai Carpinus-okrai jellemz, hogy azokban a fejld nyomnyalábok ötös száma jut érvényre. Vizsgálódásaim során azt tapasztaltam, hogy a C. betulus és alakkörének levélnyeleiben a C. orientalis-sal szemben az edény-

nyalábok száma csökken, míg az utóbbi fajon az edényn3alábok száma emelkedik. Sorozatos metszetek is azt bizonyítják, hogy C. orientális levélnyelében az ered nyomnyalábok száma a levélnyél alapi részében kettvel kevesbedett, ellenben a C. betulus-nál kettvel gyarapodott, hogy ez a gyarapodás ismét, redukálódik, a csökkenés pedig az eredeti számra kiegészítdik. A folyamat e két fajnál ellentétes. A C. hetulus-n&[ az edénynyalábok számának redukálódása abban nyilvánul, hogy a ketté vált, volt transzverzális síkbeli nyaláb újból egyesül egy-egy nyalábbá, viszont a redukált C. orientális nyalábjai, mint a mellékelt ábrákon látható, újból ötre egészitdnek ki. Az edénynyaláboknak ily módon való kiegészítdése vagy redukálódása csak a levél lemezéig tart, a hol a megváltozott helyi viszonyok mellett az edénynyalábok elhelyezése is változik.

A

levél

ferében folytatódó nyalábok közül három nagy s közös sklerenchima-gyrvel válasz-

nyaláb egyesül egymással

A HAZAI CARPINU80K LEVELÉNEK É8 TERMÉSÉNEK HISTOLOQIÁJA

7

tódik el a küls, hátsó, két kisebb, de egygyé olvadt nyalábtól, niely utóbbi lassanként eltnik, az oldalerekbe hajlik ki. A visszaalkotnak s a levél csúcsánál csak a maradt nyalábok sklerenchimás nyalábhüvely ismerhet fel az igen csekély számú fa- és háncselemmel együtt. Jcupacs. A kupacs lomblevélszer képlet. Velenovsky, ki újabban a kupacsok osztályozásával foglalkozott, kétféle kupacsot különböztet meg és pedig olyant, mely tisztán szárképlet és olyant, a mely a szár és a levél kongenitális ki-

gyrt

A

5.

ábra.

A

Carpinus

orientális

lomblevél-n5'elóben baladó

edénynyalábok

fokozatos kialakulása.

alakulásából fejldött képlet. Ehhez a második csoporthoz tarCorylus-ok kupacsa is. A kupacs a virágzati tengelybl, a murvalevelekbl és a mellette elhelyezett két ellevélbl alakult. A kupacs kialakulása, nevezetesen a karélyok száma, azok viszonylagos nagysága és a karélyszélek fogazott vagy fogazatlan volta szerint különböztetnek meg fajokat, varietásokat és tozik a Carpinus-ok és a

formákat is. betulus kupacsára Hazai fajaink közül nézve jellemz, hogy háromkarélyú és a karélyok épszélek. A középs

C

6.

ábra.

A

Carpinus orientális lomblevél-föerének keresztmetszetei a levél aljától a levél csúcsáig haladva.

karély igen nagy az oldalkarélyok egyenl nagyságúak, de a középs karély feléig érnek. Hármas karélyú a C. carpanizza kupacsa is, csak a karélyok széle fürészes. C. betulus var. Haynaldiana, a C. betulus-tó\ kupacsának feltnen rövid oldalkarélyai által különbözik. A C. orientális kupacsán a karélyok számát egy-egy kiemelked fog jelenlétében gyanítjuk, ez oknál fogva egykarélyúnak is veszik, a kupacs levélszéle kétszeresen fürészes. A kupacs szövettani elrendezése egy alakkörön belül változatlan. A lomblevél szerkezetére emlékeztet háromkarélyos kupacs epidermise a lomblevélével teljesen egyez, csak a sejtek méreteiben mutatkozik némi eltérés, A kupacs epidermisén szrképletet és levegnyílást is találunk. Mind oly meg;

8

SZTANK0V1T8

R.

egyez tulajdonság, mely a háromkarélyú kupacsssal bíró Carpinus-okx2i jellemz, de fajok megkülönböztetésére nem használható. A Carpinus orientális kupacs-epidermisérl ugyanazt mondhatjuk, mint a lomblevél epidermiséröl, t. i. hogy a kutikula nyálkásodó, a levél színén az epidermis nagy-, fonákán aprósejt. A hazai Carpinus-ok kupacsleveleinek további szöveti elrendezésében is mutatkozik faji különbség és pedig a háromkarélyú Carpinus-ok kupacsának fels epidermisét palisád parenchima követi, vagyis a levél kétoldalas. A Carpinus orientális kupacsában azonban a palisadparenchima nem fejldött ki, vagyis a levél egyenloldalii. A szivacsparenchima elrendezése azonban anatómiai különbséget nem mutat, de eltérést mutat és faji jelleg a kupacsba haladó erek elágazása.

A felelen

7.

c.

háiomkarélyti kupacsokban a karélyok számának megindulnak a ferek a karély csúcsáig. C. orientális

ábra.

= kutikula,

A

Carpinus betulus kupacsának keresztmetszete. 450/1. ep.

= epidermis,

chima hüvely,

f.

pal.

=

= palisadparenchima, h = háncsrész.

scl.

=

scleren-

farész,

kupacsába ujjasán szétágazó erek a kupacs lemezébe oly forhaladnak, hogy a termésttartó kocsányból kihajló erek közül a fér a kupacs levélcsúcsáig hatol, a mellékerek pedig ujjasán szétágazva rendszerint egy-egy kiemelked fogban végzdnek. E faj kupacsának f- és elsrend mellékereinek a száma 7 9, mely szám egyezik a terméshéj bordáinak a számával. A kupacs ereinek anatómiai viszonyaiban faji jelleget nem

mán



találtam.

A

termés Jcocsánya. A kupacs tartója a virágzati tenkocsánya a háromkarélyú kupacscsal bíró fajoknál nemcsak megegyez szövetelrendezésü, hanem alakra nézve is teljesen egyezik. Az egykarélyú C. orientális terméskocsánya már alakjával is lényegesen eltér az elbb említettekétl. A termés kocsányának a virágzati tengelybl való kialakulása hasonló módon történik, mint a hogy azt a lomblevél nyelénél láttuk. Eltérés csak az, hogy a transzverzális síkbeli nyalábok

gely

:

kis

változatlanul

maradnak

s

csak a mediánsik irányában, a kocsány

A HAZAI CARPINUSOK LEVELÉNEK ÉS TERMÉSÉNEK HISTOLOQIÁJA

keletkezéshelye felé es oldalán a C. betulus a C. orientális iiAl három nyaláb válik ki a

alakkörében virágzati

9

két,

tengely

edénynyalábgyrjébl. Az edénynyalábgyürbl távozó

nyalábok késbb a meirányában ketté válnak s a kocsány alapszövetében egymással szembe kerülve alkotják a kiipaesba folytatódó nyalábrendszert. A kocsány alapszövete a virágzati tengelybl való kidudorodása után elször a mediánsikban hátul, majd a transzverzális sík két irányában befzödik. C. betulus és alakdiánsík

8.

ábra Carpinus betulus termésttartó kocsányának a szárból való kialakulása.

körének kocsánykeresztnietszete 3—3 karélyü, keresztmetszete két félkörös tagozódással tnik

a C.

orientális

ki.

A mediánsík irányában történ szakadás a rövid kocsány magasságában jön létre. A mi a kocsány szöveti szerkezetét az úgy a háromkarélyú, mint a félköralakú keresztmetilleti, szettel bíró fajoknál teljesen egyez. A szakadási felületig terjed epidermis vékonyfalú parenchiniát zár körül. Ebben a parenfél

chimás alapszövetben halad a sklerenchimás rosthüvelylyel körül vett edénvnvaláb.

"~^~~\ "Zj 9. ábra.

1.

Carpinus betulus, e.

= epidermis,

2.

p.

Carpinus orientális terméstartó kocsánya km. parenchyma, eny. edénynyaláb.

=

=

A termés. A Carpiniisok termése makkocska, mely a perigonlevelekkel összentt alsóállású maghonból keletkezik. A maghon két termlevélbl alakult, de az egyik magkezdemény abortusa folytán a termés csak egymagú. A makkocska a kupacson ül, oldalt összenyomott. Felülete ersen bordás, csúcsa felé hegyesed, csúcsán az elszáradó perigon pikkelyleveleit viseli. A makkocska keresztmetszetének alakja faji jelleg. A Carpinus betulus és nem szabályosan párhuzamosan

elliptikus,

lapított,

alakkörének termése keresztmetszetben

hanem egyik oldalán a hossztengelylyel

sklereidarétege hullámos körvonalú.

10

8ZTANK0V1TS

A tikus,

R.

Carpinus orientális termésének alakja szabályosan

a sklereidaréteg körvonala

nem

ellip-

hullámos.

A makkocska

szöveti szerkezetében megkülönböztetjük a mely háromréteg a küls parenchimás réteg szövet, abban haladnak az edénynyalábok, a középs réteg a sklereidás, vastagfalú sejtek rétege, melyhez a harmadik réteg, a bels parenchima járul.

termésfalat,

:

1. Carpinus betulus és 2. Carpinus betulus termésfala km., sklereida epidermis p. = küls parenchima, eny. edénynyaláb, scl. réteg, p. bels parenchimaréteg.

10. ábra.

e.

=

=

=

=

A maghéj kétréteg, a küls az edénynyalábokat tartó parenchimás réteg és a bels a vékonyfalú parenchimaréteg. A termésfal egy-, néha kétréteg epidermis sejtjeinek küls fala léczes vastagodása. Az epidermissejtek a termés hosszirányában igen jól kifejldtek s nem ritka a levegnyílás sem. A levegnyílások sokkal nagyobbak, mint a lomblevél fonákán elfordulók s a makkocska hosszának irányában helyezkednek

..o^^ 11. ábra.

Carpinus

betulus

termésfalának

léczes

vastagodása

epidermise

(felületi kép).

el. A bordafölötti epidermis apróbb sejtü, de a sejtek hosszabbak a bordaközti epidermissejteknél.

epidermise egymástól nem különparenchimaszövet sejtjei nyúltak és egynem gödörkés vastagodása fallal bírnak. Összvastagsága a bordaközti részben a Carpinus hetulus és alakkörénél 100 [i-ig emelkedik, a bordával együtt a termésfal parenchimás rétege 200 [j.-nál is nagyobb.

A hazai fajok termésfalának

bözik.

Az epidermis

alatti

Ezzel szemben a Car])inus orientális termésfalában a parenchima összvastagsága 50 [x a bordaközti részen, míg a bordával együtt

majdnem a kétszeresére emelkedik.

A HAZAI CARPINU80K LEVELÉNEK E8 TERMESÉNEK HI8T0L0QIAJA

A

termésfal

bordázottsága

a

volt

perigonlevelek

11

paren-

chimájában haladó edénynyaláboktól származik. Az edénynyaláegyezik a kupacsban bok száma a Carpinus orientalisnál haladó nyalábok számával, rendszerint 7 9. Ez a szám azonban a makkocska alsó felének keresztmetszetére vonatkozik. A makkocska fels felében a bordák szétágazódnak s igy számuk 11 13-ra is emelkedik. A Carpinus betulus és alakkörének termésén a bordák száma 7—10.





Az edénynyalábok már nagyon redukálódtak, védhüvelyük igen vastagfalú sklerenchimás gyr, ezen belül helyezkedtek el a spirális vastagodása, kis üreg tracheidák. A paren-

»^ep

ep.

A

Carpinus betulus termésfalának küls rétege (km), epidermis, par. parenchima, eny. edénynyaláb,

12. ábra.

=

=

chimás nyalábhüvely,

f.

=

=

faelemek,

h.



c.

scl.

kristály tartó sejtek

magassága a 25

kutikula,

= skleren-

háncselemek.

chima küls rétegét követi a vastag sklereidaréteg, legfels sejtjeiben kristálytartó sejtek vannak.

A

=

[x-t

is

melynek

túlhaladja

s

kalciumoxalat kristályokat tartalmaznak.

A hazai fajokra jellemz kialakulása sklereidaréteg sejtjei igen vastagfalúak. A Carpinus betulus és alakkörének sklereidasejtjei nagyok, vastagodásuk gödörkés, nagy üregük hosszúra megnyúlt. Az ersít mechanikai elvnek megfelelen a sklereidaréteg fels részében a sejtek radiális irányban helyezkednek el. A sklereidasejtek

magassága túlhaladja a 80

[x-t

is.

Ezzel szemden a Carpinus orientális sklereidasejtjei kis üregek, de jóval vastagabb falúak s nagyjában a Pirus termésének ksejtjeire emlékeztetnek. A sklereidaréteg összvastagsága 0'5 mm-t is elér. A ter-

12

8ZTANK0VIT8 R.

mésfal

bels parenchimás szövetének összvastagsága a küls egyez, mag szöveti szerkezete. A magot burkoló maghéj két-

pareiichiraaréteg bordaközti vastagságával közel

A

réteg, a parenchimasejtekbl alkotott réteget epidermissejtek burkolják. A küls rétegben haladó nyalábok száma 15 17 között váltakozik. A bels vékonyfalú sejtekbl álló réteg összvastagsága kisebb a küls réteg összvastagságánál, mely a termésfal küls parenchimájával megegyez. A maghéj szöveti elrendezése nem mutat faji eltéréseket, szintúgy megegyez a



kotiledonok szövete is. A epidermis radiális irányban

kotiledonok nyiUtabb, a

Carpinus hetulus termésfalának keresztmetszete, par.

= parenchima,

maghéj

által

burkolt

érintkez felületén az

13. ábra.

ktr.

=

kristálytartó réteg,

kr.

=

kristály,

scl.

=

sklereida.

küls domború epidermisénél. Az (epidermis által lezárt parenchimás szövetsejtek dús keményittartalmúak, a keményít apró szemcséj és a jóddal kékre festdik. A \izsgált fajokkotiledon

nál teljesen

megegyez. Összefog-lalás.

A megejtett vizsgálatok végeredményeként kiemelem a jellemz tulajdonságokat. A háromosztatú kupacsú Carpinus hetulus alakkörének fajain úgy a lomblevél, mint a levélnyél, a kupacs, a termés és a mag szöveti elrendezése nem mutat oly különbségeket, melyek alapján azokat anatómiai vizsgálat alapján szét lehetne választani. Ezektl ellenben annál nagyobb eltérést észlelünk a C. orientális levélképleteinek és termésének szerkezetében.

13

A HAZAI CARPINU80K LEVELÉNEK É8 TERMÉSÉNEK H18T0L0QIÁJA

így a lomblevél nyálkásodó epidermise, a levél nyelébe hatoló nyomnyalábok száma, palisadparenchimát nem tartalmazó kupacsa terméstartó kocsány keresztmetszete, a termésfala s levél, a sklereidasejtek alakja mindmegannyi ismertet jel, melylyel a C. orientális lényegesen eltér a háromosztatú kupacscsal bíró fajoktól.

