Hazánk meg a. Balkán Hesperis-ei. A keresztesviráguak nectarium extraflorale-je miatt az irodalomban


1 absondern. Biodiversity Heritage Library, Phlomis fmticosa L. Plantaginées 3. Plantago cretica L. 33. Psyllium L. Orchidées 34. Serapi...
Author:  Ödön Faragó

0 downloads 3 Views 928KB Size

Recommend Documents


No documents


© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

196

31. Phlomis fmticosa L. Plantaginées 32. Plantago cretica L. 33. Psyllium L. Orchidées 34. Serapias pseudocordigera Mór.



35.

?

Ophrys

tentliredinifera

WlLLD.

Iridées 36.

Romulea Bulbocodium Seb. & MaüR-

37. Iris Sisyrinchium L. Liliacées

38. Fritillaria graeca Boiss. 39. Lloydia graeca

&

Spr,

Endl.

40. Allium trifoliatum CYR41. neapolitanum Cyr.



Aspliodelus fistulosus L. microcarpus Vív. 43. Junipéracées 44. Juniperus phoenicea L. Fucacées (Algues) 45. Sargassum bacciferum Ag. 42.



Constantinople,

le

29 mai 1902.

Hazánk meg

a

Balkán Hesperis-ei.

(Species Hesperidum Hungáriáé atque Haemi.)*) Irta

:

Dr. Borbás Vince.



Autore V. de Borbás.

Szövegbeli három képpel (iconibus in texta tribus). (Folytatás.



Continuatio.)

A

keresztesviráguak nectarium extraflorale-je miatt az irodalomban 1 sokat olvastam, de a nectarium ismerteti nem igen érintik,

még

családdal

foglalkozik s az összefoglaló hanem a Dentaria digitatávó\ D. RöiíLlNG’s Deutschlands a floristák méltán kedvelte Koca Flórájában, az IV. köt. (1833) 596. old olvassuk, hogy a levélnyél töve mellett, mind a két fell, egy-egy apró, gyakran sertécskévej

a

*)

speciálisan

ki

e

munka sem. Nem

biológiai

Hesperisvö\,

Excerptio latina sequitur.

Engler

és Prantl: Natiirl. Ptlanzenfam. III. Theil, 2. Abtheil p. .45 HildebranD: Die Saftdriisen dér Cruciferen, Pringsh. Jahrb XII. p. 11-40. — KnutH: Handbuch dér Blüthenbiologio, — JüRGENS Übor Bau absondern. Botan. und Verrichtung derjenigen Bliithentheile, welche Honig. Zoitg. 1873, p. 711. — HANSTEIN, Botan. Ztg. 1868, 697. — BehrenS: Die Ntíctarien. Flóra 1879. — Bonnier: Les nectaires, Ann. des scienc. nat. ser. VI. vol. 8. VelenovskY: Über die Honigdrüsen dér Cruciferen. Sitzungsber. d. böhm. Gesellsch. VI. 1881; a szerz levélbeli értesítése nyomán az oxtratioralis mézfejtt nem érinti. Heinke, Beitr. zr Anatoinie dér au dón Laubbliittern, besondors an dón Ziihnen vorkomm. Secretionsorgane. Pringsh. stb.



')

:

.





t.

h.

X.

p.

119.

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

197

végzd

mirigye van, mintegy a mellé 1 levél jelzéséül, (v. ö itt a D. glandulosa-YÓl mondottat is). A töve felé keskenyed levélnek a két oldalán valóban ott van, a hol más családbau a stipula (melléklevél) szokott lenni. Nehézséget támaszt azonban, hogy keresztesvirágú füveknek, mai alaptervök szerint, melléklevelök nincs, de valaha valósziniileg volt, a közelrl rokon ibolyaféléknek ,

