ŐSTÖRTÉNET ÉS NEMZETI TUDAT A REFORMKORBAN


1 VÁSÁRY ISTVÁN ŐSTÖRTÉNET ÉS NEMZETI TUDAT A REFORMKORBAN Ez a tanulmány reformkori művelődést&...
Author:  Győző Kozma

0 downloads 0 Views 1MB Size

Recommend Documents


Nemzeti tudat a Habsburg Birodalomban a 19. század közepén
1 GONDA IMRE Nemzeti tudat a Habsburg Birodalomban a 19. század közepén Keine Zeit und keine Macht zerstückelt Geprägte F...

EGY DEISTA KÖZNEMES A REFORMKORBAN
1 EGY DEISTA KÖZNEMES A REFORMKORBAN BEZENYI BÉLÁNÉ A budapesti Egyetemi Könyvtárnak 1967 nyarán megv&eac...

Közhasznú ismereteket terjesztő hetilapok a reformkorban
1 UGRIN ARANKA Közhasznú ismereteket terjesztő hetilapok a reformkorban Az 1830-as évek elején jelentős fordulat követk...

A szemléletváltás és a közösségi tudat erősödése hozhat valódi változást
1 2014 beszámoló a ii. kerületi önkormányzat elmúlt négy évének munkájár&oacu...

A NEMZETI IRODALOMTÖRTÉNET TÉTJEI
1 A NEMZETI IRODALOMTÖRTÉNET TÉTJEI SZILI JÓZSEF Miskolci Egyetem, Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszé...

MEGÚJUL A NEMZETI SÍRKERT
1 Budapest Belváros május hét MEGÚJUL A NEMZETI SÍRKERT A fejlesztésekkel nagyobb szerep jut a turisztikai l...

HARCZ A NEMZETI HADSEREGÉRT
1 EÖTVÖS KÁROLY MUNKÁI XX. HARCZ A NEMZETI HADSEREGÉRT BUDAPEST MDCCCCVI VIII., ÜLLŐI-ÚT 18, SZÁM. R...

A Nemzeti Összetartozás Napja
1 V Í Z I V Á R O S t V Á R t K R I S Z T I N A V Á R O S t N A P H E G Y t T A B Á N t G E L L É R T H E G ...

A nemzeti önrendelkezés
1 Avishai Margalit Joseph Raz A nemzeti önrendelkezés A nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok vitáktól...

MIVEL HATÁROS A TUDAT? Az elfelejtett Carl Stumpfról
1 2013/5 ZUH DEODÁTH MIVEL HATÁROS A TUDAT? Az elfelejtett Carl Stumpfról 30 Ez a tudás azért újszerû,...



VÁSÁRY ISTVÁN

ŐSTÖRTÉNET ÉS NEMZETI TUDAT A REFORMKORBAN

Ez a tanulmány reformkori művelődéstörténetünk egy jellegzetes vonatkozásával, a magyar őstör­ ténetkutatással foglalkozik. A téma teljes filológiai aprólékossággal való feldolgozása vaskos monog­ ráfiába kívánkoznék, itt csak a főbb irányzatokat és egy-egy alakot fogok felvillanthatni, az összképre fektetvén a súlyt. Műfaját tekintve inkább esszének nevezhetném, egy megírandó monográfia foglalatá­ nak. Az esszé ez esetben azonban nem a részletkutatások hiányát hivatott leplezni, hanem kísérlet a szó eredeti értelmében a filológia kutatások első fázisa és a megírt nagyobb terjedelmű munka közti űr kitöltésére.

* A magyar őstörténet historiográfiájának tanulmányozása két aspektust rejt magában. Az egyik a kézenfekvő tudománytörténeti aspektus. Ez bizonyos kutatók, iskolák, nézetek elképzeléseit írja le, vizsgálja, és sok tanulsággal szolgálhat egy-egy tudományos kérdéskör vizsgálatában, bizonyos esetek­ ben tudományos tételek korrigálásához is vezethet.1 Bármily fontos is azonban a tudománytörténet, mégis csak egy szűkebb tudományterületet, szakmát érint. Történeti szempontból fontosabb annak az elemzése, hogy ki, mikor és miért ezt vagy azt hitte, hirdette; hogyan illeszkednek az őstörténeti nézetek a személy, szűkebb vagy tágabb csoport, közösség egész eszmerendszerébe, ott milyen funkciót látnak el. Magyarán mondva ez az őstörténet­ kutatás eszmetörténeti aspektusa. Ilyen szempontból nem a nézetek, elméletek igazságtartalmának az eldöntése az elsődleges feladat - bár nyilván határozott őstörténeti koncepcióval kell rendelkeznie a kutatónak - , hanem a funkció vizsgálata.2 Ez döntő különbség, melyet az eddigi kutatás hajlandó volt gyakran egybemosni. Nem ártana, ha itt a magyar őstörténet egy alapelméletének, a hun-teóriának a példáján ezt megnéznénk. Hérodotosz után Szkítia, a szkíták hazája gyűjtőfogalommá vált a középkori görög és latin történeti és földrajzi irodalomban. Az ismeretlen keleti világ ismeretlen népeit jelölték e terminussal, azt mondhatjuk, hogy Szkítia a történeti Belső-Ázsia mitikus elnevezése lett; egy zsák, amelybe minden keleti nép belefér. Ha ez így van, csak természetesnek tarthatjuk, hogy a magyar krónikák teljesen magukévá tették a korabeli felfogást (mást nem is tehettek volna!), a magyarság azt hitte magáról, amit

1 Ez történt például akkor is, mikor a Jugria-kérdés historiográfiáját tekintettem át, s meglepetéssel kellett látnom, hogy Jugria, mint magyar őshazatan, nem más mint XV-XVI. századi tudós konstruk­ ció, misztifikáció eredménye. [VÁSÁRY I.: A jezsuita Cseles Márton és a Julianus-jelentés (A Majna Hungária és a Jugria-kérdés történetéhez), in: Középkori kútfőink kritikus kérdései, Bp. 1974. 262-267; idem, The «Yugria» Problem, in: Chuvash Studies, Bp. 1980. sajtóban.] 3 Durkheim klasszikus megfogalmazása szerint: „Ahhoz, hogy egy eszme olyan cselekvésre kész­ tessen bennünket, amely megfelel egy dolog természetének, nem okvetlenül kell hűen kifejeznie e dolog természetét." ÍE. DURKHEIM: A társadalmi tények magyarázatához, Bp. 1978. 38.)