C

carpinizza sem A C. betulus var. Haynaldiana és a a levél, sem pedig a termés anatómiájában eltéréseket nem orientális átmeneti vagy és a C. betulus és a C. mutat,

hybridalakjának látszó C. carjpinizza szövetelemeibl sem sikeennek hybrid voltát kimutatni, á mi azonban még mindig nem zárja ki a két fenti faj közti helyét. rült

Szisztematikai megvilágításban a vizsgálataim eredménye az felosztását támogatja. Tekintettel a a C. carpinizza elfordulási viszonyaira, mely a Feketeá g c s y-féle felfogás jogosultságát támogatja, a Carpinus carpinizza helyét okvetlenül a C. betulus és a C. orientális között

Ascherson-Grábner

M

kell

keresnünk.

E dolgozatom készült,

a tudományegyetem növénytani intézetében annak mszereivel és nagy részt annak vizsgálati anya-

gával. Mindezekért fogadja

mányegyetemi professzor

Mágocsy-Dietz Sándor

és botanikai intézeti igazgató

úr

tudoleg-

hálásabb köszönetemet. Szintúgy köszönetem fejezem ki mindazoknak, kik e dolgozatom megjelenését elsegítették.

Ipodalom. 1.

B

ub

i

A. M.

e r

:

Recherches sur l'anatomie systematique des

Betulacées-Corylacées. „Malpighia". 1896. vol. X. p. 349. 2. 3.

Solereder Re nke I.

i

:

Systematische Anatomie der Dicotyledonen Ueber Secretionsorgane. In Pringsheims Jahrbücher

H.

:

1881. p. 135. 4.

B1

e

n k P.

:

Ueber

die

durchsichtigen

Punkte

in

den Bláttern.

Flóra. 1884. p. 54. 5.

Velenovsky

Teil. Prag.

L: Vergleichende Morphologie der Pflanzen. IK.

1910. p. 825.

ÍA szakosztálynak 1911 május 10-én

tartott ülésébl.)

14

FUC8KÓ M.

Fucskó M,: A A'

burgonyagumó

burgonya sarjai

különbözöképen viselkednek

hípertrofíás szövetei.

különböz

[Vöchting

hajtatási (8)].

módok

mellett

Valamennyi esetet

két csoportba lehet beosztani. Az egyik csoportba tartoznak azok a hajtatások, a melyekben a sarjak gyors növekedéssel hosszúra megnyúlnak. Ezzel szemben a másik csoport legalább kezdetben nagyon lassú hosszanti növekedést eredményez, úgy hogy a sarjak általában rövideknek mondhatók [K r a u s {6. pag. 186.) (7. pag. 389.)] Az utóbbi sarjak lassú növekedése nincsen arányban a gumó nagymennyiség keményíttartalmával, úgy hogy a beálló táplálékfelesleg elre várhatólag hipertroíiás jelenségeket fog kiváltani.

A keményít okozta túltáplálás jelenségei egymagukban is észlelhetk, ha a gumókat szárazon hajtatjuk, de viszont hiperhidrikus jelenségekkel is kombinálódhatnak, ha a gumókat vizbe állítva hajtatjuk. A hiperhidrózis mértéke attól függ, hogy a vízbl kiálló részek a környez leveg páratartalma mellett min mértékben párologtathatnak. Ha a párolgást teljesen megakasztjuk, akkor a hiperhidrikus jelenségek fognak dominálni, mindamellett a keményít okozta hipertrofia jelei is felismerhetk. Ily módon a sarjakon egyszerre ketts hipertrofiát állíthatunk el, a melyek egymás hatását ersbiteni és bizonyos mértékben siettetni fogják. A keményitöhipertrofia egymagában a vízhiány és intenzív párolgás mellett nem nagyon szembetn, de hatása sokkal intenzívebbé válik, ha a párolgást csak kevéssé hogv az ily módon beálló víztöbblet is korlátozzuk a nélkül, képes volna még vízhipertrofiát kiváltani. A sarjaknak e ketts hipertrofiája mellett foglalkozni fogok még a gumó kérgének vízokozta hipertrofiájával is, a melyrl a legújabb irodalomban helyreigazításra váró adatok és nézetek vannak forgalomban. A hajtatási kísérleteket az 1910 11-iki tél és tavasz folyamán végeztem, tehát egyrészt olyan gumókon, a melyek a nyugalmi idszaknak még csak egy részét élték át és másrészt olyanokon, a melyek az egész nyugalmi idszak alatt alacsony hmérséklet pinczében éltek. A nedves hajtatásoknál a gumókat fél magasságig ér vízbe állítva helyeztem el a száraz leve20° C hmérsékig ftött dolgozóhelyiség északés 18 felé néz ablakaiba. A vizet naponkint felfrissítettem, hogy a rothadást okozó baktériumok és erjesztgombák elszaporodásának elejét vegyem. Azonban a rothadás még így is nagyon sok esetben bekövetkezett, még mieltt a hajtatás a kívánt eredményre vezetett volna. Különösen magas százalék esett a rothadás áldozatául kezdetben, a midn a gumókat eredeti állapotukban, úgy a mint a pinczébl elkerültek, állítottam a vizbe, a mi természetes is, mert a még nyugvó sejtek a mikroorganizmusokkal



gj



A

15

BURGONYA HIPERTR0FIA8 SZÖVETEI

szemben nem valami nagy ellenálló képességgel bírnak. Sokkal alkalmasabbnak bizonyult tehát az az eljárás, hogy a vízbe való állítást megelzen a gumókat a sarjadzásra kedvezbb viszonyok közé, nedves fúrészporba tettem, a hol a kell duzzadtsággal

sP5f *^ " Ü 03

ea

tS!

'3

^

S ^

w

ö > c c s a> > s :3

•cs -=:



be

c3 »cö

^Í3 C3

- -S .2 -4>

c O ._ 5

e >e 2t

!» (C

CO

O!}

>g '®

-eá

T

^

°

C "^

obD

üi

-q:i CTj

w L>

•© :o

S

""

S

o ö

oi

2 a



^§||<£

o H

s

_

O OJ

^

.(X)

.

e3

;<1.-g

eS

"S s^

s-a

tg :o

§.

^ S M

5>

„ N ü a^

OS ,

03

-t

^

-^

d)

.2 »-i

-OÍ

ro

'^ .©

? -s ^ s

^•s

együtt az aktiv életmködést megszerezve egészen a sarjadzás kezdetéig maradtak. Innen a kell tisztogatás után vízbe állított gumók a rothadástól kevesebb gonddal is megóvhatok. A szárazon való hajtatás lényege abban állott, hogy a gumókat száraz levegj környezetben víz hozzáadás nélkül pusztán a

16

FUC8KÓ M.

magasabb hmérsék (18—20° C) hatása

alatt

indítottam

sar-

jadzásnak.

Az összes szín- és

kísérletekre egy július— augusztusban

egy szeptemberben

U Hípertfofía a gumó

fél

ér

sárgafajta

ér

rózsa-

gumóit használtam.

felületének párologtatása mellett.

A

gumó fele magasságig vízben áll. fológiai értelemben vett fels része van, a

A

víz felett a

mor-

mely a laboratóriumi száraz levegvel közvetlenül érintkezik. A víz túlbsége a párologtatás ellenére is bekövetkezik, úgy hogy ennek következté-

2.

kép.

Az

elözö

képen középütt álló gumó visel sarjakkal.

csiícsi

része a „papillákaf



ben a gumó víz alatti részén 3 4 hét alatt kidudorodások jelennek meg, amelyeknek csúcsa sugaras repedésekkel csakhamar felnyílik. E kidudorodások fejldése többnyire, bár nem mindig, a lenticzellák alatt indul meg és mivoltukat tekintve nem egyebek, mint a vízhipertrofiától megindított kéregburjánzás kifejezi. A további burjánzás folyamán a csúcs helyén 3 6 mm. hosszú és hófehér szín kolbászkák nnek ki (1. kép III.), a melyeknek fokozatos összezsugorodása és megbarnulásával kapcsolatban a fokozatosan terjeszked hipertroíia a parakérget nagyobb rongyokban leválasztja (1. kép II.). Azután meglehets egyenletességgel egységes mezben folytatódik a jelenség, közben-közben egyes pontokon ersebb kitörések is támadnak, a melyeknek eredési helye a kéreg mélyebb pontjain van.



17

A BURGONYA HIPERTR0FIÁ8 SZÖVETEI

A

párologtató

látható

(1.

kép,

lenticzellái

felület

Duzzadtságuk 6

szenvednek.

trofiát

—8

csak kis hét

mérték

alatt

hiper-

azonban jól

II.).

Jobban látszik a sarjak hipertrofiája. Értve itt azokat, a melyek egész hosszúságukban a levegvel érintkeznek, tehát ugyancsak jól párologtathatnak. Ez utóbbiak növekedése nagyon lassú, különösen pedig azoké, a melyek nem eresztenek gyökereket a vizbe (2.

kép.).

E

nem messze es vastagabb

sarjak csúcsától

részen nagy-

számú és fehéren fényl „papillák" jelennek meg (2. kép), a melyekrl futólagosan már Stapf (4. p. 234.) is megemlékezik. Szerkezetük és fejldésük több tekintetben figyelemre ez okból érdemesek a behatóbb ismertetésre.

3.

A

kép.

„papilla"



km.-e.

dermává osztódó epidermise, megnagyobbodott nyílása és közök,

A A

legtöbb



a sarj epidermise, p) a „papilla" pericsúcsán lév hipertrofált levegönyilás

e)



o)

sz) zárósejtjei,



méltó és



t)

töltösejtek,



két

„papillán"

A

részt

lehet



sejt-

megkülönböztetni.

majdnem gömbalakú. A 0*46 mm. A nyaki rész nagyon

fejet és a nyaki részt.

i)

ny) nyaki szkület.

fej

fejlet-

tebbek átmérje 0"40 rövid, többnyire csak keskeny beszkülés jelzi (3. ábra ny.). A papilla felülete vékonyfalú epidermissel van takarva. A fej belseje laza parenchymás töltelékszövet, nagy sejtközökkel (3. kép i.). Az alapi részen igen jól látható, a mint az elsdleges kéregnek sejtsorai kihajlanak és a nyak felett két-két sejtsorra hasadnak. Az epidermis a nyak felett szintén két réteg lesz (3. ábra p.), de a bels réteg sejtjei a tölt sejtek módjára legömbölyödésre törekszenek.

A nyílás

„papillák" található,

tetején

a

melyet

Botanikai Közlemények.

1.



O'IO 0'14 többnyire

füzet.

mm. átmérj köralakú négy

sejt

körül

vesz 2

18

(4.

FUCSKÓ M.

kép

0.).

É négy

sejt

egy levegnyilás két zárósejtjének utó-

lagos osztódása útján jött

A

létre.

„ papillák " fejldése a lenticzellák fejldési típusa szerint

történik [Stahl (5. p. 566), Caspary {1. p. 117.)]. A levegnyílások a sarjak vékony csúcsi részén (2, kép) egy-egy klorofill

tartalmú epidemiis sejtbl keletkeznek (6. kép A.). E sejtek hosszukban fellép új fal által ketté osztódva két leánysejtre válnak, a melyek közvetlenül zárósejtekké lesznek. A lélegz rés csakhamar tágulni kezd (6. kép B.) és felfelé emelkedik (5.

kép),

majd pihenés után a két

zárósejt

keresztben

két-két

sejtre osztódik (6. kép C., 4. kép). Vannak esetek, a mikor csak az egyik sejt osztódik, a másik nem vagy az osztódás el is ;

maradhat. Az edipermis tangentialis osztódása már csak a papilla fejlettebb korában következik be.

4.

kép.

Hiperirofált levegnyilás a „papilla" csúcsán,

sz) zárósejtjei és o)

Késbb

megnagyobodott

nyílása.

a papillák elveszítik fehér színüket és megbarnulEzzel együtt megsznik a küls növekedésük is, mert a küls epidermis elparásodik. A bels sejt-sarjadzás azonban tovább tart. Az új duzzadt sejtek a csúcs közelében lev öregebb és a párolgás következtében vizüket vesztett fonnyadó sejteket összenyomják és ily módon az ids papillák csúcsa alatt az összepréselt sejteknek nagyszámú rétege látható. Az eredetileg nagy sejtközökbl a leveg az alsó sejtek nyomása következtében eltávozik. Az epidermis a nyak felett további tangentialis osztódások útján újabb sejtrétegeket hoz létre, a melyek ugyanarra a sorsra jutnak, mint a küls epidermis, t. i. elparásodnak. Ez utóbbi osztódási folyamatban és a nyomában befelé haladó parásodásban könny felismerni, hogy a valóságban peridermaképzdéssel van dolgunk, a melyben lassanként a „papillák"-tól kiindulva a hajtás egész felületét takaró epidermis is részt vesz.

nak.

19

A BURGONYA HIPERTROPIÁS SZÖVETEI

A „papillák " az elmondott tulajdonságaik alapján nem egyebek, mint hurkolt duzzadmányok (intumescentia) a melyeket csupán az ers párolgás kényszeritett arra, hogy a burokban, a lassankint peridermává fejldött küls epidermis alatt maradjanak.

A

2.

párolgás csökkentésének hatása a hípertrofíára.

A gumó alsó fele vízben van, a szabad felületet pedig többé-kevésbbé páratelt leveg veszi körül. A gumó kérgének elbb ismertetett burjánzása az egész felületre kiterjed (1. kép Ill.y. A „ papillák " képzdése a sarjakon itt is megindul, de a burok alatt nem sokáig maradnak, mert még mieltt az elbbi kísérletben leirt nagyságot elérnék, felrepednek és a töltsejtek Sl

5.

A

kép.

sz) a

„papilla''

fejldésének kezdete

kiemelked levegnyílások

ersen megnyúlva a résbl

[Stapf

(4. p.

244.),

Részlet a

zárósejtjei.

kiálló

Devaux



fehér

t)

a.



fiatal sarj km.-éböl. töltösejtek keletkezése.

szín párnátokat alkotnak

{10. p. 49.).

Woycicki

(Í7. p.

A

párolgás csökkentése a hipertrofiát intenzívebbé teszi, mint a minnek az elz kísérletben láttuk. A töltsejtek gyorsabb növekedésével az epidermis nem tud lépést tartani és ellenállását az alatta lev duzzadt sejtek nyomása legyzvén rövidesen felszakad. így lesznek szabad duzzadmányokká a kezdetben és az elbbi kísérletben még állandóan burkolt duzzad323.)]

mányok.

A

sarjak víz

alatti részein is

a most

leírt

szabad duzzad-

mányok fejldnek.

A levegnyílások zárósejtjeinek a burkolt duzzadmányok fejldése során ismertetett keresztben való utólagos osztódása de úgy látszik még itt a nedves levegben szintén végbemegy, sem olyan gyakran, mint az elz kísérletben. Talán a töltsejtek mechanikai hatása mködik közre, hogy az osztódás sok esetben elmarad. Van azonban egy más dolog, a mi az epidermis felszakadását megelzen jelentkezik. A zárósejtek ugyanis sokszor teljesen különválnak egymástól, vagy, a mint Stapf (4. p. 2*

20

FUCSKÓ M.

