Huszonhatodszor a Zsákomban a bábom


1 SZENTIRMAI LÁSZLÓ Huszonhatodszor a Zsákomban a bábom július 1-től 4-ig ismét a báboké volt ...
Author:  Benedek Kiss

0 downloads 2 Views 522KB Size

Recommend Documents


No documents


SZENTIRMAI LÁSZLÓ

Huszonhatodszor a Zsákomban a bábom 2011. július 1-től 4-ig ismét a báboké volt a főszerep Sárospatakon. A biennálé 26 évvel ezelőtt indult el, Szentirmai László kezdeményezésére. A cél a szólóformában, az 1-2 személyes, illetve a kamaraformák között alkotó bábművészek és társulatok kedvező bemutatkozási terephez juttatása volt és maradt mind a mai napig. A Művelődés Háza és Könyvtár épületében a „Zsákomban a bábom” (külhonban Puppet in my Pocket) néven ismeretes szakmai találkozó a 13. alkalomhoz érkezett. A négynapos fesztivál társrendezvénye a 8. Művészetpedagógiai Konferencia volt. Két tematikus kiállításon Horváth Márta, illetve Kovács Lajos munkáit láthatták az érdeklődők. A kettős rendezvényen bábosok, pedagógusok, terapeuták mellet az érdeklődő laikusok is szép számmal megjelentek. A legnagyobb sikert a gyermekekkel özönlő felnőttek, családok jelentették, amely a legfontosabb minőségmérő egy ilyen típusú rendezvény esetében. Különféle bábelőadások, bábkészítés, filmvetítés és rengeteg asztali bábjáték fogadta a gyerekeket és szülőket. A rendezvény nyitónapja volt a leghosszabb, hiszen délelőtt 10 órától egészen este fél 10-ig tartottak a programok. (Lásd www.zsabfest.hu, www.patakinfo.hu, )

126

A fesztivál megnyitója június 1-jén, délután fél háromtól kezdődött a Toborzóval. Óriásbábok, dobosok és az őket követő érdeklődők érkeztek a Művelődés Háza előtti patkóba. Itt Forgács István – kezén a halhatatlan vásári bábhőssel – fogadta az ormótlan jövevényeket és az őket követő kíváncsi sokaságot. Elsőként Aros János polgármester mondott köszöntőt: „Nagyon büszkének kell lennünk erre a fesztiválra. Noha tizenharmadik alkalommal kerül rá sor (amit általában szerencsétlennek szoktak mondani), mi most mégis szerencsések vagyunk. Sikerült minden nehézség ellenére idén is megrendezni a fesztivált. Köszönhető ez annak az „őrült” kis csapatnak, amely nem tett le arról, hogy megrendezze. Áldozatos munkájuknak köszönhetően minden anyagi és egyéb más nehézséget leküzdve sikerült idén is itt találkozniuk a bábművészetet szeretőknek, akik eddig is Sárospatakra látogattak az ország más területeiről vagy a világ más városaiból. Meg kell köszönnünk Szentirmai László tanár úrnak, a sárospataki bábszínházasoknak, akik nem tettek le arról, hogy a mai gyerekeknek is élvezhessék azt, amit mi 35 évvel ezelőtt: ha valahova elmentünk városi napra, falunapra, rendezvényre vagy éppen vasárnap a TV elé leültünk, akkor láthattuk Vitéz Lászlót, láthattunk bábelőadásokat olyanokat, amelyek a mai napig visszatérnek az emlékeinkben. Kívánok Önöknek nagyon jó szórakozást.” Őt Csatlósné Komáromi Katalin, a Művelődés Háza és Könyvtár igazgatónője követte. ”Tizenharmadik alkalommal lehetünk partnere a Pinocchio Alapítványnak. Minden egyes fesztivál egyfajta kihívás az intézmény munkatársai számára is, hiszen mi is azt szeretnénk, hogy az előadóművészek, s az idelátogató kedves vendégek megelégedéssel távozzanak. Kívánom, hogy érezzék magukat jól ebben a házban, amiről elmondhatjuk, hogy egy 127