ma

2 is van. Krause *) és Wretsko ) említi, Norman 3 ) azonban elég világosan szól a kruciferák nagyobb részének rudimentarius, glandulaformáj két melléklevelérl, de talán mivel nem egészen meggyzen magyarázta, a systematicus és biológus figyelmen kívül hagyta. ElCHLER 4 ) is nagyon röviden bánt el vele s részét abracteolákhoz számította. Rendellenes Gardamine dentatát a Csepelsziget partján, Soroksárral szemben gyjtöttem, melynek egy levele mellett kétségtelen stipulája van. A Hesperis-e n kívül apró levélmelléki glandulát láttam még a Cardarnine dentatá n, G. amará n, (Márké, Veszprémvm.), a Lunarici rediviva var. macropodá n, a Dentaria trifolián, (Klek, Ogulin m.), Bunias macropterán (Karlopágó), B. orientalis on, a Raphanus Ruphanistrumon. A Bunicis szára, kivált fölfelé, valamint a virágzata tele vau ilyen szemmel látható, jókora nagyságú mirigygye], tle érdes. Norman sokkal többet említ. A Dentaria glandulosá ról WalüSTEIN és KiTAiBEL 5 ) Írja a fajnév is innen ered, foliolo „inlermedio utrinque glandula subulata parva, in axillis sita stipato. Petioli in axillis pariter glandulam forentes“ t sic pro ,,fereutes“) vagyis, hogy az els és másodrangú levélnyél tövében, mind a két fell picike glandula van, mintegy stipula és stipella Ilyent horvátországi D. polyphyllán is láttam. Ha a D. glandulosa W. et Kit. levelét ágatlanra vagyis csak a középs levélkéjére redukálódva képzeljük, akkor a Hesperisnek egyszer, ágatlan levélalakja marad elttünk, oldalvást a nectarium





extrafloraléjával.

Koch a Dentaria mirigyének morfológiai értéket tulajdonítván, felmerül a kérdés, lehet-e ezt morfológiai szervre visszavezetni ? Ha a glandula más szervbl különvált, csak sejtalkotta picike kiválasztó, vagy ha a keresztes virág glandula hypogynája valóban a a mint ElCHLER az i. h 498, 534. old. mondja tórusnak helyi duzzadása lenne, morfológiai jelentség nélkül akkor az említettem extraflorális mézfejtö, valamint az egyszer glandulás szr morfológiai értékét kutatni céltalan lenne. De a nagyobb glandulát vagy nectariumot, melynek sajátságos alakja és





:



szabályszer helyzete van, a morfológiai érték szerint megfejteni, ') 2

) 3 )

IX

Botanische Zeitung 1846, p 143. Sitzungsberichte dér Wiener Akademie, 1868, p. 212. Les stipulos et les braetées des Cruciféres. Ann. d. scienc. nat.

köt. 1858, p. 105, 113, 141. *) Flóra 1865. p. 535. 5

)

Descriptiones et icones

pl.

rarior.

Huugar.

III.

p.

302.

4. ser.