244.) figyelte meg és rajzolta le (Taf. III. fig. 1.), két végük befelé hajolva középen találkozik, minek következtében az egy lélegzrésbl kett lesz és egyiket is, másikat is csak egy-egy zárósejt keríti be.

további kísérletek során a gumó kérgének találkozunk, helyén való lesz, ha képzdésének feltételeirl néhány szóval számot adok. K ü s t e r {14. p. 82.) észleletei alapján a kéreg burjánzása a víz alatt nem következik be, a mibl azt a következtetést vonja, vagy helyesebben szólva a jelenség okát abban látja, hogy a vízben absorbeált leveg oxigénje nem elegend az ilyen élénk sejtosztódási és növekedési folyamatok oxigénszükségletének fedezésére. Az újabb vizsgálatok azonban a víz alatt való burjánzás

Minthogy

a

már nem

hipertrofiájával

6. kép. A levegnyílások fejldése és hipertrofidja. A) A fiatal hajtás epiB Cj A hipertrofia folyamatádermise a levegönyílás anyasejtjével (e). sz) zárósejtek. o) lélegz rés, nak két stádiuma,

^

— — —

lehetségét minden kétséget kizáróan bebizonyították [Olufsen {15. p. 279.)]. St már a Küster {14.) eltti irodalomban is vannak feljegyzések, a melyek ebben az értelemben nyilatkoznak [Nobbe (5.), Devaux {40. p. 49.)]. Az én adataim már csak ez utóbbiaknak és Olufsen eredményeinek megersítésére szolgálhatnak. 3.

A

száraz hajtatás hípertrofíája.

kísérletek nedves hajtatási módokkal végezhátralev kísérlet lényege a száraz hajtatás, a melyben gumóknak üvegharang alatt száraz levegben való víz nélküli sarjadzását kell megfigyelnünk. A harangot egjik oldalán 2 cm-nyire feltámasztottam, hogy a bels leveg kicseréldését a párologtatás folytonosságának biztosítására lehetvé tegyem. A harang alá való elhelyezést a párologtatás intenzitásának csökkentése czéljaból szükségesnek tartom, mert a száraz leveg-

Az elbbi

tettek.

A még

21

A BURGONYA HIPERTR0FIÁ8 SZÖVETEI

nagy vízveszteség megfelel pótlás hijján a sarjadzó gumóra káros hatással lehetne. Az ily módon fejld sarjak összes táplálékukat, még a vizet is csak a gumóból vehetik. Innen van aztán, hogy növevei való közvetlen érintkezés esetén beálló túl

kedésük, különösen a világosságban rendkívüli módon korlátozott. A sötétben sem növekednek meg valami nagyra, de hogy az elbbiekkel szemben mégis viszonylag jelentékeny hosszúságra tehetnek szert, csak az etiolálásnak köszönhetik, a mely tulajdonságuk a hosszanti növekedést siettetve lehetvé teszi, hogy a gumó víztartalmát még a nedvdús állapot idszakában a lehet legnagyobb mértékben kiaknázzák. A „papillák" csúcsán lev levegnyílások zárósejtjeinek utólagos osztódásáról könnyen azt hihetnk, hogy az egész

7.

e)

kép. Szárazon hajtatott gumó sarjain képzdött fiatal lenticzella km.-e. sz) a csúcsi levegönyílás zárósejtjei. epidermis. t) keményít és klorofill tartalmú töltösejtek i) sejtközök.



;





folyamat a nedves hajtatással járó víz-túlbség, illetleg a vízkövetkezménye, ha a szárazon hajtatott példányok sarjain ugyanazt nem tapasztalnék. Az utóbbiakon elmarad ugyan a duzzadmány-képzdés, mindamellett azok helyén olyan fejlettség lenticzellák alakulnak, a minkre elre nem is számíhipertrofia

tanánk

(7.

kép).

E

lenticzellák

majdnem

hegyes

kúpalakkal

bírnak és csúcsukon egy-egy ersen nyitott levegnyílást viselnek, a melynek zárósejtjei a már ismertetett módon, szintén ketté osztódnak. Az ismeretes viszonyok alapján az utóbbi osztódást senki sem fogja a vízhipertrofiának tulajdonítani. De valójában mégis hipertrofiás jelenségnek keU tartanunk, mert a sejteknek ilyen utólagos osztódása a táplálék túlhalmozódása esetében, mint közönséges túltáptálási jelenség nem szokatlan. A visszavágott növényeknél (dohány, napraforgó, kalarábé etc), a melyek a rajtuk végbevitt operácziók hatása alatt sem termést, sem új hónaljhajtásokat nem nevelhetnek, az asszimiláták óriási mérv

22

FUC8KÓ M.

felszaporodásának hatása alatt gyökérben, szárban, levélben, az egyébként már régen állandósult sejtek osztódni kezdenek

[Vöchting A leírt

{16. p. 229.)].

módok nem adják meg a fiziológiai fela sarjak gyors és nagyarányú hosszanti növekedésének, úgy hogy az ily módon megmaradó keményít táplálék-felesleg gyanánt szerepel, a melynek hatása a zárósejteket osztódásra készteti. Más hajtatási módoknál, a mikor a sarjak gyorsan növekedhetnek, ez az osztódás nem következik be, mert a keményít más irányban nyer szerepet. A lenticzellák kialakulása is szokatlan módon történik. A sarjak felületén ersen kiemelkednek és azt reszels tapintatúvá teszik. Szerkezetüket tekintve a közönségesen ismert lenticzelláktól nagyban eltérnek (7. kép). Töltsejtjeik szabálytalan elhelyezések, egyenl átmérjek, legörabölyödöttek, nagy sejtközökhajtatási

tételeit

kel és telve vannak transitorikus jelleg keményítvel, E mellett klorofill szemeket is tartalmaznak. Inicziális rétegük hiányzik, jellemz sajátsága: a sejt-sarjadzás úgy hogy a lenticzellák folyamata legalább is jó hosszú ideig szünetel, a mely id alatt a töltsejtek fokozatos elparásodásával kapcsolatos fokozatos

f

elhalás egyáltalán nem észlelhet. Ellenkezleg a már létrejött töltsejtek elzöldülve és a levél szivacsparenchimájához hasonló módon alakulva (7. kép) asszimiláló szövetet alkotnak. E sajátságos lenticzellák képzdése is éppen úgy, mint a zárósejtek utólagos osztódása a keményít-hipertrofiának tulajdonitható. Mert a gyorsan és hosszúra fejld sarjak, a mint a pinczei etiolált példányokon és a szabadföldi kultúrában láthatjuk, nem fejlesztenek lenticzellákat.

A

sejtsarjadzás

létrejöttéhez

jelenléte volna szükséges.

Es

itt

nagyobb

nem gondolok

mennyiség olyan

víz

nagy vízelegend,

bségre, mint a min a nedves hajtatásoknál szerepelt ha a száraz gumót csak kissé nedvesebb levegj helyre viszszük alá teszszük, a is, ha például teljesen zárt perem üvegharang mely alatt a megfelel módon kissé nedvesített leveg a párol;

legkisebb fokra csökkenti. A meginduló sarjadzás következtében a töltsejtek keményít- és klorofiUtartalma eltnik és így a normális lenticzelláknak megfel formához jutunk, a melynek további hipertrofálásához a leveg nedvesítését már nem is sokkal kell fokoznunk. E czélra teljesen elegend, ha a harang párologalatt a gumótól izoláltan állandóan szabad vízfelület tatását teszszük lehetvé. Ilyen körülmények között rövid id múlva azt tapasztalhatjuk, hogy a lenticzellák szabad duzzadmányokká burjánzanak. Az elmondottakból világosan látszik, hogy a lenticzellák a vízmennyiség, illetleg a párologtatás intenzitásának megváltoztatása iránt nagyon érzékenyek. Alig ismerünk növényi részeket, a melyek e viszonyok módosulásaira oly gyorsan és olyan szembegást

A BURGONYA HIPERTR0FIÁ8 SZÖVETEI

23

tünen reagálnának, mint a lenticzellák. E formai változásokban a reakcziót kiváltó inger a víz nyomása. Az érzékenység, vagy mondjuk helyesebben, a vízhipertrofiát kifejezésre juttató gyors sejtosztódás és növekedés alapja pedig a keményítfelesleg okozta keményít -hipertrofia. E két tényez elkülönített és együttes hatása jut kifejezésre a lenticzelláknak fentebb leírt háromféle módon való kialakulásában. Az els alakulás a kizárólagos, vagy legalább is a domináló keményít-hipertrofiát juttatja kifejezésre és benne a víz hatását illetleg nem hipertrofiáról, ellenkezleg atrofiáról lehet csak szó. A típusos lenticzellát a háromféle alakulás középs formájának tekintve, a melyben a víznek a keményít-hipertrotiához kapcsolódó mérsékelt hatása jut kifejea duzzadmányokat kell állítanunk, zésre, a sorozat végére mert képzdésükben a keményít-hipertrofián kívül már a vízhipertrofia is szerepel és jellemvonásaikat is az utóbbi tényez szabja meg.

8.

kép

gumó

Peridermal-épzödés kezdete az aerenchimás zóna alatt. (Részlet a hipertrofiás kérgének km.-éböl.) h) az aerenchimás zóna bels része, p) peridermává osztódó és párásodé kéregsejtek.





r

ügy hiszem

e fejtegetéseknek mindenki eltt világos következménye, hogy a burgonya sarjain, megfelel hajtatási móddal kétféle hipertrofia idézhet el. Az egyik, a mely a másiktól elkülönítve is bemutatható, az amilohipertrofia és a másik a hidrohipertrofia. Utóbbi csak az elbbivel együttesen szokott meg-

jelenni.

A kettnek együttes mködésekor mindkett kölcsönösen támogatja a másiknak sajátlagos hatását. Különösen az amilohipertrofia mozdítja el nagy mértékben a hidrohipertrofia hatását. Az utóbbi viszony pozitív oldalát az elbbi tárgyalások során már eléggé megvilágítottam. Hátra van még, hogy a viszonyt negatív irányban is megersítsem. A pinczei etiolált hajtások amilohipertrofiát nem mutatnak, mert a növekedésükhöz elfogyasztott anyag a keményítfelhalmozódást nem engedi meg. Az ilyen hajtásokon a lenticzella kép-

24

FUC8KÓ M.

zdése nagyon

alárendelt, pedig erre a nyirkos leveg, a mely a párolgást nagy mértékben leszállítja, nagyon kedvez volna. Ehhez járul még, hogy a sarjakon fejld gyökerek a pincze talajából is jelents mennyiség vizet vehetnek fel. A lenticzellaképzdésnek ez az elmaradása az amilohipertrofia elmaradásával kapcsolatos, mert hogy a jelen esetben valóban nem szerepel az amilohipertrofia, abból is kitetszik, hogy a szár szájnyílásainak zárósejtjei a fentebb leírt utólagos osztódásban részt nem vesznek. Hogy valójában a kölcsönös hatás megsznése okozza a vízhipertrofia hatástalanságát és nem az etiolálást elidéz fényhiány, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a sötétben végzett száraz hajtatás ugyanolyan jelenségekkel kapcsolatos, mint a fényben való száraz hajtatás. A fkülönbség csak abban van, hogy a töltsejtekben a klorofill a fényhiány miatt nem fej-

ldhet

ki.

4-

A

A

kéreg burjánzásának szakaszossága a gumón.

meginduló kéregburjánzásokról ismeelemeket nem külön meristema hozza létre, hanem a kéregsejteknek fokozatos sorokban való, többnyire radiális irányú megnyúlása. Meristemáról csak annyiban lehet szó, hogy a hipertrofia folyamata alatt a növekedésnek induló sejtek egy része, a mint a burgonyán is észlelhet, mindjárt kezdetben tangencziális falakkal fellogén módjára osztódni kezdenek. A keletkezett leánysejtek száma 2 4, a melyek azután ersen megretes,

vízhipertrofia útján

hogy az

új



nemcsak egymástól, hanem oldali szomszédjaiktól is sejtközöket alkotva, felületük nagy részében izolálódnak. A hipertrofálás azonban nincs mindig egybekötve, a sejtosztódási folyamattal, nagyon sok sejt egyszer megnyúlással, osztódás nélkül megnagyobbodik. Különösen áll ez a kéreg burjánzásának kezdeti nyúlva,

idszakára, a mikor a kéregsejtek egyszerre több rétegben radiális irányban ersen megnyúlnak. A hipertrofiának ilyen nagymérték kiterjedése okozza, hogy a burjánzás a kéreg áttörésekor a legbujább megjelenés. ismerünk növényeket, melyeknek kérgében a befelé haladó hipertrofia egyes sejtrétegeket vagy sejtcsoportokat egészen érintetlenül hagy, K ü s t e r {14. p. 80. fig. 19.) a Ribes aureum kérgébl ugyanilyen esetet rajzolt le. Vagy más növényeknél, mint a Quercus, a Fagus és az Acer kérgében [Wieler {12. p. 520.)] a hipertrofált szövet alatt peridermafejldés látható, a mely feladatát tekintve közel áll a sebparához. A burgonyán az utóbbiakéhoz hasonló viszonyokat találtam, csakhogy itt a peridermaképzdés nem szünteti be a további burjánzást, hanem alatta ismételve, újabb hipertrofált öv keletkezik. Az utóbbi övbe tartozó szövet

szerkezete

típusos

hiperhidrikus jellegekkel

bír.

A BURGONYA HIPERTR0FIA8 SZÖVETEI

25

Sejtjei a radiális irányban ersen nyújtottak, laza összefüggések és a nagy sejtközök sok levegt tartalmaznak, melytl az egész szövet kezdetben tiszta fehér szint nyer (8. és 9. kép h). Szerkezetét tekintve tehát típusos aerenchimás szövet.

A kozik.

másik öv az utóbbival egészen szabályszeren váltatangentiálisan lapítottak, vastagabb falúak és

Sejtjei

sejtközök (8.

kép

nélkül

csoportosulva

valóságos

peridermát

alkotnak

p).

A peridermaréteg mindig vékonyabb, mint az aerenchimás öv és ha közelebbrl vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy táblás sejt-

9.

kép.

A

periderma alatt képzdött újabb aerenchimás öv. (Részlet a gumó kérgének km.-böl.) h) az aerenchimás öv küls része és p) a

hipertrofiás



felette

lév

periderma.

alakjukban változatlanul maradt vagy csak kis mértékben megnyújtott anyasejtek fala jól kivehet csoportokba foglalja össze. St az olyan sejtek sem ritkák, a melyek eredeti alakjukat megtartva, osztódás nélkül parásodtak el.

jeit az

Az aerenchima és a periderma képzdése egymást ritmikus szabályszerséggel váltogatja. A hipertrofia mindig aerenchima-burjánzással kezddik, a melyet nemsokára nyomon követ a periderma. Az utóbbinak képzdése folyamán a burjánzás szünetel. Mihelyt azonban a periderma egy bizonyos vastagságot elért, alatta újabb burjánzás indul meg, a mely a peridermát felemeli. A periderma védelme alatt lév ezen újabb aerenchimás öv sokáig épségben marad és sejtjeinek fala jó ideig czelluloza-reakcziót ad. Vénülésük folyamán azonban lassanként elparásodnak, a mely folyamat sokszor határozottan kimutatható módon belülrl kifelé, czentrifugális irányban halad.

26

FÜC8KÓ M.