a középkori Európa hitt róla. Ha ilyen általános értelemben fogjuk fel Szkítiát, mint amilyenben ó'k is értették, akkor nem is tévedtek olyan nagyot; valóban Belső-Ázsia az a politikai és kulturális háttér, ahonnan a magyarság kiszakadt. Szkítia középkori tana mitikus megfogalmazása a magyarság keleti származástudatának. A terminus lazasága tette lehetővé, hogy más nomád népeket is Szkítiából vezessenek ki a későbbiekben, így a hunokat, az avarokat és a magyarokat. A nomád társadalmak általános strukturális hasonlóságán túl elősegítette e népek azonosítását a területi közösség is, hiszen mindezen népek a Kárpát-medencében hoztak létre birodalmat. Ez a szerkezeti és földrajzi azonosság megmagyarázza, hogy miért lehetett a magyar őstörténeti elképzeléseknek a hun-avar-magyar azo­ nosság hármas pillére az alapja. A múlt század második felében, a tudományos finnugor nyelv­ hasonlítás megizmosodásával az egész magyar őstörténet új alapokra került, az évszázados hun szemlélettől most szabadul meg a tudomány. De az elmúlt száz év alatt sokszor elfelejtették, hogy az őstörténet nem azonos a nyelvtörténettel, másrészt hogy egy nép történeti tudata meghatározó fontosságú történeti tényező, függetlenül attól, hogy az tudományosan igaznak bizonyul-e vagy sem. Ily módon gyakran megfelejtkeztek arról, hogy a hun tudat eszmetörténetileg sokkal fontosabb kérdés, mint a finnugor nyelvrokonság kérdése, mivel az előbbi évszázadokig fontos tudatformáló tényező volt, az utóbbi pedig megmarad szaktudományos kérdésnek. Ezzel magyarázható, hogy a finnugor nyelvrokonság nem állítható ideologikus elemként a hun elmélettel, vagy bármilyen új, így a sumér elmélettel szemben sem. Itt nem arról van szó, hogy melyik igaz, hanem, hogy melyik mozgósít jobban érzelmileg. S el k,ell ismernünk, hogy régibb nemzeti történelem, dicsőbb ősökkel való rokonság jobban vonz mindenkit. S ezen a szinten a finnugor rokonság tudományos érvelése kétségkívül alulmarad. Tudományosan érvelni a finnugor nyelvrokonság igaza mellett a sumerizmus ellen? Mindig meddőnek és értelmetlennek tűnt ez előttem: a harcos finnugor nyelvészek egy szintre ereszkednek így egy mitológiai gondolkodásmóddal, ahol a tudományos érvelésnek vajmi kevés sikere van. Harcos sumeristák és harcos finnugor nyelvészek azonban végső soron ugyanazon bűvös körben mozognak: azt hiszik, hogy lényeges a mai magyar tudat számára ez a kérdés. A nemzeti tudat minőségének kellene megváltozni, hogy ezt a bűvös kört meg tudjuk haladni. Ameddig a historizmus, s különösen az őstörténet ilyen nagy szerepet játszik a magyar nemzeti tudatban, addig azonban erről szó sem lehet.3 Az őstörténet e két aspektusának áttekintése után vessünk egy pillantást a magyar őstörténeti kutatás útjára a reformkor előtt. A dogmává merevedett hun-szittya tudatnak, melyet a Jugria-tévtan csak enyhén színezett a XVI. századtól kezdve, bizonyos módosítása, újabb adatokkal való megtöltése csak az 1730-as évektől vált lehetővé. Ezek az évtizedek a magyar őstörténet kutatás legjelentősebb évtizedei, mint ahogy általában a kritikai magyar történetírás és anyaggyűjtés kora is ez. 1739-ben Kéri Borgia Ferenc kiadja Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár De Administrando Imperio c. művét, mely bár 1607, Meursius editio princepse óta ismert volt, de most került az érdeklődés középpontjába. 1746-ban jelenik meg először nyomtatásban Anonymus Gestája. Schwandtner kiadásá­ ban, s 1748-ban adja ki Desericzky Ince az általa a Vatikánban megtalált Julianus-jelentést. Ily módon a magyar őstörténet máig is legfontosabb írott forrásai - a csak később megismert arab-perzsa forrásokat leszámítva — kiadásokban álltak a kutatók rendelkezésére. Hell Miksa és Sajnovics János 1769-70-es vardői útja után lát napvilágot 1770-ben Sajnovics korszakos jelentőségű Demonstratioj&, a finnugor nyelvrokonság első tudományos igényű megfogalma­ zása. Európa-szerte nagy tudósok működnek ekkor Kelet-Európa őstörténetének megvilágosításában. Deguignes a hunokra s *;iás nomád népekre vonatkozó becses kínai források fordítását teszi közzé első ízben, Schlözer az orosz őskrónikát elemzi, s egy sor kiváló tudós munkálkodik Pétervárott Ázsia és Kelet-Európa népei történeti múltjának felderítésében. E kor legnagyobb magyar történetírója Pray György, aki többek között a magyar őstörténetnek első nagy kritikai szintézisét készíti el a jelentősen felduzzadt új ismeretanyag alapján. Tárgyalásának alapja még a hun-avar-magyar hármasság, de 3 A historizmus szerepére a magyar nemzeti tudatban 1. SZŰCS J.: A történelem nemzeti látószöge és a nemzet historikuma, in: Nemzet és történelem, Bp. 1974. 35-39.

ennek ellenére sok lényegeset tett a magyar történet steppei hátterének megismeréséhez. A másik kiváló ex-jezsuita, Katona István, nagy magyar történeti műve mellett a magyar őstörténet kritikai összefoglalását is elvégezte. Sajnovics, Pray, Katona, s még sorolhatnám a sok nevet. A magyar jezsuita történeti iskolának nagyobb s kisebb formátumú tagjait. Mikor 1773-ban eltörölték a rendet, bizony a magyar történetírás megérezte ezt. A nagyobbak, egy Pray vagy Katona átmentette magát, s lehető­ séget teremtett történetírói munkásságának folytatásához, de egyre értetlenebbül nézve a kor felvilágo­ sodott áramlatát. A következőkben a magyar őstörténetírásnak a rövid Józsefi periódustól a 48-as forradalomig terjedő ívét próbálom áttekinteni, tehát az 1790-től az 1848-ig terjedő félszáz évet.4 Tulajdonképpeni reformkornak csak ezen időszak második felét szokás nevezni, de az a politikai mozgalom, mely a reformországgyűléseken bontakozott ki, s a magyarság szellemi, irodalmi megújulására tett kísérlet lényegében II. József felvilágosodott abszolutizmusa után vette kezdetét. A kor fő programja a modern polgári nemzetté válás egy olyan elmaradott feudális országban, ahol a polgári átalakulás véghezvivője, a nemzeti polgárság hiányzik, s ahol a társadalmi haladás és a nemzetté válás gondolata oly végzetesen kiéleződött II. József németesítő törekvései idején. Ennek az elodázhatatlan programnak a megvalósítását a magyar köznemesség legjobbja tűzte zászlajára. A társadalmi változtatások szükségességét, a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést, az ország moderni­ zálását, iparosítását csak a legjobbak, egy Széchenyi, Kölcsey, Wesselényi, Deák, s a körülöttük kialakuló nagy reformnemzedék tudatosítja, de a nemzeti, magyar nyelvű kultúra megteremtése széles visszhangot kap az egész vármegyei nemesség körében. Nyelvújítás, nemzeti játékszín és literatúra, a kor kulturális törekvései, melyek megelőzik, majd karöltve haladnak a politikával. Szinte természetes, hogy II. József halálát követően fellélegzik a vármegyei nemesség, s a hazafiúi felbuzdulás és a magyar nyelv és irodalom nekilendülését eredményezi. Ez a kor nem kedvez az elmélyült történeti búvárlatoknak, a hazai nyelv és irodalom művelése mindenek fölött van. Míg az előző korban, Mária Terézia idején tudós papok rótták soraikat hangyaszorgalommal, s a jezsuita történeti iskola mellett egy Bél Mátyás vagy Cornides Dániel nagyságú alak is felsorakozott, addig most mindenki tollat ragad, hogy magyar verset írjon vagy a nyelv védelmére keljen. Derék dilettánsok árasztják el a történetírás területét is, s különösebb szakképzettség vagy kritikai iskolázottság nélkül írnak. Bevallott leghőbb céljuk: a magyar nyelvű műveltség emelése. Most népszerűsítik a múlt századi nagy jezsuita történeti iskola eredményeit, melyek latinul, hatalmas fóliánsokba bújva igen kevesek számára voltak hozzáférhetőek. Ezen népszerűsítő magyar történeti irodalom egyik első, nagy hatású műve Szekér Joakim két­ kötetes Magyarok eredete.5 Szekér is az e korban oly gyakori műkedvelő papok népes táborába tartozik, ki hadtudományi értekezést s a magyar Robinzonról szóló kalandregényt egyaránt írt. Elsősorban latinul nem tudók számára, másodsorban pedig az „asszonyi rend" számára írta magyar történetét. „ . . . mivel ennek írására leginkább Hazámnak, 's a Magyar nyelvemnek tiszta szeretete vezetett, ha nem betsülöd is írásomat, betsüljed leg-alább Hazámhoz, 's Nemzetemhez való igaz szívemet, és Anya-nyelvemhez való szeretetemet" - kéri az olvasót.6 Kérését méltán teljesíthetjük ma is. Amit mond, az kétségkívül nem eredeti, a magyar őstörténetet pl. Pray, Palma és más források