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

198

valamibl a becsesebb botanikai kérdések közé tartozik, mert 1 származnia vagy elsatnylnia, a morfológiának pedig célja az átalakult, elcsenevészedett vagy végképen megsemmisült (ablastos) részeket kipuhatolni s a szervnek múltjára, a mint lehetséges, visszatekinteni. A Ranunculaceák közt morfológiai szerv ma is van uectaviummá való visszahanyatlásban. A keresztvirágúak nectarium stipulare-ja a levélfog glandulájához is hasonlít s a kányafa ( Yiburnum Opulus), a mandolafafélék (cseresznyefa, cseppmeggy Prunus pumila ) L stb.) a fzfa, a Pteridium-) stb. levél nyelén lev, virágki vítli nectariumhoz sorakozik. Minthogy a Salix fragilis fzfa hajtásának levélnyelén, a glandula helyén (Vészt mellett 1893. aug.) fürészeltszél apró levélkét láttam, 3 ) könnyen az a gondolat támad, hogy a levélnyél nectariuma a levél darabjának (sallang vagy fog) átformálódásából támadt, a mi a Hesjierisszel is megtörténhetett, mint levélkissebbedés. Minthogy azonban a vizsgáltam keresztvirágúak levélmelléki és kocsánmelléki mézfejtöjének szabályszer helyzete van, mely a virágbeli nectarium mai, 4) a Hesperis tristisé még alakjára nézve megegyezik; magasabbrang morfológiai jellemet kell neki is tulajdonítani, a virágtengely puszta duzzadásának a mint Eichlkr nem tekinthetjük. Minthogy ez a levélmelléki a bels nectariumot és kocsánmelléki nectarium morfológiai szerv helyén van, a levélnek két oldalán, a hol a melléklevél szokott fejldni, azért ennek átalakult csenevész maradéka kell, hogy legyen s ilyen értelemben a Hesperis virágbeli nectariuma a kurtábbik hím stipulája. Nem páratlan morfológiai eset ez. A Potentilla stipulája mint virágrész (küls kehely) szintén ismeretes Ezek nyomán a nectarium extranuptiale a kruciferákon tervszeren megsemmisült melléklevél reliquiája s glandula stipularisn&k vagy nectarium stipuláré nak mondhatjuk, még ha nem a stipula maradéka lenne is, mert ennek a szervnek helyén van. A keresztesvirágúaknak, életmködés Inán, több levélképlete (stipula, bractea) végkép megsemmisült, az extrafioralis mézfejtö még mintegy utolsó stádium a teljes eltnés eltt, számtalan fajé már teljesen oda van. A stipulának a levélhez viszonya és biológiai célja elég ismeretlen. 5) való Mért van némelyik családnak, mért nincs sok másnak? A keresztesvirágúaké nectariummá változván mézet és illatot termel. Lcvélfognak tekintve se lenne morfológiai értelemben nagy különbség. Mind a kett periferikus része a levélnek, a levélfog vele kapcsolatban, a melléklevél tle különválva. kellett







') V. ö. Caspary De nectariis, 1848, p. 40—43. A Prunus pumila L. Chamaecerasus Jacq.) levele alján a levólfogak közt a Dectariummirigy csaknem úgy rejtzködik, mint a Soldanella montana levélfogai között. :

(

Pr

.

2 )

3 )

Fxgdor Österr. Botan. Zeitschriít 1891. p Természettudom. Közlöny 1894. 47. old. :

293.

A rajzát lásd Engler és Prantl i. h. 149. old. V. ö. Hildebrand: HillburG’s Dissertation über Function dér Nebenbliitter. Flóra, 1878 p. 161—67. 4

)

5

)

dón

Bau

u.

die



.

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

199

KoCH

az

i.

h. 595. old.

a Dentaria glandulosa és enneaphyllos

D. bulbifera szaporító rügysarja (bulbillus) kezdetének becsüli. Ez azonban a levél töve közepébl egyenként fejldik s kétségtelen ágképlet. Hogy nem úgy támadt, mintha az egyik glandnla elsatnyúlt, vagy az egyik jobban fejld a másikat teljesen elnyomta volna, a helyzeten és könnyen megszabható morfológiai értéken kívül, bizonysága az is, hogy a rügysarjas f levele két oldalán, a stipula helyén van a szóban lev picike levél mirigyét a

mirigy, tehát rügysarjjá

át

nem

változhatott.

A

nectarium extra-

a levél tövén kívül képzdik, más a száma, meg mint a D. bulbifera rügysarjának. Ha sok sarj van

liorale párjával

a helyzete, rajta,

nem magvazik.