A periderma elparásodása mindjárt a fejldés kezdetén megindul és pedig a befelé tartó sejtosztódást nyomon követve, czentripetális irányban halad mindaddig, a mig a burjánzás ismét meg nem újul. Az újabb aerenchimás öv fejldésének kezdetén a periderma élesen határolt küls szélétl kiindulva a régibb aerenchimaréteg parásodása is megindul. A periderma képzdésére nézve megemlíthet még, hogy az osztódó anyasejtekben képzd els új fal nagyon gyakran antiklin fal (10, kép a), a periklin íalak (10. kép p) késbb alakulnak. A két

öv

elkülönülése

csak

a

periderma

küls határa

kép p) a belsn már bizonytalanabb, sok helyen majdnem fokozatos átmenettel találkozunk (8. kép p). A meg-megújuló peridermaképzdés úgy tekinthet, mint az idszakosan megújuló sebek ismételt behegedése. A burjánzás

mentén

éles (9.

termelte laza és ellenállásra képtelen aerenchimás szövet a gumó él testét a felület meglazítása folytán a küls környezettel közvetlen érintkezésbe hozza. Ennek az állapotnak szükségképen! reakcziója gyanánt lép fel a periderma, a melynek képzdése folyamán a burjánzás,

mintegy bels ingerektl visszanyomva szünetel.

Olufsen {15. p. 279., 280.) kísérleteiben a periderma megjelenését bár különös gonddal kereste, sohasem figyelhette meg. Képzdését csak mesterséges beavatkozásra tudta elidézni. Kétféleképen járt el. Vagy úgy, hogy az aerenchimás helyeket tvel megszurkálta, vagy pedig úgy, hogy a gumót a vízbl kivette és mindaddig száraz helyen tartotta, a míg a burjánzások teljesen össze nem zsugorodtak. A beavatkozás után hamarosan kialakult a sebzési-, illetleg a szárítási ingertl ered periderma. E tapasztalatok alapján, minthogy szerinte a hipertrofia egymagában nem hat sebzési ingerként, S c h e n k {9.) álláspontjára visszatér és hajlandó az aerenchimát különleges lélegzszervnek tekinteni {15. p. 280.). Ennek a felfogásának támogatására a többek között Frank-ra {11. Bd. I. p. 105.) is hivatkozik, a kinek az a véleménye, hogy a kéregburjánzások nem kóros képzdmények. Ennek tulajdonítja, hogy kifejldésükkel nem jár együtt a sebzési inger, a mely a sebhegeszt pára fejldésére indítólag hatna. Ha az acrenchima funkczióját ület nézetek helyessége valóban a periderma képzdésén vagy nemképzdésén fordul meg, akkor Schenk felfogását el kell ejtenünk, a mitit Wieler {12. p. 521.) más esetekre szintén megtette. Az okok, a melyek Schenk nézetének tarthatatlanságára rávezették nála is, legalább részben, a periderma megjelenésére vonatkozó megfigyelései voltak.

mas

Az aerenchimának lassanként pusztuló felülete nagyon alkala különböz gombák megtelepülésére. A metszeteken

talaj

mindig sok gombamiczéliumot és spórát láttam, a melyek azon-

27

A BURGONYA HIPERTROPIÁS SZÖVETEI

ban rendszerint csak a legküls részeket lepték el. A még él és duzzadt állapotban lev legbels aerenchimás réteget a felette lev peridernia eléggé védi a gombák támadása ellen és így

az

líj

peridermaréteg

képzdésérl

teljes

határozottsággal

hogy abban a gombáknak semmi szerepük sincs. Az aerenchima képzdésében mutatkozó szakaszosság nem pusztán a kéreg hipertrofiájával kapcsolatos burjánzás! folyamatmint lenticzellák sejtsarjadzásában, a nak a sajátsága. A állíthatjuk,

Devaux

\l3. Pl. 4. fig. 27.) vizsgálataiból ismerem, a hipera paraképzés szabályos váltakozása szintén kimutatható, jóllehet e váltakozások oka, a mint sok esetben kimutatható, a nedvességi viszonyok ingadozásában rejlik [Devaux {13. p. 225.)]. trofia és

10. kép.

kérgébl).

Periderma-kópzödés az aereachima

alatt (km.

— p) periklin, — a) antiklin falak. —

A) az

a

gumó

hipertrofiás

aerenchima alsó határa.

Függelék.

Ha a gumók és a sarjak hiperhidrikus burjánzásának beállásához szükséges idt összehasonlítjuk, fel fog tnni, hogy e tekintetben a gumóknak sokkal hosszabb ideig tartó hajtatásra van szükségük, mint a sarjaknak, E késedelemnek valószín magyarázatát nem nehéz megadni. A gumók a táplálék raktározására hivatott szervek, melyekben a sejtek tevékenysége, növekedése és osztódása a tenyészeti id eltelte után megsznik és normális viszonyok között aktív munkásságot többé sem a nyugalmi idszak alatt, sem ennek elmultával az új tenyészeti évad folyamán nem teljesítenek. Lappangó életmködésük mindössze csak arra szorítkozik, hogy az új generáczió számára tartogatott tartalék-táplálóanyagot, a keményítt a nyugalmi idszak alatt megrizzék, majd pedig, hogy annak idején az új vegetáczió megindítására kiürítsék [MllerThurgau (5.)]. Osztódó képességük fel-

28

FUCSKÓ M.

ébredése csak mélyreható átalakulás útján következik be, de még igy is lassan, csak hosszadalmas hajtatás után, a mi az aérenchimaburjánzás idejét jelentékenyen késleltetni fogja. A tulajdonképeni hipertrofálás tehát csak az aktiv életképességek visszaszerzése után indulhat meg.

Nem

a sarjakon, a melyeknek fiatal és melyekben az aktiv életjelenségek még folyamatban vagy legalább is könnyen megindítható készenlétben vannak. Itt a sejtek hipertrofiája a viz túltengésének beállígy

áll

osztódásra képes

a dolog

sejtjei,

tával rögtön kezdetét veszi.

Hasonló okokra vezetend vissza a fás növények kérgében fejleszthet aerenchima burjánzásának aránylag rövid id alatt való megindulása is. Az összehasonlításra különösen alkalmas a Sambucus nigra. Ennek az ágai páratelt levegben és a víz alatt is néhány nap alatt a lenticzellákból kiduzzadó aérenchimás pamatokat fejlesztenek, a melyek lassanként a kéreg távolabbi részeire

már

is

szétterjednek.

Ezzel szemben a burgonyagumók aerenchimásodása, a mint fenntebb is rámutattam, csak 3 4 hét alatt válik lát-



hatóvá.

Összefoglalás.

is

1. A kéreg aérenchimás burjánzása a gumó vizalatti részén bekövetkezik, nemcsak a páratelt levegn.

2.

A

lassú

növekedés

sarjak

hipertrofiás

képzdményei

ketts hipertrofia útján jönnek létre. Egyik az amilohipertrofia, a melynek hatása a levegnyílások záró sejtjeinek utólagos osztódásában nyüvánul, továbbá a száraz hajtatásban különleges hatása folyományaként lenticzellák képzdnek, a melyek a rendes lenticzelláktól abban különböznek, hogy állandó sejtsarjadzásuk nincsen és hogy töltsejtjei transitorikus keményítt tartalmazó asszimiláló sejtek.

A mellett

elbbinek hatását a víz túltengése nem semmisíthet meg, különösen a vízfeietti részek felülete száraz levegvel

hidrohipertrofia az de teljesen

elfedi,

akkor nem,

midn

érintkezik.

A ketts hatás legjobban látszik a „papillák" keletkezésében. A „papillák" nem egyebek, mint burkolt duzzadmányok, a melyeknek burkát a küls epidermis, vagy késbb az ebbl fejld periderma

alkotja.

mellett a párolgás megakasztása oda hat, hogy a sarjak felületén a burkolt duzzadmányok helyett szabad duzzadmányok fejldnek, a melyeken az amilohipertrofia hatása már fel sem ismerhet.

Kell nedvesség

3.

A

észlelhet,

kéreg burjánzási folyamatában ritmikus szakaszossá^ a minek megfelelen a burjánzás termelte szövet is

29

A BURGONYA HIPERTR0FIÁ8 SZÖVETEI

egy ersen hipertrofált szélesebb övet alkotó aerenchimarétegnek és egy keskenyebb peridermaövnek gyakran szabályos váltakozásából

áll.

Irodalom. Über die Spaltöffnungen der Kartoffel und die Ent1. C a s p a r y, Bot. Zeitung 1857. pag. 116—117. stehung der Pocken bei denselben. Die landw. Versuchsb b e, Die Kartoffel als Wasserpflanze. 2. N





Stationen Bd. VI. 1864. pag. 57-61. 3. S t a h 1. Entwicklungsgeschichte und Anatomie der Lenticellen.



Bot. Zeitung 1873, pag. 561, 577, 593, 609. 4. Stapf, Beitrage zur Kenntniss des Einflusses geanderter Vegetations-



Verhandlungen bedingungen auf die Formbildung der Pflanzenorgane etc. Wien. Bd. XXVIII., 1878. pag. 231-246. 5. Mull er-Thurgau, Beitrag zur Erklarung der Ruheperioden Landwirtschaftliche Jahrbüclier. Bd. XIV. 1885. pag. 851—907. der Pflanzen.

d. zool.-bot. Ges.



K r a u s,

6.

dem

C, Das Wachsthum der Triebe aus KartoffelknoUen unter

der Bewurzelung.

Einflusse



Ber.

d.

m.

Ges., Bd.

d. bot.

1885.

pag. 182—188.

K r a u s,

7.

unter

dem

Das Wachsthum der Lichttriebe der KartoffelknoUen

C.

Einflusse der Bewiirzelung.



Ber. d. d. bot. Ges. Bd.

pag. 388—390.

Vöcht

8.



nica. Heft 4. 9.

i

g,

die Bildung der Knollen.

Über

Schen

k,

Bibliotheca Bota-

Über das Aerenchym, ein dem Kork homologes Gewebe Jahrb. f. wiss. Bot. Bd. XX. 1889. pag. 526—574.



D e V a u X,

Hypertrophie des lenticelles chez la

et quelques autres plantes.



Bull.

de

la

société

pag. 48—50. 11.



1885.

Cassel 1887.

bei Sumpfpflanzen. 10.

n

III.

Frank,

Die

Krankheiten

der

Pflanzen.

bot.



pomme

de

térre

de Francé 1891.

11.

Aufl.

Bd.

Breslau 1895. 12.

W

i

e

1

e

r,

Die Function der Pneumatoden und des Aérenchyms.

I



XXXII. 1898. pag. 503—524. Annales se. nat. 13. D e V a u X, Recherches sur les lenticelles. T. XIÍ. 1900. pag. 1—240. Bot. 8-me sér. Jena 1903. 14. K ü s t e r, Pathologische Pflanzenanatomie. an Kar15. 1 u f s e n, Untersuchungen über Wundperidermbildung toffelknoUen. Beihefte zum Bot. Centralblatt. Bd. XV. 1903. pag. 269—308. 16. V ö c h t i n g, Untersuchungen zur experimentellen Anatomie und Pathologie des Pflanzenkörpers. Tübingen 1908. 17. y c i c k i, Przyczinek do cytologü tranki hyperhydralnej u

Jahrb.

f.

wiss. Bot. Bd.





;





W

Kartofla.



Warschau 1910.



Ref. Bot. Centralblatt 1911. Bd.

I.

pag. 323.

30

IRODALOMI ISMERTET

IRODALMI ISMERTET. Victor Engler: Monographie 1909. Druck von Wilh.

der 8« p.

Kom.

Gottl.

Gattung

Breslau

Tilia.

1—159.

Szerz bevezetésében a hárs német, görög és latin nevének magyarázatával foglalkozik. Az Általános rész els fejezetében a génusz rendszerezésének történetét tárgyalja Linnétl kezdve, különösen kiemelve S i m o n k a i érdemeit és elítélve B o r b á s felfogásait. A második anatómiai fejezet részletesen ismerteti a kéreg, bél, fatest, levél, nyálkatartók hystológiáját, anélkül, hogy ebbl a rendszerezés szempontjából fontos jellemvonásokat tudna kimutatni. A harmadik a küls morphológiáról szóló fejezet a termés és mag, csiranövény, leveles ág, virágzat és a virág alaktanát lésekkel

foglalkozik

Borb.

var. minoriflora

ismertetése után

bonczolja,

majd

a teratológiai megfigye-

képzdmény

rendellenes

(ily

a

A

egyvirágú korcs virágzat).

T.

platyphyllos

Tiliák gubacsainak

megporzás viszonyaival, majd

a

a keresztezdéssel jellemvonásokra terjed ki, kiemelvén a Tiliák polymorphismusát és sokszor egyetlen egyénnek igen változatos megjelenés lombkifejldését. A szekcziók elválasztásához a szrözet alapalakját és a porzók relativ számát, a szubszekcziókéhoz a szrözet eloszlása mellett az erezetet, termésalakot, a termésfal milyenségét, a virágzat helyzetét veszi figyelembe, a fajok körülhatárolását a levél alakja és éle, a szrözet

végül

foglalkozik,

rendszerben

a

használható

milyensége, a porzók abszolút száma és a staminódiumok alapján végzi. formák párhuzamos kifejlödésüek a fajokon belül. A negyedik föld-

A

rajzi

fejezetben leirja a génusz elterjedésének területét és

fejldés

a

középpontjait, a melyek gyanánt az önálló fejldésü európa-nyugatázsiait,

amerikait

keletázsiait és

gyanánt

Az

történetére.

meg

jelöli

;

majd megrostálja a

fossilis Tiliák

kövületeket, végül következtetést von a génusz

leírt

teljesen önállóan a két szubszektiót (Reticulares V.

Eng

Engl.) tartalmazó Anastraea Y. Engl.

és a

culares V.

1.

Engl.

meghatározó

kulcsban

és

a mely

Trabe-

és

három szub-

(Ebarbulatae, Micranthae, Macranthae V.

szektiót tartalmazó

tartalmazó Astrophilyra V.

A

fejldés-

ötödik fejezet a génusz rendszerét tárgyalja,

E n g 1.)

szektiókra bontja a génuszt.

szinonimikával

a

termhelyi

és

adatokkal foglalkozó részben közölt 25 faj közül négy fordul el hazánkban, melyek közül a T. cordata a Reticulares, a T. plathyphyllos és

rubra a Trabeculares, a

T.

tomentosa az Ebarbulatae szubszekczióba

tartozik.

A flora

(Spach)

Wolny V.

Engler (=

V.

ex

macrophylla

niacrodonta

major

T. ulmifolia d,

Rochel, Simk. Borb.)

közül hazánkban a f.

Mi 11. (= T. ulmifolia Scop., Simk., parviSchur) két varietásra oszlik: a, major

T. cordata

Sadl.,

Simk.,

f.

és

(3,

pp.,

cymosa Simk., T.

cordata

(Spach)

Borbasiana H. B

r.),

V. a

Engl. (= f.

flava,

B

orh., Az els hat formája trichoneura

v.

asymmetra Borb.

rotundifolia

T.

T.

T. ulmifolia

betulifolia

(Bayer)

31

IRODALMI ISMERTET

Engl. (= T. ulmifolia d, hctulifolia S m (Wierzb.) V. Engl. (= T. morifolia Simk.)