4 A magyar őstörténetírás története monografikusán nincsen feldolgozva, csak a magyar historiog­ ráfiát tárgyaló monográfiákban található őstörténeti vonatkozás is, az egyes korok és szerzők alatt, így FLEGLER S.: A magyar történetírás történelme, Bp. 1877.; LÉKAI L.: A magyar történetírás (1790-1830), Bp. 1942.; LÉKAI L.: Historiography in Hungary, 1790-1848: Journal of Central European Affairs XIV (1954), 18 p. (klny., az előző magyar nyelvű könyv angol nyelvű összegezése). Bizonyos anyagot tartalmaz korszakunkra nézve STAUD G.: Az orientalizmus a magyar romantikában, Bp. 1931. 5 SZEKÉR J.: Magyarok eredete, a' régi és mostam magyaroknak nevezetesebb tselekedeteivel együtt I—II, Pozsony 1791. Én a pesti 1808-as 2. kiadást használtam. 6 SZEKÉR J.:i. m . I . VIII.

2 Irodalomtörténeti Közlemények

17

alapján adja, de gondoljuk meg hány és hány ember először hallott ezekről a dolgokról Szekér hazafias tolmácsolásában. A hunokat és magyarokat terjesen azonosnak tartja, s a hunokról egymás után közli naiv aktualizácioit. Pl. Lao-sang hsziungnu vezért tanácsadója inti, nehogy kínai ruhát hordjon a hazai helyett. Szekér itt megjegyzi: „Azt vesszük itt észre, hogy a' régi Eleinkben is, előbb, hogy sem a' Napkeleti Tartományokból kiköltöztek volna, voltak, a' kik a' szomszéd Nemzeteknek ruházatját szokásaikkal együtt bé akarták venni. De ennek ellene állottak mindenkor azok, a' kiknek mélyebb elméjek, és által-látások volt: ne hogy az idegen ruhának, nyelvnek, és szokásoknak behozása által, előbb ugyan más ruhába, azután más természetbe is öltözzön a' puha élettől mindenkor irtózó ditső Magyar vérünk."7 Vagy Attilát így veszi védelmébe: „Nem volt Attila olly kegyetlen, sem olly vad indulatú Fejedelem, a' mint felőle némellyek vélekednek. Sajnálom, hogy sokan ezen nagy lelkű Fejedelmünket vad állathoz illő fene indulattal vádolják. Ember-szerető volt ő, kegyes, bő adakozó, és mértékletes; kár, hogy keresztény nem volt."8 Ez a Szekér-féle hazafiúság nem lépi még túl a megyei nemességnek, mondjuk egy Gvadányinak régi szokásokat és régi dicsőséget magasztaló patriotizmusát, de pozitív szerepe a nemzeti szellem ébresztésében kétségtelen. A hazafias célzatú népszerűsítő történeti irodalom bizonyos esetekben már tudomány és fikció mezsgyéjén mozog, de sokszor már inkább fikció. Ebben az irányban dolgozott a nagy hatású regényíró, Dugonics András, aki teljesen szabadon, de már ősmagyar tárgyú történeti regényeiben is felhasználta széles történeti olvasottságát, végül pedig Szittyiai történetek c. művében9 megpróbálta őstörténeti nézeteit rendszerezni. Dugonicshoz képest Szekér Joakim is kritikai tudós. Dugonicsnál mindenki szittya, tehát magyar vagy magyarral rokon. Forráskritikája semmi, a legkülönbözőbb legendák, ókori és középkori források tarkán kavarognak művében. Egyedüli szempontja a magyarság; ami, aki magyar csak jó lehet, az idegen csak rossz. — Hasonló cipőben jár Pálóczi Horváth Ádám,1 ° aki művében szintén elsősorban szittya alapon rajzolja meg a magyar őstörténetet. A hun elmélet, mely bár tartja magát, úgy látszik nem mozgat meg eléggé érzelmileg már e korban. Még régibb, még ősibb elődök kellenek, minél távolabb a történeti megfoghatosagtol, hogy aztán ezeket lehessen beépíteni a nemzeti mitológiába. Ez az igény szüli ezt az általános „elszittyásodást". Pray vagy Katona hun-avar-magyar történeti kerete józan, szilárd elméletnek tűnik ehhez az új ködös szittya világhoz képest. A népszerűsítésen és regényes népszerűsítésen kívül a tankönyvirodalom juttatja el a jezsuita történeti iskola eredményeit szélesebb körökhöz. A kor legnépszerűbb tankönyvei Losontzi István Hármas Tükör-e, mely ugyan Pozsonyban 1771-ben jelent meg először, de 1848-ig hihetetlenül sok átdolgozása, és új kiadása jelent meg.11 A rendi Magyarország képét és történetét sulykolja a kis tanulókba, őstörténeti részében alaptétele természetesen a hun-avar-magyar azonosság. A másik munka, mely a magasabb fokú képzést szolgálta, Buday Ézsaiásnak, a debreceni tudós klasszikus-filoló­ gusnak Magyarország históriája a mohácsi veszedelemig c. műve három kötetben.12 őstörténeti része igen vaskos, s meglepően sok, jó kritikával összehozott anyagot tartalmaz, a régi latin nyelvű tudományos irodalom alapos ismeretét. E magyar nyelvű műveken kívül persze se szeri, se száma a latin nyelvű különböző történeti kompendiumoknak, melyek a magyar őstörténetet a hagyományos keretek között tárgyalják röviden. A XVIII. század utolsó negyedében a nyelv iránti megnőtt érdeklődés következtében a magyar szótárirodalom és nyelvtudomány sok új művel gazdagodik. Az összehasonlító nyelvtudomány még