különleges építészeti jelenség, ahol talán a bábok is különleges életre kelnek.” Az ünnepélyes megnyitó után Kovács Lajos, grafikusművész, a debreceni Vojtina Bábszínház havi programfüzetéhez készített színpompás rajzaiból összeállított kiállítását nyitotta meg a Művelődés Háza első emeleti folyosóján Szentirmai László. Aznap már a második ilyen természetű esemény volt ez, hiszen délelőtt Horváth Márta, manapság Hollandiában alkotó bábművész, és -tervező animációs mesefilmsorozatok számára készített síkbábjaiból összeállított kiállítást nyitotta meg az érdeklődők előtt. A Navigátor Videostúdió DVD-in megelevenedve, mozgásban is követhettük a szereplők történeteit. Thomas Herfort (D), Henry, a kismalac című marionettjátékát és gyermekprogramját láthatta a közönség. Thomas hihetetlen lelkesedéssel és kedvességgel fogadta a gyerekeket és még néhány magyar szót is megtanult, hogy még érdekesebbé tegye előadását. A marionettjáték után lehetőség volt közelebbről megvizsgálni, s kipróbálni is a bábukat. Ezután egy asztali bábjáték következett - a pécsi Bóbita Bábszínház előadásában - Csillagfiú címmel. A könyv gyanánt lapozható díszlet előtt, arasznyi, szép bábokkal keltették életre O. Wilde történetét. Ennek befejeztével a gyerekek ismét visszatértek Thomashoz, aki a lelkesedés láttán ismét elővette bábjait és újabb előadást tartott a kicsiknek.

128

A nagyteremben 17,30-tól a krakkói Groteska Bábszínház asztali bábjátékát kísérhették figyelemmel a nézők. A történet egy suszterről szól, aki furfangjával megmenti a krakkói Wavelt, a várost, a királylányt egy félelmetes sárkány fenyegetésétől. Rafael nagy átéléssel és teljes szívvel játszott. Rengeteg munkával, néhány pazarul csiszolt kiejtéssel megtanult magyar mondattal segítette a darab megértését. Nagyon mosolyogtató volt, mikor a közönség „segítette ki” a magyar szavak megtalálásában. A nézők elismerő vastapsa kísérte a különleges élményt, a nem mindennapi teljesítményt. Végül szinte mindenki a színpadra tódult, hogy közelebbről is szemügyre vegye a mesterien megtervezett és kivitelezett, sokoldalú díszletet és a tenyérnyi, nemzeti karaktert felmutató bábukat. Ekkor a szomszédban már játékra készen állt a pécsi MárkusZínház, a hazai bábművészet egyik iránymutató csillaga. Pilári Gábor és Vajda Zsuzsanna azzal a Petőfi adaptációval érkezett a városba, amellyel 22 évvel korábban innen indult. „A helység kalapácsa” nem tudni hányadik előadása most is fergeteges elismerést hozott az elképesztő színészi kvalitásokat felmutató két művésznek. Július elsején a késő esti időjárás már nem volt kegyes a nézőkhöz. Beborult, csepergett, fújt a szél. Így aztán a VagaBanda gólyalábasai beszorultak a Makovecz-féle ház tükrös termébe. Kilenc órai előadásukat – A pokolból visszahozott királylány - lelkes közönség nézte végig. Kitartóan követték a nyilvánvalóan szabad térre álmodott, briliáns zenei kíséretű magyar népmese ívet. Cserébe a hűséges kitartásért a vagabund csapat két fenegyereke – Forgács István és Kapusi Szabolcs - gyönyörűen felépített, aprólékosan kidolgozott koerográfiával, lélegzetelállító véggel záruló tűzvarázzsal ajándékozott meg mindenkit. 129

Gépkocsik faroltak vissza az utcán, a Kávéház vendégei otthagyták italaikat az asztalokon, hogy a karzatra kitódulva a fesztiválozókkal együtt ázva bámulják a sötétben sistergő tüzes mókát. A tér megtelt a rekvizitumok ontotta dízelgőzzel, a tűzijáték sistergő fényvarázsával, a mindenféle láncon, huzalon, cséphadarón utazó, köröző, színes lángok suhogásával. A két életerős legényember, fekete dresszeikben szinte táncot lejtve, az est sötétjében is ki-kivillanó kreol izmokkal ügyeskedve igazi férfimunkát végezett – szívből jött elismerő kiáltásokat csikart ki a nem mindennapi élményért hálás közönségből.