V.

k.)

i

és a

vitifolia

f.

fordul elö; a máso-

dik varietasnak négy for.nája közül pedig a

a

(=

Engl.

V.

ulmifolia

T.

Blockiana (Bor

f.

A

grandifolia

c,

Avar.

phyllos d, mutabilis,

Braunii,

var.

T.

minorifiora,

(Hst)

n

g

Simk., a,

T.

typica,

hat alakja közül a

sched),

K

a,

Bor b.)


T.

(Hst)

nov. form. (Budapest körny.)

Tilia pyramidalis

v.

T. platyphyllos

latissima

mollis,

h,

eriostylis, f.

vitifolia

coral-

T.

V.

Engl.

magyar honos,

Lipótmezö és (Borb.) V. E n g 1. var. [3, obliqua (Opir) V. Engl. plat[rphyllos b, tenuifolia, T. mu-

A

soroltatik.

T.

platyphyllos

dasythrix

Simk.,

vitifolia

c,

latebracteata

f.

f.

b,

phyllos var. brevistipes, var. spectabiUs (a

.

grandiflora

T.

T. platyphyllos

T. grandifolia c, cordifolia,

ratifolid

két {== T. platy-

s.)

szintén

trichoclados

T.

n

növény

grandifolia,

Sadler) Y E ng\.

T. platyphyllos v.

és a f. pl/antha V. E továbbá a Borbás-féle Vadaskert között mint mint kultúralak is ide

(in

is.

platíjphyllos,

Simk.,

Borb.), a

tabilis

T.

cordifolia {B e s

lina var. suhangulata

(=

(=

grandiflora

Braunii.

T.

kultúralak

1.

p.

pseudocorallina

Engl. (=

V.

E

S e o

cordifolia

varietásra oszlik.

d,

V.

b.)

platyphyllos

T.

f, acuminatissima (R c h b.) acuminatissima Simk.) Ide tartozik

a,

Borb. ^=

latissima a

Scopoliana

Borb.)

Simk.,

T. platy-

kultúra, ritkán spontán

T. platyphyllos var.

obliqua ser-

c h).

A T. rubra DC. {= T. Gizelláé, eriostylis, Spachiana, Steveniana Borb.) két szubspecieszre tagolható, a melyek közül nyugati a subsp. corinthiaca (K o c h) V. E n g 1. ennek három varietása közül a var. praecox (Hst) V. Engl. (= T. Hostiana, T. praecox v. brevistipes, T. sphcnolepis, T. vulgáris v. subcrenata Borb., T. platyphyllos i, praecox, Simk.) hazánkban elterjedt, de sporadikus a ;

f.

(Hst)

corylifolia

ana

suberiocarpa

v.

V. Engl. (= T. suberiocarpa, T. HazslinszfryBorb., T. platyphyllos f. corylifolia Simk.,

T. sytncnsis Kmet.) és a var p, obliqua (Hst) V. Engl. (= T. pseudoobliqua, T. platyphyllos h, obliqua Simk.. T. pyramidalis var. sphenophíjlla, T. amurensis Bor b.). A keleti subsp. caucasica (R u p r.)

V. V.

Engl. Engl.

(T.

rubra Simk.) csak a var.

7,

Hazslinszkyana (Borb.)

és a var. p, obliquifolia f. stenocarpa által van Magyarországon képviselve.

A v.

T.

tomcntosa

parvifrons Borb..

M

e n c h

Lindera

(=

álba

T.

t.

v.

(Borb.) V. Engl.

microjjhylla S c h u

Fuss) hazánkban elterjedt var. a, typica B e c k (T.

r,

faj

két varietásra tagolódik. Az egyik a t. v. platyspata Borb.), a melynek eltér spontán alakjai a f. subvitifolia (Borb.) V. Engl. és a f. ralvescens (S c h u r) V. Engl.; a másik a var. petiolaris (DC.) Borb. (T. tomcntosa v. inaequalis Simk., T. tomentosa d, pannonica, var. alticeps, var. trichogyne, var. steno-

malla,

T.

subferruginea Borb., melynek eltér spontán

exaltata V. Engl. Borosjenöröl és a f. hetemdonta V. tosa var. pjlatyspata Borb. in sched) Szegszárdról.

alakjai

Engl.

a

f.

(T. tomen-

Ezekben a munkából csak a bennünket közelebbrl érdekl

ala-

32

IRODALMI ISMERTET

kokat véve ki, alábbiakban megkísérlem alapján a hazai Tiliák jelkulcsát :' Nervi

tertíarii

paralleli.

Fólia

I.

exacte

cordata (staminodia

moderate serratus

acuminata,

foliorum

1.

Fólia exacte reni-cordiformia

:

Fólia atque bracteae minima

:

3.

Fólia plerumque trilobata:

+

basi

oblique

f.

Reticulares: T.

:

margó

cordata,

basis

rotundifolia. hetulifolia.

f.

viti fólia.

f.

subcordata

rarissime

truncata,

acuminata atque

cuneata, saepe sensim

data var.

glauca

cordata var. a, major.

T.

2.

Fólia

[3,

+

et

e r

nunquam

aut vix prominentiores,

glabra

1

nulla).

breviter

Fólia

a,

venulis non

subtus

Eng

V.

összeállítani

satis

longe petiolata

T.

:

aut cor-

asymetra.

p,

Fólia acuminatissima

:

f.

acuminatissima.

Nervi tertíarii exacte ± paralleli, prominentes, venulis multo 1. Flores staminodiis destituti Trabeculares. A, Gemmae, ramuli, petíolí pilis simplicibus brevibus dense II,

crassiores,

:

+

porrectis

pubescentia, rarissime glabrescentia

Fólia non longiora

a,

+

Fólia

1.

quam

trilobata:

f.

:

T. platyphyllos.

cordata

lata, basi

:

var. a, cordifolia.

vitifolia.

2.

Bracteae latissimae plerumque petiolatae

4.

Cymae 6

6.

Fólia subglabra majora, bracteae interdum valde auctae

vei pluriílorae

:

f.

:

latebracteata.

pliantha.

f.

:

f.

laiissima.

quam

Fólia longiora

[3,

Gemmae,

B,

rectis destituta

T.

:

A, subsp.

ramuli,

ad basim -f truncata

lata,

petioli

var

:

obliqua.

p,

simplicibus brevibus dense por-

pilis

rabra.

(1869.) p. 474., Közi. XXII. p. 330.). I.

Engl.

(Koch) V.

corinthiaca

Simonkai

(conf.

Koch Dendrol.

TiUar. in Math. Term.-tud.

Revis.

var. a, praecox. a. Fólia saepius quam longa latiora, basi cordata (Foliorum margó inciso serratus lobatus f. corylifolia.) :

+

quam

Fólia saepius longiora

p,

:

basi

lata,

+

truncata

var.

:

[3,

obliqua.

B,

Simk.

c.

a,

V.

Engl.

(conf.

Tilia

rubra

C.

(conf.

K.

S chne

i

de

r,

Handb.

Laubholzk.

II.

379.) var. a, typica (e Hungária incognita),

var.

[3,

(Rupr.)

329.).

p.

typus

•(1909.) p.

Hungária

AH.

caucasica

sitbsp. 1.

paralella

solum

subsp.

stenocarpa

f.

corinthiacae

(Borb.)

:

V.

var.

obliquifolia

fi,

Engl.

conf.

FI.

(in

exs.

2481.). 7,

FoIia

mucronati

A

:

var.

valde 7,

lata,

basi

oblique

truncata,

Hazslinszkyana (Borb.) V. E n g

dentes

elongati,

1.

^ formák a szerznél nem egyebek, mint a fypusként leirt varietástól való és rendesen a levélszabásban nyilvánuló eltérések. E helyen csakis a spontán formákra térek ki, míg szerz a kultúr -formákat is tárgyalja.

33

IRODALMI ISMERTET

staminodiis

Flores

2.

albido-tomentos

:

prarditi,

Ebarbulatae

semper

foIia

ebarbulata subíus

tomentosa.

T.

:

cordata. breviíer petiolata

suborbiculata,

fólia

a.,

'

var. a, typica.

:

foliorum denf.es magnitudine valde diversi, lamina sublobaía

1.

suhvitifolia.

f.

glabrescentia,

fólia

2.

sordide viridia

siibtus

calvescens.

f.

:

foüa pleruR^que loiigiora, quam lata, basi ^h íi'uncata vei var. [i, petiolaris. subcordata, lonsissime petiolata f. exaltata. 1. Cyma bracteam longe superans 2. foliorum dentes ínagnitudine valde diversa, lamina sublobata [3,

:

:

f.

heterodonta. *

A keresztezdés ált:.l keletkezett Tüiák szintén részletes áttekinnyernek szerz munkájában. Ezek közül különösen a hazai spontán hybridek érdekelnek bennünket. Ilyenek a rubraY. Engl. (= T. subflavescens, 1. T. cordata v. major T. pallida v. Budensis. T. Spachiana, T. Budensis B o r b., T. plat/i-

tést

X

X

phyllos

subulmifolia S

m

i

k.).

cordata var. asymmetra

T.

2.

X

rubra

forma sublanata (Simk.) V. Engl.

(T. sublaiiaia (plafyphyllos^K

superulmi fólia) Simk.) forma goniocarpa (Borb.)V. Engl. {T. pallida v. goniocarpa T. goniocarpa Borb.). tomentosa V. Engl. {T. Jurányiana 3. T. cordata v. major pp., Jurányiana v. (jenaina, T. Ilegyesiensis S i m k.). tomentosa v. petiolaris V. Engl, f. Bichteri 4. T. cordata

X

X

var.

(=

Engl.

(Borb.) V.

euryptera Borb., 1.

f.

T.

T.

c u dimidiata

Jurámjiana Simk.

Borb.,

Bichteri

{^imlí.) V.

Engler

2\

pp.

eurypiera

T.

{T.

Jurányiana

Borb.)

Jurányiana

v.

eudi-

midiata Simk.) 2.

f.

Engl.

Bichteri (Borb.) V.

rubra

T.

5.

X

tomentosa

v.

(T. Bichteri,

typica V.

E

euryptera Borb.).

n g

1.

Füredensis

{T.

H er m.) i

rubra

T.

6.

ana S

X

tomentosa

v.

petiolaris V.

Engl.

{T.

Haynaldi-

m k.).

Szerz munkájának rendszertani része igen mélyreható tanulmányon alapul, a mirl a teljesen önálló bels tagolás, igen gazdag synonym jegyzék tanúskodik. A munka gyakorlati felhasználása azonban azoknak, a kik a hársakkal behatóan nem foglalkoznak, nehézséggel jár,

mert

rendszertani rész tulajdonképen csak kritikai áttekintés.

a

Teljes monographia csak akkor leend a foglaltatnak

analjtikai

rajzok

m,

kíséretében,

ha abban részletes leírások továbbá, ha az általános

részben a fajok és varietasok földrajzi elterjedése és fejldéstörténete igen beható tárgyalást nyer szemléltet térképek és táblázatok segélyével. Ezek a tulajdonságok az igen nehéz, polymorf génusz kritikai ismertetése

tácziótól

nem

is

mellett





a szerz kiadásában megjelent disszer-

követelhetök meg. ^

Botanikai Közleményeid

1.

füzet.

.^

r>

,

.

^

,

.

Dr. Szabó Zoltán. 3

34

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. (Rovatvezet

Bányai János: 1911.,

Bunge

186—187. és

Thladiantha

elfordulása.

Botanikai Közlemények.

X. köt.

(35.) old.

Bernátsky

Jen

der ungarischen Iris-Arten.) sít.

Bunge hazai

dubia



Ungarn.)

in

Béla.)

J.

Hazai irodalom

a)

(Thladiantha dubia

Kümmerle

:

^

dr.



A

:

hazai Iris-félék rendszere. (Das System

Mathematikai

XXrX. köt. 1911., 537—552. old. Szerz mvének rövid foglalatját

l'ermészettudományi Érte-

és

gibt

(V^erfasser

adja.

ein

kurzes

Re.sumé über seine Arbeit.)

A

magyar Alföld pusztai

és

növényzetérl.

erdei

(Über

rajzi

Közlemények. XXXIX.

Degen Árpád Cuscuta.)



261—277. Tanulmányok az

köt. 1911.,

dr.

:

die



Föld-

(Studien

über

Puszten- und Waldvegetation des ungarischen Alfölds.) 9 ábrával. old.

arankáról.

Kísérletügyi Közlemények. XIV. köt. 1911., 493—568. old.

Szerz

a

következ

fejezeteket tárgyalja.

behandelt

(Verfasser

fol-

gende Kapitel) I. A gazdasági növényeinket károsító legfontosabb arankafajok Európába, különösen azonban Magyarországba való behurczolásának története. (Zur Geschichte über die nach Európa, insbesondere uach Ungarn :

eingeschleppten allerwichtigsten Cuscuta-Arten,

die

unsere

Cuscuta suaveolens Ser.

landwirtschaft

Európa zuerst et G i b s. (in Európa zuerst aus Ungarn bekannt v. J. 1805.) 3. Cuscuta Epilinum II. h e. A Cuscuta Trifolii Bab. és a C. suaveolens Ser. csirázóképessége. (Die Keimungsfühigkeit von C. Trifolii B a b. und C. suaveolens kísérletek az illatos arankával [Cuscuta suaveolensSer.) III. Fertzési liche

in

Pflanzen

beschíidigen.

Frankreich erschienen

W

i.

1.

i

J.

1840.)

2.

Cuscuta

(in

Trifolii

Bab.





szel]

(Infektions-Versuche mit C. suaveolens).

A természet védelme és a nemzeti parkok. h y Mór dr. und die National-Parke.) Nyolcz képpel. Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 81—99. old. A Convolvulus arvensis cleistopetaliája és egyéb Fehér

D

é c

:



(Naturschutz

Jen:

virágbiológiai

jelenségei.

(Über

die

Cleistopetalie

gische Erscheinungen bei Convolvulus arvensis.)

Közlemények. X.

köt. 1911.,

152-163. és (27)— (28.)

Virágos karácsony.

Filarszky Nándor közi

botanikai

kongresszusról

múzeum ünnepélyes botanischen

Kongress

— dr.

Brüssel

ábrával.

— Botanikai

old.

Pesti Hirlap. 1911. évf., deczember 31. jelentése a Brüsszelben

és a berlini

megnyitásáról. in

und andere blütenbiolo-

Három

új

(Bericht ^über den

und über

tartott

nemzet-

botanikai kert és botanikai

die

III.

internationalen

feierliche

Eröffnung des

neuen botanischen Gartens und botanischen Museums

in Berlin.)

— Jelentés

^ E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredet, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végbl a szerzket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent (Szerk.) közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek.

S5

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Nemzeti Múzeum 1910.

a Magyar

évi állapotáról.

Budapest,

282

1911.,

299. old.

——

Növénytár (állapotáról szóló évi jelentése). (Bericht über den Bestand der botanischen Abteilung des Ungarischen National-Museums i. J. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1910. évi állapotáról. Buda191Ü.)



103-114. old. kó Mihá1y

pest, 1911.,

Fu



diapozitívjai.