7

I. m. 31. •I. m. 78. 'DUGONICS A.: Szittyiai történetek I—II, Pozsony-Pest 1806-1808. 1 "PÁLÓCZI HORVÁTH Á.: A magyar Magóg patriarkhátul fogva I. István királyig, Pest 1817. 1J Losontzi művére, kiadásaira és elemzésére 1. BÍRÓ S.: Történelemtanításunk a XIX. század első felében, a korabeli tankönyvirodalom tükrében, Bp. 1960. 91-111. 12 BUDAY É.: Magyar ország históriája a' mohátsi veszedelemig. 374-1527 észt. I—III, Pest 1805. Én az 1833-as 3. kiadást használtam. 18

gyermekcipőben jár, s a kor nagy hatású nyelvésze, Beregszászi Pál még az általános keleti nyelv­ rokonság híve: a magyar keleti nyelv, s minden keleti nyelvvel szegről-végről rokon, a héberrel, törökkel, perzsával.13 A finn rokonság persze teljesen valószínűtlennek tűnik számára. Sajnovics úttörő kezdeményezését csak Gyarmathi Sámuel folytatta, s 1799-ben megjelent Affinitása, a magyar s általában az összehasonlító nyelvtudomány úttörőjévé avatja.14 Aza fajta józan tudomány azonban, mely a nemzeti öntudat erősítésének nem szolgálhatott hatékony eszközéül, senkinek sem kellett akkor Magyarországon. Gyarmathi műve megmaradt a szaktudomány kincsének, melyet méltó helyére majd csak a múlt század utolsó harmadában állított a finnugor nyelvhasonlítás. Gyarmathi magányos sziklaként álló józan tudós működése mellett hemzsegnek a dilettáns délibábos nyelvészek. Pázmándy Sámuel, Fejér megye táblabírája Schediasmata prae/udia/iá-jában1 s tette először hírhedtté ezt a mindent mindenből megmagyarázni tudó etimologizálást. Sajátos színfolt Thomas Ferdinándnak, Szatmár megye főorvosának őstörténeti conjecturá-i, sejtései.1 6 Az egyiptomiakkal és abesszinokkal rokonítja a magyarokat a szkíták révén. A tudós apparátussal, nyakatekert táblabírói latinsággal megírt kaotikus művét ember legyen a talpán, aki megérti. A tudományos igényű művek, tehát melyek új eredményeKkel hozakodnak elö, s nem a népszerűsítés a feladatuk, még mindig latinul íródtak. A magyar és latin nyelvű őstörténeti irodalom mellett nem feledkezhetünk meg a hazai németség német nyelvű irodalmáról. A hazai németség hallatlanul fontos kultúra-közvetítő szerepet játszott hazánkban, s ez a kor az, az 1820-as évekig, amikor jelentős részük elmagyarosodik először érzésben, majd az 1820-as évektől kezdve egyre inkább a nyelvében is. A szepességi Engel János Keresztély nagy formátumú tudós, aki Göttingában Schlözertől, s kora más tudós kiválóságától tanul, s rövid életében páratlanul sokat alkotott, többek között torzóban maradt nagy magyar történetét. Egész fiatalon kapja a megbízást, hogy a kiváló Cornides Dánielnek a magyarok ősvallásáról szóló, kéziratban maradt művecskéjét kiadja. Cornides művéhez függelékül készíti el Disquisitio criticá-ját, melyben őstörténeti nézeteinek rövid kifejtését adja.17 Három szempont szerint tekinti át a magyar őstörténe­ tet: a füozófiai módszer a testalkatot, szokásokat, vallást, törvényeket vizsgálja, a történeti módszer a nép neveit és kezdeti történetét veszi szemügyre, a nyelvtani módszer a nyelvet hasonlítja össze más nyelvekkel. Engelnek a hun rokonságot illetően negatív a véleménye, s először mutat rá a hun elmélet nyugati tudós eredetére. A nyelvtani részben világosan tárgyalja a finnugor rokonság kérdését, s a magyarokat végső soron finnugor eredetűeknek tartja. A török szavakat és szokásokat a kabaroknak a csatlakozásával magyarázza, valamint a kunok magyarországi bevándorlásával. A honfoglalás előtti periódust Bíborbanszületett Konstantin alapján adja elő. Engel a későbbiekben még egy posztumusz Cornides-művet adott ki, Cornides Anonymus-magyarázatait, melyhez hosszú Supplementum-ot csatolt, melyben egy sor Anonymusszal kapcsolatos őstörténeti kérdést tárgyal.18 Engelt nagy anyag­ ismerete, forráskritikája magasan a korabeli magyarországi történészek fölé emeli. Mivel nem a rendi-nemesi világkép alapján dolgozott, képes volt a hun elmélet tudós középkori eredetét meglátni, s a finnugor nyelvi eredetet megemészteni. Engelhez hasonlóan Fessler Ignác is a hazai németségből eredt. Sokoldalú szépírói és történetírói tevékenysége, kalandos élete, nyugtalan személyisége a kor jelentős alakjává avatják, de Fesslernek 13 Beregszászi két fő műve: Über die Ähnlichkeit der hungarischen Sprache mit der morgen­ ländischen, Leipzig 1796; Versuch einer magyarischen Sprachlehre mit einer Hinsicht auf die Türkische und andere morgenländischen Sprachen, Erlangen 1797. 14 S . GYARMATHI: Affinitás linguae hungaricae cum Unguis fennicae originis grammatice demonstrata, Gottingae 1799. 1s S. PÁZMÁNDY: Schediasmata praeludialia, Pestini 1786. 16 F. THOMAS: Conjecturae de origine, pnma sede, et lingua Hungarorum, Pestini 1802; Conjecturarum .. . pars altera, Budae 1805; Conjecturarum . . . pars tertia, Budae 1806. 17 Ch. ENGEL: Disquisitio critica . . . Viennae 1791. D. Cornides „Commentatio de religione veterum Hungarorum" c. művének függelékeként. 1 "Danielis CORNIDES Vindiciae Anonymi Belae regis notarii, Budae 1802.