A bábfesztiválhoz Művészetpedagógiai Konferencia is kapcsolódik, idén ez a nyolcadik volt a sorban. A tanácskozás célja a pedagógiai bábjáték fejlesztése, modernizálása, hogy a módszer lépést tarthasson a törvényi háttér, a társadalom változásaival. Dr. Hoffmann Rózsa, államtitkár elvállalta a konferencia fővédnökségét, köszöntő mondatait Szentirmai László olvasta fel a tanácskozásra érkezetteknek. Ezt követően Urbán Gyula, a Magyar Bábjátékosok Egyesületének 130

elnöke mondott köszöntőt, amely jószerivel vitaindítónak is beillett. (lásd: www.zsabfest.hu, dokumentumok)

A létavértesi óvónők Cifra Palota bábcsoportja A Kontha Nelli Holle anyó című, egyszemélyes bábjátéka (alább balra) annyira megragadta a nézőket, hogy kétszer is előadták aznap, s mindkét alkalommal nagy sikerrel. Őt Mészáros Gyöngyvér követte (alább balra), aki a Világszép kecskebéka történetét adta elő – kétszer is.

131

Az idei konferencián Tóth László előadását hallgatták meg a résztvevők, aki a bábjáték tanórai alkalmazásával tanította a gyermekeket az iskolában. Kis kurityáni tanítványaival a valaha oly sikeres és fontos „Játsszunk bábszínházat” TV műsorig, s a Zsarátnok Bábegyüttesben megfordult sok-sok más tanítványával a miskolci Bartók + … operafesztiválok színpadjáig is eljutott Kodály, Bartók, Rimszkij-Korszakov, Weöres és a Sebő együttes műveinek bábszínpadi adaptációival. Tóth Lászlót a MBE Mészáros Vincéné díjjal tüntette ki. Szentirmai László pedig bemutatta a bábjátékos portrékötetek sorozat 4. tagját - a róla írt könyvet. „Az egész életművet dióhéjban bemutató műben – amely a Pinocchio Alapítvány gondozásában látott napvilágot – végig követhető, hogy miként alkalmazta emberépítésre a bábjátékot. A bábjátékkal ugyanis nevelni, művelni, tanítani lehet. Ha külön akarjuk Kodály zenéjét, külön az esztétikus és hasznos öltözködést, külön a tér emberi berendezését, a mindennapok színelméletét tanítani …. akkor az nem megy. Pedig annak okának kell lenni, hogy pirosat rakjak a kék mellé vagy sárgát. A bábszínházban ez rögtön eldöntendő kérdés. Milyen legyen az alakja, milyen a nadrágja annak a bábunak, amelyiknek az inge már sárga színű. Nem pusztán falon lógó illusztrációt tervezünk, hanem egy bábjáték díszleteit, figuráit terveztetjük, akik azonmód bizonyítják hasznukat – élnek, játszanak. Ha ez az egész megmozdul, akkor már ott van benne a dráma, a feszültség - tehát az életet is meg lehet tanítani vele általa”. Kovács Hedvig egy iskolakísérlet termékét, a Varázsládát és az azzal végezhető játék lehetőségeit mutatta be. Jellemző, hogy miként tud hazánkban a legjobb kezdeményezés is célt téveszteni és szinte eredménytelenül a semmibe veszni. A Suli-Nova „pénzt és szakértelmet nem kí132

mélve” világra segített egy egész eszköz- és dokumentumhalmazt anélkül, hogy törvényi hátteret biztosított volna az elterjedéshez. A tanácskozás két szünetében ez is, illetve sok egyéb más okot adott a véleménycserére, a spontán vitára, a nézetegyeztetésre. A résztvevők végül elhatározták, hogy megerősítik az egyesület hálózatát és az oktatásért felelős államtitkár által meghirdetett törekvés – a művészeti nevelés megerősítése – jegyében tesznek lépéseket. Délután a sárospataki, fiatal formáció, a Huncutka Bábszínház a székely népballada, a Júlia szép leány adaptációjával lépett a közönség elé. Egy apróbb értelmezési hibától eltekintve alig kifogásolható játékkal lepték meg közönségüket. Mátyás király szárnyai. A pécsi MárkusZínház jelentős, a bábművészeti forma-értelmező munkásságának egyik gyöngyszemét láthatta a közönség. A történelmi, a groteszk, a fiktív, a lehetséges és a lehetetlen mesterien kevert elegye az, ami a színpadon előttünk zajlik. A pompásan megválogatott tárgyak, a szenzációsan működő aprócska bábuk, különösen Vajda Zsuzsa de Pilári Gábor és az elmaradhatatlan, élő akusztikus kíséret együttes, harmonikus teljesítménye a négynapos fesztivál egyik szakmai csúcsa volt. A fesztivál és művészetpedagógiai konferencia elmaradhatatlan eleme a bábkészítés. Séd Teréz, Szabó Gyuláné (Lujzika) nyomát követve Mátyásné Füzi Csilla a gyerekeikkel érkezők és a fesztiválozó szakemberek rendelkezésére állt minden délelőtt. Válogatott, jól előkészített anyagokkal, egy ezidőre kitelepített „bábműhely”-ben rögtönzött figurákat készítettek. Mindez egybecseng a rendezők törekvéseivel. Alkotómunkába vonni a gyerekeket, akik jószerivel nem is értik, hogy miben 133