A

Hesperis matronalisnnk (Majella) az ága tve két oldalán láttam ilyen nectarium juxtaramealét (ágmelléki mézmirigy). A kruciferák régi bélyegeibl megrzdött nyom a nectarium sive glandula juxtapeduncularis (kocsáumelléki mézfejtö) a virágkocsán alján, mind a két oldalon lev apró (1 mm. v. kissebb) tojásdad, sárgás, sárgabarna vagy sárgás-zöldes mirigytestecske. ) Gyakran kis palaczkhoz hasonlít, vékony csre vagy nyaka van. Németyik alig nagyobb mint a gömbös szr feje s áttetsz. WALDSTEIX és KiTAlBEL 2 ) a H. runcinata leírásában mondja: „pedunculi. basi utrinque stipati denticulo glandulaeformif KoCH D. i. h. 596. old. szerint pedig a Dentaria digitatán a stipellálc és bracteáJc jelölése. A Hesperisnek valamennyi faján kívül láttam a Dentaria bulbiferá n, D. trifolián (Klek Ogulin m.), D. glandulosá n, a Gardamine dentatán (Soroksári, C. amará n, a Barbaraea croaticá n (Fiume, Monté Maggiore, Ostária), a B. arcuatán (Zugliget, Svábhegy Budán), a B. Barbaraeán (Ó-Buda), a Bunias orientalison és B. macropterán, a Cochlearia Tátráén, a Rajihamis Raphanistrumon, Sinapis orientalison és S. Schkuhrianá n, Lepidium perfóliát anion, az Iberis umbellatán, Lunaria rediviva var. macropodán, (ezé négyszöglet), kivált olyan keresztesvirágú fajon, melyet éjjeli virágnak tekintenek. 3) Ezeken még apróbb, nem annyi sok, nem olyan rendes, mint a Hesperisnek Monticolae csoportján, st a H. tristisé, meg a H. glutinosaé is kevesebb és apróbb szokott lenni. Ez az si szervmaradék NORMAN i. h 107. old. szerint fiatalkorban még több más fajon is van, késbb, mint apróság, célját végezve, hamar lehull. A kivételképen kifejld fürtbeli levél ( Draba lasiocarpa, Bursa pastoris, Alliaria ) mellett ilyen nectariumot is

1

.

1



nem

láttam.

') Lehet az Hilariancm&k küls

Eichler

r

(Flóra 1865, 5 4. old.) említette Cardamine kelyhe is ilyen nectarium Nem rajzolta le, hogy róla ítélni lehetne. A Kleix Gy. ismertette (Mathem. és term. tud. Értesít 1901 405 — 16) álhimet is tanácsos lenne a stipularis helyzet szerint revideálni. -) Waldst. et Kit. i- h. II, p. 220. s ) Knuth, Blüthenbiologie II. köt 90 stb. oldaláról a Cardamine pratensisi Cukile t. a Dentaria enneaphyllosl stb. jegyeztem ki, mint Üos noctuidarumot.

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

200

A

Hesperisnsk juxtapeduncularis nectariumát KocH-ha! egyeszintén stipularis és bractealis maradéknak kell becsülnünk. Erre az esetre cl kell fogadnunk Norman véleményét, mely morfológiailag, kivált a levéltelen virágzatra figyelemmel, a valóságnak

zen

könnyen megfelelhet s úgy szól, hogy a keresztesvirágúakon gyakran rudimcntalis bractea (hegyelevél) van, de a lemeze eltnt, csak a stipularis rész maradt vissza, glandula képében, a virágkocsánnak mind a két oldalán vagya legtöbb mellett 1 ) Kevésbbé lehetséges azonban, hogy a nectarium stipulare, juxtarameale és juxtapedímculare a levéltl független képlet s a méz- és illattermelésen kívül más célja lenne.