2*

19

neveltetésén és magyar történeti érdeklődésén kívül kevés kapcsolata van a magyar tudós élettel. A kor szellemi áramlatait, romantikus történelemszemléletét tükröző történetírása azonban jelentős hatással volt az egész korabeli és későbbi magyar szellemi életre. Tízkötetes hatalmas német nyelvű magyar története költőink és íróink hosszú sorának nyújtott nyersanyagot a szépírói feldolgozáshoz.1 9 A magyar őstörténetben ő is, miként Engel, megszabadult a hun-avar-magyar háromságtól, a hunokat és avarokat Pannónia történeténél tárgyalja egyszerűen, nem mint magyar-előd népeket. Ellentétben Engellel nem híve a finnugor elméletnek, s a Praynál meglevő török eredet gondolatát fejleszti ki. Talán ez is magyarázza, hogy az Engelénél jóval népszerűbb volt a Fessler őstörténeti felfogása. Fesslert is széles anyagismeret, kritika jellemzi, s a szintézis készítés nagy történetírói erénye. Bátran állíthatjuk, hogy a Pray és Katona utáni kornak Engel és Fessler volt az egyedüli komoly történetírói tehetsége. őstörténeti téren Engel és Fessler nyomán tevékenykedett a szintén szepességi német származású Rumy Károly György és Mclzer Jakab is.2 ° A Zeitschrift von und für Ungern-ban, a. Pannoniá-ban, a Tudományos Gyűjtemény-ben és egy sor már folyóiratban közük a magyar kultúra, történelem legkülönbözőbb területeire vonatkozó cikkeiket. Elsősorban németül írnak, de érzésben már teljesen magyarok. Melzer például egy helyütt a magyarokat „ein so merkwürdiges, tapferes und ruhmbe­ kränztes Volk"-nak nevezi.21 Magyar nyelvű népszerű irodalom és tankönyvek, nyelvészeti-etimológiai megközelítés és német nyelvű történetírás: íme a magyar őstörténeti irodalom főbb irányai az 1790 és 1820-as évek között. S ekkor a húszas években megindult a politikai reformmozgalom is. Mint ahogyan egy múlt századi író kedvesen s találóan írja erről az időről: „A felzaklatott indulat árja kitöréssel fenyegetve zajlott az ország kebelében. A múlt nagyság árnyképei keresték fel a hazafi elméjét, jobb jövő utáni sóvárgás ütött tanyát a szívben. E napokban mindenki a múltban keresett vigasztalást, a jövő reményében talált enyhet. A 25-iki országgyűlés felhozta a magyar nemzet hajnalát.. ."2 2 Ez a kor, a felpezsdülő reformkor, a magyar őstörténet kutatásban is változást idézett elő. Először is mennyiségüeg. 1825 és 1848 között ugrásszerűen megnőtt a magyar őstörténeti könyvek, értekezések, cikkek száma az előző évtizedekhez képest. Ez jelzi azt a fokozott igényt, mely az őstörténettel szemben jelentkezett, mint a nemzeti öntudat buzdítójával. Ennek a fokozott igénynek viszont volt egy negatív vonatkozása is: a szubjektív cél, a nemzeti öntudat tömjénezése sokszor háttérbe szorította vagy erősen befolyásolta az objektív vizsgálódásokat. E szempontból a reformkor őstörténetírásának tipikus, ha nem is egyedül jellemző jelensége Horvát István, kinek nagyhatású Rajzolatok-} a mintegy szimptomatikusán 1825-ben, az első reformországgyűlés évében látott napvüágot. Horvát István,2 3 nemes származású iparos szülő gyermeke, a reformkori értelmiségiek, a honorációrok útját járta. Jogi és történeti tanulmányait Pesten végezte, majd az országbíró Ürményi családjának nevelője lesz, s az arisztokrata Ürményi családdal végig jó kapcsolatban marad. 1823-tól az oklevél- és pecséttan, 1830-tól a magyar nyelv és irodalom egyetemi tanára, majd a M. Nemzeti Múzeum őre. Révai Miklós kedvenc tanítványa, hamar kapcsolatba kerül Kazinczyval, a nyelvújítás lelkes híve, Vitkoviccsal és Szemerével, Kazinczy un. pesti triászának tagja. Az 1810-es évektől kezdve egyre inkább csak a történelemmel foglalkozik, s az 1820-as évektől szinte kizárólag őstörténettel. Első nagy őstörténeti munkája, melynek hatása az egész reformkorban érezhető, a Rajzolatok.2 4

19 J. FESSLER: Die Geschichten der Ungern und ihrer Landsassen I-X, Leipzig 18i5-25. Fesslerről monografikus feldolgozás: KOSZÓ J., Fessler Aurél Ignác, a regény- és történetíró, Bp. 1923.; P. F. BARTON: Ignatius Aurelius Fessler, Wien-Köln-Graz 1969. 20 Rumyra 1. SZINNYEI: Magyar írók XI, 1392-1399. Melzerre VIII. 1071-1073. 2 »MELZER: Pannónia 4 (1822), 118. 22 VASS B.: Horvát István életrajza, Pozsony-Bp. 1884, 6. (Magyar Helikon 35.) 23 Életrajzára 1. a 22. jegyzetet és SZINNYEI: Magyar írók IV, 121 l - l 221. 2 "HORVÁT I.: Rajzolatok a' magyar nemzet legrégibb történeteinek köréből, Buda 1825.

20

Horvát a görög klasszikusok és a Szentírás tanulmányozása után új fényben látja a magyar őstörténetet. Ezt ő a magyar nemzet „Kritikai Históriájá"-nak tartja, „melly Ábrahám előtt egy­ néhány esztendővel kezdetik, és folyton foly a' Szent írók, a' Görög és Római Classicusok, az Armeus, Syrus, Arabs meg Persa írókon, úgy nem különben a' közép század maradványain keresztül Árpádig".2 5 Horvát maga is érezheti, hogy őstörténeti képe kissé meghökkentő lesz, erre utal legalább is egy bevezető megjegyzése: „Vadaknak, 's talán őrültségnek is látszhatnak előadásaim, mivel szokatlanok, de előre tudni szükséges, hogy nem mind hibás az, a' mi szokatlan; nem mind tsalattatás, vagy tévedés, a' mit még soha sem hallottunk." Rögtön elöljáróban tisztázza, hogy ,,A' Magyarok, Kunok, Jászok, Lófejűek, Palótzok, Pártusok mindenkor hajdan is szinte úgy egy nyelvű nemzetet tettek, mint ma egy nyelvű nemzetet tesznek. Azonban nem voltak mindenkor, vagy minden lakásokban egy polgári alkotmány és fejedelem alatt. Tagadhatatlan maradékai a' régi Szittyáknak."2 * íme itt vagyunk a szittyáknál, mindenek ősatyjánál. Dugonics és Pálóczi Horváth Ádám kövezte ezt az utat, melynek a végén Horvát Istvánnál az egész világ szittya lett. Miután felkészítette olvasóit, elindul a tudós szerző, hogy szittyáival és magyarjaival bekalandozza az egész ókori világegyetemet. A szittyák régente Nubiában és Abesszíniában laktak, itt kunhalmok helyett piramisokat építettek. Eljutottak Boldog Arábiába is, melynek neve természetesen a magyarok boldogságát tükrözi. Ciliciát, Kappadókiát, Arméniát és Perzsiát is meghódítják. A pártusok magyarok. Mikor a zsoltáros Dávid király a pártusoknál keresett menedéket, itt székelynaggyá (Markgraf) tették. Ekkor tanulta meg az íjászmesterséget. Szent Pál apostol is szittya, tehát magyar volt. A szittyák Görög-, illetve Olaszország­ ban görögül, ill. latinul beszéltek. Az Iliász magyar tárgyú, Homérosz ezt a jászok között készítette. A múmiapólya egyiptomi feliratait a székely rovásírás alapján könnyű megfejteni. Folytassuk még, hiszen lehetne napestig? Horvát István fantáziája kiapadhatatlan. Módszere nincsen, ami eszébe jut, leírja. Etimologizálgatása az Otrokocsiéra megy vissza: némi hangalaki hasonlóságon alapuló összevetések. A magyarok mageresztők, tehát földművesek, a jászok íjászok, Bábel azonos Bábolnával stb. ,,Pözsög a' szent írás mindenfelé a' régi Magyar nevektől és régi írás módtól"2 7 - kiált fel boldogan. Elvi kiinduló pontja: a magyar a legősibb nép, mindent csak a magyaroktól vehettek át mások. Pl. „Tőlünk tsuszott által inkább a Sidó Nyelvbe a' Magyarság, nem pedig a' Sidóból a' Magyarságba a' megegyezés."2 * Horvát műveit bizonyos ironikus-humoros hangvételben szokták ismertetni, -megvallom, Horvát olva­ sása közben nagyon ritkán éreztem derűt. Inkább döbbenetet: 1825-ben ilyen Horvát István-féle sámánok vadítják az olvasót, míg Európában kritikai történetírás folyik már. Horvátra jellemző a kritikátlanság, felfuvalkodott nemzeti gőg, provincializmus, szájtépő hazafiasság, önhitt korlátoltság. Mindez pedig a vármegyei kisnemesség világképe, mely minden józanságot, megfontoltságot, szélesebb látókört nélkülöz. Hol van Széchenyi és Kölcsey magyarsága ettől a parlagi hazafiságtól. Ami kissé vigasztaló, az a tény, hogy Horvát István magyarsága nem kellett már kora legjobb magyarjainak sem. Sokat kell magyaráznunk, hogy Kölcsey mélységesen lenézte a horvátianizmust, hogy Vörösmarty eltávolodott tőle, s hogy Bajza József keményen támadta meg?29 A fiatalabb reformnemzedék, az akadémikusok világosan látták Horvát provincializmusát. Mindössze két kiváló tanítványának, Eötvös Józsefnek és Szalay Lászlónak a véleménye elgondolkoztató, ők legalább a kiváló, nagy hatású nevelő babérját meghagyják Horvátnak, s égő hazafiasságát dicsérik. Higyjünk e nagy embereknek, hagyjuk meg a jószándékú honszeretet babérját Horvát uramnak, s egy sóhajjal térjünk napirendre afölött, hogy az 1830-as évek Magyarországán a horvátizmus széles kisnemesi és értelmiségi körök igényeit elégítette ki. 25