vesznek részt, csak azt érzik, hogy valami jó történik velük; a felnőttek – rokonok, vagy idegenek – velük együtt, a számukra felfogható időn belül a „semmiből” létrehoznak valamit, ami „életre kelthető”, szót fogad nekik. Teremtenek, és nem pusztán fogyasztanak. Sárospatakon nem tűrjük a sokadalmi arcfestést. Innen nem mennek haza szánalmasan kipingált gyerekek, akik eredeztethetetlen „föstő” bigék gyenge ízlését, korlátozott fantáziáját hirdetik. A kislányok - súlyos ezresekért - nem válnak giccs-cicákká, a fiúk nem változnak pókemberré, szkeletonokká, zombikká… és egyebekké. A Nemzeti Kulturális Alap, a MBE, és a város támogató hajlandósága nélkül itt egy ajtót nem tudott volna senki se kinyitni. Máshonnan csak üres ígéreteket kaptunk, a közművelődésért felelős államtitkártól válasz sem jött. Megszűntek közalapítványok, vagy a templom egereivé lettek.. Offerusz, a nagyerejű álomszép formát kapott a Bábakalács Társulat tolmácsolásában. Szép hangú, mesterien mozgató bábosok kezében esztétikus világban elevenednek meg a bábuk. A nagyteremben erdélyiek, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház színészei arattak sikert. Nagy nehezen jutottak el ide. Szőcs G. államtitkár válaszra sem méltatta azt a levelünket, amelyben a határon túli magyarsággal kapcsolatos nyelv- és kultúramentő törekvéseinket taglaltuk. Fura magyarságmegtartás ez… egy elutasító levélre sem futja. Sebaj így is megmutatták mit tudnak! 134

Láthattuk, hogy az igen erős román színházi világban meddig el lehet jutni, ha valakik tehetségesek.

A debreceni Ort-Iki Utca- és Bábszínház a műfaj másik figyelemreméltó formációja. Előadásaik – formai megoldások felől nézve - nagyon széles skálán mozognak. Óriásbábos, vásári forgatagokban éppúgy otthon vannak, mint egyéb műfaji technikákban. Alapos irodalom- és kultúrtörténeti kutatómunkára épülő, szellemes adaptációik pedig olyan helyet biztosítanak nekik a hazai palettán, amelyet egyhamar senki sem fog felülmúlni. Kossuth Lajos wigwamja című briliáns előadásuk a bábjáték összes jelentős hatástényezőjét – a formait, a térit, a színészit – egyaránt magas fokon alkalmazza. „Találtunk egy nagyon érdekes történetet arról, hogy egy Loui Kossuth Lavarro, feketeláb indiánt Amerikában marhalopásért elítéltek. Ő valóban élt, valóságos figura. Nem vele akartunk foglalkozni elsősorban, hanem Kossuthtal. Róla – Kossuthról is kerestünk és találtunk amerikai vonatkozású anyagot. Meg- és kitaláltunk kapcsolatot, hasonlóságot a két személy között és az erről kerekedett groteszk mese a műsorunk gerince. A célunk az volt, hogy más (mese)hősöket is a gyerekek elé vigyünk. Ne csak a Pókemberrel és Batman-nal találkozhassanak, hisz' akadnak itt azért hősök közelebb is, 135

nagyobbak is, ha úgy mesélik el nekik a történetet.” fűzte az előadáshoz Dió Zoltán. Kora este közönség elé lépett a vilniusi Stalotheater. Szépséges nemzeti mítoszt hoztak a nézők elé - tiszta költészetet láthattunk. A tárgyjáték – színház objektekkel sajátos változata a bábszínháznak, szinte már eszencia. Az életre keltett holt anyag, a bábok is „csak” a jeleik a szereplőknek, de ha abból még az emberalakot is keresett tárgyakkal helyettesítik, akkor bizony ott ülünk az animáció kellős közepén. A bábszínház varázsa csakazért is működött, a közönség végigkövette a litván leányka intelmekkel teli sorsát. A lírai hegedűhang, a pontosan kikevert színvilág a tolmácsolt történetet mindenki számára emlékezetessé tette.