1912.,

dr.

c s

Az Uránia taneszközgyár

:

botanikai tárgyú

Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. XLV.

518—521.

évf.

old.

Gombocz Endre

dr.:A „Magyar Fiivészkönyv" történetéhez. (Zur Botanikai „Magyar Füvészkönyv" [Ung. Krauterbuch.]) Közlemények. X. köt. 1911., 185—186. és (36.) old. Groh Gyula: A korpa üszögspóratartalmának mennyiségi meghatározása. (Bestimmung des Brandsporengehaltes von Weitzenkleies.) Kisérletügyi Közlemények. XIV. köt. 1911., 568—580. old. Geschichte



des



H a n k ó Béla dr. Branchipus és alga együttélése. (Über das ÁllatZusammenleben von Branchipus und Alge.) Három szövegrajzzal. tani Közlemények. IX köt. 1910., 96—99. old. Characium setosum Filarszky et saccatum Filarszky Spec. nov. :



:

cum

(diagn.

icon.) in

Branchiopodis in palustribus ad Poprád.

Hegyi Dezs:

Marssonina Kirchneri Hegyi [egy

Hegyi n. Kisérletügyi Közlemények. XIV. (Marssonina

Kirchneri

Dragutin:

Hirc,



Inseln.)

1—20.

Glasnik

auf

sp.

új élsdi gomba]. [Anethum graveolens L.]) 595—596. old.

köt. 1911.,

Florula Palagruskih otoka. (Florula der Pelagosa-

Prirodoslovnoga

Hrv.



Dili.

God.

Drustva.

XXIU.

1911.,

old.

— — Revizija Hrvatske Flore. (Revisio Florae Croaticae.) Svezak — — Rada Jugoslavenske Akademije Znanosti Umjetnosti. Vol. II.

snopic 2

3.

i

674—725.

181. (1910.). p.

A

II.

köt. 2.

Compositae

Orobanchaceae, tartalma

:

et vol. 183. (1910.), p.

füzetének tartalma

:

726—806.

Rosaceae (Pomaceae. Sanguisorbeae),

(Ambrosiaceae),

Papaveraceae.



A

3.

füzet

Valeriauaceae, Crassulaceae, Rubiaceae, Lentibulariaceae, Filiaceae,

Campanulaceae.

Kamner Alfréd: Mit



Tafel.

1

Die statischen Organe der Tiere und Pflanzen.

und

Verhandlungen

Mitteilungen

des

Kövessi Ferencz

dr.

:

siebenbürgischen

60—69. Néhány magyarázó megjegyzés

Vereias für Naturwissenschaften. Bd. LVHI. 1908. (1909.),

S.

„a fák

növekedésének törvényérl' szóló tanulmányomhoz. (Einige erláuternde Bemerkungen zu meiner Studie über das Gesetz des VolumenWachstumes der Baume.) Erdészeti Kísérletek. XII. évf. 1910., 67 térfogati



76. old.

Moesz Gusztáv

dr.

;

Adatok Bars vármegye

zur Flóra des Komitates Bars.) Két térképpel.



flórájához. (Beitrage

Botanikai Közlemények.

X. köt. 1911., 171-185. és (30)— (33.) old.

val.



A

lisztharmat. (Über Mehltau-Pilze.)

Két közlemény.

17

ábrá-

Uránia. XIH. évf. 1912., 16—24. és 61-66. old.

Szerz

a lisztharmatfélék családjába tartozó génuszoknak meghatározó

kulcsát adja. (Verfasser gibt ein Bestimmungs-Schlüssel zu den in die Familie

3*

36

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

der Mehltau-Pilze gehörenden Gattungen.) E génuszok a következk (Dies& Gattungen sind die folgende) Spaerotheca L ó v. (kommt in Ungarn in vier Arten vor S. humuli, S. pannosa, S. mors uvae, S. gigantiasca) Fodosphaera Kze (mit zwei Arten in Ungara P. tridactyla u. P. oxyacaníhae); Saccardia Cooke; Erysibella Peck. Phyllactinia L ó v. (mit einer Art :

:

;

:

;

Ungarn

in

treten

M.

alni)

E. polygoni,

:

galeopsidis)

Ungarn mit

é v. (ist in

U. aceris, U. prunastri, U. necator)

Pleochaeta S a c

;

Ungarn

L

TJncinula

;

Arten in Ungarn

(hat fünf

in

salicis,

Z7.

:

P. corylea)

;

M.

Afougeotü,

J/.

:

Arten ver-

vier

Microsphaera L é

M.

grossidariae,

v.

loniccrae,

et S p e g. Erysihe H e d w. (mit fünf Arten E. cichoriacearum, E. graminis, E. taurica, E.

c.

;

(DeBy) Néger

Trichocladia

;

Ungarn mit vier Arten Baumleri\ Ezeken kívül szerz a tölgy lisztharmatjáról is szól. (Verfasser spricht auch noch über Oidium quercinum und záhlt einige neuere Standorte von Ungarn auf.) bekannt

;

T. iortilis,

:

T.

Gombakép van

(ist in

evonymi, T. astragali,

T.

(Abgebildet sind 17 Mehltau-Piize.) Ezek közül a

17.

következk (Von diesen sind OriginalZeichnuugen des Verfassers folgende): Spaerotheca mors uvae (Schwein) szerznek

B

e r k.

S ac

c.

eredeti

gombarajzai a

Phyllactinia

;

U. salicis

;

corylea

W

(DC.)

i

(P e r

n

t.

s.)

Kars

t.

Uncinula

;

Microsphaera

;

lonicerae

(DC.)

aceris

(DC.)

W

i

n

t.

;,

(Walir.) Lév. Erysibe taurica L é v. Trichocladia Baumleri (P. Magn.) Néger; T. evonymi (DC.) Néger und Ácrostalagnms Külön összeállításban vannak ábrázolva a lisztcinnabarinus C o r d a. harmat függelékei a következkkel (Die Appendices der Mehltau-Pilze sind separat zusammengefasst und abgebildet mit folgcnden Pilzeu) Phyllactinia,

M.

grossulariae

;

;



:

AUe

Erysibe, Sphaerotheca, Uncinula, Microsphaera, Podosphaera.

Original-

Zeichnungen.

Rónai György;

Néhány szó a fák növekedési törvényérl s Kövessi elz közleményére. (Einige Worte über das Gesetz des Volumen-Wachstumes der Báume und Erwiederung auf tlie

válasz

dr.

!•

diesbezügliche

Arbeit

XII. évf. 1910.,

76—90.



des

Dr.

i

dr.

:

A

füst

Wirkung des liauches auf

Természettudományi Közlöny. XLIII.

A

lombhullás.

tudományi Közlöny. XLHI.



káros

(Über Laubfall.)

dr.:

hatása a növényzetre. (Die

Vegetation.)

die

Egy

912—915.

Három

képpel.

képpel.

179—187.





old.

Természet-

old.

Elszalagosodott spárgahajtás. (Fasciation

Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912.

old.

Schullerus, Josef: Beziehungen und Hydrophyten (Wasserpflanzen).

teilungen des siebenbürgischen Vereins

1909 (1910),

I.

Erdészeti Kísérletek.

köt. 1911., CIV. Pótfüzet.

köt. 1911.,

Schilberszky Károly der Asparagus-Triebe.)

hölzern)



a.)

i

:

Sántha László schadliche

79-80.

Kövess

F.

old.

Gombavirágok. (Pilzblumen.) Hat képa c s R a y m u n d dr. Természettudományi Közlöny. XLIII. köt. 1911., 881—886. old.

Rap

pel.

.

S.

für

105—192. und Bd. LX. 1910

zwischen



Coniferen

Mit-

Naturwissenschaften. Bd. LíX. (1911), S.

1—103.

Szántó Kálmán: Hanu-z István emlékezete. Hanusz.) — A kecskeméti m. kir. állami freáliskola

Értesítje. Kecskemét, 1909., 1—40. old.

(Nadel-

Verhandlungen und

(Erinnerung

an

1908/1909.

évi

37

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Szurák János

Aditok Északmagyarország mohaflórájához. des nördlichen Ungams.) II. közleBotanikai Közlemények. X. köt. 1911., 164—171. és (29)— (30.) old. mény. Tuzson János dr. A Daphne génusz Cneorum subsectiójáról. Botanikai (De subsectione „Cneorum" generis Daphiies.) 13 ábrával. Közlemények. X. köt. 1911., 135—152. és (19)— (27.) old. zur

(Beitrage

dr.

:

der Moosflora

Kenuínis



:



Magyarország fejldéstörténeti növényföldrajzának fbb vonásai. (Hauptzüge der entwickluugs geschichtiichen Pflanzengeographie von Un^arn.) Mathematikai és TermészettudoSzékfoglaló értekezés, i'gy térképpel. mányi Értesít. XXIX. köt. 1911., 558—589. old.



Az

értekezés a

következ fejezetekbl

Abhandlung besteht

(Die

áll

A Kárpátoktól övezett medencze flórájának 1. auá folgenden Kapiteln) múltja. (Über die Vergangenheit der Flora des von deu Karpathen umringten :

2. A Kárpátoktól övezett medencze és a délorosz stoppék flórájának egymáshoz való viszonya. (Über das Floreuverhaltnis des von den Karpathen umringten Beckens und der südrussischen Steppen zueinander.) I. Középeurópai flóravidék. (Mitteleuropaisches Florengebiet.) A) Dunai flórakerület. (Florenbezirk der Donau.) 1. Romániai flórakörnyék. (RumJinische

Beckens.)



Floragegend.)

2.

Floragegend.)

(Alfölder

Alföldi flórakörnyék.

Kárpátok flórakörnyéke. (Die Floragegend der Ost-Karpathen.) flórakörnyék.

(Syrmische Floragegend.)

Keleti

Szerémségi

Pannóniai flórakörnyék.

5.

Az Északi Kárpátok

nische Floragegend.) B)

A

3.

4.

(Panno-

flórakerülete. (Florenbezirk der

C) Szarmata flórakerület. (Sarmatisches Florenbezirk.) D) Az Európai középhegységek flórakerülete. (Florenbezirk der Europáischen Mittelgebirge.) E) Az Alpesek flórakerülete. (Florenbezirk der Alpen.)

Nord-Karpathen.)



F) lUyr

flórakerület, (ülyrisches Florenbezirk.)

(Mediterr snes



Florengebiet.)

líl.

-

Mediterrán flóravidék.

II.

-

Délorosz

flóravidék.

(Südrussisches

Florengebiet.)

Vadas Jen: Az Akácz fa monográfiája

különös tekintettel erdgazda-

sági jelentségére. (Monographie des Akazienbaumes mit besonderer Berück-

siohtigung

auf

forstwirtschaftliche

ihre

Bedeutung.)

Az

írta

Egyesület Deák Ferencz-alapítványából

Országos Erdészeti

100

aranynyal

jutalmazott pályamunka. Kiadja az Országos Erdészeti Egyesület. 36 szövegós 14 táblával. Budapest, 1911.

közti képpel, 10 müíappal vállalat és

nyomdai

Tartalma

nyomása. V.

r.-t.

(Inhalt)

;

-}-

236. old.

Elöljáró szó (Vorwortl

I.



Pátria

Ára

rész

irodalmi

6 és 8 kor.

(I.

Abschnitt).

Az

(Über den Akazienbaum

im Allgemeinen). 1. fejezet (Herkunft und Verbrei1. Kapiteli. Származása és elterjedése Európában tuug in Európa). Tenyészeti viszonyai (Fortpflanzungsverhaltnisse). Jelentakáczfáról

általában

sége (Wichtigkeit).



II.

rész

(II.

Abschnitt

Az

.

akáczfa tüzetes ismertetése

(Ausführliche Erörterung über den Akazienbaum).

2. fej. (2. Kap.). Helye a növények természetes és mesterséges rendszerében (Systematische Stellung im natürlichen und künstlichen System der Pflanzen), nomenklatúra (Nomen-

klatur),

nevezetesebb változatai (wichtigere Formen).

szerkezete [Anatómia] (Innere Anatomie). leírása [Morphologia] (5.

4.

fej.

(Beschreibung ausserer

(4.

3. fej.

Kap.).

Organe

(3,

Kap.).

Küls

Bels

szerveinek

[Morphologie]). 5 fej.

Kap.). Táplálkozása és egyes részeinek chemiai összetétele [Physiologia]

(Ernáhrung und chemische

Zusammensetzung einzelner

Teile [Physiologie]).

38

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Kap.) Élettani folyamatok és sajátságok [Biologiaj (Lebens-Prozesse

6. fej. (6.

und Eigentümlichkeiten

[Biologie]). 7. fej. (7. Kap.), Ellenségei és az ellenük

való védekezés (Feinde und derén Bekampfung).

tulajdonságai (Technische Eigenschaften) (Benützbarkeit).



9. fej.

8.

fej.

Kap.).

(8.

Mszaki

Kap.). Használhatósága

(9.

rész (III. Abschnitt). Akáczerdök telepítése és felAnpflanzung und Auffrischung). 10. fej. (10. Kap.). mesterséges úton (Anpflanzung und Auífrischung auf

III.

újítása (Akazienwalder

Telepítés és felújítás

künstlichem

Wege).

Felújítás

(11. Kap.).

11. fej.

frischung auf natiirlichen Wege). 12.

fej.

természetes

(12. Kap.).

Az

költségei (Die Kosten der Anpflanzung und Aufi'rischung). 13

Az akáczerdök gazdasági

alakjai

úton

(Auf-

ültetés és felújítás fej. (13.

Kap.).

Formen der Akazien-

(Die wirtschaftliche



IV. rész (IV. Abschnitt). Az akáczerdök gondozása és nevelése und Aufziehung der Akazien-Walder). 14. fej. (14. Kap.). Gondozás és nevelés (Pflege und Aufziehung). Függelék (Anhang).

Walder). (Pflege



Volfinau Gyula: az 1899 J.

— 1908.

(Vegetations Beobachtungen in

években.

1899-1908.)



Növénytenyészeti megfigyelések Királyhalmán

Királyhalma

in d.

Erdészeti Kísérletek. XIII. évf. 1911., 49-76. old. b) Külföldi irodalom:

Adam

V

i

Lujo: Das

Dr.

c,

Jahrg.

Gartenzeitung.

reichische

Kulturland 1911,

VI.

S.

Dalmatiens.



Öster-

321—327 und

285—289,

385—391. Die Pflanzenwelt Dalmatiens.

Mit 72 Tafeln in Schwarzdruck.

W. Klinkhardt. 140 S. 8°. Baldacci, Dott. Antonio: La flóra

Leipzig, 1911. Dr.

Mem.

della R.

Academia

delle Scienze

Fis. Sez. d. Se. Nat. Ser. VI. tom. VIII.

— — Pag. 21.

Un

salato allé Pelagose.

(1910—11.) 1911.,

Bologna, 1911.

dr.

:

Cl.



di Se.

53-61.

p.

Typografia AndreoU.

Botanisch-mikrotecünische Notizen.

XXVIII. 1910,

schrift für wissenschaftliche Mikroskopie. Bd.

Béguinot, Dott. Augusto: La Mem.

Soc.

Ital,

delle

Scienze

(detta dei

S.