HORVÁT I.:i. m. 6. " L m . 7. 27 I. m.19. " L m . 18. z9 Lásd pl. Bajza J.: Válogatott cikkek és tanulmányok, Bp. 1954.108-109.

21

„Ki a' Magyar, 's mi az ő kötelessége? " tette fel a kérdést a Tudományos Gyűjtemény, s Mikusay János „Magyar-mutató tükré"-ben 1827-ben válaszolt a kérdésre.30 A dolgot történeti, jogi és polgári értelemben vizsgálja meg. Hogy ki a magyar történeti értelemben, először a magyar őstörténetet kell megnézni. Mikusay könyvéből nyilvánvalóvá válik, hogy a történetiség, s azon belül is a magyar őstörténet milyen fontos szerepet játszott a nemzeti öntudat struktúrájában. Hunok, avarok és türkök mind magyarnak számítanak nála is, de világosan látja, hogy a magyar nevet először a történetben csak Árpád népe használta. Horvát Istvánról ezt jegyzi meg: „ . . . én ezen Tudós Hazafi véleménye szerént adtam volna elő a' Magyarok eredetét; de ennek mély történeti belátása el értésére még nints a' haza el készülve".3' Ez a vélemény még több reformkori műben is feltűnik, s oka egyszerűen az lehetett, hogy a józanabb emberek egyszerűen nem értették Horvát őskáoszát, de hazafias hangneme miatt nem is utasíthatták vissza. E szempontból igen tanulságos Kazinczynak a véleménye Horvát könyvéről, mely finom iróniával leplezi, hogy egy kukkot sem ért a könyvből. így ír: „Melly Herculesi munkát tevéi itt, édes barátom! 's mint ragyog a' maga nagy dicsőségében mind erőd, mind tudományod, mind szent hazafiúságod. Én, ha valaki, érzem, csudálom nagyságodat, ámbár követni a' végig-láthatatlan tengeren, a' századoknak, ezredeknek, ezen lelkemet elrémítő, elszédítő homályában alig merek."32 De Horvát tanítása termékeny talajra lelt sok helyen, s ha nem is értették, mert nem lehetett érteni, a magyar nemzeti büszkeség legyezésére jó volt. Horvát István jó tanítványának bizonyult például Lakatos György gamási plébános, A' magyar nemzet eredeti hona c. könyvében.3 3 Lakatos először Somogy megye esettára c. kéziratos munkáját készítette el, amelyben a pannóniai s különösen a somogyi helyneveket magyarázta a kánaánival vagy héberrel. De ekkor a horvát mozgolódások (ahogyan ő nevezi, az „illir zegernyés mozgalmak") hatására megváltoztatta tervét: „ . . . több nem­ zetek eredetiségével az övékét is lerajzolni, honi nyelvünknek eredetiségét megalapítani, 's velők nemcsak szomszédságunkat, hanem rokonságunkat is — hogy józanabbra térítsem — bebizonyítani iparkodtam".34 E könyvből kitűnik, hogy a horvátok eredeti nyelve magyar volt, s csak a szarmaták miatt vesztették el szép magyar anyanyelvüket. Ahogyan lendületes végszavában írja: „Horvátok! Ulyrek! szomszédink 's tagadhatatlan Rokonink! - Ezen kisszerű rajzolatomból megtanulhatjátok a' magyar nyelv eredetiségét, 's minden európai nyelv fölötti elsőbbséget... egy anyának emlőjéből szoptuk, 's örököltük nyelvünket, hogy egyajkúak valáok mindaddig, míg a' Sarmat nemzet rátok ütvén, nem ugyan egészen végképeni halált, hanem csak álomhozó szellőt bocsátván szájából, nálatok az eredeti magyar nyelvet szenderbe hozá! . . . a' vérségi szeretet tiszta érzése kössön 's vezessen közelebb egymáshoz bennünket; - az tegye, hogy ne csak értésben, hanem nyelvben is egyek legyünk. Mit engedjen a' magyarok Istene!"35 A jámbor s irreális óhaj persze hogy nem vált, nem válhatott valóra, s négy év múlva Lakatos uram illir vértestvérei magyarul tanulás helyett inkább Jellasich bán zászlaja alá gyűltek a magyarok elleni hadban. Nézzük meg ezek után, hogyan is állt a finnugor rokonság gondolata ebben a korban. 1770 után Sajnovics könyvét3 6 szinte egységesen visszautasította a magyar tudomány, mivel ez a rendi-nemesi hun tudattal teljesen ellentétben állt. Érdekes, hogy Pray György is csak úgy tudta integrálni a finnugor elméletet Dissertationes-ába., hogy a finnugorokat is besorozta a tág hun terminus alá.3 7 Pray után mindössze Engel és Gyarmathi az, aki a finnugor elméletet elfogadja. A reformkor is egyetért az elutasításban. Legpregnánsabban a nemzeti álláspontot Pázmándi Horváth Endrének, az Árpád-eposz 30