A vilniusiak törekvése hasonló, mint az egy nappal korábban közönség elé lépő Jankovics Marcellé. Az animáció a vizuálisan megragadhatót – képet, tárgyat – közelebb viszi a nézőhöz, a gyermekhez. Az értő animátor – a jó bábjátékos, a rajzfilmes, stb. - az életet is hozzáadja, mikor a feszültséget, a drámát is hozzákeveri a látnivalókhoz. A teljességet kínálja annak ellenére, hogy látszólag 136

sok apróság elvész az elvonatkoztatások során. De éppen így jön létre az elixír tisztaságú üzenet. Horváth Márta egy igen munkaigényes művészeti ág, az animációs filmezés képviselője. A „Toy story”, a „Klónok háborúja”, a Pixar filmstúdió uralkodása korszakában szerényen követel helyet a kézműves technikával, a kézzel, filmkockánként odébb mozdított síkfigurákkal készülő animációs film számára. Fejek, kezek, lábak, törzsek és minden egyéb – ezerszámra szerteszét – falon és üvegfalú tárlókban -, bizonyítékul arra, hogy az animációs filmen megvalósuló mozgás csakis temérdek apró elem hangyaszorgalommal való elkészítésével és a mozgató/rendező munkatársak briliáns képességeivel jöhet létre. Az pedig, hogy mindez síkbáb, a fesztiválozók szerencséje. Álomszép világa, kedves figurái sorra megelevenednek azokon a DVD-ken, amelyeket a kiállítótérben felállított mini-moziban vetítettünk az érdeklődőknek. A kisebbek még kifestő lapokat is kaphattak. Negyedikén délelőtt bábkészítéssel folytatódott a rendezvény. A játéktól Mészáros Gyöngyvér térített el pár gyermeket, akiknek a világszép kecskebéka történetét játszotta el ismét. A szomszéd előadóteremben több tekintetben is sajátos előadásra került sor. Somfai Alexandra a zöldségestől jövet „tért be” egy kis játékra, s a bábfigurák egytől egyig a pultról származtak. A gyerekeket a játékba bevonva dolgozta fel egy kis sün történetét.

137

A korábbi fesztiválokon számos emlékezetes produkciót rögzítettünk – részben vagy egészben. A NosztalgiaMix egy csaknem kétórás válogatás, melyet a Moziban vetítettünk két napig. Délután újra beindult a gépezet. A Huncutka Bábszínházban egy kínai mese árnyszínházi bábadaptációja ment, az emeleti galériában folyt a DVD vetítéssel egybekötött kiállítás-látogatás. A pódiumteremben összegyűlt érdeklődők a Mikropódium színeiben fellépő Aracs Esztert – az első és eddig egyetlen női „VitézLászló”-st nézhették, aki „Gulyás Terka, avagy aki a műzlit nem szereti, az rossz ember nem lehet” címmel a nevezetes vásári hős eseteiből ismert fordulatokon keresztül győzte le a mai popkorn-világ ördögeit. Aznapra vártuk, de meg is érkezett Vitéz László, aki Pályi János kezén forgolódva ismét a pokolba küldte vagy hat ellenségét. Pályi János méltó örökösként a játék végén emlékeztette közönségét arra, hogy ha Kemény Henrik, a Korngut família egyetlen élő tagja nem őrizte volna olyan és akkora hűséggel a család örökségét, akkor mi, a mai utódok nemhogy nem láthattuk volna ezt a fergeteges magyar népi figurát, de nem is gondolkodhatnánk arról, hogy Vitéz László hungarikum –e vagy sem. Szerintünk - nézők, bábosok, a Magyar Bábjátékos Egyesület, az UNIMA Magyar Központja és a Kemény Alapítvány szerint is az. Itt a feladat mindezt beleduruzsolni az illetékesek fülébe. Vitéz László a magyar kultúra éppoly fontos alakja, mint az olaszoknál Pulcinella, a briteknél Punch, vagy az északi szomszédnál Kasperl. Karapet – az örmények népi hőse nevét viseli a jereváni csoport. 138