De CanDOLLE

2

H.

var. foliiflora azaz Lehet, hogy az ilyen estikén a a virágkívüli nectarium is másképen alakúi s a glandula morfológiai értékére nézve föltár valamit. Egy elzöldlt darabon semmi magyarázatot nem leltem. 3 ) A Hesperis általában éjjeli virág, máskép

elzöldlt

eltérését

)

is

a

mcitronalisnak

ismerteti.

küzd és alkalmazkodik s nem csoda, ha a méz és illatfejleszt forrása a virágon kívül, a száron is megjelent. Végre némely estikefajnak a levélfogáu is hasouló vagy hasonlószin áttetsz glandula van, a min a virágkocsáu mellett, tehát szag innen is árad. Példa a déli H. matronalis, de még inkább a H. moniliformis a Királyknek Krepatúra nev szakadékából, melynek levélfoga, mint áttetsz glandula és vékony szálacska -2 mm. -nyíre nyúlik meg. Az ilyen levélfog keleti hársfát 1 jellemez. 4 ) A Hesperis rejtett bélyegeit s a különböz faját gyakran a másféle szag árulja el. A kétféle szag nem egy fajból vagy egy idben ugyanazon fajnak nem ugyanazon szagárasztó szervecskéjébl terjed. A Hesperis szagolásakor a fajt vagy a fajtát jól meg kell különböztetnünk, valamint arra is ügyeljünk, az illat melyik részbl árad. Egy növénynek más-más része másféle illatú lehet. Egy virágágyban is több faj estike viríthat, egy vidéken, a hegynek alsóbb és felsbb tájában (Tark, Borsodvm. Pilíshegy) két vagy több faj is teremhet, ezért elvigyázat nélkül a faj szaga könnyen összetéveszthet. Ezenkívül a szag észrevehetsége az ember individualitásától és állapotától, a és hely természetétl és sok mástól függ, úgy, hogy az estike illatának óhajtandó összehasonlító vizsgálata, kivált este és éjjel, könnyen érthet nehézségekkel jár. Az illat, melyet valamely növényen észreveszünk, bonyolódott s egyszerre több részbl eredhet s különválasztani, honnan való,

f

')

I.

h.

141. old.

2

Systenm nat. II, p. 451. 3 V. ö. Klinsman, „Ki ne Monstrositiít an Hesperis matronalis, Linnaoa 604-607, t. V. továbbá Celakovsky, Über vergrünto Eiehen dér H. )

)

X,

p.

matronalis. Flóra 1879, 465 stb old. *) V. ö. M. Bieberstein: FI. Taur.-Cauc. Vasvármegye növényföldrajza, 2G2. old.

III.

p.

365



Borbás

:

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

201

a legkönnyebb Az illatozó párolgó (elillanó) olaj, (oleum aethericnm) valamely szervnek sejtjében lev olajcseppböl árad: a gyökérbl (Valeriána), a füvébl (hagyma), levelébl (menta, kaknkf, lapos menta), a fájából (illatos fa), kérgébl (rózsa, citrom, szegf) (kámfor), a hagymából, a virág szirmából vagy a magvából (koriandrom). Az illatozó olajcsepp e példáknak nem külön csak erre a célra való szervében keletkezett. De áradhat az illat virágbeli külön szervecskékbl, kivált a mézfejtböl, valamint a virágon kívül lev testecskékbl is, melyet virágkívüli mézfej tnek vagy mézmirigynek (nectarium extraflorale sive glandula nectarifera) nevezünk. A virágbeli, valamint a virágon kiviil fejld nectarium jóiz és jószagö nedvet termel, vagy félig 3 illat a folyós gyantás részt (kender, feny) választ ki s a párolgó levegn át szagló idegünkre hat. Az estike jó és ers illata is ilyen háromból árad a rózsa analógiája nyomán a szirom aethericus olajából, a virágnak és st a levélfog glandulájából is. szárnak ismertetett mézfej tjébl Olaja párolgására az esti id kedvezbb, mert valóban az estike nappal illattalan vagy gyöngeillatú. A Ilesperis illata az ellenmondások ellenére (162. old.) a küls A bitumenalakbeli sajátsággal összefügg s osztályozható is. szagú faj alsó levele félbeszárnyalt, a fels pedig nyíl- vagy dárdaforma aljjal végzdik. A H. silvestrisne k CRANTZ említette megmagyarázhatatlan szaga is a bitumenes lehet, a minnek LDSTEIN és Kitaibel a H. silvestris szel egyez H. runcinata bitumenosa Savi nevet is kapott. A füvét mondja, a miért runcinata rossz szaga, De CandöLLE szerint') a mirigyes szrbl árad, mely a levél szélét, valamint a virágzatot is bven ellepi. A kellemetlen bitumenszagot biológiai tekintetben elriasztónak kell tekintenünk. Második csoport az este és éjjel kedvesen illatozó faj (species nyctosmera), a min a jácintszagú H. tristis a H. laciniata, az ibolyaillatú H. matronalis 2 ) az ersszagú gluünosa ) Ezt a szagot csalogatónak kell tekintenünk s azért ersebb, hogy a kevés éjjeli bogár annál könnyebben a virágra találhassson. Bámulatos, hogy a virág ösztönszerüségbl min célszeren termeli, a mi az