MIKUSAY J.: Magyar-mutató tükör, Buda 1827. ' MIKUSAY: i. m. 20. Kazinczy Ferencz levelezése, XX. köt. Bp. 1910. 15. Kazinczy levele Horváthoz, 1826. április 18-án. 33 LAKATOS Gy.: A' magyar nemzet eredeti hona, Pest 1844. 34 LAKATOS: Lm. VI. 35 L m . 99. 36 J. SAJNOVICS: Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse, Tyrnaviae 1770. 37 G. PRAY: Dissertationes historico-criticae in annales veteres . . . Vindobonae 1774. Pray ős­ történeti nézeteire általában, s e tekintetben különösen, 1. VÁSÁRY L: Az őstörténész Pray: ItK 1979. 3

32

írójának a Tudományos Gyűjteményben megjelent A magyar nemzet nem finn származatú c. cikke mutatja.38 Horváth Endre jó érveló', kiváló stiliszta s valóságos költó'i képekben dörög megsértett nemzeti önérzete a finn rokonság ellen: „Ha, mondom, így, és ha a' finn-föld az eredeti magyar haza: ki oldja meg azt a' csomót, hogy innen, a' finn földről, mikor szakadt oda az a' v e t u s e t i n t a m i n a t a n a t i o , nagy Ázsiának szinte a' szívébe? vagy innen a' komor szemöldökű északnak merevítő' suttonaiba a' nyers, eleven, tüzes vérű Magyar? " 3 9 Horváth Endrének és bíráltjai­ nak egyaránt hibája, hogy az etnikai és nyelvrokonság közti különbségtétel gondolata nem merül fel bennük, ezért a vita történeti oldala meddő, hiszen, ha Horváth kimutatja szépen, hogy Tacitus finnjeihez semmi köze nincs történetileg a magyaroknak, nyílt kapukat dönget, mert az ugorság nyelvi kiválása jóval az időszámítás előtt történhetett mai ismereteink szerint. Ugyanakkor a finn párt is tévedett, mikor a finnekre vonatkozó történeti adatokat a magyarokhoz akarta kötni. A honfoglalást megelőző századokban a magyaroknak több köze van már az ogurokhoz, bolgárokhoz, kazárokhoz stb., mint a finnekhez. A finnugor vita Sajnovics óta neuralgikus pontja a magyar nemzeti tudatnak. Rögtön az elején rossz volt tehát a kérdésfeltevés: finnek, lappok stb. vagyunk-e vagy sem. A tudományos nyelvhasonh'tás megjelentéig egyik félnek sem volt igaza, mert mindkettő kisarkítva védte saját igazát, s az igazat ki akarta sajátítani. A magyar történelem bővelkedik olyan antinómiákban, mint a kuruc és labanc, katolikus és protestáns. Mind a két fél kizárólagosságra tört, s egyre jobban megmerevedett álláspontjában. Ilyen merev kettőssége lett a magyar őstörténetnek a finnugor vagy hun, török stb. kettősség. Magánosan áll higgadt tudományosságával a reformkorban Kállay Ferenc, aki a szélsőségek és a nemzeti öntömjénezés helyett a tudományos kritika útját választotta. A magyar őstörténet és nyelv­ hasonlítás máig nem értékelte kellően Kállay vállalkozását. A finnugor nyelvrokonságnak meglepően korrekt, korában páratlan világossággal kifejtett elméletét alkotta meg a Finn-magyar nyelv c. művében.40 Természetes, hogy Kállay józansága nem vehette fel a versenyt társadalmi hatásában Horvát István tanaival. De az igazi nemzeti önismeret útjai, mondanunk sem kell, nem a Horvát Istvánok, hanem a Kállay Ferencek működése nyomán épültek. Sajátos ágát képezte a reformkori őstörténetkutatásunknak az őshaza keresés. Ez abból a naiv elképzelésből és vágyból indult ki, hogy valahol keleten a magyarok maradványai még élnek, azok a magyarok, akik nem hagyták el az őshazát a honfoglaláskori A keleten maradt magyarok emléke sokáig élt a honfoglalás után is, s Julianus a XIII. században meg is találta a Volga vidékén a magyar töredékeket. A mongol kor után feledésbe merültek a tatárjárás korának magyar domonkos missziói, s csak a XVIII. század közepe, Desericzky kiadása után lett a Julianus-út megint ismert. De az északi, Volga vidéki őshazánál sokkal inkább lázban tartotta a kort a déü, kaukázusi őshaza képe. 1724 óta, mikor Hatvani Turkolly Sámuel levelében tudósított a kaukázusi Madzsar városról,4' sokak fantáziáját mozgatta meg a „szimpatikusabb" déü őshaza. Egyik első magyar látogatója Madzsar városának, s a Kaukázusnak Orlay János volt, Szentpétervárott udvari sebész, aki 1791-ben emigrált Oroszországba. Több keleti utazást tett, melyekről levelében számolt be. Egyik útján volt társa Nagylaki Jaksics Gergely, aki a Felsőmagyarországi Minerva számára küldött jelentésében szenzációs hírt közölt, miszerint megtalálták volna a magyarok maradékát a Kaukázusban, akikkel magyarul tudtak beszélni. A hír közönséges csalásnak bizonyult, melynek hamisságát, már azokban az években kimutatta Jerney János.42 Egy ilyen hamisítás mindenesetre jól mutatja a kor hangulatát, azt a felfokozott várakozó légkört, melyben mindenki reméli, hogy magyar rokonainkat megtaláljuk Keleten. 38

HORVÁTH E.: A' Magyar Nemzet nem Finn származatú: Tud. Gyűjt. 1823. II. 3-69. HORVÁTH E.:i. m. 22. 4 °KÁLLAY F.: Finn-magyar nyelv, Pest 1844. 41 A levelet 1. BENDEFY L.: A magyarság kaukázusi őshazája. Gyeretyán országa, Bp. 1942. 334-341. 42 Mindezekről 1. BENDEFY: i. m. 434-439; TARDY L.: A naiv őshazakutatás múltjából: Kelet­ kutatás 1975. 153-159. 39