Zeit-

248—247.

vegetazione delle isole Tremiti

e deir isola di Pelagosa. Studio fitogeografico.

p.

Bologna.

4°.

Bálint Sándor



delle isole di Pelagosa.

Istituto di

deli'

Con una XL) ser.

carta fitogeografica. 3.

tom.

XVI. 1911.,

125—221.

Benz, Róbert Alpen und

in

der Tátra.

Freih.



v.

:

Hieracienfunde in den österreichischen

Österreichische

Botanische

Zeitschrift. Jahrg.

249—255, 339—341, 388—394 u. 429—435. H. auricula L a m. ssp. melaneilema Hazai adatok a következk genuinum 4. marginatum N. P. (Tátra Klotild-út) H. flagellare N. P. W. ssp. tatrense N. P. (Tátra: Szilézia-ház alatti Klotild- úton) H. glaucum Ali. ssp. nipholepium N. P. 1. normálé N. P. (Fiume: Fiumara- völgy) H. H. divisum Poprádi tó) vulgatum F r. ssp. argillaceum J o r d. (Tátra LXI. 1911,

S.

:

'•/)

:

;

;

;

:

;

J r d. ssp. medianum G r i s e b. (Tátra Tátrafüred) H. caesium F r. ssp. caesium F r. (Tátra: Poprádi tó); H. prenanthoides Vili. ssp. lanceolatum Vili. {carpathimm auct.) (Tálra: Tátrafüred), ssp. íriáenía
:

:

(Tátra

:

Poprádi

W

;

tó, Klotild-út)

;

H. illyricum F

r.

ssp. Ealleri

acuUsquamum

39

NÖVÉNYTAN! REPERTÓRIUM

Fiumara-völgy) H. iniiloides T s c h. ssp. muloides (T s c h.) Poprádi és Csorba-tó között), ssp. pseudostriatum Z. (U. o.) Callier, Alphons: Diagnoses formarum novarum generis Alnus.

N. N. (Fiume Z. (Tátra



;

:

:

Form. nov. bosniaca

(B e c

Spach. f.

p.

225-237.

glutinosa

Gaertn.

Repertórium. Vol. X. 1911., A.

:

C

k.)

a

(A p p e

subsericea

f.

normális Gall.,

(Bosnia)

1 1.

Mnch.

form.

vulgáris

var.

Gall.

(^Hungária), var. subrotunda

argyrophylla Gall., var. ovális Gall., var. obtusifolia

f.

Gall., var. oblongifrons (B o

Cammerloher, Insel

Gall.

1)

Spach.

vulgáris

var.

incana

A.

;

r b.)

Pomo.

Pelagosa und

G

a

1 1.

(Hungária.)

Hermann

Dr.

Mit

Ein Beitrag zur Algenflora der

:

Textabbildungen.

2



Üsterreichische

373—381, 417-424. Derganc, Leo: Nachtrag zu meinem Aufsatze über die geographische Verbreitung des Leontopodium alpinum Gass. auf der Balkanhalbinsel samt Bemerkungen über die Flóra etlicher Liburnischen HochBotanische Zeitschrift. Jahrg. LXf. 1911,

gebirgserhebungen. 1911, S.



Allgemeine

S.

Botaniscbe

Zeitschrift.

Jahrg.

XVIII.

114—118.

György: Das Blumenreich. Populáre Beschreibuug der Zimmer- und Gewáchshauspílanzen und der ihnen verwandten und Alpenblumen. Mit 240 Abbildungen. Wien u. Leipzig, 1911.

Dóri Garten-,

Féld-

W.

+ 288.

Friek. S. VIII

Doby Géza

8".

Zucker-, Gellulose- und Alkoholfabrikation aus Chem. Zeitung. Jahrg. XXXIV. 191U, S. 1330—1331. F r i t s c h, Dr. Kari: Neue Beitráge zur Flóra der Balkanhalbinsel, Mitinsbesondere Serbiens, Bosniens und der Herzegovina. III. Teil. teilungen des Naturwissenschaftlichen Vereins für Steiermark. Bd. XLVII. 1910 (1911), S. 145—218. A Cytisus génuszt dr. D e g e n Árpád dolgozta fel. Ginzberger, Dr. A u g u s t Fünf Tagé auf Österreichs ferusten Eilanden. Ein Beitrag zur Landeskunde von Pelagosa. Mit Landschafts- und Vegetationsbildern nach Photograpbien von Dr. E. Galvagni. Adria. Mais.

dr.

:





:



Jahrg.

III.

1911.

H a y e k,

Dr.

August

von

Grundlage.

phylogenetischer

XXVII. Abt. Szerz az új Degenia

Zentralblatt. Bd.

állapítja a rendszertani

:

Mit 1.

helyét.

Entwurf eines Cruciferen-Systems auf



Tafeln.

1911, S.

Hayek

Beihefte

génuszszal

Tartozik

zum Botanischen

127—337. a

is

Gruciferák

foglalkozik és megIll-dik

„Allysseae"

tribuszának 5 „AJyssinae" subtribuszába. Morphologiai rajza a X-dik táblán 15/b. alatt van.

Hegyi Dezs: protection á prendre.



Le pied Bulletin

noir

des

Betteraves et les mesures de

trimestriel de la Sociéte

Mycologique de

Francé. Tom. XXVII. 1911, p. 153—159.

Hutchinson,

J.

:

Saxifraga

Grisebachii

Degen

et

Dörüer.



Gurtis's Botanical Magaziné. Ser. IV. vol. VI. 1910., tab. 8308.

Kneucker, Andreas: Bemerkungen



zu den „Carices easiccatae".

Allgemeine Botanische Zeitschrift. Jahrg. XVII. 1911, S. Hazai adat nr. 378. Carex digitata L. transiens ad :

Fristedt.

(Herkulesfürdö, leg. L.

Richter.)

118— l'^l. f.

pallescentem

40

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM



G.

c k,

Der Eichenmeliitau, seine Veibreitung

:

ÜQg-arn und seine Bedeutung in forstliciier wirtschaftlicher

Versuchswesen

Kundt, Arthur:



Beziehung.

Österreieh-

in

Zeitsclirift land-

iu Österreich. Bd. XIII. 1910, S. 842.

Die Entwicklung der Micro- und Macrosporangien



Beihefte zum Botanischen Zentralvon Salvinia natans. Mit 2 Tafeln. Bd. XXVII. Abt. 1. 1911, S. 26—51. Saerzö Jurányi Lajos nak e tárgyról szóló dolgozatával behatóan foglalkozik és vizsgálati eredményeirl elismerleg és helybenhagyólag nyiblatt.

latkozik.

Léveillé,

H.

du génre Epilobium. Partié

Iconographie

:

I



III.

Le Mans, 1911.

Malinowski, de

la Soc. Bot.

Dalmácziára

Marre

E.

Les

:

de Genéve. Ser. új

L.

t,

;

adat

especies du génre vol.

II.



Crucianella L.

Bull.

IL 1910., p. 9—16.

Crucianella latifolia L.

:

Icones Florae Alpinae Plantarum. Planches en photo-

tj'pie

avec texte en Francois.

ques.

Avec

la collaboration

Anglais ou Allemand avec cartes géographi-

de A.

D e g e n,

v.

A.

Hayek

v.

et

C.

II.

üsíenfeld. Série L fasc. 1—2. Paris, 1911. 8". Morton, Friedrich: Das bíologisclie Herbar am Landesmuseum. in Klagenfurt.



Carinthia.

Orsós Ferencz Hefekolonien.

P



1



1911, S. 46

II.

dr.

:

Die

— 57.

Form der

tieíiiegenden Bakterien-

und

Zentralblatt für Bakteorologie. Bd. LIV. 1910, S. 289.

Árpád

Luftverdünnung.

dr.

:

Analyt^e des geotropischen Reizvorgangs mittels



Mit 2 Textfiguren.

Jahrbüchern für wissenschaftliche

Botanik. Bd. L. 1911.

Pit

a

r d,

J.

et

Pr

u

s

t,

L.

:

Les

Iles Canaries.

specierum novarum regni vegetabilis. Bd. IX. 1911, Spec.

nov.

:

Siegesbeckia

Andrés á Los Sauces, á 300 m.

Preissecker, Kari: die jüngsten Zuchtversuche in

Filarszkyi

S.

II.



Repertórium

274—281.

P i t a r d. (Pálma Pitard, nr. 575.)

:

1906., leg. J.

De

San

Kulturrassen des Tabaks in Dalraatien und

Jmoski und

Sinj. 3 Textbilder, 5 Tafeln.

Facbliche Mitteilungen der Österreichischen Tabakregie. 1911,

S.



63—75.

P r e y s z Hugó dr. Zur Frage der Schutzwirkung der Kapseln beim Milzbrandbaeillus. Zentralblatt für Bakterioiogie. Bd. LV. 1910, S. 503. Ramon, Maitre: Chronique agrieole. L'Eclair, 1911 november 7. :





Bernátsky nak

növények klorózisáról és a mtrágyák hatásáról szóló dolgozataira reflektál s kiemeli, hogy Bernátsky labora-

Szerz

a

tóriumi kísérletei a Francziaországban teít gyakorlati tapasztalatokkal teljes összhangban vannak s azokat tudományosan megersítik. Székács, E: Erfahrungen über die Rostkrankheit des Weitzens.



Wiener landwirtschaftliche Zeitung. Jahrg. LXI. 1911, S. 609. Teyber, Alois: Zwei neue Pflanzen von den süddalmatinischen

Inseln.





Mit 2 Textabbildungen nach Photographien von

AmalieMayer.

457—462. Pomo) et Centaurea

Österreische Botanische Zeitung. Jahrg. LXI. 1911, S.

Spec. nov.

pomocnsis

:

Teyber

Atropis rupestris [C. crithmifolia

Zapalowicz, - Kosmos. Bd.

XXXV.

Teyber (Kamik Vis.

X

Nonnulae species 1910, S. 782—786.

H.

:

et

Friderici Vis.] (Scoglio et varietates

Pomo



plantaram novae-

41

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Spec.

var. nov.

et.

Rodnai havasok,

Z

a p.

(in

Rodnai

alp.

(in

Uechtr.

in

monte Trojaga,

m.)

=

1950

alt.

m.)

Pax

H. Wagneri

c)

pieirosuana Z a

var.

1 1.

;

W.

p. (in alp.

var.

corongisuana

Hieracium

Zapalowiczü

Salix Jacquiniana

1750—1780

alt.

A

cenisia ;

havasok,

1886.

litt.

Poa

:

1820

alt.

Zap.

var. gidinense

1901.,

m.)

Gyjtemények:

ad Krtjptogamas exsiccatas editae a Museo Palatino VindoSeparatbonensi. Auctore Dr. A. Z a h 1 b r u c k n e r. Centuria XIX. Abdruck aus dem XXV. Bande der Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums. Wien, 1911, S. 223—252. A gyjteménynek a „Schedae"-vel egyidejleg megjelent XIX. centuriája a következ adatokat tartalmazza Magyarország virágtalan növényei Schedae



nek ismeretéhez. nr. 1811. Geaster lageniformis Vitt. (in silvula Robiniae Fungi pseudacaciae L., ad Kispest prope Budapest, leg. Dr. J. Bcrnátsky). nr. 1812. Melanogaster variegatiis T u I. (sub. Quercu pedunculata L., in sylva Nyír prope Kecskemét, leg. Dr. L. Hollós), nr. 1813. Sphaerotheca mors-uvae :

B

Cu

e r k. et

r

t.

Háromszék

(comit.

Grossulariae L., in hortis ad

Chaetomium comatum

pagum

Fries

(comit. Bars

ad pagum Verebély,

cultarum

Fu

caricicola

Goodenovii

J.

leg. Dr.

Háromszék

(com.

c k.

in ramis, foliis et baccis vivis Ribis

:

:

M

G.

E

o e s

pagin-i

in

z),

Sphacrella

1815.

nr.

1814.

nr.

Graminum

in culmis emarcidis

:

Gay. in paludosis Rétyi, Nyír,

E

Moesz),

Réty, leg. Dr. G.

inferiore foliorum Caricis

leg. Dr. G.

Mo

1817.

e s z), nr.

ad ramos Philadelphii coronarii L. prope Fenyökosztolány, leg. Dr. G. Moesz), nr. 1819. Elaphomyces aculcatus V i 1 1 a d. (sub. Quercu pedunculata Ehrh. in silva Nyír prope Kecskemét, leg. Dr. L. Holló s), nr. 1820. Hypoderma scirpinum D C. et Lam. (comit. Háromszék: ad caules siccos Schoenoplecti c.

Cordyceps

clavulata

Palla

lacustri

in

1 1 i

uliginosis

Ke

Peronospora farinosa

i

s

et

Rétyi s s

1.

ve

Nyír,

(ad

r h.

leg. Dr. G.

foüa

botanico universitatis Budapest, leg. Dr.

(comit.

S.

Bars

M

in Lecaniis

:

o e s

z),

nr. 1829. b.

Chenopodii hybridi L.

Mágocsy D -

i

e

in horto nr.

t z),

]

834-

Ramularia Tulasnei S a c c. ^ad foüa viva Fragariae cultae in monte Svábhegy prope Budapest, leg. Dr. G. Moesz), nr. 1837. Cercospora concors

Sacc. (ad fólia Solani — Addenda nr. 985. albae

L.

A.

Phlcospora maculans

prope Herkulesfürdö,

Mont.

sporium Ribis leg. J.

B

m

au

1

e

Tuzson)

tuberosi L. in hortis ad Vihnye, leg. Dr. J. b.

:

et

leg.

D e s m.

Dr. J.

Allesch

Tuzson),

nr.

(ad

Móri

fólia

991.

(ad fólia Ribis rubri L. prope

Gloeo-

c.

Pozsony,

r).

Algae nr. 1842. Spirogyra mirabilis Kütz. (Magas-Tátra: in stagnis prope Lersch-Villa, leg. Dr. N. F i 1 a r s z k y). Lichenes nr. 1855. Normandina pwZc/ieWa Nyi. (ad truncos Quercuum :

:

in sylvis infra

Schu

1

e

r),

Lopaca

in valle Recinatal, leg. F.

1858. Melaspilea

nr.

megalyna

A r n.

Blechschmidt (comit.

Pozsony

:

et

ad

J.

cor-

truncorum Ulmi montanae in sylvis supra Szentgyörgy, leg. Dr. J. Z a h 1 b r u c k n e r), nr. 1863. Cladonia ranqiferina (L.) Web. (prope Igló

ticem

Dr. N. F i 1 a r s z k y), nr. 1873. b. Parmelia aspidota monte Trcbovic, ad corticem Sorbi Ária, leg. Fr. et J. S c h u 1 e rj, nr. 1875. RamaUna dalmatica A.

füred, ad terram, leg

Röh1

(Croatia

:

in

Blechschmidt

42

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Zahlbr.

(Dalmatia

insula Meleda, Ivanovo Polje inter Blata et Govedjari,

:

ad ramulos Pini halepensis,

leg.

Fiume,

Györffy),

Philonotis

1886.

nr.

:

Szepesbéla,

urbis

ditione

S ch

w a g r.

ad rivum

Púj,

leg.

c s y-D

e t

i

c

dicto

Hunyad

(comit.

H.

h

i

m p.