nem mindig

:

,



W

H

H

H

,

esti

látogatót

magához

,

.

édesgeti.

A

Hesperis virága vagy este termékenyíti, mint a H. tristisé. melyet éjjeli lepke látogat 1 ) vagy a homálybeli termékenyülésböl ') 2

)

Systema „Flores

inodori.“ DC. 3

1.

II. .

c.

.

.

p.

446, 449.

noctu

intense

odorati

aut

per

diem aut

Flores Hesperidis matronalis „vespero et noete ) glutinosae „noctu graveolentes “ Vis. II. Dalin. Ili, p. 130. 4

in

apricis

551.

fragantes,”

illi

//.

KnutH; Handbuch dór Bltithonbiologio, II, 93. old. Én a virágjában olyan hernyót láttam, a moly körülbelül a termt utánozta színével, egész tormotével és nagyságával együtt. )

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

202

törekvés a nappali nászra. Ezt bizonyítja, hogy a magasabb hegy fehér estikéje a kertben lilavirágú lesz, valamint az m, hogy a II. tristisnek eredeti szennyessárga színe sötétlila erekkel tarkítódik.

A

Hesperis egyéb szervezkedése (organa Hesperidis).

Az estikét gyakrabban írják egy- vagy kétnyáréltnek, mint gyakran apró a természetben ilyent találhatnánk. Az egynyárélt s az életmködése a csírázástól kezdve a mag érleléséig csak rövid ideig tart. fín a hegyvidéken sem ilyen apró, sem magasabb egynyárélt Hesperist nem láttam. Lehetséges, hogy valahol, eltér módon, a csírázása esztendejében is kivirít s mint egynyárélt teljesen de a magasabb egyszer virító Hesperis rendesen befejezi életét tovább növekszik, fejldése a következ esztendre is kiterjed s kétnyárélt lesz. Aránylag az ilyen estike is kevesebb, s kiváltképen a kerti meg az alacsony vidék faja szokott ilyen lenni. ) Vadon term Hesperis-e ink többnyire a magas hegy sziklás helyein vastag gyökerükkel a sziklarepedésbe szóróinak, s mint szirtapritók vszirtmorzsálók, herbae rupifragae), a mészszirt porlasztói, leginkább többnyáréltek s a múlt esztendei szár maradéka a vastag tövön

f

;