Ezek a fickók mindenütt ott voltak - a törököknél ugyanúgy, mint az oroszoknál. Operahősök, újságnevek .. Ápolnunk kell, mint fontos gyökereket! A Művelődés Házát a kikapcsolódás zajai, az önfeledt gyermekkacagás töltötték meg. Az örmény illetőségű Karapet Bábegyüttes szerzett vidám perceket a miénktől teljességgel eltérő előadásmódjával. A semmivel össze nem hasonlítható orosz karikatúra-iskola talaján termett gyurmafiguráik ismert mesék szereplői váltogatták egymást a nézők előtt. A gyerekek igyekeztek megnevezni a jelenetek szereplőit, mert a helyes tippért ajándékbáb járt. A Figurina Animációs Kisszínház (a fesztivál utolsó) előadása nem a megszokott formában zajlott. Klasszikus tárgyjátékként - bábok helyett használati tárgyakkal - mutatták be az ismert Grimm meséket a Hófehérke és a hét törpét, a Nyúl és a sün történetét, a Csipkerózsikát valamint a Piroska és a farkast..

139

Ez a kicsi magánbábszínház ,immár 28 éves. 40 év után ez volt az első magánbábszínház az országban. Nem nagyon használnak bábukat, megőrizték a bábszínész mesterség idején tanult tárgymozgatás módszerét. A Figurina Bábszínház nagyon izgalmast kínál: minden a nézők előtt kel életre. Ez végképp nem az élő színház utánzata. Tetten érhető a bábjáték lényege, az animáció, a holt anyag élővé varázslása. Eddig minden fesztiválon itt voltak,... nagyon régen volt az első. Van egy olyan sikerteremtő tényezője a sárospataki bábfesztiválnak, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Makovecz Imre mindentudó épülete az, ami biztosíték arra, hogy a honi és külhoni vendégek - kivétel nélkül elégedetten távoznak. Egymást szorosan követve lefolytatható mindenféle rendezvény – kiállítás, előadás, vitafórum, filmvetítés – a néző mindent megtalál. A szállás, az étkezés a szomszédban. Mindez ez ezután is ugyanígy rendelkezésre fog állni. Vajon, akik felelősök egy ilyen adottság kihasználásáért – legfőként állami szinten - tudják-e? Az idei fesztivál sikeresen zárult, de ez volt az utolsó, mely Szentirmai László egyszemélyi szervezésében zajlott. A döntés oka egyszerű: „Negyed századdal ezelőtt, 26 éve rendeztem meg az első fesztivált. A Művelődés Háza akkor is – most is - teljesítette a feladatát. Otthont adott mindenféle rangú, ügyességű bábos csoportnak, szóló produkciónak. A rögzített produkciókat a tanító- és óvójelöltek a koncepcióm szerint a szemközti épületben már pedagógiai szempontból vizsgálták, elemezték. Évtizedek óta így ment.

140

Ez – amit mi itt csinálunk - tulajdonképpen nem városi, nem sárospataki feladat. A friss diplomás pedagógusok, akik innen elindulnak, majd másutt fognak tanítani, más helyen fogják valóra váltani azt, amit Dr. Hoffmann Rózsa, államtitkár július 4-i rádiónyilatkozatában mondott. Szükség van arra, hogy a gyerekeknek az általános iskolában, egyáltalán fiatal korukban művészettel legyen lehetőségük találkozni. A művészet rendkívül fontos, az erkölcs vivőeszköze. Hazaszeretetet, a család szeretetét, a barátság fogalmát - csak úgy - nem lehet beleplántálni az emberi fejekbe. Valahol minden darab a jóság és a gonoszság állandó harcáról szól, a társak fontosságát, a közösség szükségességét boncolgatja. Ezek azok a kérdések, amelyre csak művészettel lehet gyermekek számára megragadható választ adni. Mondhatom, hogy mi itt a magyar állam számára is dolgoztunk, nem csak a közművelődés területén forgolódtunk. Az embernek tudnia kell átadni a stafétabotot. Az én erőim végesek, de a kapcsolataim most még alkalmasak, hogy átadjam őket másnak. A fesztivál ismertsége is kötelez, hogy az utódot épp időben bevezessem ebbe a munkába.

141

Life Enjoy

" Life is not a problem to be solved but a reality to be experienced! "

Get in touch

Social

© Copyright 2013 - 2019 TIXPDF.COM - All rights reserved.