23

Ez a vágy indította el Körösi Csorna Sándort is Keletre. Története azt hiszem ezúttal mellőzhető. Itt csak azt emelném ki, hogy ezen tervéről élete végéig nem mondott le, s mikor tibeti forrásokban megtalálta a jugar nevet, tüstént neki is indult a jugarok felkeresésére, akikben természetesen csak a sárga ujgurokat találta volna meg, nem pedig a keleti magyarokat.4 * Ez a romantikus vágy, mely keleti rokonokat akart találni mindenáron, sok hasznos eredménnyel is járt. A józanabbak fokozatosan rájöttek, hogy élő ősöket, rokonokat már nem lehet találni keleten, viszont a magyarság nyelvi, néprajzi nyomait igenis fel lehet lelni, s ez lehet az őshaza kutatás egyedüli reális célja. Ugyanakkor az utazások lehetővé tették, hogy az oroszországi finnugor és török népekkel közvetlenül kapcsolatba kerüljenek a kutatók, s a helyszínen vizsgálják őket. Ez a józanabb utazási irány vitte keletre Jerney Jánost és Reguly Antalt, akiknek eredményei már szervesen beépülnek modern Őstörténeti kutatásunkba. Jerney János Moldvát, Besszarábiát és Dél-Oroszországot járja be 1844—45-ben, tehát a magyar őstörténet etelközi és levédiai színtereit. Utjának eredményeit a szabadságharc után teszi közzé, könyvében csak a magyarok őshelyeinek kinyomozását ígéri, tényleges magyar töredékeket reálisan már nem vélt felfedezhetőnek.44 Jerney könyvének gerince, a pártus rokonságot bizonygató délibábos elméletét kivéve, ma is haszonnal forgatható. Reguly Antal északi nyelvrokonainknál, a voguloknál és osztjákoknál tölt hosszabb időt, s nyelvi gyűjtései közismerten a finnugrisztika klasszikusai közé tartoznak.4 s Rövidnél is rövidebb áttekintésünk végére értünk. Tudomány- és eszmetörténeti szempontból próbáltuk az 1790 és -1848 közötti magyar őstörténetírást elemezni. Tudományos szempontból nyilvánvaló, hogy a kor őstörténetírása mélyen alatta állt az előző korszakénak. A Pray és Katona képviselte kritikai iskola után a teljes kritikátlanság kora köszöntött be. Új anyag nem került elő, csak bizonyos mohamedán források Hammer révén,4 6 de ennek jelentőségét nem ismerték fel. Elsősorban a régi ismereteket népszerűsítették, s új, délibábos utakon haladtak tovább. Szinte azt mondhatnánk sarkítva, hogy tudományos érték és társadalmi hatás fordított arányban állt egymással. A legnagyobb hatású író kétségtelenül a legtudománytalanabb Horvát István volt. Nem először és nem utoljára a magyar művelődés történetében, európai és magyar értékmérce nem egyformán mért. De biztató jelek is voltak, Kállay, Jerney és Reguly révén egy új, józanabb és alkotóbb őstörténetkutatás körvonalai kezdtek kibontakozni, mely majd az 1860-as években indul be. Ha eszmetörténetileg nézzük, egyértelmű, hogy ez a kor minden erejét a nemzetté válás szolgála­ tába állította. A hazafias hév, a magyar nyelv és történelem ősiségének, régi dicsőségének bizonyítása sokszor elnyomta a józan tudományos gondolkodást és bizonyítást. A historizmusnak s különösen az őstörténeti kérdéseknek ezt a nagy szerepét a kialakuló nemzeti tudatban jól magyarázza a közép­ európai térségnek általános gazdasági és társadalmi elmaradása Európával szemben. Minél sivárabb a jelen, annál dicsőbb legyen a múlt s az arra építő jövő. A magyar nyelv tarstalansaga itt Európában, a rejtélyes, keletre mutató eredet aztán minden más közép-európai népnél tágabb teret biztosított a romantikus fantáziának. Nekünk nem kellett még keletebbre mennünk az egzotikus témáért, mert az itt volt saját őstörténetünk rejtélyében. S a tárgy adta kísértésnek nem is tudtak ellenállni a legtöbben, kiaknázták a lehetőségeket. S ezért nem is hibáztathatjuk e kort. Rejtenek-e tanulságokat vizsgálódásaink a mai nemzeti tudat számára is? Azt hiszem, igen.

43 LIGETI L.: A jugarok földje: Magyar Nyelv XXVII (1931), 300-314; idem, Les pérégrinations de Csorna de Kőrös et le pays des Yugar: Revue des Etudes Hongroises XII (Paris 1934), 233-253. 44 Jerney János' Keleti utazása a' magyarok' őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845.1—II, Pest 1851. 4S Regulyra 1. ZSIRAI M.: Finnugor rokonságunk, Bp. 1937. 515-521.; PÁPAY J.: A magyar nyelvhasonlítás története, Bp. 1924. 36-41 (A magyar nyelvtudomány közikönyve 1/3.) 46 J . HAMMER: Sur les origines russes, St. Pétersbourg 1825, 108, 123-124., 130.; idem, Geschichte des Osmanischen Reiches X. Pest 1835, 681-688; idem: Tudománytár 1842. 82.

Ma világszerte az etnikai tudat reneszánszának vagyunk tanúi.4 7 Úgy tűnt, hogy a polgári nemzetté válás folyamata egy etnikummá olvasztotta Nyugat-Európa nemzeteit. De nem így van, a baszkok, bretonok, írek, flamandok, s még sorolhatnánk, saját etnikumuk tudatára ébredtek. Ez a folyamat érthető és szimpatikus: az egyre inkább a központosított államgépezet elidegenítő világában élő egyén keresi itt az ember számára érzelmileg oly nélkülözhetetlen kisebb közösségeket. Ennek az etnikai tudatnak semmi köze a nacionalizmushoz, egyszerűen a közösség jogát hirdeti saját nyelvéhez és hagyományaihoz- A modern nemzeti tudatban is természetesen szerepet játszik az eredet, az ős­ történet kérdése. Nem szabad sem túlbecsülnünk eredetünk értékeit, mint ezt legtöbbször tettük, sem alábecsülni. Tiszteljük a reformkor lelkesedését, a tárgyi túlzások átvétele nélkül. Nyugodtan merjünk Kölcseyvel együtt büszkék lenni keleti törzsökünkre, arra a sajátos értékre, melyet a népek családjában képviselhetünk. Keressünk akár ma is őshazát, mint Körösi Csorna Sándor tette, de ne délibábot találjunk, hanem mint ő, tibetisztikát.

István Vásáry ANCIENT HUNGÁRIÁN HISTORY AND NATIONAL CONSCIOUSNESS IN THE REFORM AGE The article deals with a special field of Hungárián cultural history in the so-called Reform Age (1790-1848), namely the researches into the ancient Hungárián history, i.e. the period prior to 1000 A. D. It touches upon two aspects of the historiography of the question. The first is that of a mere „science history", the second one is the ideological aspect that is interested in the functioning of certain historiographical views as ideas. The latter aspect is demonstrated by the example of the Hun theory which was for almost 800 years the dominant thesis of ancient Hungárián history, and ostentatiously förmed an integrant part of the Hungárián nobility's world-view. After this survey a short glancé is thrown at the historiography of the question prior to 1790, then detailed analyses follow concerning the different schools, trends, topics, and authors. Popularizing historical works in Hungárián, a linguístic-etymological approach (mainly in Latin), and historiography in Germán are the most pregnant trends of the age between 1790-1820. The so-called political reform movement that had begun in 1825 brought about significant changes. Quantity increased, quality decreased, if we put it in a somewhat simplifying manner. This age regarded the main aim of historiography the exhortation of patriotic feelings. The subjective intention often suppressed scholarly objectivity. Research into the ancient Hungárián history often failed as „science", but it was highly efficient in creating a new national consciousness.

47 E kérdéskör legjobb összefoglalását 1. HANÁK P.: Az etnikum és közösségtudat: Confessio 1978/2. 29-37.

25

Life Enjoy

" Life is not a problem to be solved but a reality to be experienced! "

Get in touch

Social

© Copyright 2013 - 2019 TIXPDF.COM - All rights reserved.