1

gyakran látható. Az egynyárélt faj gyökere fején az idei friss vagy hervadt leveleket látni, a kétnyáréltn a mólt szi levélrozettának a barna vagy földes maradéka csoportosodik s a gyakorlott szem a tavaliságot eláruló külsejérl és barna töredékérl könnyen megkülönbözteti. Nyáron a Hesperis tövén a megújulásnak leveles hajgyakran már rajta zöldellik. Hosszónyeles, tása. vagyis a tlomb olykor durvaszr levelek alkotják s esztendre a tlombos sarj ój, virágzó szárrá nyúlik, de nyár felé a tavai keletkezett alsó levelei leginkább tönkre mennek. A szár a keresztvirágúak alaptervének megfelelen hengerded szre között gyakran apróbb pihe is a nagyobb és keményebb van, leginkább ágas lesimólóbb szrökbl. Különös, hogy a szár fels része, kivált a virágzat tengelye elég gyakran szögletesedik, mert az ág meg a virágkocsán éle mintegy lefut s az ág elhatárolja magát a ftengelytl. A majellai H. matronalison meg a Királyk H. moniliformis-ím extraaxillaris ágat is láttam, de a tövétl kezdve, mintegy 5 mm. nyi távolságban, rendes levél van rajta, mintha a rohamosan növeked ág az alatta lev levelet magával ragadta volna (1. 66. old.). A Hesperis ága lehet félhengerded, a fölfelé néz oldala laposabb, az alsó lehet kopasz is, a fels pelyhes. A Hesperis levelének kevés a változatossága, a legtöbb fajé majdnem egyforma ágatlan, hasadozatlan, fogas (v. ö. 14. és 34. old.).

sr

;

:

’)

Az

estikét

Vilmorin: Blumongartnerei

kétnyári módra termesztik.

I,

1895, 79.

old.

szerint

is

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

203

Az alacsonyabb vidéken a H. silvestris, H. Steveniana, meg a II. lap ^anifólia alsóbb levele félbeszárnyalt (3. kép), tehát határozottan glutinosa. feleniáslevel, úgy mint a mediterrán A Hesperis szrének minségére és biológiai szerepére idáig nem nagyon figyeltek, pedig ez a földrajzi elterjedéssel s a Hesperis életküzdelmével meglehets összehangzó. Az olasz H. matronalis

H

levelén apróbb, puha, sr, ágatlan, meglehets lesimuló szr, a mediterrán H. glutinosán s a pusztaság H. tristisén hosszabb, ritkásabb vékony boholy van. Amaz a küls védelmen kivid, kivált ha a faj késbben virágzik, a nagyobbfokú kipárolgás ellen is védheti az estikét. Melegebb délkelet fajainak a II. matronalisé nál gyakran valamivel hosszabb, keményebb és durvább szre mint a szúrósságnak kissebb foka szerepel. Ez a ritkásabb és merevebb szr gyakran kétágú az ágatlan rész, mintegy nyele vagy lába a két ;

ágának, de a szárított estikén, kisebb nagyításkor a szr harmadik ágának is látszik. Ellepheti a szárat, valamint a levélnek mind a két oldalát, nem simul le, hanem vízszintesen áll szét, az apróbb állatkát, hernyót könnyen megsértheti, a puha részhez érni nem engedi s a rágás és más pusztítás ellen a Hesperis nek védelmet biztosít. A kétágú szrnek egyik ága rendesen nagyobb, sarló alakjára is meggörbül s a bántalomnak jobban ellenáll (H. cladotricha). Ha a levelet srbb és puhább szr lepi is el, merevebb ágas szrt a szélén gyakrabban látunk, mintha az estike a levél szélét féltené legjobban. Bogárrágást valóban gyakrabban látunk a levél szélén, mint benntebb a lemezén. A szr minségérl Fritsch *) említi, hogy a H. matronalis alakkörében eltérés (varietas) és geográfiái fajták megkülönböztetésére nagyon alkalmatos. A szr különbözsége és másféle alakulása valóban más termhelyre, más természeti állapotra és biológiai viselkedésre vall, mert a másféle állapot okozta a szrnek más-más féleségét, tehát némileg a fajalakulásra is enged odapillantani. A Hesperis levele meg a virága arányosan ily mértékben nem változik. A szr minsége a fajnak vagy a csoportnak a jellemével meglehets összehangzó. A H. obtusa H. moniliformis és H. leiosoma csaknem egészen meztelen. A mely Hesgerisnek a fels levele kurtanyel, azon mirigyes szr (glandula) rendesen nincs. A nyeleden ,

és széles vagy nyilas aljjal támaszkodó levél (//. silvestris a vékouyszálú, hosszú, puha mirigygömbös szrrel szokott együtt járni. Ez részben fogó szór a szárnak fels felén, a virághoz közel vagy a virágzaton szokott fejldni, tehát óvó szre is a fejletlen virágnak. Annál feltnbb, hogy a II. suaveolens virágzata merben kopasz, lentebb a vegetáló része szrös és mirigyes. A Hesperisnek mirigyszrös faja tehát bogárfogó, hanem húsemészt is egyszersmind. )

,

')

Vorhandl

d.

zool-botan. Gesellsch.