:

Ung

:

(Magas-Tátra

PfaÉfenwiese,

u

v.

nr.

leg.

:

in

Dr. J.

(comit. Szepes

1892.

:

Fabronia

ad vetustarum Salicum truncos

D

com. Dr. A. de

Lojka,

771. b. Riccia fluitans L. (comit.

Mág

saxa calcarea prope

P. B e a Filarszky),

N.

Dr.

leg.

actoblepharis in

S

calcarea

Caloplaca

1880.

nr.

r),

sp. (ad

n.

Pogonatum urnigerum

1890.

nr.

mgartne

uliginoso,

loco

ad Iglófüred,

in silvaticis

a u

Zahlbr.

fiumana A. S c h u 1 e r).

leg. J.

Musci

B

I.

Qasparrinia)

(sect.

ad rivulos

pr.



Addenda g e n), Szerednye, leg. Dr. S.

e

z).

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK, A

szakosztály 1911 deczember 13-án tartott 171-ik ülésének

növénytani

jegyzökönyve.

Elnök

Klein G y. Jegyz M o e :

Gombocz

1.

ténete"

:

E.

eladásában

ez.

„A

:

s z

G.

pesti egyetemi

levéltári

kutatások

botanikus kert és tanszék töralapján ismerteti az egyetemi

botanikus kert és tanszék történetét, a szabadságharcz

idejéig.

Élénk

szí-

nekkel vázolja azt a nehéz küzdelmet, melyet a tanszék tanárainak folytatniok

hogy a kormány jóindulatát megnyerjék a botanikus kert kormányok kezdetben féltették a bécsi botanikus kert hegemó-

kellett,

A

javára.

mostohán bántak úgy a nagyszombati, mint késbb a budai i n t e r 1 J., a kémiát is tanította. A kor-

niáját s ezért

A

kerttel.

mány

tanszék els tanára,

W

szííkkebltísége miatt sajátjából áldozott tetemes összeget a kert fenn-

A

tartására.

kert

helyen

elterül

Budán, a mostani gróf Karácsonyi-palota mögött

eleinte

volt, II.

József a Belvárosba költözteti, a mostani Nemzeti

Kaszinó és a Ferencziek temploma közé es telekre. II. József gondoskodása következtében a botanikus kert szép fejldésnek indult. A helytartóösszes

az

tanács

felszólítja

részére

él növényeket

a

kormány

faj

1

flóráját,

A

természeti

Az

e K.-nak.

díszlett.

Kitaibel

a tanszék tanárának, 1802-beu,

tanulmányozza

Haber

törvényhatóságokat,

küldjenek.

viszonyait.

Sokat köszönhet a tanszék

igazgatása alatt a kertben 10,000-nél több növény-

botanikus

kert

ez

idben

a mostani

H

2.

más helyen

:

bölcsészetkari épület-

a b e r

hanyatlásnak indult és csak a szabadságharcz

nek, de ismét

csak azért nevezi ki

hogy bejárván az egész országot,

csoport helyén volt, a Múzeum-körút mellett. kert

hogy a botanikus kert

P.-t is

1

e halálával (1832) a

után indul új fejldés-

az Ülli-út végén.

HollendonnerF. „A :

Biota orientális

és

a Thuja occidentalis

fájának histologiai megkülönböztetése" ez. eladásában ismerteti a két fa közötti különbséget saját anatómiai vizsgálatai alapján. Ügy találta, hogy a Thuja bélsugársejtjeinek a keresztmetszete a tangentiális metszetben ellipszis,

a Biotáé

kör

;

az

elbbinél a sejtek szélessége úgy viszonylik a ma-

29, az utóbbiban 1 l'S. A Thuja bélsugarainak radiális falában a széles tracheidás részben a gödörkék udvara és pórusa majdnem egyenl, a jBíoía-ban ellenben az udvar és a pórus mindig élesen elválnak gassághoz, mint

1

:

:

43

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

A

egymástól.

Thuja tangeutiális metszetében a bélsugár parenehyma

hossztracheidák közötti

sejtközök

ezekrl a helyekrl két

kis

ürege

Moesz

arról,

Sioía-ban

a

bemutatja.

is

ez.

:

el-

ezt az új

Beszámol saját vizsgálatának eredményérl, nevezetesen kapott kapornövényen az új gombafajt nem tudta

leírja.

Hegyitl

hogy a

más gombát

két

helyette

megtalálni,

é.s

pedig

ferdén haladó csatorna indul a bélsugársejtek

^A Marssonina Kirchneri Hegyi gombáról" Hegyi D.-nek azt a két dolgozatát, melyben

G.

adásában ismerteti gombafajt

a

Az elmondottakat mikroszkópi praeparatumokon

felé. 3.

háromszögletesek,

nevezetesen a

talált,

Phoma anethí-t gomba rajzát.

és a Fusicladium depressum var. Petroselini-t. Bemutatja e két

Schilberszky élsködje

gyakori

Szabó

4.

K. megjegyzi, hogy a

Phoma

Anethi meglehetsen

a kapornak.

Z.

bemutatja

:

Haberle:

„Succincta rei herbariae

Budae

Hun-

mely sajátkez jegyzeteivel. E könyvbe egyik tanítványa: C. Nagy, Haberle megöletésének történetét jegyezte. Bemutatja továbbá Hummitzsch: „Panoráma der^Donau von Wien bis Pest, in Vogelperspective gezeichnet" Wien, a 40-es években készült térképét. garicae

Transsilvanicae

et

Haberle

Moesz

5.

kez

példánya

indítványát

História.

ez.

munkáját,

volt,

G. a szakosztály elé terjeszti a szerkesztbizottság követ-

„A

:

szakosztály

felhatalmazza

elnökkel egyetértésben a segédszerkeszti szerkesztési

munkák végzésére legjobb

munkaert".



A

1830."

A

a

szerkesztt,

hogy az

(200 K) keretén belül, segéd-

dij

belátása

szerint

alkalmazhasson

szakosztály az indítványt elfogadja.

növénytani szakosztály

1912

január 10-én tartott 172-ík

ülésének

jegyzökönyve. Elnök

Klein Gy. Jegyz Moesz

:

:

Bezdek

„A peradenyai, a

G.

a bronxparki botanikus a múzeumokról" tartott eladást. (Megjelenik.) 2. F e h ó r J. „Tátott pártás virágú gyujtovány fii'' példányokat mutat be, melyeket a budai hegyek között talált. A gyujtoványfü virágjának ilyen kialakulásáról az irodalomban nincs adat. Ezt a jelenséget a látogató rovarokhoz való alkalmazkodással igyekszik magyarázni. 1.

kertekrl

J.

:

toki/oi és

és

:

F u c s k ó M. kifejti, hogy a virág kinyílása olyan jelenség, mely a növekedésen és a turgorjelenségen alapszik. Alkalmazkodás és czélszerüsóg itt

nem

mondaná, hogy a virágot még bimbó csukott virág kifejldését megaka-

játszik szerepet. Inkább azt

korában olyan

behatás

érte,

mely

a

hiszi,

hogy

azt

dályozta.

Fehér korában

érte,

szerepét

a

J.

virág

magyarázás a

nem

kinyílásánál,

biológiában

nem

bimbó növekedésnek és a turgornak

behatást, mely a virágot

a

közelebbrl megismerhetnök.

A

tagadja.

megszokott

dolog.

Az alkalmazkodással Magyarázatai

való

hipotézisek,

hipotéziseket pedig szabad felállítani.

Klein felállítani.

Gy. szerint egy tárgyról csak egy helytálló hipotézist lehet Különben pedig nem okvetetlenül szükséges, hogy minden jelen-

ség megfejtésére

ernek

erejével magyarázatot keressünk.

Mágocsy-Díetz Az alkalmazkodás sem

S.

:

idézhette

a teleológiai magyarázás

el

már korát multa.

a párta nyitvamaradását.

A

tátogatást

44

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

Nagyon valószín, hogy bizonyos melyek a bimbót érték, okozták a párta nyitvamaradását. Kérdés, micsoda szövettani eltérés van a csukott és a nyitott párta közt? Eladónak megvan az az érdeme, hogy olyan jelenséget mutakülönben nyomással

elidézhetjük.

is

feszültségi különbségek,

melyet ez

tott be,

Tu

még nem

ideig

ismertek a Linaria-nál.

hogy

magyarázat vagy az a kényszerít hatása alatt létrejöv jelenségnek volna tekintend, már csak azért sem állhatja meg a helvét, mert a Linaria-génusz a progresszió alacsonyabb n

z s

hogy

feltevés,

kifejti,

J.

párta

nyitott

a

a

teleológiai

folytonos

a

rovarlátogatás

fokán lev nyitott pártájú, sugaras virágú rokonaiból mindenesetre igen hosszú fejldéstörténeti id alatt fejldött ki csukott pártájú, zygomorph virágúvá és ha ez alatt a látogató rovarok a progressziónak ebbl az irá-

nem

nyából

tudták a Linariát kitéríteni, úgy alig lehet rövidesen arra követez most mégis bekövetkezett.

hogy

keztetni,

Fehér J.

J. ismétli,

hogy magyarázatai csak hipotézisek. Kümmerle hogy a bemutatott Linaria-példányok

B. kérdésére pedig azt válaszolja,

virágán megvan a duzzadt íny.

Szabó

B.

Z.

ismerteti

V.

E

n g

1

e r

:

„Monographie der

Gattung

Szerz a földkerekség 25 hársfájának rendszertani a génusz küls és bels alaktani ismertetését, földrajzi

Tilia" ez. értekezését.

ismertetése mellett

elterjedésének

és fejldéstörténetének

Simon kai

használja

monográfiáját

fbb

vonásait közli. Részletesen

Borbás

és

czikkeit

is.

A

fel-

disszer-

táczió inkább elmunkálatnak, mint befejezett monográfiának tekinthet.

JávorkaS. V.

Eng

e r

1

vel látta f.

vitifolia

praecox,

példányok alapján megállapítja, hogy

bemutatott

fának

a

(a

Sziínyahegyen) hajtásait kétféle név-

Az egyik példány neve Tilia platyphylla S c o p. v. cordifolia, Tilia rubra DC. ssp. carinthiaca, (H s t.) V. E n g a másiké Ugyanarról a fáról, melyrl f. corylifolia (Hst.) V. E n g

el.

v.

Kmef

a

ugyanannak

:

I.,

:

1.

szedte a bemutatott példányokat, gyjtött J á v o

4.

Fucskó

r

k a

is.

M. bemutatja ,,Az Uránia Szemléltet Taneszközök Gyára

R. T. szonléltetö oktatás czéljaira szolgáló diapozitivjainak most megjelent jegyzékét." Ismerteti és bírálja a jegyzéknek botanikai részét. Meg-

nagy

állapítja,

hogy a jegyzék hemzseg

Fehér

A

J.

a hibától.

a felemlített hibák legnagyobb részét sajtóhibának minsíti.

hibákért a kiadót okolja.

Mágócsy-Dietz okolja, de

S.

elssorban magát a

a jegyzék számos hibájáért

nemcsak a kiadót

vállalatot.

SZEMÉLYI HÍREK. Kümmerle

Kinevezés : László G. m. kir. osztálygeológussá nemzeti múzeumi rré neveztetett ki. Jávor ka S. nemzeti múzeumi ri czímet és jelle;í;et nyert. Meghalt: Hooker J. D., a magy. tud. akad. kültagja, 1911 ;

J.

B.

decz.

10-én.

A

Simonkai Lajos nevét visel alapítványra

dr.

br. tin

Ambrózy István

Béla 10.

budapesti



,

VII.

dr. 100.



Aradi Kölcsey E^yesületlO.

,

Bernátsky Jeaö

dr.

1.^

Barcsay-utczai

ker.





dr.

ifj.

,

Entz Géza



2.



,

Boros Vida

1.



,

fgimnáziumban Czakó Imre 5.

áll.



23.60, ugyanott volt tanítványai 33.20. 5.

eddig

következ adományok érkeztek be:

(1912 febr. 15) a

Fehér Jen Gayer Gyula

,

— 10. — 5.



dr. AugusBudai József 10. ,



a volt tanártársak



Deér Endre

dr.

,

fölösleg a koszorú után

,



6.

Gáspár Károly 1. dr. Gesell János 10.—, dr. Gombocz Endre 10. dr. Györflfy István 5.— Greschik Viktor 1.—, Hulják János 2. dr. Ibos József 4. dr. Jávorka Sándor 5. Kiss Ödön 5. dr. Klein Gyula 30. dr. Kormos Tivadar 2. dr. Krcsmár Miklós 1. dr.





,

,

,



,



Kubacska András

,

5.

,





,

— 10. —



,



,

,

dr.

Lengyel Géza



dr.

,

Lörenthey Imre

,



2.

maradvány egy botanikai kirándulás alkalmából, dr. Filarszky N. útján 1. dr. Méhes Gyula 20. Mészáros Ignácz 5.—, dr. Moesz Gusztáv 10.—, Nyárády E. Gyula 2.—, dr. Pantocsek József dr.

Mágocsy-Dietz Sándor

25.

,



10.



,

dr.

10.—,

Szabó 3.



,



10. ,



,

2.



Aladár

Scherffel

Zoltán

Thaisz Lajos 10.

Jen

Raymond

Rapaics

dr.

Ferencz

dr.

Treitz

,



,

dr.

Szalóki

Péter

Richter

10.—,

dr.

Róbert

1.—,

dr.

Aladár

20.

,



,

dr.

Schafarzik

2.



,

dr.

— —

Károly 15. Szurák János 5.

Schilberszky

Tuzson János

10.



,

dr.

Vángel

Wagner János 10.—.

A befizetések összege 495 K 80 f-t tesz ki. 'Ez az összeg az Egyesült Budapesti Fvárosi Takarékpénztár budai osztályánál kamatozik. Erre a tudományos czélú alapítványra, melyet a növénytani szakosztály dr. Simon kaf Lajos emlékezetére alapított, ez úton is felhívjuk olvasóink figyelmét. Az adományok dr. Moesz Gusztáv, nemz. múz. igazgatór czímére Akadémia-utcza 2.).

küldendk

(Budapest,

V.,

bulletin ^^Botanikai

Le

revue

de

Socíété

A

relles.

(6

est la

botaníque

de

la

hongroíse des Sciences natu-

r,

présent

fascícules

Közlemények**

sectíon

la

il

par

parait

an)

et

dans sa

année

IV"^^

environ 25

contient

feuilles.

Les travaux publiés son traduits complé-

ou sönt réduits une des langues

tement

dans

ou en

latin

et

íls

en les

un

résumé

bref

importantes

plus

apparaissent dans

le

mérne

fascicule.

Le prix d'abonnement par an ronnes (8*50 francs) ou on échange avec d'autres revues botaniques, la

est 8 le

cou-

bulletin

S'adresser á

rédaction du bulletin

^3otaníkaí Közlemények" Budapest, VIIL, Eszterházy-utcza

Hornyánszky Viktor csász. és

kir.

Í6.

udvari könyvnyomdája Budapesten. 53260

Life Enjoy

" Life is not a problem to be solved but a reality to be experienced! "

Get in touch

Social

© Copyright 2013 - 2019 TIXPDF.COM - All rights reserved.