Wien 1899

p.

120.

© Biodiversity Heritage Library, http://www.biodiversitylibrary.org/; www.zobodat.at

204

Ma a kopasz, keményszr és mirigyes Hesperis vegyest is egymással, pl virágágyban vagy az alacsonyabb vidéken, tehát most a szr minsége és hiánya nem mindenütt függ össze a termhelynek természeti állapotával. Ezek a szrök eredetileg nem a mai természeti állapotok közt keletkeztek, hanem más régi természeti faktorok között (a szr atavismusa). Más ismeretlen állapotok voltak akkor és követték egymást, az éghajlat, hegyi regió és termhely között élesebb ellentétnek kellett lenni, hogy annyi eltér systematicai lépcs és egység támadhasson, a mennyit ma a természetbl isme-

n

A fajkeletkezést elmozdító okok és állapotok ma jobbadán elmosódtak. Az alakulás sviszonyai elenyésztek, a növény megélhetésére és valamely helyen való fennmaradására az ellentétek jobban mérsékldtek, a természeti állapot jobban egyenlsödött, a növény ma életének lehetségét sok helyen jobban megtalálja, mint az sidkben, tehát mindenütt jobban keveredik. Két vagy több eltérbb szervezet, tehát eredetileg máskép küzd és alkalmazkodó növényfaj Stachi/s alpina és St. silvatica a Hesperis is, ma megél egy helyen vagy egyforma helyen is s a másutt, más korban szerzett systematicai bélyegét öröklés útján a mai helyen és állapot közt is megrizte. Ezzel természetesen nem mondottuk, hogy a növény ma nem alkalmazkodnék a hely természete szerint, st bizonyos hclylyel a szervezkedés ma is összhangzatban van s bizonyos szervét az ott való küzdelme fakasztotta. rünk.

,

(Folytatása következik

Vasvármegye Irta

:

l)r.

1

harasztjai.

Waisbecker Antal (Kszeg). (Folytatás.)

mennyire változó megyénkben az A. Forsteri Sadl lombjának és sallangjainak alakja, számosak tehát az eltér alakok, melyek szélsségeikben könnyen más harasztfajhoz tartozóknak látszanak, pedig azok összeköt alakok által egymásba olvadnak és egymástól szigorúan el sem is különíthetk mégis czélszer könnyebb áttekinthetés végett ezen eltéréseket csoportosítva elnevezni Nézetem szerint eltérve az általam (1. cpag. 420 és 421) ajánlott beosztástól, következ alakok volnának

A

fennti leírásból

látszik,

;

megkülönböztetendk a) f. tv picii ni (var. genuinum Milde pro parte)Lombja 3-4-szer szárnyasán hasogatott; utolsó rend sallangjai keskeny rhomb-vagy

visszásán, tojás-alakúak. ang’ustilobuin TaüSCH b) var. Dr. BuHBÁS c. pag. 152) Lombja gatott lándzsás sallangokkal. c) 1.

c.)

var. lati lobum

(var.

3— 4

1

TaüSCH

(var.

szer

stenolobam Borb. szárnyasán haso-

platylobum BoRB. Dr. BORBÁS

Lombja 3-szor szárnyasán hasogatott,

utolsó

rend sál lángjai

Life Enjoy

" Life is not a problem to be solved but a reality to be experienced! "

Get in touch

Social

© Copyright 2013 - 2019 TIXPDF.COM - All rights reserved.